FRANCZ REZSŐ
FRANCZ REZSŐ
FRANCZ REZSŐ (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Amint várható volt, a földtörvény módosításának kezdeményezése erősen felkorbácsolja az indulatokat és alkalmat ad arra - különösen az ellenzék soraiban ülő képviselőtársaimra jellemző ez -, hogy e téma körül felgyülemlett érzelmi túlfűtöttségükben hamisságot, csalárdságot véljenek felfedezni és állításaikkal a kormányt, illetve a kormányzó koalíció képviselőit igyekezzenek lejáratni, besározni.
Ma külföldiek termőföldet nem szerezhetnek, legalábbis hivatalosan nem. Az 1994. évi LV. törvény viszont a ténylegesen termőföldet művelő, termőföldön gazdálkodó jogi személyek közül csak az erdőbirtokosságok részére engedi meg termőföld megszerzését.
Többen állították már, hogy a külföldiek ma nem szerezhetnek termőföldet, és erre a jelenlegi, a termőföldről szóló törvény kellő biztosítékot nyújt. Önök szerint ez tényleg így van? Önök szerint ma nincsenek strómanok, akik külföldiek pénzén a saját nevükre veszik a termőföldet? Önök szerint a mai jogi szabályozás jó? Önöket nem zavarja a valós helyzet, hogy miközben egy szövetkezet nem veheti meg a működési területén fekvő eladó földet, addig a strómanok a hirdetéseiket külföldi lapokban közzétevő ingatlanirodákban nyugodtan ügyködhetnek? Önök elfogadhatónak tartják, hogy bárki, akinek pénze van, ha foglalkozik mezőgazdasági tevékenységgel, ha nem, ha adózott jövedelemből, ha mosott pénzből, de vehet földet, mert ha magyar ember veszi, az biztosan becsületes? Hát hadd keressen majd rajta, csak a szövetkezetek ne juthassanak saját tulajdonú termőföldhöz, mert akkor még talán erősödik a jövőképük!
Nem szeretnék Gyimóthy Géza képviselőtársam színvonalára süllyedni, aki bizottsági kisebbségi vélemény előadójaként nem átallotta azt követelni: "Nem a kolhoz típusú szövetkezeteket kellene támogatni az adófizetők pénzéből, tisztelt miniszter úr és kormánypárti képviselők, hanem a családi magángazdaságokat." Ez a dolog lényege a földszerzést illetően is. Nem a gazdaság egyik pozitív szereplőjének tekinti a törvényes, tisztázott jogi körülmények között legálisan működő szövetkezeteket, hanem sajátos látásmódjának megfelelően mindenféle válaszra is méltatlan jelzőkkel látja el. De ez még nem okozna gondot, mert nem kell, hogy mindenki szeresse a szövetkezeteket! Ők ki akarják zárni a földszerzésből is meg az állami támogatások igénybevételének lehetőségéből is. Miért?
A szövetkezetek és a gazdasági társaságok a nemzetgazdaság legális foglalkoztatói, adóalanyok. Befizetik az egészségbiztosítást, a nyugdíjjárulékot, a személyijövedelemadó-előleget, a forgalmi adót, a társasági adót, a helyi adót, a munkaadói hozzájárulást, a munkavállalói hozzájárulást, a különböző alapokhoz való hozzájárulást, a gépjárműadót, a cégautók utáni adót, a bányajáradékot a vízkészlet használatáért és még sorolhatnám, hogy a költségvetés különböző bugyraiba milyen címen kötelesek pénzt tenni. Kár felháborodni, ha ezen gazdasági szervezetek is igénylik a lehetőség szerinti támogatásokat.
Szeretném megnyugtatni a Gyimóthy úrhoz hasonló aggodalmaskodókat, hogy a gazdaság ezen szereplői már két évtizede többet fizetnek be a költségvetésbe, mint amit onnét visszakapnak. Elfogadhatatlan álláspontnak tartom a földszerzés lehetőségéből vagy akár a támogatásokból kizárni a mezőgazdasági termelést folytató szövetkezeteket. Ismét szeretném hangsúlyozni, nem szabad a kérdést kiélezni vagy-vagy alapon. Ez ismét egy erőszakos beavatkozást jelentene a mezőgazdaságba, igaz, közelmúltunk történetében nem először. Aki így fogja fel a kérdést: vagy a magánszektor, vagy a társas gazdálkodás, annak fogalma sincs a valóságról! És jobban félti a termőföldet a szövetkezetektől, mint a strómanoktól és a spekulánsoktól. Annak természetes, hogy a földkérdés ügyében a Blaha Lujza térre, a Déli Pályaudvarra megy aláírást gyűjteni, meg a nagyvárosok forgalmas tereire; ott biztosan lehet találni 200 ezer aggódó és a földkérdésben ma még kellőképpen nem tájékozódott szavazópolgárt.
