DR. PUSZTAI ERZSÉBET
DR. PUSZTAI ERZSÉBET
DR. PUSZTAI ERZSÉBET (MDNP): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Valóban negyed századdal ezelőtt született egy egészségügyi törvény, amely az akkori kor színvonalának több ponton megfelelt, több ponton pedig tükrözte az akkori társadalmi berendezkedés visszásságait. Valóban ideje van annak, hogy az egészségüggyel kapcsolatos kérdéseket átfogóan rendezzük.
Több év óta mondtuk már el - hiszen már '90-ben sokan azzal álltak elő, hogy máris egy egészségügyi törvényt kellene csinálni -, hogy egy átalakulóban lévő egészségügyi rendszerre törvényt írni rendkívül kétséges vállalkozás, hiszen az a törvény nagyon rövid életű lenne, és folyamatos módosításokra lenne szükség. Valóban, ma már talán előbbre haladott az egészségügy átalakítása, bár számos kérdés még mindig nem tisztázott. Ez a törvény, ha megszületik is, minden bizonnyal rövid időn belül újabb módosításokra szorul. De valóban szükség van arra, hogy áttekintsük az egészségügy helyzetét és megkeressük a mostani időszaknak megfelelő szabályozást.
Tudom, valóban nagyon komoly szakmai előkészítése indult meg ennek a törvénynek. Nagyon komoly csoportok dolgoztak a törvény bizonyos részein, és hosszú vita előzte meg, hogy a törvény milyen részekből álljon. Valóban, máig is vitatható a törvény szerkezete, és vitathatóak a törvény hangsúlyai, hiszen sajátos dolog az, hogy mondjuk például a betegjogok fejezete sokkal bőségesebb, mint például az ellátó rendszert fölvázoló rész, és számos fogalmi tisztázatlanság máig is megtalálható a törvényben.
Rengeteg ember nagyon komoly előkészítő munkája indította el tehát ezt a törvényalkotási folyamatot, aztán valahogy valami olyasmi történt, hogy a nagy előkészítő munka után hirtelen elfogyott az idő a törvény összefésülésére, megérlelésére és megfelelő kodifikálására. Valami olyasmi történt, hogy a hatalmas nagy irathalmaz hirtelen sok lett, és egy kissé összecsaptuk ezt a munkát.
Ha kodifikációs szempontból megnézzük ezt a törvényt, elmondhatjuk, hogy valóban siralmas. Biztos vagyok abban, hogy az Igazságügyi Minisztériumnak nem sok ideje volt a tárcaegyeztetésen átnézni a törvényt, hogy a "kell"-eket és a "kötelesek"-et összehangolja egymással; hogy a fogalmakat tisztába tegye; hogy a megfelelő fejezetek, a különféle fejezetek legalább azonos fogalmakkal dolgozzanak hogy mondjuk az egészségfejlesztés fogalmát talán tisztáznánk, hogy hogyan viszonyul az egészségvédelemhez és az egészségmegőrzéshez és a többi fogalomhoz. Tehát olyan érzésem van, hogy az történt, a kormány az egészségügyi törvénnyel azt tette, amit a gyors háziasszony akar tenni a rendrakás idején: gyorsan rendet akarok tenni a kérdésben, ezért ami a kezembe kerül, azt oda vágom be, abba a fiókba, amelyik éppen előttem van, ezért aztán a portörlő rongy bekerül a bárszekrénybe.
