DR. KIS ZOLTÁN
DR. KIS ZOLTÁN
DR. KIS ZOLTÁN földművelésügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! A műfajt egyáltalán nem értem, amelyet itt Gyimóthy Géza a Ház elé hozott. Beszélt össze-vissza agrártörvényről, földkérdésről, népszavazásról. Egy dolog, ami talán egyértelmű volt, és amelyre érdemes reagálnom, az az, hogy a köztársasági elnök úrnak olyan kijelentéseket tulajdonított, amelyeket nem tett. (Gyimóthy Géza: Itt van, tessék!) Nagyon sajnálom, hogy nem jön el egy olyan fórumra az a párt, amely magát a vidék és a mezőgazdaság képviselőjének tartja, ahol a szakma jelenik meg, és utána vádaskodni kezd egy, a közvélemény-kutatás alapján is méltán az első helyen álló személlyel szemben. Azt hiszem, ha itt az összevetést megtennénk, akkor nem biztos, hogy Gyimóthy úr abba a kategóriába tartozhatna (Derültség az MSZP soraiból.), mint akit ön ilyen vádakkal illet.
De azt gondolom, sokkal súlyosabb az, amikor... (Gyimóthy Géza: Sajnos, a tények ezt mutatják, öreg!) A kiabálás és az idegeskedés a választások előtt hét-nyolc hónappal nem biztos, hogy szerencsés dolog (Derültség az MSZP soraiból.), mert ez valamiféle labilis idegállapotra utalhat, amelyre a szavazók később nem fogják majd rábízni (Gyimóthy Géza: Ti nem fogtok bejutni, öreg!) a döntésük alapján az irányítást és a vezetést. Ráadásul még hangosabb is, mint ahogy illene a közbeszólásoknál, tehát az udvariasság szabályait sem tanulta meg, de lehet, hogy nem is volt honnan tanulnia. (Derültség az MSZP soraiból. - Gyimóthy Géza: Nagyképű vagy!)
Azt hiszem, tanulhatott volna viszont azon az agrárfórumon, ahol a meghívó ellenére önök nem jelentek meg. Egyébként ennek a szellemi hiányát végig éreztük. A szakma ott volt. Az agrárprogramra, amely 14 füzetben jelent meg, érdemi észrevételt nem tettek. (Gyimóthy Géza: A fizetett embereitek ott voltak. - Dr. Takács Imre: Magadban beszélsz?) - Talán tényleg szerencsésebb lenne, ha végighallgatna, mert akkor lehet, hogy valamit értenénk is egymásból, de erre önnek soha nem volt igénye, és ez, azt hiszem, a konszenzus kialakítását feltételezhetően a jövőre nézve nehezíteni fogja ami nem a kettőnk vagy a két párt közötti problematikát, hanem, sajnos, az ágazat jövőjét veszélyeztetheti. - Tehát nyilvánvalóan szerencsésebb lenne egy nemzeti konszenzuson alapuló agrárprogramot részleteiben kifejteni, mint ahogyan az megjelent Gödöllőn, és egy nagyon hasznos és jó tanácskozás végén több száz oldalban tették le a szakma képviselői, mind a növénytermesztés, mind az állattenyésztés, mind az agrárfinanszírozás, agrárszabályozás, az exporttámogatás, a nemzetközi európai integrációs törekvések vonatkozásában azt az anyagot, amelyet önöknek is szívesen a rendelkezésére bocsátjuk, ha igénylik. Ez idáig ilyen jelzés még nem érkezett.
Nem hiszem, hogy ez egy lezárt és egy befejezett folyamat kellene, hogy legyen. Nyilvánvalóan folytatni kell ezt a munkát, és bízom abban, hogy egyszer, előbb-utóbb önök is be fognak ebbe kapcsolódni, és hasznos javaslataikkal segítséget fognak nyújtani ahhoz, hogy a vidék és a magyar agrárium az európai uniós csatlakozás idejére megfelelő színvonalon, megfelelő szinten tudja a versenyt felvenni. Annál is inkább, mert ebben az ágazatban a lemaradottság és a kiszolgáltatottság nagyságrendekkel nagyobb problémát jelent, mint az az európai integrációs csatlakozás esetében a többi ágazat vonatkozásában jelentkezik.
Én tehát elsősorban arra szeretném kérni a képviselő urat, hogy próbálja meg személyes indulatait, személyes ellenérzéseit talán picit mérsékelni, hiszen én - ismerve önt - arra nem látnék lehetőséget, hogy ezeket végleg el tudná felejteni. De ha arra a szintre hozná fel a szakmai hozzáállását is, mint amilyen indulatosan meg tud nyilvánulni, akkor az mindenki számára, de legfőképp a vidéknek, jobb lenne.
Köszönöm szépen. (Taps kormánypárti padsorokból.)
