SASVÁRI SZILÁRD
SASVÁRI SZILÁRD
SASVÁRI SZILÁRD (Fidesz): Elnök asszony, köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! A társasházról szóló törvényjavaslatot alapjaiban támogatni tudjuk, módosító indítványokat fogunk benyújtani hozzá, amivel, reméljük, hogy javítjuk jelen állapotát.
A társasházról szóló törvényjavaslat számunkra három irányban próbál valamilyen megoldást találni, és válaszolni azokra a kihívásokra, amik ezen a területen megjelentek. Ez a törvényjavaslat alapvetően a társas együttélés rendezéséről kell hogy szóljon, ami a társasházak működését tenné hatékonyabbá, és tenné egyértelműbbé a tulajdonosok közti viszonyt, a vezetői viszonyát a tulajdonossal és a közös képviselő viszonyát azokkal a szervezetekkel, amelyekkel érintkezésbe lép, akár az önkormányzattal, akár más hivatalokkal.
A másik fontos iránya ennek a törvényjavaslatnak az, hogy az elmaradt felújítások és a folyamatos karbantartás érdekében könnyíteni kívánja a társasházak rendelkezésére álló közös területek, tulajdonok értékesítését. Ez az értékesítés lehet egy részben elidegenítés, más részben a különböző bérleti lehetőségek is fennállnak.
Harmadik iránya ennek a törvényjavaslatnak, hogy a nem fizetőkkel szemben - ahogy itt elhangzott -, a többség védelmében, a közös akaratérvényesítés tekintetében létrehozza a jelzálog intézmény társasházban való jelenlétét is.
Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! A magyar lakásállománynak, mint hallottuk, egynegyedét érinti ez a törvényjavaslat, egymillió családot, ha lefordítjuk erre a vonatkozására. És még egy információ fontos ehhez: annak a lakásvagyonnak az egynegyedéről van szó, amelyik Magyarországon ma 7-8000 milliárd forintot ér. Ehhez a vagyonhoz való hozzáállásunkban három dolgot tehetünk meg: vagy megpróbáljuk ezt a vagyont növelni új lakások építésével vagy megpróbáljuk legalább szinten tartani a jelenlegiek felújításával vagy a harmadik lehetőség, hogy hagyjuk leromlani. Én azt gondolom, hogy ez a harmadik út nem járható, és például a panellakások, lakótelepek felújítása, a tömbrehabilitáció mind-mind olyan kérdés lesz, ami az utolsó kérdéskör kapcsán, azt kell mondjam, hogy sajnos egyelőre a harmadik döntés felé halad, a tömbrehabilitációt illetően mindenképp.
Hadd mondjak még egy adatot az egészről: csak Budapesten belül a társasházakban 592 ezer ember él, a vidéki nagyvárosokban is körülbelül 490 ezer, és a kisebb helyeken még 29 ezer ilyen lakó van. Tehát elég komolyan érint olyan társadalmi csoportot, amely a mindennapjait éli ezekben a házakban.
Ezek a házak nemcsak szimpla házak, szimpla társasházak, törvény által meghatározott valamik, hanem otthonok is. Ezek az otthonok egyszerre jelentik azokat a helyeket, ahol családot lehet alapítani, ahol gyereket lehet felnevelni, egyszerre jelenti azt a helyet, ahol a szomszéd ajtaján át kiszivárog a lecsó illata, vagy ahol a nagymama főztjének ínycsiklandozó szagát érezzük, és mindannyiunkban kellemes élmények merülnek fel. Itt van az a hely, ahol fel lehet készülni a másnapi munkára, itt van az a hely, ahol a folyamatos képzés és a szükséges átképzés terepe is megjelenik, hiszen a mai világban egyre több szükség van erre az átállásra. Azt gondolom tehát, hogy amikor erről a törvényjavaslatról beszélünk, akkor két dologtól nem tudunk eltekinteni: az egyik vonatkozásban a lakásügy egészében való elhelyezése, a másik pedig a mindennapos életünk egy-egy otthonban, egy-egy családban.
Mielőtt a jelen helyzet tárgyalásához kezdenék e törvényjavaslat kapcsán, engedjenek meg egy rövid kitérőt a társasházak történetiségét illetően. Igaz, ez csak olyan érdekesség, amely talán nem árt, ha elhangzik ebben a házban. Én magam nem vagyok jogász, de vannak olyan barátaim, ismerőseim és szakértőink, akik ebben segíteni tudnak, és csak egy pár dolgot hadd idézzek fel az ő tudásukból. A jogrendszer minden időben kereste a közös tulajdon korlátainak feloldását, és már a római jog is igyekezett a közös tulajdon korlátait enyhíteni. Hadd hozzak fel példának a századfordulón kialakult magyar magánjogból a római jog intézménye mellett ismert és alkalmazott részeket. Ilyen volt a fiumei emeletjog, a soproni félgazdaság, a részház intézménye, az erdélyi természetbeni megosztás, a falusi házközösség, a minősített tulajdonközösség, a társasház-részvénytársaság és a társasház-szövetkezet. Ezek már kezdetleges megoldási módozatai voltak a később szabályozott és a mai értelemben vett társasházaknak.