Ez nagyon szomorú dolog, mert itt, ebben a törvényben vannak nagyon fontos, nagyon jó és mélységében nagyon kidolgozott fejezetek. Ugyanakkor azonban döbbenetes mértékben átgondolatlan számos kérdés. Kérem a Ház elnökét - nem tudom ugyan, hogy kiadták-e ezt a törvényt az alkotmányügyi bizottságnak, de nagyon kérem -, hogy adják ki az alkotmányügyi bizottságnak, hiszen olyan polgárjogi fogalmakat használ a törvény s olyan kérdések vannak benne, amelyek alkotmányossággal és jogrenddel való összefüggésének tisztázása alapvető kérdés. Az már csak egy következő kérdés, hogy ezek aztán a napi orvosi gyakorlatban hogyan lesznek megvalósíthatók. Nagyon szomorú dolog, hogy egy nagyon komoly szakmai előkészítés után egy ilyen nagyon fontos és valóban mindannyiunkat nagyon komolyan érintő kérdésben elkapkodott befejezés történt, és ráadásul úgy, hogy a szakmai szervezetekkel való kellő egyeztetés elmaradt, számos részletkérdés továbbra is tisztázatlan, pedig higgyék el: nem lehet olyan törvényt hozni - lehetni lehet, sajnos tapasztaltuk az utóbbi időben -, nem szabad olyan törvényt hozni, ami a gyakorlatban nem valósítható meg, mert csak a káoszt fogja növelni és a jogbiztonságot csökkenteni ebben az országban.
Elmondta miniszter úr, hogy a betegek érdekét tartja szem előtt ez a törvény. Igaz, ezt már nagyon sokszor hallottuk, hogy itt ma Magyarországon, ami az egészségügyben történik, az minden a betegek érdekében van. Ezek nagyon szép deklarációk. De a betegek érdekét a zászlóra tűzve ártani is lehet a betegeknek, ha nem gondoljuk meg, hogy mi a következménye azoknak a törvénybe leírt deklarációknak, amiket mi nagyon komolyan gondolunk, csak fogalmunk sincs, hogy hogyan működik a gyakorlatban. Javasolnám, figyeljenek erre oda. Mert ha elbizonytalanítják törvényi deklarációkkal az egészségügyi dolgozókat; ha a törvények olyan következményekkel járnak, hogy az orvos önvédelemből kénytelen az adminisztratív utakat választani; ha elbürokratizálják egy törvénnyel az orvos-beteg kapcsolatot, akkor lehet, hogy a szándékuk az volt, hogy használjanak a betegnek, de ártani fognak, mert a pokolba vezető út is sokszor jó szándékkal van kikövezve. Nem árt ezért a különleges óvatosság ebben a helyzetben.
Aztán a deklarációk mögött talán a lehetőségeket is meg kellene nézni. Le lehet írni egy ilyen szép vastag egészségügyi törvényben sok mindent. A hozzáférhetőséget, az egyenlő elbírálást, de ha más törvényekben egyáltalán nem jelenik meg szempontként a hozzáférhetőség, mondjuk - amit oly sokszor mondtam el - az ágyszám-leépítésekkel kapcsolatos fantasztikus törvényben semmiféle szempontként nem szerepelt a hozzáférhetőség térben és időben, akkor nem tudom, hogy mit jelentenek a törvény deklarációi.
Sajátos egyébként - egy kicsit állatorvosi ló - a 7. §-ban az az általános megfogalmazás, hogy "minden betegnek joga van". Először is azt gondolom, hogy minden polgárnak lenne joga, nemcsak annak, aki már beteg, mert nem tudom, hogy beteg-e az, aki elmegy az orvoshoz egy szűrővizsgálatra. A felsorolás sajátos és jellemző, a súlyozás rendkívül érdekes. Mintha nem érzékelné a törvény alkotója, hogy mik a fontos és mik a kevésbé fontos szempontok. Mivel kezdődik? "Minden betegnek joga van térítési díj ellenében..." - ez az első megállapítás.
(15.10)
Nahát, ez fantasztikus! Azt gondolom, ezt valahova a végére kellene tenni, mert az a kivételes eset, hogy csak térítési díj ellenében van joga, az általános az, hogy térítésmentesen, illetve biztosítási alapon. Talán ezt is oda kellett volna írni.
