DR. KRISTÓF ISTVÁN
DR. KRISTÓF ISTVÁN
DR. KRISTÓF ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A termőföldről szóló 1994. LV. törvény módosítására irányuló T/4749. számú törvényjavaslat általános vitájának első napján a vitában részt vevő felek elfoglalták előre kijelölt pozícióikat. A mai vita számomra azt a tanulságot hozta, hogy a vita résztvevői az előre elfoglalt hadállásukból semmilyen irányban nem képesek elmozdulni.
Nem jelentett, és nem jelenthetett senki számára nagy meglepetést az a körülmény, hogy az eddigi vita szinte kizárólag a törvényjavaslat 1. §-át érintette, mely 1. § a jelenleg hatályos törvény 6. §-ának módosítását célozza meg, és meghatározza, hogy Magyarországon jogi személyek termőföld tulajdonjogát milyen feltételek teljesítése esetén szerezhetik meg. A javaslat szerint belföldi jogi személy vagy jogi személyiség nélküli más szervezet védett vagy védelemre tervezett természeti terület kivételével termőföld tulajdonjogát megszerezheti, feltéve, hogy
a) a tulajdonszerzést megelőzően legalább 5 éve folytat mezőgazdasági tevékenységet,
b) székhelye, telephelye szerinti településen kíván termőföldet szerezni,
c) legalább középfokú mezőgazdasági szakképesítéssel rendelkező tagja vagy alkalmazottja van.
A javaslat 1. §-ának további rendelkezése kitér arra, hogy amennyiben a jelenleg hatályos birtokmaximum felett kíván belföldi jogi személy, illetőleg jogi személyiség nélküli szervezet termőföldet szerezni, ebben az esetben engedélyezési eljárásra kerül sor. A végső döntést a megyei agrárkamara települési mezőgazdasági bizottságának véleményét megismerve a települési önkormányzat jogosult meghozni.
Elhangzott már a vitában, hogy elegendő-e ez a korlátozás. Biztos vagyok benne, és úgy ítélem meg, hogy a települési önkormányzatok felruházhatók ezzel a döntési jogosítvánnyal, és igenis határozott meggyőződésem az, hogy képesek lesznek minden esetben a település érdekét szolgáló döntést hozni.
Úgy gondolom, hogy az 1. §-ban hozott megoldás senki számára sem hathatott az újdonság erejével, hiszen abban a kormány szakmai, politikai akarata fogalmazódik meg, és e szakmai, politikai akarat teljes egészében összhangban van az MSZP választási programjával és az elfogadott kormányprogrammal.
Tisztelt Országgyűlés! A tulajdon, az a kérdés, hogy ki és milyen feltételek mellett szerezhet tulajdont, és ezen belül is termőföldtulajdont, minden társadalomban alapvető politikai kérdés. Ezért sem meglepő, hogy a vita eddigi szakaszában a szakmai érvek helyett döntően a politikai érvek és indokok domináltak, természetesen nem mellőzve az érzelmi, indulati ráhatást sem. Úgy gondolom, annak eldöntése érdekében, hogy a vitában részt vevő felek közül kiknek van igazuk, kiknek meggyőzőbbek az érvei, kissé vissza kell tekintenünk, és némi összehasonlító elemzésnek kell alávetnünk a tárgyban a korábbi kormány által a földtulajdon rendezésére előterjesztett javaslatokat.
Ha ezt a visszatekintést megtesszük, akkor először arra a következtetésre jutunk, hogy az előző ciklusban a földkérdés a figyelem középpontjában állt. A parlamenti jegyzőkönyvek tanúsága szerint az 1994. évi LV. törvény elfogadásáig a tárgyban több mint 15 kormány- és képviselői előterjesztésre került sor. Ha hozzávesszük azokat a törvényeket, amelyek ha címükben nem is, de tartalmukban, tárgyukban a termőföldet érintették - így a kárpótlási törvényt, a földkiadó és földrendező bizottságokról szóló törvényt, illetve ezeknek módosításait -, arra a következtetésre kell hogy jussunk, hogy a termőföld mint jogalkotási tárgy, az előző parlament, az előző kormányzat aktív figyelmének középpontjában állt.
