DR. SEPSEY TAMÁS
DR. SEPSEY TAMÁS
DR. SEPSEY TAMÁS (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Érintettek! - hisz reményeink szerint nemcsak a jelenlegi társasház-tulajdonosok kísérik figyelemmel ezt a vitát, hanem a jövendőbeli tulajdonosok is, a közös képviselők, a bérlők, a használók és mindazok, akiknek érdekét ez a törvényjavaslat érinti.
Rend, biztonság, gyarapodás - ezt a hármas elvet hirdeti a Magyar Demokrata Fórum. Hirdeti, mert álláspontunk szerint ha e hármas egység megvalósításával sikerül az ország képletes házát felépíteni, akkor egy olyan sziklára tudjuk építeni, amely megvéd minket attól, hogy ha jön egy áradat vagy egy szélvihar, akkor ez a ház összeomoljon.
A jelen törvényjavaslat egy parányi, de nagyon fontos elemét képezi ennek a sziklának. Véleményünk szerint, ha több millió állampolgár életkörülményeire, mindennapi gondjaira kihatással van egy törvényjavaslat, akkor a jogalkotónak különleges felelőssége van a jogszabály megalkotásában.
E törvényjavaslat beterjesztését igen részletes társadalmi vita előzte meg. Sokan vettek részt ezeken a vitákon, számtalan érvet hangoztattak, amelyek a mindennapi élet tapasztalataiból eredtek. Egy-egy jogszabály megalkotásánál a jogalkotó felelőssége többrétű.
Többször kifejtettem, hiszem és vallom, hogy a jogszabályalkotás nem mechanikus feladat. Nem a társadalmi viszonyok olyan automatikus szabályozása, hogy a különféle társadalmi csoportok problémáira a jogalkotó a már kialakult módon, a jog nyelvén adjon megoldást; hanem a jogszabály alkotásánál figyelembe kell venni azt, hogy a jogviszony megoldása a jogszabályok nyelvezetével milyen pozitív célok érdekében kell hogy történjen.
A jogalkotónak meg kell ragadnia a tipikus viszonyokat, ezekre a tipikus viszonyokra olyan megoldást kell adnia, amely azért találkozik a társadalom többségének jóindulatával, elősegíti az önkéntes jogkövetést, és kedvezően befolyásolja a jövőbeni jogfejlődést. Ha a jogalkotó nem kellő mélységgel tudja megragadni a szabályozandó viszonyokat, nem jól ismeri föl azokat a tipikus eseteket, amelyeket szabályoznia kell, vagy a jogi nyelvezetre történő "lefordítás" során nem sikerül az akaratát érthető és megvalósítható formába önteni, akkor a jogszabály nem fogja betölteni a társadalmi rendeltetését.
Nagyon rövid és elnagyolt váza volt ez a jogalkotás funkcióinak. De véleményem szerint sajnos igen kétséges, hogy ez a beterjesztett törvényjavaslat a jelenlegi formájában - mint ahogy képviselőtársaim hangsúlyozták - betölti-e a feladatát. Véleményem szerint e törvényjavaslatnak három olyan jogalkotói célnak kell eleget tennie, amelyeket ha nem jól ragad meg a jogalkotó, nem jól szabályoz, akkor felesleges munkát végez.
(9.50)
Az egyik ilyen jogalkotói szándék és cél: az együttlétnek a szabályozása. A társasházakban száz- és százezer ember él egymás mellett. Az emberi együttélés során, azért figyelembe véve a társadalomban kialakult olyan szabályokat is - erkölcs, szokás -, amelyek a jogszabály hatókörén kívül vannak, a jogszabállyal befolyásolnunk kell, hogy a jogoknak a gyakorlása ne vezethessen mások jogainak a sérelmére.
Olyan környezetet kell teremteni, hogy az állampolgárok mindennapi életének a színtere - és ez alatt a lakást értem - biztosítsa azt, hogy nyugodt körülmények között tölthessék el otthon a szabadidejüket, vagy akik dolgozni akarnak, azok számára megfelelő környezetet tudjunk teremteni. Az emberi együttélésből eredő súrlódásokat, problémákat a jogalkotónak meg kell próbálni a lehető legcsekélyebb szintre süllyeszteni. A jogalkotónak meg kell próbálni befolyásolni az emberi együttélést oly módon, hogy az egyéniségből fakadó különbözőségek ne vezethessenek olyan feszültségekhez, amelyek össztársadalmi kihatása viszont az egész társadalom közérzetét befolyásolja.
