AKAR LÁSZLÓ
AKAR LÁSZLÓ
AKAR LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Asszony! Ön nem első alkalommal értelmezi nagyon sajátságosan a Házszabály előírásait. Itt van a kezemben az ön által leadott interpelláció. Attól tartok, hogy amit nekem átadott, abból körülbelül egy mondat nem hangzott el, vagy maximum egy mondat hangzott el itt a teremben. Ön az írásban leadott interpelláció helyett egy - nem mondom, hogy a témához egyáltalán nem tartozó, de azért - ettől lényegesen elkülönülő kérdéssorozatot sorolt föl, amiben tulajdonképpen vádakat helyezett el, mindenféle konkrét hivatkozásokat tett különböző jogszabályokra, és így tovább. Szeretném emlékeztetni, hogy az ön interpellációja, amit átadott írásban, arra vonatkozott, hogy miért nem került, mit titkosított a Pénzügyminisztérium, ami miatt a Budapest Bank eladását vizsgáló ÁSZ-jelentés a mai napig nem került az Országgyűlés elé.
Ugye, az világossá vált, hogy az Országgyűlés elé került, amiről egyébként ön is nyilván tudhatott, hiszen október 2-án adta be az interpellációját, ezzel szemben, mint a főtitkár úr leveléből kiderült, szeptember 25-én ezeket az anyagokat mind a frakcióvezetők, mind a számvevőszéki bizottság tisztségviselői, tagjai, a költségvetési és pénzügyi bizottság elnöke - aki általában ön mellett szokott ülni -, a gazdasági bizottság elnöke megkapta.
Az ön kérdése ebben az interpellációban, amit írásban átadott, arra vonatkozott, hogy vajon akadályozta-e ez a titkosítási dolog az ÁSZ-nak a tevékenységét. Erre természetesen az a válasz, hogy nem akadályozhatta, hiszen minden titkos anyag az ÁSZ rendelkezésére állt. Ami miatt az ÁSZ jelentése két részből áll, az alapvetően nem az a probléma, amiről ön beszélt, hanem az a probléma, hogy az ÁSZ konkrét vállalatokra vonatkozó információkat szerepeltet jelentős arányban a titkos jelentésben, ezek pedig banktitkot képeznek, tehát természetszerűleg semmilyen körülmények között nem kerülhetnek egy nyilvános anyagba.
Amit most ön kifejezetten itt ezzel kapcsolatban kérdez, az tulajdonképpen azon dokumentumok titkosítása, amelyek részben a kormány-előterjesztések ez ügyben, részben pedig magának a szerződésnek, illetve a szerződéssel összefüggő dokumentumoknak a titkosítása.
Ami a kormánydokumentumokat illeti, általában a világon mindenütt úgy szokás, hogy különösen egy tranzakció előkészítése során nem szokták azt nyilvánossá tenni, hogy mire készül az egyik fél. Megjegyzem, általában nem szokták nyilvánossá tenni az ilyen típusú szerződések előkészítését, sőt, maguk a szerződések se olyanok szoktak lenni, amelyeket széles körben tárgyalnak. De éppen, mint ahogy ön értesült róla, tegnap bejelentette a pénzügyminiszter úr, hogy a csütörtöki kormányülés úgy döntött, hogy ezeket a titkosításokat megszünteti, tehát ebből következőleg pillanatokon belül, vagy nagyon rövid időn belül ezek hozzáférhetővé fognak válni.
Ami most magát a szerződést illeti, az meg, elnézést kérek, egy több hónappal ezelőtt lefolytatott vitának az újólagos felidézése. Ezek a szerződések magyar nyelvre lefordítva ott vannak a Pénzügyminisztériumban, ön is vagy bárki itt ebből a Házból, aki el akarta olvasni ezeket a szerződéseket, el tudta olvasni. Természetszerűleg mi minden olyan dolognak a titkosságát megszüntetjük és feloldjuk, amely feloldható most már a kialakult szituációban. Ugyanakkor ismét szeretném fölhívni a figyelmet, hogy ami egyszer banktitkot képez, tehát ami egyes vállalatok konkrét adósságaira vonatkozó adat, annak a titkossága nem szüntethető meg.
Ebből következőleg az ÁSZ-jelentésnek ez a furcsa kettőssége - hogy van egy nyilvános, és van egy nem nyilvános anyag - sem szüntethető meg, esetlegesen a mostani nem nyilvános anyag bizonyos része átcsoportosítható egy nyilvános anyagba. Úgyhogy én ennyit tudok önnek elmondani (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a fölszólalási idő leteltét.), és kérem, hogy fogadja el a választ, illetve ha ön ezt nem teszi meg, a Ház tegye meg ezt. Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.)