Mivel azt a célt tűztem magam elé, hogy jelen felszólalásomban röviden az előző kormánynak a termőföld tulajdonjogára vonatkozó szakmai, politikai akaratát próbálom megfejteni, két előterjesztés tartalmáról kell kissé részletesebben szólni. Ez pedig az előző ciklusban a 6411. szám alatt, valamint a 14 809. szám alatt előterjesztett törvényjavaslatokat tartalmazza. A 6411-es törvényjavaslatot a kormány az általános vita során visszavonta; a 14 809-es számú törvényjavaslatból született meg a termőföldről szóló '94. évi LV. törvény.
A 6411. számú törvényjavaslat 13. §-ával kívánta módosítani az akkor hatályos földtörvény 38. §-át az alábbiak szerint: "Külföldi termőföld és védett természeti terület kivételével bármely ingatlan tulajdonjogát a devizagazdálkodásra vonatkozó szabályok figyelembevételével megszerezheti". Ugyanezen szakasz (3) bekezdése tartalmazza a külföldi fogalmának meghatározását, mely szerint "Külföldi a nem magyar állampolgár, kivéve a Magyarországon állandó tartózkodásra jogosító személyi igazolvánnyal rendelkező, vagy menekültként elismert személy, valamint a külföldi székhelyű jogi személy, vagy az ilyen székhelyű jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet". A törvényjavaslat ezen szövegéből és a módosítás indoklásából is egyértelműen világos, hogy a javaslat lehetővé kívánta tenni a külföldi részvételével működő Magyarországon bejegyzett gazdasági társaságok vagy magyarországi székhellyel rendelkező jogi személyiséggel nem bíró szervezetek termőföldtulajdon-szerzését.
Tisztelt Országgyűlés! Ezek után nézzük meg, hogyan öntötte formába politikai akaratát az akkori kormány a 14 809. számú törvényjavaslat előkészítése során. A javaslat 6. §-ának (1) bekezdése szerint belföldi jogi személy és jogi személyiség nélküli gazdasági más szervezet a termőföld tulajdonjogát - erdőbirtokossági és legeltetési társulat kivételével - a belföldi magánszemélyre vonatkozó mértékig szerezheti meg. A javaslat 7. §-ában ugyan korlátot kívánt állítani az előterjesztő a külföldiek tulajdonszerzése terén, ez azonban a 7. § (1) bekezdése szerint csak a külföldi részvételével működő gazdasági társaságokra - a hangsúly a gazdasági társaságon van - vonatkozott volna.
(20.30)
Tisztelt Országgyűlés! A most tárgyalt T/4749. számú törvényjavaslat a fentiekből következően lényegesen szigorúbb feltételekhez kötné a földtulajdonszerzést. Igaz és nem véletlen, hogy a belföldi jogi személy meghatározásban benne foglaltatik a külföldi tulajdonban levő, Magyarországon bejegyzett gazdálkodó szervezet, de a már ismertetett módon e körnek az előbb ismertetett két javaslat is lehetővé kívánta tenni a termőföld tulajdonjogának megszerzését.
Ebből eredően korlátozásként és az előző javaslatokkal szemben szigorításként értékelendő a javaslat 6. §-ában megfogalmazott feltételrendszer, melyek együttes fennállása esetén kerülhet sor belföldi jogi személy vagy jogi személyiség nélküli más szervezet tulajdonszerzésére. A javaslat tartalmazza azt is, hogy milyen eljárással zárható ki az, hogy a gazdasági társaság, illetve a belföldi jogi személy felszámolása vagy bármi okból történő megszűnése során külföldi a termőföld tulajdonjogát megszerezze.
Megengedem, hogy az ismertetett hármas feltételrendszer pontosítható és pontosítandó is. Személy szerint kész vagyok e kérdéskörben az érdemi vitára, és az eredeti célkitűzést figyelembe vevő, de a javaslat pontosabb megfogalmazását célzó módosító javaslatokat támogatni tudom.