Hogy csak egy példát mondjak erre, tisztelt képviselőtársaim: milyen hatalmas felzúdulást vált ki a jelenlegi szabályozásnak az a visszássága, hogy egyetemleges felelőssége van a tulajdonostársaknak a közös költség viselése tekintetében. A saját részüket fizetik becsületesen, tisztességesen, és mégis egyetemlegesen, nem is a tulajdoni hányaduk arányában felelnek olyan költségekért, amelyek valójában őket nem terhelik, mert a rájuk eső részt megfizették. Vagy a jelenlegi szabályozás az egyhangúság következetes, szigorú véghezvitelével számtalan közösségnek az életét bénítja meg, és egy-egy - mondjuk ki nyíltan: antiszociális - személy meg tudja akadályozni 5-6-50-100 - fokozhatnám a számokat - tulajdonból álló társasház - társasházi közösségnek az életét. Tehát a szabályozásnak ezekre a felmerülő problémákra olyan megoldást kell adnia, amely a társadalom többségének a szándékával találkozik.
Másrészt, nem vitásan, önös állami érdek fűződik ahhoz, hogy az a lakásállomány, amely jelenleg megtestesül a társasházakban, értékét tekintve nemcsak hogy megmaradjon, hanem gyarapodjon is. A társasházaknak a felújítása - figyelemmel az elmúlt, mondjuk ki nyíltan, 5 évtizedes, igen komoly lemaradásra - az előttünk álló évek vagy évtizedek államilag segített és támogatott feladata lesz. A jogszabálynak erre a kihívásra is választ kell adnia, és meg kell próbálnia olyan jogi normákat alkotni ebben a törvényjavaslatban, amelyek hosszú távon biztosítják ezt az államilag is támogatott és elismert célt.
Harmadjára, de nem utolsósorban: ösztökélni kell a társadalom tagjait arra, hogy az elkövetkezendő időszakokban minél többen válasszák a lakásépítkezések esetében azt a formát, hogy társasháztulajdont hozzanak létre.
Igen tisztelt Képviselőtársaim! Biztos, hogy vannak egyéb célok is, amelyeket ez a törvényjavaslat megfogalmaz. A Magyar Demokrata Fórum úgy gondolja, ez a hármas egység az, aminek eleget kell hogy tegyen ez a javaslat. Véleményünk szerint a javaslat egyes részei nagyon színvonalasak, nagyon jó új megoldásokat tartalmaznak, nagyon előremutatóak, viszont más tekintetben sajnos a színvonaltalanság miatt ezeknek a kedvező jogintézményeknek a hatályosulását, érvényesülését gátolják.
Általánosságban túlságosan keretjellegűnek tartjuk ezt a jogszabályt. Nem vitásan, nagyon nehéz olyan normahalmazt alkotni, amely egy kétlakásos társasházra ugyanolyan szabályokat alkot, és ugyanolyan eligazítást ad a mindennapi élet során, mint egy 300 lakásból álló társasházra. Tehát a feladat, amelyet az Igazságügyi Minisztérium kapott, valóban nagy volt. Ennek részben meg is tudott felelni, részben pedig nem; véleményünk szerint nem vette figyelembe a jelenlegi helyzetet, nem kellő mértékben vizsgálta a társasháztulajdon összetételét, a társasház-tulajdonosok jelenlegi tudati állapotát.
A társadalmi vita során sok esetben elhangzott, és a Magyar Demokrata Fórum is osztja azt a nézetet, hogy ebben a jogszabályban, a mai környezetre figyelemmel, a jogalkotónak több és részletesebb szabállyal kell segítenie a tulajdonostársak együttélését és együttműködését. Nem lehet mindent arra bízni, hogy majd a közösség kialakítja a megfelelő szabályokat, illetőleg majd a bíróság - meghatározott joggyakorlat alapján - tartalommal fogja megtölteni részben a keretjellegű szabályokat, részben pedig azokat a szabályokat, amelyek a jogkövető állampolgárok számára nem jelentenek egyértelmű tartalmat.
