ASZÓDI ILONA KATALIN
ASZÓDI ILONA KATALIN
ASZÓDI ILONA KATALIN (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A földtörvény vitája kapcsán, azt hiszem, a legnagyobb hangsúlyt a külföldiek Magyarországon történő földvásárlása kapja. Engedjék meg, hogy ehhez a témához én ne szóljak hozzá, hanem a földtörvény kapcsán inkább egy másik hangsúlyos kérdésről beszéljek, ami meggyőződésem szerint legalább ekkora gond, és úgy érzem - noha szó volt róla -, hogy nem olyan hangsúllyal és nem azokon a hangsúlyokon lett emlegetve, mint amit én személy szerint fontosnak tartanék. (Zaj.)
Azt látom, hogy a földtörvény explicite, kimondva, név szerint a földről szól, implicite azonban egy szövetkezeti törvény. Önmagában még ez sem lenne túlságosan nagy baj. Szerintem a probléma mindössze az, hogy a szövetkezetekről úgy gondolkodik, mint amiről politikai állásfoglalás eddig még nem történt. Akkor, amikor a földtörvény azt mondja ki, hogy adjunk lehetőséget a szövetkezeteknek arra, hogy oszthatatlan tulajdonban földet vásároljanak, akkor arról döntünk, hogy milyen típusú szövetkezeteket akarunk a jövőben.
Engedjék meg, hogy a kérdésben én ne foglaljak állást - nem az én dolgom, azt hiszem, és főleg nem most. De úgy gondolom, hogy nem a földtörvény kapcsán kellene erről állást foglalni. Tehát ha mi azt mondjuk ki, hogy a szövetkezeteink őrizzék meg azt a formát, amit az évtizedek során kialakítottak a Kádár-rendszerben és azt követően, akkor azt mondom, hogy rendben van, ezt is meg lehet tenni.
De hogyha úgy gondoljuk, hogy a szövetkezetek valódi szövetkezésen alapuljanak, valóban a földtulajdonosoknak a szövetkezése legyen, akkor azt gondolom, hogy ez a földtörvény nem helyénvaló. Erről politikai állásfoglalás nem történt, erről nem foglalt állást sem a kormány, sem a parlament, és én úgy látom, hogy most a földtörvényen keresztül próbál meg dönteni a parlament egy olyan kérdésről, ami nem a földtörvénybe illeszkedne bele.
Általában a törvényalkotás során tapasztalom azt, hogy bizonyos politikai döntéseket megspórolva, bizonyos állásfoglalásokat megspórolva hozzuk meg a törvényeket. Ez a törvény tipikusan erről szól.
(16.20)
Azt gondolom, hogy ma Magyarországon a szövetkezeteknek az lenne a legfontosabb feladatuk, hogy a sok-sok kistermelőt integrálják. Azon lehet vitázni, hogy melyik kormány, melyik párt és mely képviselők voltak azok, akik azt forszírozták, hogy a kárpótlás úgy történjen, ahogyan megtörtént, de nem hiszem, hogy helyénvaló lenne ma erről vitázni.
Ténykérdés, hogy Magyarországon kialakult egy elaprózódott birtokrendszer. Ezt az elaprózódott birtokrendszert integrálni kellene. Meggyőződésem, hogy elsősorban nem arról kellene gondolkodni - erről is, de nem csak -, hogy hogyan lehetne ezt nagybirtokká formálni, hanem arról is gondolkodnunk kellene, hogy hogyan lehetne ezt a sok-sok kistermelőt a szövetkezetekbe integrálni. Félek attól, hogy ha a szövetkezetek lehetőséget kapnak arra, hogy oszthatatlan alapba, gyakorlatilag kollektív alapba földet vásároljanak, ez az integráló kedvük csökkenni fog, tudniillik attól kezdve nem lesz érdekük. Hiszen a sok kistermelőt integrálni sokkal nehezebb munka, mint a saját tulajdonon gazdálkodni. Ez az egyik.
A másik pedig: felveti azt a kérdést is, hogy vajon inkább a gazdasági társaságok felé akarunk elmenni, vagy pedig maradunk a valódi szövetkezésnél. Bizonyára mind a kettőre szükség van. Azonban a mai helyzetben akkor, amikor ez a nagyon-nagyon sok elaprózódott kisbirtok van, szerintem azt kellene feltétlenül erősíteni, hogy a szövetkezeteknek érdekük legyen integrálni ezt a sok kistermelőt. Ez lenne a hasznosabb. Ha pedig ezt kimondjuk és ha ezzel netán tisztelt képviselőtársaim vagy a képviselőtársaim többsége egyetért, hogy szükség van, alapvetően fontos az integráció, akkor nem lehet azt mondani, nem lehet úgy gondolkodni, hogy ugyanakkor a szövetkezetnek ezt a funkcióját meggyöngítem azzal, hogy egy közös földalapot képezek.