Tisztelt Országgyűlés! A termőföldről szóló 14 809. számú törvényjavaslat vitája 1994. február 8-án kezdődött, és a határozathozatalra 1994. április 6-án került sor. Mind az általános, mind a részletes vitát alapjaiban a választási kampány határozta meg, a választók kegyeiért folytatott nyílt küzdelem mind a vitában, mind a törvény végső tartalmában tetten érhető. A vita ilyen körülményeire tekintettel nem lehet csodálkozni azon, hogy a javaslat végső formája eltért a beterjesztő kormány politikai, szakmai akaratától, és a földtulajdon szerzését csak belföldi természetes személyek részére tette lehetővé.
A törvényjavaslat vitája során a Magyar Szocialista Párt azt az álláspontot képviselte, hogy a reális értékeket tükröző és elismerő földpiac hiánya miatt a külföldi természetes személyek tulajdonszerzését átmenetileg korlátozni kell, de nem értett egyet a belföldi jogi személyek, köztük a szövetkezetek földtulajdon-szerzési képességének kizárásával.
Lényegileg ezt az álláspontot képviselte a vitában a Szabad Demokraták Szövetsége és a Fiatal Demokraták Szövetsége is. Erre tekintettel a mostani javaslat általános vitájának megkezdésekor érthető módon nagy érdeklődéssel vártam a Fiatal Demokraták Szövetségének vezérszónoklatát, mert abban bíztam, hogy korábbi álláspontjuk módosulásának valamiféle indokolása el fog hangzani.
E törvényjavaslat vitájának megkezdését megelőzően a Fidesz ugyan azt nyilatkozta, hogy a jogi személyek, illetve a külföldiek részvételével működő jogi személyek földtulajdonszerzését soha nem támogatta, az erre vonatkozó idézetek szövegkörnyezetükből kiemelve ellenkező tartalommal bírnak. Én természetesen tudomásul veszem, hogy az emberi emlékezet véges, és ebben bízva némelyek részéről az adott ügyben hiányzik a kellő következetesség, de úgy gondolom, hogy alig több mint három év nem elég hosszú idő arra, hogy ilyen fontos ügyekben a felejtésben, mások felejtésében bízzunk.
A 14 809. számon beterjesztett törvényjavaslat vitája során 1994. február 8-án a Fidesz részéről Glattfelder Béla képviselőtársam volt a vezérszónok. Beszédéből idézek, jegyzőkönyv 33 079. hasáb: "Átmeneti korlátozásként elfogadhatónak tartjuk azt is, hogy a külföldi magán- és jogi személyek ne szerezhessenek termőföldtulajdont. Kivétel ez alól azon országok magán- és jogi személyei, akiknél - kölcsönösségi alapon - nemzetközi szerződések megengedik a magyar személyek és szervezetek tulajdonszerzését. Az Európai Közösséggel megkötött társulási szerződésben foglalt átmeneti idő letelte után ilyen kölcsönösségi egyezmények jönnek létre hazánk és az Európai Közösség között. A fentieken túli korlátozásokkal nem értünk egyet, így a belföldi székhelyű, de a külföldi tulajdonban lévő vagy ezek részvételével működő társaságok korlátozásával sem."
Államtitkár úr volt szíves már ezt a részt idézni, én magam azonban ugyancsak szükségesnek tartottam sulykolás céljából ismételten felidézni a Fiatal Demokraták Szövetségének akkori álláspontját.
Megkockáztatva azt, hogy fideszes képviselőtársaim a fenti idézeteket a szöveg környezetéből kiragadottnak és nem a valós szándékot kifejezőnek minősítik, nézzük meg tehát, pontosítható-e a Fiatal Demokraták Szövetségének valódi akarata. Nem kell ehhez mást tennünk, tisztelt képviselőtársaim, csak kézbe kell venni a 15 788. számú együttes jelentést, valamint Glattfelder képviselő úr 15 412. szám alatt benyújtott módosító indítványait. Ezek szerint a Fidesz a törvényjavaslat 7. §-ának (1) bekezdését az alábbiak szerint javasolta módosítani: "Külföldi magánszemély és jogi személy termőföld és védett természeti terület tulajdonjogát nem szerezheti meg."
