DÖGEI IMRE
DÖGEI IMRE
DÖGEI IMRE (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Lám, a szövetkezeti földtörvény vagy inkább csak simán mondva, a földtörvény mennyi vitát, mennyi érvet hoz egymás mellé pozitív, negatív irányból! Én egy másik megközelítésből is szeretném önök elé terjeszteni ezt a kérdést.
Tisztelt Országgyűlés! Kedves Rádióhallgatók! (Derültség.) A Magyar Köztársaság jelenleg hatályban lévő alkotmánya 76. §-ának (2) bekezdése rögzíti, hogy a Magyar Köztársaság állami címerét a Szent Korona, államalapító Szent István királyunk Szent Koronája zárja le. Tekintettel arra, hogy ezt a Magyar Köztársaság alkotmánya állapítja meg, magának a ténynek alkotmány- és közjogi tartalma van. Nevezetesen az, hogy a Szent Korona, mint közjogi fogalom kellékeivel együtt ma újból érvényesül a hatályos magyar alkotmányban, mint a Magyar Köztársaságot megjelenítő legfőbb állami jelképnek, a Magyar Köztársaság címerének legfőbb helyén álló eleme.
Az országcímert, melynek minden eleme fontos közjogi tartalmat hordoz, minden állampolgárnak a lehető legkomolyabban kell vennie. Ez külföldön meg is valósul az ottani országcímerekkel kapcsolatban. Hiszen nem véletlenül ez helyettesíti a hivatalos okmányokat, ez áll a nemzetközi szerződések tetején, ez van kifüggesztve minden hivatalban és bíróságon, hol a hatalom nevében hoznak döntéseket, és legfőképpen ez van itt az ország házában, az Országgyűlés elnökének feje felett is, jelképként és figyelmeztetésként.
Számunkra az alkotmány által is így nevesített Szent Korona nem lehet egyszerűen múzeumi rekvizitum, hanem megszentelt kegyeleti tárgy, ábrázolata pedig közjogi jelkép. Mindez pedig azt jelenti, hogy a Magyar Köztársaság jogalkotása erre a közjogi tartalom által képviselt eszmeiségre kell hogy épüljön, és ettől nem térhet el.
Mi a Szent Korona közjogi tartalma? 1. A Szent Korona kifejezi a magyar lakosság összességét. 2. A Szent Korona kifejezi azt a területet, ahol a magyar lakosság él, tehát kifejezi a földet, a vizet, a hegyeket és a folyókat, a síkságot, a tavakat, a rajtuk, bennük élő növényeket és állatokat is. 3. A Szent Korona legfontosabb közjogi tartalma, hogy az előző pontban felsoroltakat minden körülmények között megvédelmezi.
Az Aranybulla, a magyar jog 1222-ben kibocsátott alapdokumentuma így fogalmaz: "A Szent Koronához tartozó személyek sérthetetlenek." Kik értendők ez alatt? A magyar lakosság és az a terület, amelyen él. Bár vannak közöttünk számosan, akik Rosztovban, Moszkvában vagy marxista ifjúságot nevelni próbáló egyetemeken nem tanulták ezt, és csak otthon szüleiktől vagy a '90-es években a rendszerváltáskor hallották ezt a fogalmat. Mindez, mint a magyar nemzet minden egyes tagjára, rájuk is vonatkozik.
A bolsevista Kun Béla bár el akarta adni, de nem merte megérinteni a Szent Koronát. Kérem, önök se érintsék ennek eszmeiségét! Kérem önöket, értsék meg, hogy sem a termőföld, sem pedig bármilyen magyar föld külföldi tulajdonba adásáról tulajdonképpen sem népszavazást, sem aláírásgyűjtést, sem burkolt, sem nyílt törvénykezést kezdeményezni nem lehet. Már az ilyen javaslat előterjesztése is alkotmánysértő.
A magyar föld és ezen belül a termőföld mint a magyar élet és gazdaság fenntartója, olyan speciális nemzeti tulajdon, mely semmivel és semmi módon nem pótolható. Ez annak közjogi tartalmából fakadóan, ugyanúgy, mint a rajta élő lakosság, a Szent Korona különleges védelme alatt áll. Mindebből természetesen következik, hogy a jelenlegi magyar végrehajtó hatalmat irányító miniszterelnök úrnak csak annyit kell tenni, hogy felnéz az íróasztal fölé, és amikor tekintete megáll a magyar országcímeren és azon belül a címerpajzsot lezáró Szent Koronán, akkor meg kell értenie, hogy a törvényjavaslat benyújtásával, sőt különleges eljárásba vétel iránti kérelmével képtelen dolgot tett.