Nagyon érdekes, hogy előbb van az egészségi állapota által indokolt mérték, és utána van a megkülönböztetés nélküli. Szerintem azért mégiscsak a fontosabbik pontokból és a hangsúlyokból más sorrendet kellene kialakítani. Az egészet átírnám, és ez számomra - mint az állatorvosi ló - tükrözi, hogy nem egészen kiforrott a jogalkotó gondolkodásmódja, és igazából nem tudja megmondani, hogy hová akarja elhelyezni a hangsúlyokat, márpedig egy egészségügyi törvény megalkotása idején ez talán fontosabb, mint néhány felszínes deklaráció.
Miután kimondja, hogy megkülönböztetés nélkül, meg folyamatosan hozzáférhető egészségügyi ellátás, azután megjelenik a várólista teljesen univerzális bevezetése. Tisztelt Miniszter Úr! Amikor az egészségbiztosítási törvényről beszéltünk, önök nem azt mondták, hogy a várólista bármikor és bárhol bevezethető. Arról volt szó, hogy csak a kivételes, nagy értékű eljárásoknál. Ez az egészségügyi törvény arról szól, hogy bármelyik kórház bármelyik osztályán bizonyos beavatkozásoknál - ha úgy adódik - be lehet vezetni a várólistát. Pedig erről nem volt szó, és én nagyon szomorú lennék, ha ez így maradna, mert Magyarországon nem hiszem, hogy mondjuk az epeműtéthez feltétlenül várólistákat kellene állítani a kórházakban.
És hogy mennyire lehet a rossz megközelítéssel, a túlszabályozottsággal és a mélységében való átgondolatlansággal ártani, ez elsősorban ott jelenik meg, ahol a betegjogokról és az egészségügyi dolgozók jogairól szól a törvény. A betegjogok 27 paragrafusban találhatók. Az egészségügyi dolgozók jogai és kötelességei sajátosan jelennek meg, mert a főcím a jogokat és a kötelességeket tartalmazza, a következő paragrafus viszont már a kötelességekről szól. Négy paragrafusban jelenik meg valamiféle joga az egészségügyi dolgozónak, kilencben a kötelessége.
Azt, hogy milyen mértékig veszélyes a betegjogoknak ez a megfogalmazása, azt sajnos ebben a 15 percben nem tudom elmondani, kénytelen leszek majd később, más hozzászólásomban külön kifejteni a részleteket. Csak néhány fontos dolgot szeretnék elmondani.
Egy: a tájékoztatási kötelezettség. Javasolom a törvényalkotóknak, miniszter úrnak is, hogy talán a saját maguk által kiadott tájékoztatási anyagot nézzék meg, amelyben a WHO és az Egyesült Államok betegjogi nyilatkozata megtalálható. Talán gondolják végig, hogy abban miért úgy, miért olyan összefoglaló módon jelenik meg a tájékoztatási kötelezettség. Én orvosként pontosan tudtam, hogy milyen óriási jelentősége van a beteg tájékoztatásának. Ahhoz, hogy elnyerjem az együttműködését, ahhoz, hogy tudja, mi történik vele, hogy csökkenjen a szorongása, szükség van arra, hogy tájékoztassam a beteget. Soha, 12 éves orvosi gyakorlatom alatt egyetlenegyszer sem fordult elő, hogy beteg panaszt tett volna ellenem. És én tudom, hogy azért nem, mert megbeszéltem a betegekkel, hogy mi és miért történik velük.
De! Ez a törvény 13 pontban nem azt mondja, hogy mihez van joga a betegnek, hanem hogy miről kell tájékoztatni - 13 pontosan meghatározott pontban! Azt kifelejtik, hogy mondjuk esetleg a beteg által érthető nyelven kellene elmondani, de olyanok vannak benne, hogy az alkalmazni kívánt gyógyszerek terápiás hatásáról, mellékhatásairól, több gyógyszer szedése esetén esetleges kölcsönhatásaikról. Tisztelt Miniszter Úr! Tudja nagyon jól, hogy a gyógyszerek mellékhatásairól időnként több oldalon keresztül írnak. Talán azt is bele kellene írni a törvénybe, hogy hol vonjuk meg a határt, amikor a beteget tájékoztatjuk, melyik az a mellékhatás, amelyikről még igen, és talán a tankönyvi rész hátulsó részéről már nem kell. Hogyan lehet ezt érthető nyelven lefordítani?
