DR. GÉCZI JÓZSEF ALAJOS
DR. GÉCZI JÓZSEF ALAJOS
DR. GÉCZI JÓZSEF ALAJOS (MSZP): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Nagyívű hozzászólásomat a vita későbbi szakaszában kívánom másfél órában elmondani. Most csak egyetlenegy ellentmondást szeretnék megreflektorozni, amit Farkas Gabriella képviselő asszony a beszédében megfogalmazott.
Arra utal: egyik dolog az, hogy amikor hoznak egy törvényt, akkor mit akarnak, és a másik dolog az, hogy a végén mi lesz belőle. '67-ben a reformerek azért hozták meg azt a törvényt, hogy a szövetkezetnek is lehet földtulajdona, mert bizony nagyon féltek a Sztálin-féle szövetkezeti felfogástól, amit az akkori állampárt balszárnyán természetesen szintén nagyon sokan támogattak. Ez azt is mondta, hogy a szövetkezetnek azért nem lehet földtulajdona, mert az alacsonyabb rendű, és bele kell hogy simuljon majd az állami tulajdonba, ami meg már szinte közösségi tulajdon, mert már ott van a kommunizmus. Akkor, a prágai tavasz előtti évben hoztak egy törvényt, ami megakadályozta azt, hogy a magyar mezőgazdaságot államosítsák, mint ahogy azt a bolsevik technika megkövetelte volna.
Azt viszont a reformerek valóban nem kalkulálták bele, hogy ezt a kommunizmust bármennyire is reformálgatják, egyszer meg fog bukni. A végén az egészből az jött ki, hogy ennek a negatív oldala, tehát a parasztság földtől való megfosztásának a törvénye lett valóban ez a törvény. De még egyszer mondom a történelmi hűség kedvéért: a '67-es reformerek ezt pontosan a sztálinista agárpolitikával szemben fogalmazták meg. Hogy utána '90-ben mi lett ebből, az megint egy másik kérdés. (Dr. Kovács Kálmán: Nosztalgia!)
(19.00)
Nem nosztalgia! Ez pontosítás, az iskolában való előképzettségünk fitogtatása, ebben igaza van Kovács Kálmán képviselő úrnak. Utolsó mondatként: az viszont valóban úgy van, az én körzetemben nagyon sok gazdaszövetkezet alakul. Ott abban a pillanatban, ha ötnél többen vannak, felmerül a kérdés, akkor a tagi viszony és a munkához való viszony valahogy azért mégiscsak elválik egymástól.
Tehát azért ez egy utópia volt, amit itt képviselő asszony követelt, hogy aki szövetkezeti tag, akkor az mindenét a közös művelésben és a közös hozam reményében áldozza fel. (Taps az MSZP padsoraiban.)
