DR. GÉCZI JÓZSEF ALAJOS
DR. GÉCZI JÓZSEF ALAJOS
DR. GÉCZI JÓZSEF ALAJOS (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nagyon sajnálom, hogy a mai nap origópontjává Gyimóthy képviselőtársam válik. Nem is ér engem váratlanul, amiket ő itt összevissza beszél, viszont annál jobban fáj valamikori iskolatársamnak, Tóth Tihamérnak a csatlakozása ugyancsak ehhez a vendettához, ami '88 óta folyik az agrárértelmiség ellen.
Ezt egyszer már abba kellene hagyni, mert addig nem lesz Magyarországon normális agrárpolitika, amíg ez az őrület van, ami '89-ben esetleg még belefért a rendszerváltás őrületeibe. Bár érdekes, hogy más társadalmi rétegek, amelyek esetleg nem kevésbé voltak hibáztathatók az elmúlt rendszerért, szépen megúszták.
Ideje volna abbahagyni - Juhász Pál képviselőtársam elég szépen elmondta -, mert pontosan az volt a probléma, hogy a földet olyanok is megszerezték, akiknek semmi közük nem volt a mezőgazdasághoz. Általában ki lehet mondani azt a tételt, hogy az a szerencse, annak a vidéknek, annak a falunak van szerencséje, ahol - ha mondjuk, szétment a szövetkezet - legalább a mezőgazdasághoz értő mezőgazdasági szakemberek, az agrárértelmiség kezébe került a föld és a vagyon. Mert ők azt legalább a mezőgazdaságra fogják fordítani, nem pedig további spekulációs eszköznek tekintik.
Én ott voltam azon a mezőgazdasági bizottsági ülésen, ahol a '92-es átalakulási törvények kapcsán a jelen lévő agrárértelmiségiek azt mondták Zsíros úrnak: ha ti ilyen törvényt hoztok, akkor nem tudunk mást csinálni, mint azt tesszük, amivel eddig vádoltatok. És akkor azt mondta a kisgazda képviselő: íme, végre fölismertétek, mi a ti érdeketek.
Ezt csak azért mondom, mert megint pontosan az a veszély - esetleg ennél a törvénynél is inkább ezen kellene nekünk, kormánypárti képviselőknek gondolkodni -, nehogy megint azok legyenek a dominánsak a földtulajdon megszerzésében, akiknek nincs közük a mezőgazdasághoz. És akkor önök még tovább folytatják ezt a nagyon szerencsétlen régi nótát!
Nem beszélve arról - már ezt is számtalanszor megírták, megjelent -, hogy az agrárértelmiség, a mezőgazdasági szövetkezet vezető rétege 60 százalékban úgynevezett középparaszt és kulák származású volt. Ennél ostobább lépést a Kisgazdapárt '89-ben sem tehetett, úgy tűnik, hogy most is ezen az úton van. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Önök tehát a saját bázisukat is rombolják.
A falugazdászokat pedig ne bántsuk, mert a bátyám is az, és ők sem jobban spekulánsabbak, mint a szövetkezeti vezetők. (Taps az MSZP padsoraiból.)