(21.10)
Neki ugyanis - mint a magyar végrehajtó hatalom irányítójának - alapvető felelőssége a törvényes népképviselet, vagyis az Országgyűlés, de legfőképpen az ország polgáraival szemben; az ország lakosságának védelme és annak a földnek védelme, melyen és melyből ez a lakosság él.
Tehát miniszterelnök úr, miniszter urak, a földet nem eladni, nem átadni - sem burkoltan, sem nyíltan, nem! -, hanem megvédeni kell. Ezért felszólítom e helyről, hogy ezt a törvényjavaslatot vonják vissza!
Kedves Képviselőtársaim! Én gazdálkodó parasztember vagyok, aki kétkezi munkával műveli a kis földjét; soha nem adnám el a földemet. De nem adnám el külföldinek sem. Már csak azért sem, mert ha ezt megtenném, akkor a miniszterelnök úrnak esetleg az Alkotmánybírósághoz kellene fordulnia vagy fel kellene engem jelentenie. A Magyar Köztársaság alkotmánya ugyanis pontosan rögzíti azt, hogy mekkora a Magyar Köztársaság területe.
Ha eladok, mondjuk, 40 hektárt egy jogi személynek - nevezzük így, gazdasági társaságnak -, és utóbb kiderül, hogy ennek zöme külföldiek tulajdonában van, akkor én alkotmánysértést követek el, mert már nem igaz, amit a Magyar Köztársaság alkotmánya állít, hanem az igaz, hogy ez a terület a én időközben eladott területemmel kisebb. Tehát rövidítettem a 93 ezer négyzetkilométer területet. Még ha ez a feltételezetten eladott 40 hektár a magyar állami közigazgatás hatálya alatt marad is, az idegen állam polgára részére történt földeladás alkotmányossági szempontból aggályos, hiszen a föld és a rajta élő lakosság az alkotmányosság szempontjából elválaszthatatlan fogalmak.
Mindenesetre már most, innen is szeretném megnyugtatni a miniszter urakat, miniszterelnök urat, hogy az én földeladásom miatt neki nem kell az Alkotmánybírósághoz fordulnia, mert én a földemet külföldinek a Dárius kincséért sem adnám el - és nem is adom el.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ha nem sikerül megakadályozni e törvényjavaslat további tárgyalását, akkor módosító javaslatokat kívánok benyújtani az alábbiak szerint:
Először: amennyiben bizonyítható, hogy a vevő nem magyar állampolgár, a megvásárolt földterület után hektáronként 10 millió forint egyszeri vagyonátruházási adót köteles a vevő a magyar állam javára az adók befizetési módja szerint, a vásárlás időpontjától számított nyolc napon belül a megvásárolt földterület helye szerint illetékes adóhivatalnak befizetni. E befizetés elmulasztása a terület kártérítés nélkül történő, a magyar állam tulajdonába kerülését vonja maga után.
E rendelkezést nem kell alkalmazni azokkal a külföldi állampolgárokkal szemben, akik bizonyíthatóan magyar nemzetiségűek, a vásárlást követő hat hónapon belül a megvásárolt földterület helye szerinti településen kívánnak letelepedni, és ott főfoglalkozás-szerű mezőgazdasági tevékenységet kívánnak folytatni legalább öt évig.
Itt szeretném megjegyezni, hogy az általam javasolt 10 millió forint négyzetméterenként csak mintegy 6-7 USA-dollárt jelent. Az így befolyó összeget az elmaradott régiók fejlesztésére kell felhasználni.
Nagy tisztelettel jelentem itt a tisztelt Országgyűlésnek - és nem idegen önök előtt ez a terület -, ha elmegyünk a Tiszántúlra, és Fegyverneket elhagyva szétnézünk Tiszabő, Tiszabura, Tiszaroff, Tiszagyenda térségében, a helyzet elszomorító és szinte tragikus. Ezekre a területekre kell összpontosítani minden figyelmünket szövetkezet, egyéni gazdálkodás formájában egyaránt!
A másik javaslatom pedig az lenne, hogy az a földtulajdonos, aki külföldi állampolgárságú dolgozót kíván a földterületén foglalkoztatni, minden, a külföldi által ledolgozott nyolc munkaóra után az adott településen a tárgyévet megelőző évben befizetett, egy fő állandó lakosra eső átlagos helyi adó 1/365 részének 15-szöröse mértékű helyi adót fizessen be annak a településnek, melynek közigazgatási területén az adott földterület fekszik.
