DR. KÓNYA IMRE
DR. KÓNYA IMRE
DR. KÓNYA IMRE (MDNP): Köszönöm a szót. Kedves Képviselőtársaim! A választási rendszer átalakítását jelentő törvénymódosításhoz a Magyar Demokrata Néppárt határozott álláspontja szerint az eddigi alkotmányos gyakorlatnak megfelelően - ami végeredményben '89 óta gyakorlat -, az alkotmányban megszabott kétharmados többségtől függetlenül politikailag, szokásjogilag ennél a kétharmados többségnél nagyobb konszenzus szükséges.
A Magyar Demokrata Néppárt örömmel konstatálja, hogy a parlamenti többség, amely önmagában ennek a kétharmados alkotmányos követelésnek eleget tesz, most, a ciklus végén figyelembe vette ezt az alkotmányos szabályt. Mondhatnám azt is, hogy a '94-es, ciklus eleji malőr után visszatért ehhez az alkotmányos gyakorlathoz, és a hosszú, pártközi egyeztetések után bár sajnálattal, de tudomásul vette - egyébként a Magyar Demokrata Néppárthoz hasonlóan -, hogy ebben a ciklusban nem lehet létrehozni a kétharmadosnál jelentősebb - tehát az egyszerű kormányoldal támogatásánál jelentősebb -, adott esetben ötpárti támogatottságot élvező jelentős módosítást, holott azok a kérdések, amelyek itt felmerültek - utalok itt a kisebb létszámú parlamentre, utalok itt az arányosítás kérdésére, utalok itt arra, hogy jelentősen, még ennél is jelentősebben csökkenjen a kampányidőszak, utalok a kampánypénzekkel kapcsolatos csökkentésekre -, mind-mind olyan elképzelések voltak, amelyekkel a Magyar Demokrata Néppárt a megalakulását követően, bekapcsolódván ezekbe a tárgyalásokba, egyetértett.
Ennek ellenére, miután ezekben az érdemi kérdésekben nem sikerült olyan álláspontot kialakítani - bár voltak erre irányuló, kidolgozott javaslatok is -, amelyek élvezték volna az ötpárti támogatottságot, ezért az érdemi kérdéseket illetően rendkívüli módon leszűkült az a joganyag, ami most itt van előttünk: az alkotmánymódosításban, illetőleg a választójogi törvényben az anyagi jogi vonatkozás rendkívüli módon leszűkült. Az alkotmány a népszavazásra vonatkozó rendelkezésén túl végül is azt az ésszerű változtatást tartalmazza, ami ahhoz volt szükséges, hogy minden ciklus végén a választás ugyanabban a hónapban kerüljön sorra, és így ne az - az alkotmányos helyzet következtében kényszerűen előálló - helyzet alakuljon ki, hogy egyre későbbi időpontban kerül sorra négyévenként a választás. Ez egy olyan ésszerű változtatás, amivel a pártok, függetlenül attól, hogy a parlamenti patkó melyik oldalán helyezkedtek el, egyaránt egyetértettek.
Én nem akarok most belekapcsolódni abba a vitába, hogy valójában a kormánykoalíció részéről egy soha nem látott gesztus-e - miként Hack Péter érvelt -, hogy most lerövidíti a saját mandátumát, vagy pedig más irányú politikai megfontolások húzódnak meg mögötte, amiről a Fidesz képviselője, Trombitás Zoltán nyilatkozott, amely korántsem értékelhető ilyen pozitívan. Tényként állapítom meg: a kormányoldal és az ellenzék egyaránt egyetértett abban, hogy alkotmánymódosítással kell ezt a kérdést rendezni; és ebben a vonatkozásban azt is örvendetesnek tartom, hogy tulajdonképpen ez az alkotmánymódosítás tartalmilag bírja valamennyi parlamenti párt támogatását.
Így ebben a vonatkozásban a korábbi alkotmánymódosításkor a Magyar Demokrata Néppárt által hangsúlyozottan sérelmezett és változatlanul sérelmesnek tartott azon megoldás, amelynél a kormányzó pártok eltértek attól a politikai megállapodástól, ami az ötpárti egyetértést tette volna szükségessé az igazságügyi reformmal kapcsolatos alkotmánymódosításnál, itt most megint egy visszatérést jelent lényegében ahhoz a megállapodáshoz, amit - és ezt nyomatékkal szeretném ennek kapcsán is jelezni - a Magyar Demokrata Néppárt szükségesnek tart, ha ebben a ciklusban most már ez nem lehetséges, akkor a következő ciklusban, de én még ebben a ciklusban fontosnak tartanám közjogilag is rögzíteni. Magyarul: az alkotmányban igenis módosítani kell azt a passzust, hogy az alkotmány meghozatalához a képviselők kétharmad részének a szavazata szükséges, ezt a szabályt szigorítani szükséges, összhangban azzal az alkotmányos gyakorlattal, ami ténylegesen kialakult, és aminek a sérelme mindig problémát jelentett.
