DR. SOLYMOSI JÓZSEF
DR. SOLYMOSI JÓZSEF
DR. SOLYMOSI JÓZSEF (független): Köszönöm szépen, elnök asszony. Azt hiszem, államtitkár úr vita-összefoglalójához bár túlzottan sokat hozzátenni nem lehet, de mégsem tudom megállni, hogy egy nagyon rövid gondolattal ne reagáljak arra, amit Gyimóthy képviselő úr elmondott, és az elmúlt héten szinte valamennyi ellenzéki vezérszónok érintett.
Nevezetesen arról van szó, hogy a szövetkezetekről egyfolytában úgy beszélnek, mint valamiféle vagyonfelélő szervezetekről. Úgy látom, hogy fogalomzavarban van néhány képviselőtárs, hisz úgy látom, hogy zárt körben mozognak. Eljárnak ugyan - látom - sok vidéki rendezvényre, bizonyos arcok meg is jelennek egy-egy rendezvényen, de mindig ugyanazokkal az arcokkal lehet találkozni, és ezek a képviselőtársaim nem veszik a fáradságot, hogy ha elmennek egy településre, akkor egy kicsit kitekintsenek a kultúrház udvarától vagy termétől távolabb, és leüljenek, beszélgessenek azokkal a társas vállalkozásokkal, szövetkezetekkel, akik bizonyos körben működnek.
Azt hiszem, hogy egészen más a valóság, mint amit mondanak. Valóban vannak olyan szövetkezetek és gazdasági társaságok, akik túlélésre rendezkedtek be, de akik túlélték ezt az időszakot, a '90-94 közötti időszakot, azok már a jövőre gondolnak. Azok fejlesztenek, beruháznak, azok vezetőit újraválasztották, azok a szervezetek integrálnak egy bizonyos kört, és lassan már ismételten európai szinten gazdálkodnak. Tehát nem kellene túlzottan félni attól, hogy ezek a szövetkezetek, gazdasági társaságok esetleg biztonságosabbá akarják tenni a jövőjüket azzal, hogy esetleg azt a 300 hektár földterületet a jövő érdekében megpróbálják megszerezni. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Letelt a két perc.
Köszönöm szépen, majd valamikor folytatjuk. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
