DR. GOMBOS ANDRÁS
DR. GOMBOS ANDRÁS
DR. GOMBOS ANDRÁS (SZDSZ): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Rendkívüli vitákat, sőt nagyon sokszor indulatokat kiváltó törvénymódosítást nyújtott be a kormány a parlament elé, mely az 1994. évi LV. törvény módosítását tartalmazza, és célozza meg azt, hogy a magyar agrárgazdaságot valamilyen módon ebből a meglehetősen nehéz helyzetből egy eszközzel - de csak egy eszközzel, mert sok eszköz kell ahhoz, hogy az agrárgazdaság a kátyúból kimozduljon, de ezzel az egy eszközzel - megpróbálja elmozdítani a holtpontról.
Gondolom, ebben a Házban nem nóvum az, hogy az elmúlt időszakban - értem alatta az elmúlt nyolc-tíz évet - a magyar agrárium nagyon jelentős vagyonvesztést volt kénytelen elszenvedni. Egyes szakértők 4-500 milliárd forintra becsülik azt a vagyont, azt a tőkét, amely kiáramlott a magyar agrárgazdaságból. Ezt valamilyen módon pótolni kell.
Pótolni többféleképpen lehet. Az egyik lehetőség az, hogy belenyúlunk az állam bácsi zsebébe, mindannyiunk zsebébe, és nagyon nagy támogatásokkal próbáljuk meg megoldani azt a vagyonpótlást, tőkepótlást, amelyet az agrárgazdaság elveszített.
(16.30)
Természetesen más társadalmi csoportok sérelme nélkül ez nem valósítható meg.
A másik megoldás pedig az lehet előttünk, hogy hála a jelenlegi viszonylagos gazdasági fellendülésnek, lehetőség van arra, hogy a szabad pénzpiaci eszközöket próbáljuk meg beáramoltatni az agrárgazdaságba. Ennek megvannak a lehetőségei.
Mik ennek a lehetőségei? Az egyik feltétele természetesen az, hogy a tőke próbáljon meg kedvet kapni arra, hogy bekerüljön az agrárgazdaságba; ehhez eredményesség kell, ehhez nyereséget kell produkálni, de ennek a folyamatnak ennél sokkal fontosabb része az, hogy megfelelő garanciákat, megfelelő biztosítékokat kell biztosítani a tőkének ahhoz, hogy az agrárgazdaságban igenis szerepet vállaljon.
Ha megvizsgáljuk, hogy az agrárgazdaságban mi lehet ez a biztosítékrendszer, akkor kétféleképpen gondolkodhatunk. Van egy rövid távú és van egy hosszú távú tőkeigény. A rövid távú - úgynevezett egy éven belüli tőkeigényt - az elmúlt évben elfogadott és lassan most már elég jól működő közraktárakkal próbáljuk megoldani; a másik lehetőség pedig az, hogy olyan biztosítékrendszert próbálunk kialakítani - és például elindítjuk a földjelzálog-hitelintézetet -, amely biztosítékrendszerrel a tőke megfelelő mennyiségben tud beáramolni.
De hogyan lehet megfelelő mennyiségben beáramoltatni a tőkét? Csak úgy, hogyha ennek a biztosítékrendszernek - ez pedig a mezőgazdaságban elsősorban nyilvánvalóan a föld - megfelelő piaci ára van. Ha ennek a földnek megfelelő piaci ára van, akkor megfelelő mennyiségben tud beáramolni a tőke az agrárgazdaságba.
Gondoljunk végig egy mai példát! Van egy 100 hektáros magángazdaság, amely magángazdaság tulajdonosa gépekkel és különböző eszközökkel, netán építményekkel akarja fölszerelni a gazdaságát annak érdekében, hogy eredményesen tudjon termelni. Elmegy a jelzálog-hitelintézetbe vagy bármelyik bankhoz, próbál hitelt fölvenni, és megkérdezik tőle: ugyan milyen hitelbiztosítékot tud nekünk felmutatni? Természetesen azt mondja, hogy itt van a 100 hektár földem. Jelenleg országos átlagban, nagyon jó minőségű földek esetében, ez körülbelül 120 ezer forintot jelent hektáronként. Ez 100 hektár esetében 12 millió forint. A legjobban fizető hitelintézet a jelzálog-hitelintézet, amely 70 százalékként fogadja el a biztosítékot. Ezt akárhogy számoljuk, 8 millió forint körüli hitelt képes fölvenni ez a 100 hektáros gazda annak érdekében, hogy el tudjon indulni, tisztességesen tudjon működni a gazdasága. Úgy gondolom, nem kell nagy képzelőerő ahhoz, hogy elképzeljük, mennyire kevés eszközt tud vásárolni a gazdasága részére ezen a 8 millió forinton. Tehát ez nem megoldás!