Határozott véleményünk: akkor lehet majd bízni abban, hogy az önálló polgárok megfelelően fel tudják ismerni az érdekeiket - és ennek megfelelő szervezeti és működési szabályzatot, adott esetben házirendet alkotnak, vagy megfelelő szankciókkal a sértő személyeket a közösség saját maga tudja hátrányba hozni -, ha majd elértük társadalmilag azt az állapotot, hogy elmondhatjuk: Magyarország egy polgárosult állam, ahol nem az önös érdek uralkodik, hanem a közösség jól felfogott érdeke a polgárok számára is irányadó. Mindaddig, ameddig nem értük el ezt az állapotot, az állam sajnos nem mondhat le arról, hogy a jogi irányítás eszközével is beavatkozzon a folyamatba, elősegítse a folyamatot, s az állampolgárok számára bizonyos értelemben iránymutatást adjon. Tehát e tekintetben, még egyszer hangsúlyoznám - és itt már elhangzott több képviselőtársamtól is, nem akarom mindegyiket megemlíteni -, hogy ennek a jogszabálynak nem szabad mindent rábíznia a társasház-tulajdonosok közösségére, hogy majd ők így szabályozzák, úgy szabályozzák, hanem bizonyos esetekben el kell mondani, mi az a kívánt szabályozási mód, amelyet a jogalkotó követendőnek tart.
Elképzelhető, hogy ezt úgymond diszpozitív szabályként mondja ki a jogalkotó, hogyha ettől el akarnak térni, térjenek el; de véleményünk szerint - és ez találkozik azért a társadalom egy részének a helyeslésével is - nem lehet a jelenlegi állapotban egy jövőbeni, ideális állapotot figyelembe venni, és a szabályozást ennyire keretjellegűvé tenni.
Az idő előrehaladása miatt bizonyos jogintézmények ön-ellentmondásosságával majd a későbbiekben kívánnék foglalkozni. Azonban nyomatékosan szeretném hangsúlyozni azt, hogy ez a törvényjavaslat sajnos a közös költség viselése tekintetében - amely az egyik legneuralgikusabb pontja az egész társasházi együttlétnek - nem ad kielégítő megoldást; vagy az alapító okirat rendelkezik a közös költség viseléséről - és ebben az esetben az alapító okirat módosítása csak egyhangúlag történhet. Tehát hogyha rosszul készült el az alapító okirat, és nem a szervezeti és működési szabályzatra bízza a közös költség viselésének a meghatározását, akkor mintegy bezártuk a tulajdonostársakat, és csak egyhangú akarattal lehet majd bizonyos kérdésekben az igazságtalan teherviseléstől eltérni.
(10.00)
Ha ezt az alapítók a szervezeti és működési szabályzatra bízták, akkor a kétharmados szavazati aránnyal ettől el lehet térni. Véleményünk szerint - figyelemmel a viszonyok változására - a szervezeti és működési szabályzatban kellene mindenképpen rendelkezni a közös költség viseléséről, nem az alapító okiratban, vagy ha az alapító okiratban rendelkeznek, akkor az alapító okiratnak ez a rendelkezése kétharmados többséggel módosítható legyen. Ezt nagyon neuralgikus pontnak érezzük, és úgy gondoljuk, e kérdésben biztos, hogy a szándékolt módosításunk a többségi pártok támogatását el fogja érni.
Szeretném az államtitkár úr figyelmét felhívni, talán a magyar jogalkotásban példa nélküli, de legalábbis én nem emlékszem, hogy az elmúlt időszakokban törvénnyel módosítottunk volna kormányrendeletet. Azt hiszem, ez olyan jogi nonszensz, hogy feleslegesen nem kell indokolnom. De mégis kénytelen vagyok megemlíteni ezt a hiányosságot, mert a törvényjavaslatban számtalan egyéb ilyen van még, nem ilyen súlyos, de ennek a kijavítása, azt hiszem, mindannyiunk közös feladata annak érdekében, hogy a szándékolt céloknak megfelelő törvényt alkossunk.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az ellenzék padsoraiban.)