A földkérdés ma, úgy gondolom, ebben a formában nem égetően sürgős. Azért nem találom égetően sürgősnek, mert az Európai Unióhoz való csatlakozás végül is kötelezővé fogja tenni, meg fogja nyitni az utat afelé, hogy a birtokrendszerek nagyjából úgy alakuljanak, ahogyan az Európai Unióban szokásos. Tehát majd változtatni kell. Addig azonban meggyőződésem, el kellene juttatni a magyar agrárágazatot, benne azt a sok kistermelőt addig, hogy versenyképessé váljon.
Tisztában vagyok azzal, és az államtitkár úrral éppen az előbb is beszéltünk erről, hogy a kormány nagyon sok mindent megtesz annak érdekében, hogy megpróbálja a támogatásokat odajuttatni a termelőhöz, és ez nem könnyű dolog. Azonban annyi kérdés van még, amit meg kellene oldani a földtörvény előtt!
Ilyen például a földkataszter kérdése. Azt is tudom, hogy ebben is történtek lépések, de itt mindannyian tudjuk, hogy nem megoldott. Mindannyian tudjuk azt, hogy a gazdaságok, főleg a részaránytulajdon kapcsán megkapott területeknek a nagyon nagy része - százalékokat most nem tudok mondani, de a saját területemen meglehetősen nagy része - még nem került át tulajdonba. Tehát mindaddig, amíg a magyar földtulajdonosok tulajdoni lapon nem rendelkeznek a földjeikkel, addig, azt mondjuk, a földpiac kapuját úgy megnyitni, hogy ettől gyakorlatilag az adminisztráció csak bonyolultabbá, nehézkesebbé válik, ezt most nem tartom időszerűnek. Tehát sokkal jobbnak tartanám, ha először a földkataszteri kérdést oldanánk meg, azt követően pedig a földkérdést.
A másik: rajtam kívül itt már mások is elmondták, fennáll annak a veszélye, hogy olyan spekulációs földvásárlás indul meg, amelyben azok lesznek előnyben, akik azokat a pénzeket tudták megszerezni, amelyeket a legális gazdaságban nem lehet megszerezni. Magyarul: a bormaffia-csoportok, akik az olajmaffiából alakultak át és óriási pénzekre tettek szert, pillanatok alatt óriási birtokokat tudnak kialakítani, egyáltalán nem azzal a céllal, hogy valaha is azon gazdálkodni fognak.
Ne értsenek félre, a nagygazdaságok meggyőződésem szerint nagyon fontosak az agrárgazdaságban is. A földkoncentráció borzasztó fontos az agrárgazdaságban, de a földek koncentrálására csak kevesen képesek, ugyanakkor igen sokan vannak ma Magyarországon, akik az agrárgazdaságból élnek, és ennek a sokaságnak úgyszintén lehetőséget kellene adni a magyar agrárágazatban. Ehhez pedig arra van szükség, hogy ezeket az embereket is támogassák. A magyar családi gazdaságokat kell a jövőben erőteljesebben támogatni, és azzal, hogy elfogadunk egy olyan szövetkezeti törvényt, amely gyakorlatilag gyengíti a családi gazdaságok integrációját a nagygazdaságokba, nem segítjük a családi gazdaságokat.
Arra kérem a tisztelt Házat és elsősorban a koalíciós pártok képviselőit, gondolkozzanak el azon, hogy ha már ezt a földtörvényt mindenáron el kívánják fogadni, akkor ez egy valóban szektorsemleges földtörvény legyen, és ne az indulatok, főleg ne olyan előítéletek alapján döntsenek, amely előítéletek kialakításában kétségtelenül szerepet játszott a magyar agrárágazat.
A magyar agrárágazat része a családi gazdaság, akár rokonszenvezünk ezzel, akár nem. Azt kérném, a családi gazdaságokat vegyék figyelembe akkor, amikor a földtörvényről tárgyalunk és amikor a földtörvényt elfogadjuk, és tegyék lehetővé olyan módosító indítványok elfogadását, amelyek a földtörvényt ilyen irányban korrigálni tudják és fogják.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki padsorokból.)