A megoldás az, hogy ezt a biztosítékrendszert próbáljuk meg olyan piaci értékre fölemelni és olyan piaci viszonyokat kialakítani, hogy ezzel működőképessé tudjuk tenni a gazdaságot. Ez a törvényjavaslat többek között ezt is szolgálná olyan formában, hogy próbálná elindítani a földpiacot abban az irányban, hogy a jelenleg meglévő, az eredeti törvényi szabályozásnak megfelelően szabályozott szűk körön túlmenően - ez gyakorlatilag a magánszemélyek köre, akik meglehetősen komoly tőkeszegénységben szenvednek, azok az emberek, akik valóban termelni akarnak a mezőgazdaságban -, ezen túlmenően más piaci szereplők is jelenjenek meg a földpiacon, természetesen nagyon szigorúan szabályozott módon.
Azt a diszkriminációt is meg kell valamilyen módon oldani, hogy a jelenleg használt földterület 60 százalékát olyan gazdasági szervezetek művelik, amely gazdasági szervezeteknek egy talpalatnyi földjük sincs. Úgy gondolom, ha végigvesszük ezt a folyamatot is, ez is nagyon jelentős tőkekivonást eredményez az agrárágazatból, mert hiszen a bérleti díj a legtöbb esetben nem helyben kerül felhasználásra, hanem más területen, elsősorban városi területen kerül felhasználásra. (Szórványos taps az SZDSZ padsoraiban.) Úgy gondolom, ezt is célszerű figyelembe venni akkor, amikor erről a kérdésről beszélünk.
Azt hiszem, hogy a kormánypártok és az ellenzéki pártok egy ponton egyetértenek. Nevezetesen abban, hogy lehetőleg - és ha lehet, kizárólagosan - csak magyarországi belföldi személyek szerezhessenek földtulajdont. Az eltérés ott van, hogy az ellenzék azt állítja, hogy a jelenlegi status quo elfogadható, hosszabb távon is képes megoldani ezeket a kérdéseket; míg a kormánypárti oldal, a kormány azt mondja, hogy igenis, nagyon szigorúan körülhatárolt, szabályozott módon a gazdasági társaságok - beleértve természetesen a szövetkezeteket és az egyéb gazdasági formákat is - szerezhessenek földtulajdont.
Melyek ezek a nagyon szigorú szabályok, amelyek mentén ez a törvényjavaslat szeretné lehetővé tenni ezeket a földtulajdonlásokat? Az egyik ilyen szigorú szabály az, hogy legalább öt évig mezőgazdasági termelést kell végeznie, melyet hitelt érdemlően kell bizonyítania - nevezetesen az Agrárkamara igazolásával -, hogy márpedig ő ezt a tevékenységet folytatja. Ezen túlmenően helyben telephellyel, székhellyel kell rendelkeznie.
Úgy gondolom, hogy ezen biztosítékrendszernek van egy ennél még fontosabb pontja, hogy lehetőleg próbálja meg kizárni azokat a spekulatív elemeket ebből a földvásárlásból, akik nem a mezőgazdaság érdekében, hanem a saját egyéni vagy gazdasági tőkéjük szaporítása érdekében próbálnak földtulajdont szerezni, és ez pedig a helyi közösségek meghatározó döntési helyzetbe hozatala, kvázi vétójogának biztosítása. A törvényjavaslatnak az a pontja szabályozza ezt, hogy 300 hektár - és az SZDSZ-nek lesz majd egy olyan javaslata, hogy adott közigazgatási területnek maximum 15 százaléka alatti - területrészen lehet csak engedély nélkül, fölötte pedig az önkormányzatok engedélyével lehet földtulajdont szerezni annak a gazdasági társaságnak.