Hogy tisztán lássuk azt, mi volt a módosító javaslat tartalma, nyilván szólni kell arról, hogy kit értünk vagy kit érthetünk külföldi magánszemélyen és külföldi jogi személyen. A külföldi magánszemély - úgy gondolom - nem igényel magyarázatot. Külföldi jogi személy alatt azt értjük, amelynek székhelye vagy telephelye külföldön van bejegyezve. Az a külföldi társaság, az a külföldi jogi személy, amelynek székhelye vagy telephelye Magyarországon van bejegyezve, az a hatályos jogi szabályozás szerint magyarnak, magyar jogi személynek tekintendő.
Még beszédesebb és egyértelműbb a módosító javaslat indokolása, amely szerint: "Nincs nyomós érv amellett, hogy a törvény a belföldi székhelyű, de külföldi részvétellel működő gazdasági társaságok termőföldtulajdon-szerzését megtiltsa. E tilalom tovább nehezítené a földjelzálog intézményrendszerének kiépítését, és gátolná a külföldi tőke egyébként sem túlságosan jövedelmező magyarországi mezőgazdasági tőkebefektetéseit." - Idézet vége. Ezzel az állásponttal teljes mértékben egyetértek.
Felvetődhet persze, hogy ezt az álláspontot a Fidesz az előző ciklusban képviselte, és valamilyen tény vagy körülmény hatására a '94. évi országgyűlési választásokra új választási programot készített, és új választási programjától - a korábbiakhoz képest - eltérő álláspontot fogalmazott volna meg. Felvetődhet - említettem, felvetődhet -, de nem így van. Ugyanis a Fidesz gazdaságpolitikai programjának 12. pontjában az alábbiakat találjuk. Idézem: "A szétaprózott földbirtokoknak azonban a versenyképes működés érdekében koncentrálódniuk kell, anélkül csak önellátó és kisegítő termelést folytatható rajtuk. Lehetővé kell tenni, hogy a szövetkezetek és a társaságok is szerezhessenek földtulajdont. Ezen kívül szabályozni kell a külföldiek földtulajdon-szerzési jogait, és jelzáloghitellel terhelhetővé kell tenni a földet." Ezzel a véleménnyel is egyetértek.
A felhozott javaslat lényegében konform a Fidesz előbb idézett választási programjával. Amit nem értek, tisztelt Országgyűlés, tisztelt képviselőtársaim: hogy milyen ok vagy milyen indok mellett tértek el ettől a programjuktól, mert ez idáig erre ésszerű okot, elfogadható okot én nem hallottam.
Tisztelt Országgyűlés! A vita eddigi szakaszában ellenzéki képviselőtársaim hosszan érveltek arról, hogy miért nem lehet megnyitni a földpiacot a külföldiek előtt. Szeretném egyértelműen pontosítani, hogy a javaslat nem teszi lehetővé a külföldi magánszemélyek földtulajdonszerzését, szemben az előző parlamenti ciklussal, amikor is a '94. évi LV. törvény elfogadásáig és hatálybalépéséig 1994. VI. hónap 27-éig külföldi természetes személyek és külföldi székhelyű gazdasági társaságok tulajdonszerzési képessége nem esett korlátozás alá.
Medgyasszay képviselő úr hivatkozott rá, hogy külföldiek mintegy 50 ezer hektár termőföldet a kárpótlás során szereztek. Ez nem is baj, de tisztáznunk kell, hogy a külföldiek tulajdonszerzésének nem ez volt az egyetlen módja. A teljesség érdekében arról is beszélni kell, hogy az alagi, a bajai, a bárdi, a csányi, a hevesi, a hosszúhegyi, az izsáki, a kisbéri, a mátraházi, a nyírlugosi és a tiszalöki mezőgazdasági kombinátok, illetve állami gazdaságok felszámolása során az e társaságok szántó művelési ágban nyilvántartott földterületének 4-6 százalékát, mintegy 60-70 ezer hektárt szerzett meg külföldi természetes vagy jogi személy.