Alkotmánymódosítás szükséges tehát. Hogy négyötöd vagy háromnegyed - nyilván inkább háromnegyed -, ez már megállapodás kérdése, de a kétharmadnál szigorúbb feltételek legyenek szükségesek az alkotmánymódosításhoz, hiszen ez az alkotmány, amit nem sikerült egy új alkotmánnyal felváltani, a parlamenti pártok túlnyomó többségének véleménye szerint igenis érdemes a fokozottabb védelemre, mert hiszen a módosítások során ez ma már egy aggálymentes jogállami alkotmány.
(13.00)
Ami most már a választójogi törvény módosítását illeti, az alkotmányon túllépve, tisztelt képviselőtársaim, utaltam arra, hogy rendkívül leszűkült az a kör, amelyre ez vonatkozik. Valóban, ahogy Szigethy képviselőtársam elmondta, a sok, nagy volumenű elképzeléshez képest egyetlenegy dolog maradt meg, ami ráadásul úgy került bele a tárgyalási témák közé, hogy azt mondtuk, a közös és a kapcsolt listák vonatkozásában - itt mindenekelőtt a kapcsolt listákra gondolok - a szabályozás nem egyértelmű.
Én ugyan úgy gondolom, a lehetséges és a sajtóban is megjelent jogi értelmezésekhez képest nyilvánvaló, hogy jogilag csak az egyik fogadható el, ettől függetlenül, ha már vita merül fel jogászok, ráadásul komoly jogászok között ebben a kérdésben, akkor úgy vélem, mindenképpen indokolt, ha a parlament megkísérli rendezni ezt a kérdéskört. Ilyen formában merült fel tulajdonképpen a közös és a kapcsolt listára vonatkozó szabályok módosításának kérdése, s nem azzal az igénnyel, hogy itt nagy volumenű változtatásra kerül sor.
Tisztelt Képviselőtársaim! Torgyán József kisgazda vezérszónok előadásával szemben - amelyhez számomra meglepő módon kapcsolódott két szabaddemokrata hozzászólás is - a leghatározottabban állítom, hogy semmiféle olyan változásra nem került sor a jelenlegi hatályos joghoz képest, amely a pártoknak az összefogását segítette volna. Ami változás ebben van - a pontosításon és a szabatos megfogalmazáson kívül -, az éppenhogy ellentétes, a pártok összefogását gátló változtatás, amelyet egyébként a Magyar Demokrata Néppárt a maga részéről rendkívül sajnálatosnak tart.
Nevezetesen arról van szó - nem a közös listák vonatkozásában, amelyre Torgyán József utalt, hanem a kapcsolt listáknál eddig -, hogy ha háromnál több párt kapcsolta volna a listáját, akkor nem érvényesült volna az a szabály, hogy minden pártnak egyenként meg kell lennie az 5 százaléknak, csupán a felső határ, a 15 százalék érvényesült, helyesebben a 15 százalék érvényesült volna mint együttes minimum. Most viszont egyértelműen kimondja a törvény, függetlenül attól, hogy hány párt kapcsolja a listát, meg kell lenni minden egyes pártnak az 5 százaléknak. Ez tehát nemhogy kedvezőbbé tette volna a kapcsolt listák esetén az összefogás lehetőségét, hanem még nehezítette a helyzetet.
Én a magam részéről egyébként messze nem értek egyet azzal a felfogással, hogy a választójogi törvénynek nehezíteni kellene vagy meggátolni kellene a pártok összefogását. Meggyőződésem, hogy a pártösszefogások a magyar politikai élet kulturáltabbá tételét és egyáltalán a kívánatos irányba, a pártstruktúra kívánatos irányba történő segítését tennék lehetővé. Úgyhogy a magam részéről igenis elősegíteném a pártoknak a jelenleginél inkább az összefogásra irányuló és befolyásoló hatását. Ez ennél a módosításnál nem történik meg. De akkor ne állítsuk az ellenkezőjét kérem szépen itt, ország-világ előtt, ráadásul jogi felkészültséggel rendelkező képviselő ne mondja ennek az ellenkezőjét!