Úgy gondolom, és a szabaddemokraták véleménye az, hogy ha a helyi közösségek nem képesek szabályozni és eldönteni azt, hogy annak az adott közösségnek melyek az érdekei, és ha az az önkormányzat, amely sok-sok milliárd forinttal képes gazdálkodni és a polgárai megelégedésére akár iskolákat, akár utakat, kórházakat - és sorolhatnám tovább - képes működtetni, úgy gondolom, hogy ez az önkormányzat lehetőséget kell hogy kapjon arra, hogy döntéshozatal esetében ebben a kérdésben is igenis meghatározó szerephez jusson.
Úgy gondolom, hogy ezen túlmenően nagyon fontos az, hogy a falu érdeke szempontjából ne elsősorban arról beszéljünk, hogy külföldi vagy belföldi, hanem arról beszéljünk, hogy a falu érdekeit szolgáló, a termelést akaró és a termelést művelő tőke és tevékenység folyjon a faluban, és a spekulatív tőke, az elsősorban nem mezőgazdasági termelést akaró tőke - függetlenül attól, hogy az belföldi vagy külföldi - lehetőleg minél kisebb számban kerüljön be a magyar mezőgazdaságba.
Úgy gondolom, hogy amikor arról beszélünk - és nagyon sokszor elhangzott ez itt, a parlamentben -, hogy márpedig külföldiek ne szerezhessenek termőföldtulajdont, akkor érdemes megnézni az eredeti törvénynek ezt a passzusát, amely a 3. § c) pontjában szó szerint így szól: "Külföldi az a magánszemély, a nem magyar állampolgár - kivéve a bevándorolt vagy menekültként elismert személy."
Mi következik ebből, képviselőtársaim? Magyarországon általában magyar állampolgárok laknak. A világban nagyon sok magyar él, és több tízezer - sőt egyes becslések szerint százezernél is több - magyar vagy kettős állampolgárságú ember él, akik már évtizedek óta élnek külföldön vagy esetleg már nem is Magyarországon születtek; az ő gazdasági érdekeik valószínűleg nem esnek egybe bármelyik település mezőgazdaságból megélni kívánó lakosaival. Ezek a tízezrek, ezek a százezrek ennek a paragrafusnak megfelelően minden további nélkül földtulajdonhoz juthatnak Magyarországon. De továbbmegyek ennél! Ebben a paragrafusban az is benne van, hogy aki bevándorol vagy akit Magyarországon menekültként elismernek - Zimbabwe, Bosznia és így tovább, sorolhatnám -, ezek az emberek is vásárolhatnának Magyarországon termőföldet. Ugye, nem valószínű, hogy annak a faluközösségnek az érdekeit szolgálja majd ez a földvásárlás? Holott azok a magyarok - nagyon sokszor mondják azt ellenzéki képviselőtársaim, hogy a magyar föld igenis csak magyar kézben maradhat -, akik, mondjuk, a határainkon kívül rekedtek és több millióan vannak, azok csak öt vagy hat év múlva nyerhetik el az állampolgárságukat, magyarok lévén Magyarországon nem szerezhetnek termőföldet.
(16.40)
Úgy gondolom, hogy ilyen alapon kettéválasztani, szétválasztani a kérdést, nagyon nehezen értelmezhető.
Érdemes megvizsgálni azt is, hogy kinek használ a jelenlegi állapot. A jelenlegi állapot, én úgy gondolom, azoknak használ, akik olcsón akarnak még földet vásárolni, mert hiszen ha kizárjuk a konkurenciát a földvásárlási lehetőségből, akkor a földnek az ára olcsó lesz, és akkor még olcsón lehet földet vásárolni. Olcsón akar földet vásárolni természetesen az az ember, aki mezőgazdaságból szeretne megélni, van neki egy picike kis tőkéje, és szeretné bővíteni a gazdaságot - tiszteletre méltó, támogatandó ez a réteg. Van egy másik csoportja a földvásárlóknak - és ők sokkal többen vannak -, akik elsősorban spekulatív módon, spekulatív céllal szeretnének földet vásárolni, és én úgy gondolom, nem biztos, hogy ezeknek a magánszemélyeknek a földvásárlása fogja megoldani a magyar agrárgazdaságon belül azt a kérdést, hogy igenis a földnek valós piaci értéke legyen.