E fizetés alól mentesül a földtulajdonos, ha a földtulajdon elhelyezkedése szerinti közigazgatási jogkörrel rendelkező polgármester igazolja, hogy a külföldi állampolgárral elvégeztetendő munkára nincs magyar állampolgárságú, munkanélküli jelentkező; illetve ha a külföldi állampolgár bizonyíthatóan magyar nemzetiségű, és alkalmazása a magyar állampolgárokkal azonos feltételek szerint történik. Az így befolyó összeget pedig a munka nélkül maradók támogatására kell fordítani. Úgy gondolom, hogy lehetünk mi akár eurokompatíbilisek is, de aki a nemzeti érdekeinket ilyen körülmények között sérti, annak keményen fizetnie kell.
A szövetkezet megalakulásáról rossz emlékek élnek az emberi emlékezetben. Mélyen tisztelt Országgyűlés! Ez a szövetkezeti forma és ennek támogatása - mint szövetkezetek és társaságok - nagyon kellemetlen emlékeket táplál a magyar nép széles körében. Szinte alig van olyan magyar állampolgár, akit nem érintett volna a '49-59-es idők tagosítása.
Kérem, én is köztük éltem, és itt nagyon sokan, akik ezt az időt átélték. A szövetkezet rendkívül rossz szájízt ad a magyar nép széles körének. Elvadították a vidéken élő magyar állampolgárt. Otthagyták szülői házukat, egész vagyonukat. El kellett jönniük, mert a megélhetésük '49-ben, majd '59-ben tragikussá vált. Az a derék szövetkezet - zárójelben mondom -, aki ezt a szövetkezeti mozgalmat felvállalta - nyilván pártirányításra történt -, akkor sem tett semmit, sőt: igyekezett megfelelni a párt iránymutatásának. És ez a magyar parasztságot, a magyar vidéket teljesen ellehetetlenítette.
Nem egyszer - és itt csatlakozom Tímár képviselő úr előzőleg felvetett szavához - a magyar ember 1950 körül úgy járt-kelt az utcán, hogy a szeméből folyt a könny. A temetők teltek meg emberekkel; öngyilkosságot követtek el, és el is végezték azt magukon. Mekkora erő kellett ahhoz, hogy egy magyar földművelő ember vagy az a bércséplőgép-tulajdonos végezzen saját életével, mert kilátástalanság vette körül! Gondolkozzanak ezen el! És igen tisztelt képviselőtársaim, erre hívom fel az önök figyelmét, hogy ne csodálkozzanak azon, ha az ellenzék vagy bárki ebben a parlamentben ez ellen a szövetkezeti törvény ellen valami aggályt hoz fel. (Dr. Szabó Zoltán: Ez a földtörvény!) Mindenképpen meg kell ezt változtatni, mert a szövetkezeti politikának ez a sarkalatos előjele még bennem is és nagyon sok emberben élénken él. Nagyon szomorú az, ha egy magyar ember 1997 szeptemberében nem akarja tudomásul venni a múltat. A múltból táplálkozni kell - jó vagy rossz irányban -, nem szabad elfelejteni, a jelenben kell élni, és a jövőt kell építeni. A Kisgazdapárt és én sem vagyok ellene a szövetkezeti politikának. Csak ennek a szövetkezetnek egyáltalán nem! (Sic!)
Ha ezt a földtörvényt megszavazom, akkor legitimizálom azon szövetkezeti agitátorok munkáját, akik '49-ben és '59-ben ankétra hívták a parasztembert. Gondolkozzunk el ezen, kérem, hogy mekkora erkölcsi hatása van, ha ezt nem tárjuk fel! Sokan tudják! Ne beszéljünk ma a múltról?! Lehet beszélni. Emberek százezreit tették tönkre ezek a szövetkezeti mozgalmak. És sajnos jelenleg is ebben élünk, hogy az újrakezdő, földet munkáló vagy vállalkozni kényszerülő magyar állampolgár lehetetlen helyzetben van.
(21.20)
Én nem akarom említeni a ma egy hete elmondott búzafelvásárlást és a többiket, de egy biztos: a hitelpolitikánk maximálisan rossz. Nem "kék" azt sarkallni se ellenzéknek, se kormánypárti képviselőnek egyáltalán, hogy egy hitelpolitikának türelmi időt ne adjunk. Kérem, ezt nem szabad! Ezeknek a közgazdászoknak, akik ma olyan tudománnyal, Kossuth-díjjal is rendelkeznek esetleg, ezt mondani kell nekik? Kihasználják az egyszerű ember tudatlanságát vagy törvény-nemismerését? Jó, mondjuk, a törvény nem ismerése nem mentesít. De kérem, egy ország sorsáról van szó!