Ami a közös listát illeti - mert hiszen Torgyán Józsefnek erre vonatkozott a nyilatkozata -, a közös listánál ez a javaslat olyasmit tartalmazna, az eddigiekhez képest változtatást, ami lehetővé tenné, hogy 5 százalékot el nem érő pártok bekerülhetnek a parlamentbe. Kérem szépen, semmiféle változtatást nem tartalmaz erre vonatkozóan. A jelenleg hatályos jogszabály, a jelenleg hatályos törvény szerint is ugyanilyen szabályok, ugyanilyen feltételek szerint lehet a közös listán indulniuk a pártoknak.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az pedig, hogy valakiben felmerül, hogy közös lista esetén, amikor a választókerületekben két szavazólapot kapva a megyei, illetőleg fővárosi listára adják le voksukat az állampolgárok, és adott esetben közös listára adnak le voksokat, hogy ezt el lehetne bármiféle spekulatív módon választani, hogy most az állampolgár, aki a közös listára szavazott, ott a szavazófülkében tulajdonképpen melyik pártra akart szavazni, és ilyen alapon utólag, spekulatív úton megállapítani és elválasztani, hogy az egyik mégsem kapott 5 százalékot, ezt nonszensznek tartom. A magam részéről őszintén csodálkozom felkészült és a tárgyalássorozatban részt vett szabaddemokrata képviselőtársaimon, Hack Péteren - őszintén szólva, amikor ő hozzászólt, akkor úgy gondoltam, hogy tréfál vagy csak karakírozza a dolgot, hogy Torgyán József milyen lehetetlenséget mondott de aztán Szigethy képviselőtársam ezt részletesebben kifejtette, hogy hogyan képzeli el, hogy mégiscsak valahogy vissza lehetne csempészni ezt az 5 százalékot, tehát el lehetne választani a szavazópolgárnak a szavazatát, amelyet a közös listára ad. Olyan magyarázatot adott, hogy a töredékszavazatokra vonatkozó megállapodásból lehet visszakövetkeztetni tulajdonképpen, és úgy az 5 százalékos határt megállapítani.
Hát, tisztelt képviselőtársaim, mint tudjuk, még ha elképzelhető lenne is, hogy egy pártmegállapodást, amely a töredékszavazatok megállapítására vonatkozik, utólag kivetítsünk a választói akaratra, még ha ez elképzelhető is lenne, mint ahogy nem elképzelhető, azért felhívnám tisztelt képviselőtársaim figyelmét, mindenekelőtt az általam nagyra becsült Szigethy képviselőtársam figyelmét, hogy a töredékszavazatokra vonatkozó megállapodás azt jelenti, hogy az országos listára miként menjen az a szavazatmennyiség, amely a mandátumot nem nyert egyéni képviselőre vonatkozott, és semmiféle eligazítást nem nyújt arra, hogy a megyei, illetőleg a fővárosi listára közvetlenül leadott, pártlistára leadott szavazatot hogyan kell megosztani. Ebből ilyen következtetést levonni, úgy hiszem, hirtelen felindulás lehetett, amit Torgyán József kétség kívül sajátos felszólalása váltott ki szabaddemokrata képviselőtársaimból.
Rátérve az eljárásjogi törvényre, amelyet a Magyar Demokrata Néppárt szintén nagyon fontosnak tart, és üdvözöl, hogy ez megszületett, tehát van vagy lesz egy egységes eljárásjogi kódex. Ebben végig erős volt a törekvés a Belügyminisztérium előkészítő szakemberei részéről, akik érezték azt a problémahalmazt, amely egy-egy választás kapcsán jelentkezik azzal, hogy itt szétszórt joganyag volt és nem is teljes joganyag.
Néhány olyan kérdésre szeretnék rámutatni, amely változatlanul problémaként jelentkezik. Mindenekelőtt - hogy sorba menjek a választási folyamaton - a választókerületek kialakítása. Messze egyetértek azzal, amit Trombitás képviselőtársam, a Fidesz képviselője mondott. Valóban, az a fajta kialakítása a választókerületeknek, ahogy ma kinéz, teljesen mindegy - Toller képviselőtársamnak mondom -, hogy mikor, hogyan, milyen körülmények között... Pillanatnyilag lehetséges, hogy egy szavazat két és félszer annyit ér, mint egy másik, annak következtében a választókerületek határai így lettek megvonva. (Dr. Toller László és dr. Bihari Mihály: Az más. - Zaj az MSZP padsoraiban.)
A választókerületek határai nem jól vannak megvonva, de pillanatnyilag ez az eljárásjogi törvény - mint ahogy ez nem is törvényhozási kompetencia - nem foglalkozik ezzel a kérdéssel. Egyféleképpen foglalkozik, s erre szeretném felhívni a figyelmet, mert ez a javaslattal kapcsolatos, az elveket, a választókerületek kialakításának elveit határozza meg. Nos, a hatályos törvényünk hét pontban próbálja beszorítani a kormány mozgásterét, és a jelenlegi eljárásjogi törvény csak két pontot tart meg. Ezek közül megfontolandó, hogy miért adunk nagyobb mozgásteret a kormánynak. Úgy gondolom, ezt a kérdést minél jobban körül kell határolnia a törvényhozásnak.