Ezért mi úgy gondoljuk, rendkívül fontos az, hogy egyrészt a tulajdonnal szabályozott módon való gazdálkodást lehetővé tegyük a földpiacon is, és ne legyünk XX. század végi Werbőczyek, hogy röghöz kötjük a magyar parasztot, hanem lehetőséget adunk neki arra, hogy amennyiben ő úgy gondolja, hogy a tulajdonával mint piaci áruval akar a piacon élni, akkor erre lehetősége legyen, és ne csak a saját, hanem a magyar mezőgazdaság érdekében is tehesse ezt.
De ezen a problémán túlmenően szeretnék foglalkozni azzal is - mert e kérdést, úgy gondolom, a vita túldimenzionálta -, hogy melyek azok a kérdések, amelyekkel még foglalkozik ez a törvényjavaslat, mert nemcsak erről szól ez a törvényjavaslat. Arról is szól például a 2. § - amelyik próbálja megkönnyíteni a különböző külföldi beruházásokat -, amikor a beruházások érdekében termőföldet vonnak ki, mert telephelyet akarnak létesíteni egy adott üzem részére. Az eredeti, tehát a '94-es törvény értelmében akkor lehetett a föld kivonását engedélyezni és telekkönyvileg bejegyezni, amennyiben ez a beruházás megvalósult. Nagyon sok olyan külföldi beruházó van, aki azt mondja, hogy: "kérem, addig én másnak a földjén nem vagyok hajlandó beruházni, amíg a föld nem az én tulajdonomba kerül". Ezt lehetővé teszi a 2. §, de ugyanakkor nagyon szigorú szabályokat is mellétesz, mert amennyiben a beruházás nem valósul meg a tervezett határidőre, akkor ezt a földet akár árverezés útján is értékesíteni kell, tehát nem marad az ő tulajdonában. Tehát spekulatív céllal ilyen földet, termőföldet nem lehet kvázi kivonás formájában megszereznie se belföldinek, se külföldinek. Úgy gondolom, a beruházások élénkítésének elősegítése szempontjából ez is egy nagyon lényeges pont.
A 3. § foglalkozik a szomszédoknak, a tanyatulajdonosoknak az elővásárlási, előbérleti jogával. Én úgy gondolom, ez a nagyon fontos paragrafus egy pici kis csiszolásra szorul, mert meglehetősen bonyolulttá teszi a gyakorlati életben ennek a működését. Itt az SZDSZ egy módosító indítványt szeretne majd benyújtani, annak érdekében, hogy próbáljuk rugalmasabbá tenni ezeket a folyamatokat.
A negyedik, amit szeretnék még megemlíteni: a bérlőnek és a bérletnek a kérdését, a bérlőnek a helyzetbe hozását és a kiszolgáltatott állapotnak a megszüntetését. Jelenleg nagyon sok esetben az a gyakorlat, hogy 1-2-3-4, esetleg 5 évre adják bérbe a termőföldet magánszemélyeknek, gazdasági társaságoknak és így tovább. Én úgy gondolom, ez nem szerencsés dolog, mert a bérlő ebben az esetben nem abban érdekelt, hogy ezt a termőföldet értékében, művelhetőségében és termőképességében megőrizze, hanem abban érdekelt, hogy minél gyorsabban próbálja meg a nyereséget realizálni, tehát kizsarolja a földet. Ezért rendkívül fontos az, hogy olyan lehetőséget biztosítunk, amely - a javaslat - nem 10 évig, hanem 40 évig maximálja a bérleti lehetőséget, tehát okszerűen hosszan tud gazdálkodni a bérlő ezzel a földdel. Úgy gondolom, ez is egy rendkívül fontos kérdése ennek a törvényjavaslatnak.
Nagyon sokszor, képviselőtársaim, Torgyán képviselő úr több alkalommal nyújtott be különböző országgyűlési határozati javaslatokat a zsebszerződések kérdésében; úgy gondolom, valós problémát feszegetett ezekben a dolgokban akkor, amikor felvetette, hogy ilyenek léteznek. Csak ezeknek a - hogy is mondjam - nem zsebben való tartása, ennek a törvényi megoldása meglehetősen nehézkes.
