DR. KIS ZOLTÁN
DR. KIS ZOLTÁN
DR. KIS ZOLTÁN földművelésügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök asszony. A vitát hallgatva úgy tűnik, hogy ez már egyáltalán nem az előterjesztésről szól, és semmiféle összefüggést nem mutat a közgazdasági racionalitással, amely e törvény előterjesztését indokolta.
"A korlátlan tulajdonszerzés és a haszonbérlet az átmeneti időszakban a termőföld monopolizálását tenné lehetővé, torz birtokstruktúra alakulása várható. A javaslat ezért korlátozza mind a kettőt. Hangsúlyozom azonban, hogy a távlatban mindenképpen a korlátozás nélküli, a piacszabályozó mechanizmus által befolyásolt tulajdonszerzés elismerése a végső cél. A korlátozás alól szűk körben kivételek vannak. Ugyanilyen mértékű a belföldi jogi személyek tulajdonszerzési lehetősége is, azzal, hogy az erdőbirtokossági és legelőbirtokossági társulatok szerzése nem korlátozott."
Ez egy miniszteri expozé 1994 februárjából, és ezt a miniszteri expozét szó szerint mondhatta volna el Nagy Frigyes a mostani expozéjánál is.
A 6. § (1) bekezdése azt mondja: "Belföldi jogi személy és jogi személyiség nélküli más szervezet termőföld tulajdonjogát az erdőbirtokossági és a legeltetési társulat kivételével a belföldi magánszemélyre vonatkozó mértékig szerezheti meg." 14809-es számú törvényjavaslat, beterjesztő a Magyar Köztársaság kormánya, 1993. december 8-án, államtitkár: Medgyasszay László.
Ez világos és egyértelmű előterjesztés, annak a közgazdasági felismerésnek a szellemében, amely a korlátozott földforgalmat, illetve a kárpótlás során kialakult torz birtokszerkezetet lett volna hivatott orvosolni. Hogy aztán később ez miért nem következett be, az már egy érdekesebb dolog.
De engedtessék meg - bár tudom, hogy nem a Kisfaludy Társaság felolvasóestjén vagyunk -, hogy az MDF vezérszónokának néhány mondatát is elővegyem. Zsupos Lajos: "A korlátozásokhoz annyit feltétlen hozzá kell tenni, hogy csak rövid távon, az Európai Közösséghez való csatlakozás időpontjáig maradhatnak és maradnak is érvényben, hiszen utána törvényeinket is összhangba kell hozni a közösség törvényeivel. Tudjuk, ezek a korlátozások nemcsak előnnyel, hanem hátrányokkal is járnak. Például, hogy csak egyet említsek, csökkentik az ágazatba bejutott tőkét, ezen keresztül a korszerű technika alkalmazását is." Ez tény, valóban így igaz. "Az MDF a törvényben megfogalmazott korlátozásokat el tudja fogadni, mind időben, mind térben értelmezve azt, azzal, hogy a földhaszonbérlet minimális időtartamát rögzíteni kívánja."
Sajnos ez sem történt meg, jóllehet erre az előterjesztés annak idején módot adott. A mostani kénytelen ezt is orvosolni.
(18.10)
Tudnám folytatni a vezérszónoklatokat, akár a Fideszig bezárólag, akik egészen más véleményt képviseltek. Talán azt a tizenegy sort még érdemes felolvasni, amelyre hivatkoztak, hogy állítólag csak kiemelés. A Fidesz véleménye: "Az átmeneti korlátozásként elfogadhatónak tartjuk azt is, hogy külföldi magán- és jogi személyek ne szerezhessenek termőföldtulajdont. Kivéve ez alól azon országok magán- és jogi személyeit, akiknél kölcsönösségi alapon nemzetközi szerződések megengedik a magyar személyek és szervezetek tulajdonszerzését. Az Európai Közösséggel megkötött társulási szerződésben foglalt átmeneti idő eltelte után ilyen kölcsönösségi engedmények jönnek létre hazánk és az Európai Közösség között is. A fentieken túli korlátozásokkal nem értünk egyet, így a belföldi székhelyű, de külföldiek tulajdonában lévő vagy azok részvételével működő társaságok korlátozásával sem."
Ez volt tehát 1994 februárja, amikor is egy olyan földtörvény-előterjesztésről tárgyaltunk, amely teljes mértékig konform a most előterjesztettel, sőt a mostani szigorúbb, mert a jelenlegi előterjesztés csak egy szűk körben engedi meg a belföldi jogi személyek földtulajdonszerzését, megköveteli a legalább ötéves mezőgazdasági tevékenységet, előírja a fölső korlátot, engedélyhez köti mind az önkormányzatok, mind pedig a helyi agrárkamara szervezeteinek az ilyen jellegű földszerzést, és ne felejtsük el: még azt is szigorúan előírja, hogy csak azon a területen szerezhetnek földet, ahol a mezőgazdasági tevékenységet ténylegesen folytatják.
Annak örülnék, ha ebben az országban valóban az a virágzó gazdaság alakulna ki, ami csökkentené a parlagterületeket - mert ez most közel 20 százalék, és szomorú látvány, hogy parlagon, gazdátlanul lévő területek vannak, amelyet még haszonbérbe sem adnak oda -, csökkentené azt a vegetációt, mert az termelésnek nem nevezhető, ahol a pipacstengerből 2-2,5 tonnás hektáronkénti búzatermést tudnak előállítani, mert szegénységükből rákényszerülten kénytelenek gazdálkodni, és segíteni azt a 260 ezer embert is, aki még mindig társas vállalkozásban tevékenykedik. És ne felejtsük el, hogy ezek a társas vállalkozások - akár tetszik, akár nem - a magyar mezőgazdasági termelés 60 százalékát adják, az exportterméket minőség szerint meg több mint 80 százalékban állítják elő.
Ezek az érvek, ezek a közgazdasági tények. Ez egy olyan környezet, amelyhez vagy alkalmazkodunk, vagy nem. És amikor önök - tudom, hogy választások előtt ez sokkal könnyebb és talán átmenetileg hasznos is - választási propagandaként fogják föl ezt az előterjesztést, én azonban mégis arra intenék mindenkit, hogy próbáljuk meg ezt szakmai alapon úgy megvitatni és az érveinket úgy ütköztetni, hogy ebből azok, akiknek a bőrére megy a játék, valamit értsenek is, és körülbelül azok a feltételek, amelyeket jó lenne, ha ez az ország már teljesíteni tudott volna, 1998-tól rendelkezésére állnának mindazoknak, akik a vidéken mezőgazdasági tevékenységet folytatnak akár egyéni, akár társas vállalkozási formációban.
A támogatási jogszabályokat meg - Gyimóthy képviselő úrra gondolok -, ha kíváncsi rá, szívesen rendelkezésére bocsátom, ami a földvásárlási támogatást mint külön jogszabályi rendelkezést tartalmazza.
Köszönöm szépen. (Nagy taps a kormánypártok padsoraiban.)