(20.00)
Attól félnek, hogy - idézem -: "a hatalmas pénzbeli erőfölénnyel rendelkező külföldiek így közvetve, a földtörvény-módosítás után a magyar belföldi jogi személyekbe beférkőzve megszerezzék a magyar földtulajdont". Kevésnek ítélik a kormány által előterjesztett törvénymódosító javaslatban található, külföldiek földszerzését kizáró biztosítékokat. Akkor erről vitatkozzunk! A tisztelt Ház kollektív bölcsességére támaszkodva alkossunk olyan törvényt, amely kellő jogi hátteret jelent annak a közös akaratnak, hogy a haza földje ne jusson időnap előtt külföldiek kezére! Ehhez fel kellene hagyni azzal a politikai csőlátással, aminek ma tanúi vagyunk.
Szeptember 9-én elhangzott, hogy a külföldi lapokban bizony hirdetések útján is keresik a földvevőket. Hát akkor mégsem zárja ki a '94. évi LV. törvény kellő biztonsággal a külföldiek földvásárlási lehetőségét? Mégis akadnak labanclelkületű ügyvédek, akik jó pénzért megcsinálják a zsebszerződéseket? Annak a külföldinek, aki ma itt földet akar venni, nyilván van pénze van; mit vesz rajta először: egy magyart, akinek a nevére kerülhet akár 300 hektár is. A falusi környezet tudja, hogy az ilyen, hirtelen nagygazdává lett embernek sem a földre, sem a hirtelen gyarapodó gazdasági felszerelésre nem volt módja a maga erejéből kellő tőkét gyűjteni, de tehetetlenek vele szemben, mert senki nem tudja bizonyítani, hogy a háttérben egy külföldi pénzember áll.
A szövetkezetek által használt terület vészesen csökken, mivel sok, már nem a földből élő földtulajdonos úgy gondolja, jó ajánlatot kapott, és eladja a tulajdonát, amit mint nemkívánatos látomást, felfestettek, hogy az így kialakult nagy birtoktesteken létrejött gazdaság elősegítője a falusi munkanélküliségnek. Ez bizony már megjelent a kis falvakban.
Ez a földterület-használat maholnap ellehetetleníti az állattartó gazdaságokat. Nagyon félő, hogy a földárak fölfelé mennek. Vagy kívánatos lenne talán? Úgy gondolják, hogy megindul egy földvásárlási kampány? Véleményem szerint nem, itt egy folyamatról van szó. Ebben a folyamatban aki el akarjak adni a földjét, mert éppen meghalt a földhöz kötődő ember, és a gyermeke nem ott dolgozik, hanem máshol, miért ne lehetne a gazdaság olyan fontos szereplője, mint adott esetben az ott gazdálkodó szövetkezet, a földvétel alanya? Azzal riogatják a népet, hogy meg fog drágulni ezáltal a termelés; és a bérleti díjak egyre emelkedő összegétől nem drágul?
Azt is végig kell gondolni, hogy ha a szövetkezet saját tulajdonú földhöz jut, akkor olyan mértékben a haszonbérleti díj fizetését nyilván nem kell hogy megtegye, tehát így akár költségcsökkentő hatása is lesz.
Elhangzik, hogy az EU-támogatás csak a családi birtokokra vonatkozik. Igen! Fölöttébb kell is, hiszen a nélkül a támogatás nélkül ezek az áhított bajor birtokok, valljuk be, nem sokra jutnának. A támogatás azonban kétféle: van a termelő támogatása, és van a termelés támogatása. Ezen, mint tudjuk, Nyugat-Európában is nagy vita van, hiszen korábban a termelést támogatták; akkor keletkeztek azok a terményfeleslegek, amiktől győztek megszabadulni: a vaj- és húshegyektől - nem részletezem.
Ezek után a termelő támogatása: elhangzott már korábban, hogy ne özönöljenek be a városokba, és ne növeljék a munkanélküliek tömegét. És ha ma Magyarországon a szövetkezetek által használt földet megveheti egy stróman, az nem teremti meg a munkanélküliséget? Az foglalkoztatja azokat az embereket? A szövetkezetekben, ahol maguk a szövetkezet tagjai is tulajdonosai a földnek, amelyen dolgoznak - ha nem is kizárólag, mert jelentős mértékben használják mások területét is -, de akkor is, a mai szövetkezetek a tulajdonosok szövetkezetei, még akkor is, ha azok a tulajdonok nagyon sok apró hektárból állnak össze. A kérdés az, hogy tíz 3 hektáros föld egybeszántható-e egy 30 hektáros darabbal, és hogy lehet azt hatékonyabban művelni.