Azt gondoltam végig, hogy ha én orvosként leülök a beteg elé és elmondom neki ezt a 13 pontot, ami a törvényben le van írva - ha nem tartom be, bármelyik elmulasztásáért már feljelenthetnek -, ha én ezt mind elmondom, a beteg vagy meghal, mire befejezem, vagy megszökik - és én nem hiszem, hogy ez lenne a cél. Meg lehet fogalmazni másképp. Olvassák el a WHO megfogalmazásait és az Egyesült Államok betegjogi nyilatkozatát. Meg lehet úgy fogalmazni, hogy a beteg megkapja a tájékoztatást, de ne menjünk bele olyan részletkérdésbe, amit az adott helyzet mindig befolyásol.
A kapcsolattartás joga megint egy gyönyörű deklaráció, de szeretném, ha miniszter úr majd tájékoztatna bennünket arról, hogy mondjuk a nőgyógyászati osztályokon a teljes körű rooming-in rendszer kialakításához mennyi pénz áll rendelkezésre az állami költségvetésben. Mert le lehet írni egy törvényben, hogy joga van a betegnek, a beteg meg követeli a kórházban, hogy érvényesüljön a joga - ja, de körülmények nincsenek hozzá, kérem! Az meg már nem a miniszter dolga, hogy feltételeket is teremtsen a jogok érvényesítéséhez?
Vagy mondjuk a beteg mellett tartózkodás joga. A törvényalkotó végiggondolta, hogy az intenzív osztályon, ahol ott van három-négy súlyos beteg, állandó folyamatos figyelem mellett, köztük egy-kettő válságos állapotban, akár mind a három, és a törvény deklarálja, hogy a hozzátartozónak joga van folyamatosan a beteg mellett tartózkodni?! Más ponton a törvény deklarálja, hogy a betegnek joga van ahhoz, hogy csak az tartózkodjon az ellátás helyszínén, akinek abban szerepe van, és kikötheti, hogy más nem lehet ott. Most akkor az orvos kiküldje a másik beteg hozzátartozóját vagy ne küldje ki? Ki gondolta végig, hogy ez a gyakorlatban hogyan fog működni? Amikor 6-8-10 ágyas kórtermek is vannak ma még Magyarországon az egészségügyi ellátásban! Hogyan fogják biztosítani az állandó láthatást? Nálam nagyobb harcosa soha nem volt annak, hogy egy gyermeket nem lehet megfosztani a szüleitől. Botrányosnak tartottam, ha egy gyerekosztály megtiltotta a látogatást 2-3 napig. De vajon a gyerekosztályainkon biztosítani lehet-e a szülő állandó jelenlétét?
Súlyos problémának tartom a beavatkozás visszautasítása jogának ilyenfajta megfogalmazását. Kérem képviselőtársaimat, nagyon komolyan olvassák végig azt, amit ez a rész tartalmaz, tudniillik itt számos esetben az orvos kerül abba a helyzetbe, hogy tisztában kell legyen azzal - de hogy honnan, én nem tudom -, hogy az illetőnek van-e olyan eltartott hozzátartozója (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), aki a jogszabályok szerint cselekvőképtelen. Honnan tudja ezt az orvos? Hogy fogja eldönteni? És ez csak egy pont (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), mert még ezen kívül legalább ötöt tudnék felsorolni, ahol az orvos lehetetlen helyzetbe kerül.
Későbbi hozzászólásomban még vissza fogok térni számos részletkérdésre. Nagyon kérem önöket, ha egyszer egészségügyi törvényt alkotunk, nagyon komolyan, mélységében gondolják át, mert a rosszul megfogalmazott törvény nagyon sokat (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) árthat a betegeknek is.
Köszönöm figyelmüket.