(20.40)
Arról is beszélni kell, hogy az 1994. évi LV. törvény hatálybalépéséig külföldi természetes és jogi személyek a földpiacon egy egyszerű engedélyezési eljárás után szerezhettek termőföldtulajdont. Az ellenzéki képviselőtársaim által említett zsebszerződések 1994. július 27-ig nem azért köttettek, mert külföldi vevőként nem jelenhettek meg. Az ok, tisztelt képviselőtársaim, az első kárpótlási törvényben, pontosabban annak 23. és 24. §-ában keresendő. E törvényhelyek szerint ugyanis, ha a kárpótolt a termőföldárverésen vett termőföldjét a vételtől számított három éven belül, mezőgazdasági vállalkozói utalvány igénybevétele esetén öt éven belül elidegeníti, a bevételt a személyi jövedelemadó-alapjához hozzá kell számítani.
Tekintettel arra, hogy a kárpótlás során olyan birtokszerkezet alakult ki, mint amilyenről itt már szó esett, és eladóként szinte kivétel nélkül a földpiacon kárpótláson tulajdont szerzett személy jelentkezett, nyilvánvaló, hogy az ő érdeke és nem pedig a külföldi tulajdonszerzési korlátja volt az az ok, ami miatt nem végleges adásvételi, hanem úgynevezett zsebszerződés készült. A zsebszerződések tömeges elterjedését ezek a jogszabályi rendelkezések és nem a külföldiek tulajdonszerzési korlátai okozták 1994 előtt.
Tisztelt Országgyűlés! A felhozott javaslat vitája - mint ahogy bevezetőmben említettem - a tulajdonszerzési képesség körül csúcsosodik ki. Én magam is döntően erre a kérdéskörre koncentráltam, meg kell azonban állapítani, hogy ennek következtében a javaslat más részei érdemtelenül háttérbe szorultak, pedig néhány igen fontos rendelkezés található közöttük. Ilyen fontos rendelkezés például a haszonbérleti jog ingatlan-nyilvántartásba történő kötelező bejegyzésének előírása. Úgy ítélem meg, hogy e rendelkezés gyakorlati alkalmazása átláthatóvá teszi a földhasználati viszonyokat.
Ugyanakkor e rendelkezés néhány kérdést is felvet. Ilyen kérdés az, hogy a haszonbérleti jognak mint jogi ténynek az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzése kinek a költségére történik majd. Figyelemmel arra, hogy a kárpótlás, illetve a részaránytulajdonok kiadása során egyes földtulajdonosok nyolc-tíz tagban szereztek földtulajdont, belátható, hogy e kérdés pontosabb szabályozása módosító indítvánnyal elengedhetetlen. Én magam olyan módosító indítványon gondolkodom, amely ennek a bejegyzésnek a költségeit elengedné, nevezetesen díjtalanul kerülne sor ennek a jogi ténynek a bejegyzésére. Alternatív megoldásként természetesen szóba jöhet az is, hogy meghatározott birtokmértékig legyen kedvezményezett ez az eljárás.
Tisztelt Országgyűlés! A földtulajdon és a földhasználat kérdéskörénél kialakult vitának távolabb mutató tartalma is. Az a kérdés ugyanis, tisztelt képviselőtársaim, hogy a vitatkozó felek milyen jövőt szánnak a falunak, a falun a mezőgazdaságból élő és élni akaró embereknek. A polgárosodást, a parasztpolgár megjelenését mi, szocialisták is alapvető fontosságúnak tartjuk. Lényegi eltérés azonban, hogy a polgárosult parasztság körét mi lényegesen szélesebb körben szeretnénk kialakítani. Ellenzéki képviselőtársaim javaslataiból egy olyan falu jövőképe vázolódik fel, amelyben a paraszti létet és a polgárosodást alapvetően meghatározó földtulajdon egy szűkebb kör, a földből élők mintegy 5-10 százalékának kezében van, és a falvak népének meghatározó része esélytelen a polgárosodásra. Mi ezt nem akarjuk.
A mi jövő- és faluképünk szerint biztosítani kell az egyéni középbirtok és a középgazdaságok mellett a társas gazdálkodást végzők, a szövetkezetben vagy más gazdasági társaságban tevékenykedők esélyeit is, és a polgárosodás lehetőségét a falu egész közösségének kell felkínálni. A most tárgyalt javaslat e célkitűzés megvalósítását elősegíti, ezért ezt támogatom és támogatásra javaslom.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)