A másik ilyen kérdés az Országos Választási Bizottság öt tagjára vonatkozó javaslattétel, ami a belügyminiszter úr kompetenciája. A jelenlegi hatályos törvény szerint a pártok javaslataira is figyelemmel teszi meg az előterjesztést a miniszter úr erre az öt személyre. Ez nem azt jelenti természetesen, hogy a pártok jelölnek. A miniszter úr jelöl, de a javaslatokat is figyelembe veszi. Ez eddig soha, semmiféle problémát nem okozott. Most kimaradna a javaslatból ez a passzus. Én nem tételezem fel, hogy ezentúl a miniszter úr nem fogja meghallgatni a pártok véleményét és javaslatát, de úgy vélem, nagyon fontos, hogy benne legyen, mert ez orientál arra, hogy olyan személyeket jelölhet csak a miniszter, akik valahol pártsemlegesek vagy kiegyensúlyozottak az elkötelezettségüket illetően. Ennek a kimaradása tehát semmiképpen nem jó.
(13.10)
Igyekszem felgyorsítani, de az ajánlási rendszer, úgy gondolom, olyan fontos része ennek az eljárási törvénynek, amellyel nagyon nyomatékosan kell foglalkoznunk. Jelenleg eltérő a jogi megoldás, mert az önkormányzati választásoknál ajánlóíven gyűjtik az aláírásokat a pártok aktivistái, az országgyűlési választásoknál pedig az ajánlószelvény, a kopogtatócédula dívik. Kérdés volt a vita során, hogy merre mozduljunk el az egységes szabályozásnál. A Magyar Demokrata Néppárt nagyon sajnálatosnak tartja a javaslat megoldását, mert nekünk meggyőződésünk, hogy az ajánlóív a jobb megoldás.
Itt egy óriási tévedést kell tisztázni. Azok közül, akik az ajánlási rendszer szigorúságának a fenntartása mellett szóltak - magyarul, hogy nehezítsük meg az ajánlást vagy tartsuk ilyen nehéznek, mert nyilvánvaló, hogy az ajánlási íven való aláírásgyűjtés sokkal egyszerűbbé és könnyebbé teszi az ajánlást, elsősorban azért, mert az ajánlóíven egy személy, egy választópolgár több jelöltet is tud ajánlani -, többen azt mondták, hogy ennek ezért nem kívánatos a fenntartása. A Magyar Demokrata Néppárt úgy gondolja, hogy ennél a szűrőnél nem feltétlen az a cél, hogy kiszűrjük azokat, akik - gondolok itt elsősorban a független jelöltekre -, mondjuk, nem rendelkeznek elég infrastruktúrával, elég pénzzel, hogy be tudják szerezni ezeket az ajánlásokat, és ne zárjuk ki az állampolgárokat, mert az ajánlás nem tartalmaz döntést, és mindenképpen az a helyes, ha többet ajánlhatnak. Tudniillik ha csak egyet ajánlhatnak, akkor gyakorlatilag megkérdőjeleztem a szavazás titkosságát, tekintettel arra, hogy akkor mindenki tudja, mivel nyílt, nyilvános az ajánlás: akit ajánlott, valószínűleg azt is támogatja, ha csak egy ajánlást tehet; ha többet tehetek, akkor egyáltalán nem tudja más, hogy végső soron kire fogok szavazni.
Végezetül még egy kérdés, erre csak utalásszerűen térek ki: a szavazat érvénytelensége. Ez nagyon fontos, mert most azt mondja a hatályos törvény, hogy érvénytelen az a szavazat, amelyből nem lehet megállapítani, hogy a szavazó kire, illetve melyik párt listájára voksolt, a jelenlegi törvény pedig úgy rendelkezik, hogy érvénytelen az a szavazat, amit nem a szabályos módon - tehát beikszelve, a négyzetbe "x"-et téve - tesz meg a választó. Ha tehát a jelenlegi törvény szerint, mondjuk, elmulasztja, és rosszul jelöl, nem ikszel, de egyébként világos és egyértelműen megállapítható, akkor érvényes a szavazata. Én úgy gondolom, hogy a szavazói akarat a legfontosabb, annak a fenntartása olyan elv, mint a végrendelet esetében a favor testamenti, ennek a meghagyása mindenképpen indokolt lenne.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps.)
