BURÁNY SÁNDOR
BURÁNY SÁNDOR
BURÁNY SÁNDOR (MSZP): Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Ha végigtekintünk az elmúlt 20 év gazdaságpolitikáján, akkor egyetlen mondattal jellemezhetnénk ezt a gazdaságpolitikát; nevezetesen: folyamatosan a húzd meg, ereszd meg politikája érvényesült. Ennek lényege az volt, hogy vagy a gazdasági növekedés indult be, ennek következtében a pénzügyi egyensúly borult fel; vagy a pénzügyi egyensúly volt - úgy, ahogy - rendben, ebben az esetben viszont a gazdasági növekedés volt igen szerény.
Ha végignézzük a Központi Statisztikai Hivatal első féléves kiadványait, azt láthatjuk, hogy az első féléves adatok alapján a gazdasági növekedés már az első félévben 3,2 százalékos volt. Tekintettel arra, hogy a második negyedévben gyorsuló gazdasági növekedés következett be, nem kizárt, hogy ebben az évben a 4 százalékot is elérheti a gazdasági növekedés. Azt is megkockáztatom, hogy jövőre is elérhetjük az 5 százalékos növekedést. Ilyenkor szoktak a pénzügyminiszterek megijedni, és ijedten a fejükhöz kapni, hogy: akkor most mit csináljunk, mert borul a pénzügyi egyensúly, és valamit ki kéne találni.
Hölgyeim és Uraim! Feltehetjük a kérdést: van-e most félnivalónk, kell-e tartanunk ettől a gazdasági növekedéstől? Ennek megválaszolásához érdemes megnézni az első félév egyéb statisztikai számait. Nos, azt tapasztalhatjuk, hogy a háttérben, a gazdasági növekedés hátterében egyfelől a beruházások állnak.
(8.50)
Szeretném emlékeztetni az országgyűlési képviselőtársakat arra, hogy 1994-ben a szocialista-szabaddemokrata kormány egyik első intézkedése volt a társasági adóban olyan kedvezményeket bevezetni, amelyek a beruházásokat ösztönözték. Ennek ellenére 1995-96-ban az ezzel kapcsolatos reményeink nem minden tekintetben váltak valóra. Ha megnézzük 1997 első félévét, akkor azt láthatjuk, hogy a tavalyi hasonló időszakhoz képest a beruházások 13,5 százalékos növekedést produkáltak.
A fejlődés másik motorja az export volt. Önmagában ez még nem sokat jelent; fontos megnézni, hogy az export és az import növekedése hogyan aránylik egymáshoz. Nos, ezen a téren megnyugtató a helyzet, hiszen a dollárban mért export növekedése 2,7 százalékkal haladta meg az import növekedését, magyarán: szűkült a kivitel és behozatal közötti különbség. Ezen belül az export egyik fő motorja az ipar volt, hiszen ebben a nemzetgazdasági ágazatban az export 29 százalékkal haladta meg a tavalyi hasonló időszak produktumát.
Feltehetjük a kérdést, hogy akkor most mi van a fizetési mérleggel vagy annak a hiányával. Nem utolsósorban éppen az export dinamikája következtében azt tapasztaljuk, hogy a fizetési mérleg hiánya tavalyhoz képest 200 millió dollárral csökkent, ergo adósságállományunknak is csökkennie kellett, ha hinni lehet a matematikának. Valóban ez történt, hölgyeim és uraim: adósságállományunk tavaly júniushoz képest 3,3 milliárd dolláros csökkenést produkált.
Ezzel kapcsolatban szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy az ország adóssága két részből tevődik össze a piacgazdaság keretei között, egyrészt az államadósságból, ami a kormányzat adósságát és a Nemzeti Bank adósságát illeti másrészt pedig a magánszféra adósságából, amely az utóbbi években az összes adósságállományból egyre nagyobb hányadot képvisel. Ha különválasztjuk a kormány és a Nemzeti Bank adósságát, akkor azt látjuk, hogy itt a csökkenés még nagyobb mértékű, tavaly júniushoz képest idén júniusra 4,1 milliárd dollárral csökkent az ország adósságállománya.
Hölgyeim és Uraim! Ezek után feltehetjük a kérdést, hogy mit ígértünk akkor, amikor kormányra kerültünk. Ami a gazdaságpolitikát illeti, mi exportvezérelt, fenntartható növekedést ígértünk. Az első féléves adatok azt mutatják, hogy a gazdaságban pontosan ez történik. A tények tehát azt mutatják, hölgyeim és uraim, hogy a Horn-kormány tartja magát ígéreteihez.
Köszönöm szépen a türelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.)