Múlt kedden elhangzott, hogy Görgetegen és környékén jelentős földterületek kerültek külföldi tulajdonosok kezébe. Igen! Ott külföldi tulajdonos van, aki összevásárolt kárpótlási jegyekkel és megfelelő meghatalmazásokkal például Görgetegen 29 darab, licitálásnál használt tárcsával vonult fel, és vásárolta meg a számára érdekes területeket. Később nagyon sérelmesnek találta a magyar törvényeket, hogy nem alapíthatott önálló vadászterületet Lábod, Kaszó és a Sefag Rt. között.
A Somogy Megyei Földhivatal hivatalvezetője szerint ma hivatalosan több mint 11 ezer hektár föld van külföldi tulajdonban Somogyban, miközben a '94. évi LV. törvény védi a magyar földet, miközben szövetkezet nem vásárolhat földet; ezáltal a törvényi korlátozás folytán tudatosan veszélyeztetjük a gazdaságok létét. Akik ezt a korlátozást nem akarják feloldani, azok nem akarják, hogy a szövetkezetek valaha is igénybe vegyék a földjelzálog intézményét; azok nem akarják, hogy a mai nagyüzemi állattartás biztonságos takarmánybázisa megtermelhető legyen; azok nem akarják, hogy a szövetkezetek biztonsággal termelhessenek vetőmagot, hogy telepíthessenek ültetvényeket, hogy hatékony gazdálkodást folytathassanak. Vajon tudják ezt azok az állampolgárok, akik az ellenzéki aláíróíveket aláírják, hogy a mosdóvízzel a gyermeket is kiöntik?
Tisztelt Ház! Még egyszer hangsúlyozni kívánom: nem az a megoldás, ha a kormány törvénymódosító javaslatát elutasítjuk, hanem ha sok türelemmel, egymás aggályainak figyelembevételével megtaláljuk a megfelelő megoldást. Fel kell oldani azt a bizalmatlanságot, hogy a kormány a külföldiek kezére kívánja játszani a termőföldet - nem akarja. Másrészt be kell látni, hogy a jelenleg hatályos törvény kijátszható a külföldiek részéről, de ugyanakkor nem teszi lehetővé a hazai tulajdonú, mezőgazdálkodással foglalkozó gazdasági társaságok és szövetkezetek földszerzését.
Én bízom abban, hogy a viták során az álláspontok és a szándékok tisztázódnak, hiszen Medgyasszay képviselőtársam is tanújelét adta fejlődőképességének, amikor az elmúlt keddi hozzászólásában az Agrárszövetséget a korábbi szóhasználattól eltérően - idézem - "lelkiismeretes agrárértelmiségiekből álló pártnak" nevezte, amikor levelükből a neki tetsző részt idézte, elhallgatva nyilatkozatuk azon részét, amely az MDF aláírásgyűjtő-akcióinak alátámasztására nem használható fel.
Hadd idézzem én a teljesség kedvéért: "Az ellenzék viszont a közös tulajdonú társaságokkal együtt kezeli a szövetkezeteket, s így ki akarja zárni azokat a földtulajdonlásból; az elnökség a szövetkezés diszkriminálását minden tekintetben helyteleníti, a szövetkezetben ugyanis a kötelező egy tag-egy szavazat elve kizárja a külföldi tőke dominanciáját. A gazdák által létrehozott szövetkezeteket a földtulajdonlásból sem rövid, sem közép-, sem hosszú távon nem szabad kirekeszteni."
A kormány és a kormánykoalíció pártjai - sem az ellenzék - nem akarják a külföldieket földtulajdonhoz juttatni. A jelenlegi szabályozásban az erdőbirtokosság mint jogi személy szerezhet földet. Ennek mintájára ugyanis az erdőbirtokosság tagjai maguk is valamennyien földtulajdonosok; ennek mintájára kellene követni, hogy csak olyan jogi személyiségű társaságok jussanak földhöz, melynek tagjai maguk sem esnek földszerzési korlátozás alá.
Jóllehet ez az indítvány nem fog találkozni minden képviselőtársam egyetértésével, de úgy gondolom, ez kellő biztosítékokat nyújtana a külföldieket kizárandó, de mégis lehetőséget teremtene az érdemi tőkebefektetés megteremtésére. Ugyanis egy bizonytalan területre, mondjuk, egy sertéstelepet sem lehet alapítani, hiszen ott hosszú távra megszervezett hígtrágyakezelést, öntözést kell létesíteni.
Nyilván egy bérleti földön ezt nagyon nehéz megtenni kellő biztonsággal. Ha ilyen területeken legalább a szövetkezetek minimális területre szert tesznek, módot ad arra, hogy nem a föld tulajdonlására, hanem közösen, tőkebefektetővel létrehozott állattartótelep vagy bármilyen feldolgozótelep létesülhessen.
(20.10)
Arra kérem képviselőtársaimat, hogy kevesebb legyen az acsarkodás, több a rációra való törekvés, és bízom benne, hogy megtaláljuk az alkotmányosan is elfogadható megoldást.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)
