SZALAY GÁBOR
SZALAY GÁBOR
SZALAY GÁBOR (SZDSZ): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt társasházi Lakástulajdonosok, akik nyilván nagy számban követik a mai parlamenti vitát!
Úgy gondolom, nem tévedek, amikor megállapítom, hogy az első szabadon választott parlament megalakulása óta, azaz hét év óta soha egy törvény előkészítése nem került olyan társadalmi viták középpontjába, mint a társasházi törvény előkészítése. Ez nem véletlen, hiszen a tét óriási, rengeteg fórumot szerveztek, szerveztünk az országban, ahol politikusok, de az Igazságügyi Minisztérium szakértői is lehetőséget kaptak arra, hogy ismertessék véleményüket, elképzelésüket a készülő törvényről, illetve meghallgassák azokat a véleményeket, amelyeket az érintettektől begyűjthettünk ezen fórumok alkalmával. Valóban rengeteg levél tanúskodik arról, hogy a lakosság nagy része aktívan részt kívánt venni ennek a törvénynek az alakításában.
Nagy öröm, hogy úgy tűnik, minden politikai párt támogatni tudja ezt a törvényt. Mégis megemlítésre került már az eddigiek során is, hogy féllábasnak tűnhet ez a törvény, hiszen szükség lenne még a lakásszövetkezeti törvény megalkotására - többen megemlítették. Hegyi Gyula képviselőtárs beszélt arról, hogy a lakás-takarékpénztárról, a jelzálogról szóló törvény megalkotása is együtt teszi teljessé ezt a törvényt.
Hozzátennék még egy rendkívül fontos dolgot, amit Hegyi Gyula képviselőtársunk ugyan érintőlegesen említett, de én nagyobb hangsúlyt kívánnék ennek adni:
Magyarország közel négymilliós lakásállományából egymillió társasházi formában működik, ez többször elhangzott. Azonban nem lényegtelen annak észrevételezése, hogy 660 ezer lakás távfűtéssel van ellátva, és a távfűtött lakások túlnyomó többsége társasházi formában működik. Ebből az a következtetés vonható le, hogy Magyarországon legalább 600 ezer lakás - amelyben 2-2,5 millió ember él - teljeskörűen csak akkor kerülhet szabályozásra, ha nemcsak a társasházról, de a távfűtésről szóló törvényt is megalkotja a parlament. Sajnos, ezzel máig nem volt lehetőségünk foglalkozni, mert miközben a kormányunk - az elődjeitől eltérően - vette a bátorságot, hogy a társasházi törvény szintén sok csapdát rejtő tervezetét a parlament elé terjessze, addig arra nem volt meg az elszántság, hogy a távfűtésről vagy a távhőszolgáltatásról szóló törvényt is letegye a parlament elé, noha tudjuk, hogy évek óta készül, rengeteg változata elkészült, de valami módon hiányzik a politikai bátorság, hogy az is idekerüljön a parlament elé. Márpedig tudjuk, hogy a lakóközösségek elmérgesedett vitáinak egyik fő forrása a távfűtésből ered, s ezért ennek megoldása nélkül tulajdonképpen a társas együttélés szabályozásában mindig marad egy tátongó fekete lyuk. Erre gondolnunk kell! Gondolnunk kell, hogy a társasházról szóló törvény is fél lábon áll mindaddig, amíg nem alkotjuk meg hozzá - a már felsoroltakon kívül és túlmenően - a távfűtésről szóló törvényt is.
Azt hiszem, hogy a társasházi törvényben kezelt kérdések problematikája, minden problémája tulajdonképpen két nehézségben gyökeredzik.
(9.40)
Az egyik az, hogy miközben minden közösség - és így a lakóközösségek is - úgy tud igazán jól funkcionálni, hogyha az azt alkotó egyének egyrészt szolidárisak egymással, másrészt pedig szociális, kulturális szintjük, életviteli szokásaik hasonlóak, vagyis ha homogén közösségeket alkotnak; nálunk azonban a lakóközösségek jelentős részében eltérő az emberek anyagi, képzettségbeli alapja, életmódja, és ráadásul a közösségi szolidaritásnak néha még a szikrája is aligha fedezhető fel. Ezt természetesen bármilyen jó törvény is nehezen, mondhatni, nem tudja kezelni, de kétségtelen, hogy érdemes megemlíteni, hogy ez milyen nehézségeket okoz minden társasház életében.