Ez érdekes kitérő után vissza kell térnem arra, hogy ezt a törvényjavaslatot a magam szempontjából és a Fidesz-Magyar Polgári Párt szempontjából mindenképpen el kívánjuk helyezni a lakásügy egészét érintő problémakörben, és az általunk már megtett javaslatokkal próbálnám felhívni a figyelmet arra, hogy milyen további lépések szükségesek.
Az első állításom az, hogy a kormánynak nincsen igazán koncepciózus lakáspolitikája. Ez a törvényjavaslat egy részelemként elfogadható kiindulópont, ugyanakkor szükség van további lépésekre is. Hadd hívjam fel a figyelmet arra, hogy Magyarországon körülbelül 40 ezer új lakásnak kellene épülnie évente ahhoz, hogy a meglévő lakásállományt pótolni tudja. Ez azt jelenti, hogy ebben az országban nemcsak azt kell figyelembe venni, amikor arról beszélünk, hogy évi 20 ezer, 25 ezer, 28 ezer új lakás keletkezik, hanem figyelembe kell venni, hogy eközben hány lakás szűnik meg.
Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! A társasházak magyarországi kialakulásának négy szakasza volt. Az első 1924 és '45 között a második az ötvenes évek után elkezdődött központi építkezés az OTP segítségével harmadik szakasza, amikor az építőközösségek jelentek meg és a negyedik szakasz végül is, ami párhuzamosan ebben az időben történt, a lakásprivatizáció. Ennek a négy szakasznak a különböző jogi változatai, megoldásai, erre tett szabályozók tulajdonképpen elvesztették komoly hatásukat, és új szabályozásra van szükség. Ez a törvényjavaslat e négy szakasz után kialakult társasházaknak az egységesítésére tesz javaslatot.
Nos tehát, miközben erről beszélek, hadd mondjam el azt, hogy a meglévő lakásállomány legnagyobb gondja a felújítások hiánya, illetve a megszűnő lakások pótlása. Vagyis az, hogy nem épül, ahogy előbb is mondtam, évente 40 ezer új lakás. A Fidesz-Magyar Polgári Párt többször beszélt már ebben a házban is és más olyan helyeken, ahol lehetőség volt erre, egy családbarát és sokrétű lakásépítési program szükségességéről. Ennek bizonyos elemeit letettük a Ház asztalára, illetve olyan írásokban jelent meg, amik a közvélemény számára is hozzáférhetők.
Erre tehát én most nem kívánok kitérni, ezzel szemben rátérnék arra, hogy miért kell felújításról, karbantartásról beszélni e törvényjavaslat kapcsán, illetve hogy a társas együttélés rendezésére miért van szükség.
Azért, tisztelt Ház, mert a törvényjavaslatban szereplő kétharmados döntéssel könnyebbé válik a közös tulajdon, a pince, az alagsor, a tetőtér értékesítése. Azért, mert előttünk van a leomlott Ó utcai épület példája, és azért kell a társas együttélés rendezéséről beszélni, mert előttünk van az Ugocsa utcai robbanás példája, ahol egy hátralékos nem fizető szerelés közben úgy hagyta a gázvezetéket, aminek következtében robbanás történt az adott épületben. Ezek azok a helyzetek, amikre a törvényjavaslat egyfajta keretet próbál nyújtani, de amely törvényjavaslat nyilvánvalóan nem tudja majd megoldani a mindennapos életben bekövetkező ilyen problémákat.
A felújítás szüksége tehát vitathatatlan, és amikor a társasházi törvényjavaslatról beszélünk, akkor én - ugyanúgy, mint előző képviselőtársam - hozzátennék olyan javaslatokat, amelyek könnyítenék a társasházak életét. Előbb elhangzott, hogy az újonnan létrejövő alapító okirat legyen illetékmentes. Én azt gondolom, hogy mindenféle összefüggést figyelembe véve, de beszélhetünk a felújítások kapcsán áfakedvezményekről is, tehát olyan visszatérítési lehetőségekről, amelyek segítik azt, hogy az elmaradt több száz milliárdos felújítás beinduljon ebben az országban. Ebben csekély szerepe van a lakás-takarékpénztáraknak egyelőre, meglátjuk majd a következő négy évet, hogy mi lesz majd belőle.
Azért is szükséges egyébként, hogy rávilágítsak egy társadalompolitikai következményére is ennek a dolognak, mert ez egyszerűen munkát és munkahelyet jelent villanyszerelőknek, gáz-, víz- és fűtésszerelőknek éppúgy, mint festőknek, ácsoknak, asztalosoknak, kőműveseknek, tehát olyanfajta lehetőséget is jelent, amelyik hozzájárul, még ha csak kicsit is, talán azt lehet mondani, minimális mértékben, de hozzájárul a gazdasági növekedéshez, amelyben ennek az országnak a lakói érintettek és érdekeltek.