A magyar haza véleményem szerint nem eladó. Tehát nemcsak éppen arról van szó, hogy külföldi ne vegyen földtulajdont, hanem a szövetkezeti mozgalomnak ez a buktatója, és itt van eltemetve az a dolog, amely a magyar ember érzelemvilágát sérti. Én nagyon csodálkozom azon, hogy itt most örömmámorban úszik egy-két képviselőtársam, úgymond, az előbb elhangzottak alapján. (Dr. Szabó Zoltán: Sír!) Kérem, én sírni tudnék, amikor a magyar hazáról, e fontos témáról, a földkérdésről tárgyalunk! Mindenképpen pártolni akarom, és azt a kifejezést tudom használni önöknek, mélyen tisztelt képviselőtársaim, igenis, hogy a kis törpebirtokok, a törpegazdaságok életképesek voltak ebben az országban több száz éven keresztül. Micsoda harcot folytattak! A több száz évet rosszul mondom, elnézést kérek, de 1867 után, amikor egy felszabadult jobbágyság megkezdte azt az óriási munkát, és képes volt arra, hogy a magyar parasztság világhírnevet szerezzen, akkor kérem, ez élénk bizonyíték: ha ezt valaki nem ismeri, akkor tessék megnézni a történelem kerekét, gazdasági mutatóját!
Elszomorodott képpel mondom azt: amikor nem volt szövetkezeti mozgalom, hanem ezelőtt harminc-negyven évvel a földművelési miniszter úr tartotta a tájékoztatót - még én is tanultam -, hogy ezelőtt negyven-ötven évvel 4-5 millió szarvasmarha volt Magyarországon; ma pedig 400 ezer, és most a szövetkezeteket szüntették meg. Ránk fogták, kisgazdákra, hogy szétvertük a szövetkezetet? Széthullott magától! Miért ürültek ki az istállók? A nagy tudású emberek egész sora, tömkelege szinte egymást lökdöste az ajtón: én ülök az íróasztalomnál, én irányítom azt a szövetkezetet!
Itt van, ez a dolognak a lényege: a magyar lakosságot információ hiányában fel kell világosítani - mindezek a szövetkezeti mozgalom hátterére és annak előnyére. Páratlan a szövetkezeti mozgalom, de főleg abban, hogy egy értékesítési formában jöjjön létre: vehetnek majd a szövetkezetek is földet, ha ezeket a feltételeket... itt elhangzott, Aszódi Ilona Katalin, azt hiszem, ő mondta el, vagy Farkas Gabriella képviselő asszony, hogy addig szövetkezetről igazán nem beszélhetünk, míg a kisember is meg nem erősödik: nincsen forráshiánya, teljesen a tönk szélén áll! Én csak ott látom, ha az alapoknál kezdjük el, hogy az a magyar gazda, az a magyar földművelő ember önként menjen ahhoz a szövetkezethez, vagy legalább lássa annak a kibontakozását.
Végezetül azt kérem önöktől, hogy az előttünk álló törvényjavaslatot ne szavazzák meg: támogassák annak azonnali visszavonását, mert itt még nagy problémák vannak. Kérem, a vevőt nem lehet lebeszélni a szándékáról: ha pénze van, azt be akarja fektetni, és minél hamarabb, minél olcsóbban. Egy hold föld ennyi pénzt ér ma, ötszáz forintot aranykoronánként? Jól mondta itt a kormánypárt: annál sokkal többet ér! De ezt a lehetőséget, a magyar parasztnak volt annyi esze, hogy kihasználja, ha már ilyen kényszerárverési politikába belekényszerítették. Ágált a Kisgazdapárt. Én visszautasítom azt, hogy a reprivatizációt nem mi akartuk - mi akartuk -, hogy belevittek az akkori kormánypolitikusok. A Kisgazdapárt, az egy más dolog, erről én nem akarok tovább beszélni.
De mindenképpen szerencsésnek tartom felhívni a kormánypárti képviselők figyelmét, hogy ezeket a szövetkezeti mozgalmakat, illetve földvásárlási lehetőséget teljesen más irányból kell megvilágítani, és ha régen tárgyalunk is róla, még hosszabb ideig kell tárgyalni, mert ez így, ahogy van, nem jó.
Köszönöm a türelmüket, hogy meghallgattak, és elnézést kérek, ha érzelemből is belevittem egypár szót. (Taps a Független Kisgazdapárt padsoraiban.)