A másik ok pedig az, hogy itt tulajdonképpen két - egymást sok mindenben kizáró - tulajdonforma él egy tető alatt; a magán- és a közösségi tulajdon között kéne a békés egymás mellett élés kompromisszumát megtalálni. A többség érdekében ugyanis úgy kéne az eddigieknél rugalmasabb magatartásra késztetni az obstrukcióra néha hajlamos kisebbséget, hogy közben minél kevésbé sérüljön a magántulajdonnal való szabad rendelkezés törvényi, alkotmányos joga; se a magántulajdon szentsége, se a többségi érdek ne sérülhessen túlzottan.
Tehát nagyon vékony pallón egyensúlyozik az a törvényhozó, aki arra tesz kísérletet, hogy ezt a feladványt megoldja. Nem kívánok belemenni abba a felsorolásba, amit bevezető expozéjában a miniszter úr és az előttem felszólaló képviselőtársak közül is többen ismertettek, nevezetesen, hogy a törvényjavaslat miben jelent új elemeket, milyen elemek változtak meg épp a társadalmi viták hatásának eredményeként, mik ennek a törvényjavaslatnak az erényei és esetleges hibái. Sok szó esett az egyetemleges felelősség helyett belépő sortartásos megoldásról, a jelzálogbejegyzésről, de négy kérdést röviden érinteni szeretnék.
Az egyikről esett már szó: a társasházak legneuralgikusabb kérdése a felújítás - a részleges vagy teljes felújítás - és az ehhez szükséges rendkívül jelentős forrás. Ezen forrást a társasházak többsége úgy biztosítja, hogy a közös helyiségeket bérbe adja, a falfelületeit reklámcélra hasznosítja, vagy hasonló gazdasági tevékenységeket folytat, és az ebből származó bevételekből kívánja akkumulálni a felújítások költségeit, forrását.
Ezeket a bevételeket azonban 20 százalék forrásadó sújtja. Ez nagyon méltánytalan és igazságtalan, ha figyelembe vesszük, hogy a lakásszövetkezeteknél 10 milliós határig semmiféle adó nem sújtja az ilyen bevételeket. Azt hiszem, hogy ezt majd az adótörvények módosítása során mindenképp orvosolnunk kell.
Megemlíteném, hogy miközben örülni lehet annak, hogy a szervezeti és működési szabályzat bevezetésével a napi működési kérdések könnyebben kezelhetővé váltak, azaz a konszenzusos döntéshozástól elmozdultunk a kétharmados szavazati többség irányába - vagy el kívánunk mozdulni ezzel a törvénnyel -, megemlíteném azonban azt, hogy esetleg érdemes lenne bevezetni a törvényben a különösen érintett lakó fogalmát, hiszen jól tudjuk, hogy egyes esetekben egy társasházon belül bizonyos intézkedések egyes lakókat sokkal erőteljesebben sújtanak, mint másokat.
Mire gondolok? Nyilvánvaló, hogy egy tetőtér-beépítés a legfelső szinten lakót sokkal érzékenyebben érinti, sokkal több hátrányt okoz neki, mint a többi szinten lakót. Vagy az alagsori helyiségek bérbeadása - például üzlethelyiségek, állatorvosi rendelő céljára - sokkal nagyobb hátrányt okoz a földszinten lakóknak, mint az összes többinek.
Ezért úgy gondolom, hogy ilyen speciális esetekre is gondolni kell, és a törvénynek rendelkeznie kellene erről, azaz a különösen érintett lakó fogalmának bevezetéséről. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)
Időm lejárván, a közös képviseletről és az új lakástulajdonosok tulajdonosi szemléletéről elmondani kívántakat már nincs időm kifejteni. A törvényt támogatom, és erre kérem többi képviselőtársamat is. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
