AKAR LÁSZLÓ
AKAR LÁSZLÓ
AKAR LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Azt gondolom, Burány képviselő úr értékeléséhez - miután nagyon fontos kérdésről van szó, ami valóban az egész ország számára fontos - néhány megjegyzést kellene fűznöm.
Először is az ez évi növekedési kilátások kérdésének a megítélésénél én óvatosabb lennék. Igaz, hogy a második negyedév számai nagyon jók, de azért azt se szabad elfelejtenünk, hogy tavaly egy sajátságos belső megoszlása volt a növekedés alakulásának. A 3.-4. negyedév már tavaly is növekedést mutatott, ebből következőleg valószínű, hogy még mindig csak inkább 3 százalék körülire tehető a növekedés; az eddigi információk alapján a 4 százalékot nem merném kijelenteni. (Derültség az ellenzéki oldalon.)
Igazából persze felmerül az a kérdés - miután az összkép valóban jó (Gyimóthy Géza: Rózsás a helyzet!), és valóban megfelel az ez évi költségvetés összeállításakor felvázoltaknak -, hogy ezt tulajdonképpen hogyan is kell értékelnünk. Az értékelésre adódik - itt a parlamentben különösen gyakran - az az összehasonlítás, hogy hogyan viszonylik az ez évi látható kép 1994-hez. Bár politikai értelemben valószínűleg inkább '93-hoz kellene hasonlítani; ahhoz képest kifejezetten nagyon jó a helyzet, de nézzük '94-hez viszonyítva.
Két fontos mutatót tekintve - a növekedés és az infláció összefüggésében - valamivel jobb a helyzet '97-ben, mint volt '94-ben, hiszen 3,2-nél tart a GDP - szeretnék emlékeztetni arra, hogy 2,7 volt '94-ben -, és az infláció is néhány ponttal alacsonyabb. A fizetési mérleghiány körülbelül a fele az 1994. évinek. Az államháztartás elsődleges hiánya valóban hiány volt '97-ben, több mint a GDP 2,5 százaléka, ezzel szemben mintegy 3,5 százalékos többlettel fogunk zárni. Ez azt jelenti, ha '97-ben ugyanolyan elsődleges pozíciónk lenne, mint volt '94-ben, akkor még 500 milliárdot költenénk el, illetve 500 milliárddal többet kellene elvennünk a vállalkozásoktól. 8 százalékponttal kisebb a jövedelem központosítása - ez is 6-700 milliárd forint.
A vállalkozások felhalmozási célú saját forrásai '94-ben az általuk előállított GDP-nek csak a 12 százalékát jelentették, most a 24 százalékát jelentik. A gépipar termelése a rendszerváltás után a korábbi csúcs, az 1989-es szint 60 százalékára csökkent, ma már lényegesen a '89-es szint felett van, sőt, a gépipari termelés mintegy 80 százaléka exportra kerül. Megjegyzem, ilyen magas exportarányt még a "legszebb KGST-időkben" sem voltunk képesek elérni.
Még egy nagyon fontos összefüggésre szeretném felhívni a figyelmet. Egy ország külső eladósodottságának megítélésekor nagyon fontos, hogy a külső nettó adósság mennyi idő alatt létrehozott exportbevételekkel azonos nagyságú. Nyilván nem úgy merül fel a kérdés, hogy az exportjövedelmeket arra fordítsuk, hogy kifizessük az adósságot, de ez egy közgazdasági összefüggés, amit érdemes megvizsgálni. 1994-ben olyan volt a helyzet, hogy 21 hónap exportjövedelméből lettünk volna képesek kifizetni az akkori nettó adósságunkat. Ebben az évben ott tartunk, hogy nyolc és fél hónap jövedelme elegendő erre. Ha valaki ezen a számon egy kicsit elgondolkodik, akkor meg tudja érteni, miért mondjuk azt, hogy az adósságprobléma most már nagyságrendileg másképp jelentkezik Magyarország esetében, mint jelentkezett 1994-ben.
Végezetül: 1997 értékelése kapcsán természetesen felvethető az a kérdés, hogy miért csak a rendszerváltás után nyolc évvel alakult ki ilyen dinamikus és fenntarthatónak ítélhető növekedés. Ennek nagyon világos oka van. Lehetett volna ez már korábban is, például Csehországban és Lengyelországban ez már jóval korábban sikerült, de ennek az volt az ára, hogy Csehországban és Lengyelországban az ottani rendszerváltás után nagyon kemény és határozott intézkedésekkel óriási változásokat valósítottak meg, alkalmazkodtak. Ez az alkalmazkodás 1990 után nálunk részleges és felemás volt, és pontosan ebből következett, hogy a magyar alkalmazkodás két ciklusban, két menetben valósult meg. Ha 1990-94 között más lett volna a pálya, akkor nyilván korábban lett volna mód erre a változásra. Sajnálatos módon ez csak így következhetett be.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.)