Ez a törvényjavaslat ebben a kérdésben is egy bizonyos mértékű előrelépést eredményez, két pontban is. A 6. § azt mondja, hogy a használati jogot igazolnia kell a használónak. Ez nagyon fontos eleme a földhasználatnak és a földtulajdonlásnak, mert ekkor ki fognak derülni azok a problémák, amelyek az úgynevezett zsebszerződésből adódnak. De ez a törvényjavaslat túlmegy még ezen a ponton, tehát még szigorúbbá próbálja tenni a szankcionálást a 12. §-ban, amikor azt írja elő, hogy a haszonbérletet be kell jegyezni, tehát nyilvánossá kell tenni, világossá kell tenni mindenki előtt azt, hogy ki milyen módon használja ezt a földet. Úgy gondolom, ez bizonyos mértékben a zsebszerződések láthatóvá tétele irányába mozdítja el a folyamatot.
Úgy gondolom, a 10. pont a meliorációs kérdésekben is nagyon komoly előrelépést jelent.
Kedves Képviselőtársaim! Én úgy gondolom, nagyon sok olyan kérdés merült fel az elmúlt héten az általános vitában, amelyekről lehetne vitatkozni. Lehetne vitatkozni Orbán Viktornak azon az állításán, amelyben azt állította, az eddigi szabályozás tulajdonképpen teljes egészében megakadályozta azt, hogy külföldiek tulajdonába kerüljön a termőföld.
Én azt hiszem, hogy itt nem kell különösebben ragozni azt a kérdést, hogy körülbelül 50-60 ezer hektár olyan termőföld van Magyarországon, amely 1994-ig legálisan került külföldiek tulajdonába, akár vásárlás formájában magánszemélyek vagy gazdasági társaságok részéről, vagy kárpótlás során - legálisan. Természetesen rákényszerítettük a parasztságot és a vevőket arra, hogy zsebszerződésekkel - és nemcsak külföldiek, hanem belföldiek is zsebszerződések formájában - próbáljanak valamilyen termőföldpiacot kialakítani. Én úgy gondolom, nagyon szerencsétlen dolog, hogyha mi azt az állapotot tartjuk fenn, amely csalásra ösztönzi a piaci szereplőket, és arra, hogy ne tiszta, átlátható módszerekkel folytassák azokat a piaci folyamatokat, amelyek mindannyiuk érdeke.
Még egy kérdésre szeretnék reagálni: amikor Orbán Viktor azt az állítást taglalta itt a parlamentben a múlt kedden, hogy a kormány becsapta az országot, becsapta a parlamentet akkor, amikor például azt mondta a mezőgazdasági bizottság ülésén, hogy az OECD-szerződés semmiféle hátrányos helyzetet, semmiféle hátrányos megkülönböztetést nem jelent a magyar agrárium részére. Én úgy gondolom, amikor ő ezt elmondta - és rendkívül sajnálom, hogy most sincs itt a parlament üléstermében -, akkor egy kicsikét önvizsgálatot is tarthatott volna. Nevezetesen arra gondolok, hogy ennek a parlamentnek van egy olyan bizottsága, amely az európai integrációs ügyek bizottsága nevet viseli, és feladata az, hogy az európai integrációval kapcsolatos különböző szerződéseket és tárgyalásokat parlamenti módszerekkel felügyelje, és amennyiben ott anomáliákat tapasztal, akkor arra felhívja úgy a kormányzat, mint a parlament figyelmét. Amikor erről a nevezetes OECD-egyezményről - amely aláírásra, ratifikálásra került, itt a parlamentben az általános vita és a szavazás megtörtént - a különböző bizottságok előadták a véleményüket, akkor egyetlen szóval nem említette sem Orbán Viktor, sem az európai integrációs ügyek bizottságának egyetlen tagja sem, hogy bárminemű kifogás lenne ezzel az OECD-egyezménnyel kapcsolatban a mezőgazdaság területén.
Én úgy gondolom, amikor valamit állítunk, hogy márpedig valaki hibát követett el - megítélésem szerint nem követtünk hibát -, az ő állítása szerint hibát követtünk el, ha ő úgy gondolja, hogy hibát követett el, amikor lehetősége lett volna arra, hogy ezt a hibát elhárítsa, akkor szólnia kellett volna. Aki akkor nem szólt, az sajnos akkor cinkos volt - az ő állítása szerint.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)