(9.30)
Külön kérdés lenne - most nem mernék erről hosszasan beszélni, bár tudnék - a tömbrehabilitáció kérdése. Ez talán inkább Budapesten, illetve a nagyobb városokban problematikus, hiszen itt arról van szó, hogy nem egy társasházon belül kell kétharmados döntésre jutni, hanem társasházak között kellene olyan megállapodásokhoz jutni, amelyek lehetővé tennék a tömbrehabilitációkat.
Nagyon jó példája volt 1989 folyamán a ferencvárosi tömbrehabilitáció, amely egy sikeres megoldás volt. Viszont a tömbrehabilitációhoz szükség van nemcsak a társasházak olyan összefogására, amely ezt lehetővé teszi, hanem szükség van az önkormányzatok, illetve a kormányzat együttműködésére is, hiszen azoknak a lakóknak, akik egy tömbrehabilitációban részt vesznek, amíg el nem készül az új épület, valahol lakniuk kell. Ez tehát egy újabb problémát vet fel, ami elől nem lehet kitérni.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Azt gondolom, beszélnem kell a törvényjavaslatban szereplő kétharmados lehetőség mellett a jelzálog intézményéről is, amit szintén támogatandó lehetőségnek tartunk. Nyilvánvalóan az itt ülők és talán a közvélemény is jól tudja azt, hogy a jelzálog érvényesítésének komoly előfeltételei vannak. Ilyen például az, ami már létezik: a jelzálogtörvény. Ez azonban nem elegendő előfeltétel ahhoz, hogy ez az intézmény működni tudjon. Azért nem, tisztelt Ház, mert ugyanakkor az ingatlan-nyilvántartás helyzete rendezetlen, kaotikus káosz van a földhivatalokban, azokon a területeken, ahol a társasházak bejegyzése folyik. Alapvetően - nem akarok itt igazságtalan lenni - ez a problémakör Budapestre koncentrálódik, itt van olyan helyzet, ahol még négy-öt éves kérelmek sincsenek bejegyezve. Erről sokat beszéltem a parlamentben, több interpellációm, azonnali kérdésem hangzott el. Az ügyben talán lesznek előrelépések, de mindenképpen előfeltétele a jelzálog érvényesítésének az, hogy legyen tisztázva, melyik az a tulajdon, amelyre bejegyezik. Ha nincs bejegyezve a tulajdon, nem fog működni ez a dolog. A jelzálogtörvénynek ez a problémája az ingatlan-nyilvántartással összefüggésben a hitelfelvételhez is kapcsolódik, amelyről persze most nem akarok beszélni.
Probléma az is, hogy az ingatlan-nyilvántartó nem tartja be a határidőt, amire be kell jegyezni. Probléma az is, hogy vissza lehet élni azokkal a tulajdoni lapokkal, amelyek jelen pillanatban az ügyvédek és mások számára hozzáférhetőek. Én tulajdonképpen a mai napon bármikor hozzá tudok férni akármelyik képviselőtársam tulajdoni lapjához.
Azt gondolom, hogy ezt a fajta lehetőséget korlátozni kell, és a személyi adatok védelmi érdekében ezt törvényben szabályozni kell. Menjen be, tisztelt képviselő úr, az ingatlan-nyilvántartóba, és kérje ki bárkinek a lapját: ki fogják önnek adni, vagy egy ügyvéd segítségével megoldhatja.
Tisztelt Ház! A törvényjavaslat három vonatkozása emelhető ki, illetve volt kiemelendő számomra, ezeket nagyon fontosnak tartom: mind a társas együttélés rendezését érintően, mind az elidegenítéssel kapcsolatos könnyítés szempontjából, mind pedig a jelzálog érvényesítése szempontjából. Itt beszéltem azokról a problémákról, amelyek nem kerülhetők ki, és amelyeket a társasházi törvényjavaslat nem fog megoldani.
Alapjaiban a T/4514. számú társasházról szóló törvényjavaslatot tehát támogatni tudjuk, jó néhány helyen mégis élni fogunk módosító indítvánnyal abban a reményben, hogy figyelembe veszik jobbító szándékainkat.
Sok mindenről nem került most szó, és azt gondolom, hogy az általános vitában alkalom lesz még arra, hogy a koncepciózus részekre is kitérjenek azok a képviselőtársaim, akik utánam fognak következni.
Végezetül engedjék meg egy elvi hozzáállásnak a felidézést, amelyet a Fidesz-Magyar Polgári Párt részéről fontosnak tartunk, és amelyet programunkban megfogalmaztunk: "A Fidesz jövőképének középpontjában a polgár áll, az anyagi és szellemi tulajdonára támaszkodó, önálló, embertársaival együttérző, önmagáért, közösségeiért és környezetéért, közös jövőért felelősséget vállaló ember. A szabad ember, aki otthon van a világban, otthon van a jelenében és múltjában, társadalmában, kultúrájában és természeti környezetében, házában, hazájában, családja körében, állampolgári, nemzeti közösségében és Európában. A Fidesz-Magyar Polgári Párt a polgárosodás programját képviseli, amely nem más, mint az otthonra találás és az otthonteremtés programja."
Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps.)
