PÁSZTOHY ANDRÁS
PÁSZTOHY ANDRÁS
PÁSZTOHY ANDRÁS (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselőtársaim! Az elmúlt hetekben és hónapokban a T/4749. számú törvényjavaslattal kapcsolatosan, mely a termőföldről szóló 1994. évi LV. törvényt van hivatva módosítani, igen széles körű viták - tapasztalhattuk -, de megítélésem szerint álviták is kibontakoztak.
Ki-ki politikai ambíciójának, nézeteinek és érdekeinek megfelelően ragadott ki a tervezetből részleteket, viszont a törvénymódosító tervezet célját, valamint az összefüggéseket figyelmen kívül hagyva, sajátosan értelmezve megindult a nagy hűhó. Nevezetesen: vannak ezek a gonosz kormánypártiak, akik a szent anyaföldet idegen kézre akarják juttatni; és vagyunk mi, ellenzékiek, a nemzet megmentői, akiknek ezt minden eszközzel meg kell akadályozni. Mit mond erre a szerencsétlen paraszt, aki akár a gazdálkodás társas vagy egyéni formájában küszködik? "Hát kérem, ez politika!" A politika pedig az idők tanulsága szerint nem más, mint úri huncutság; így aztán a föld művelője legyint az egészre, mondván: "Ne azzal foglalkozzanak, hogy a saját tulajdonban lévő földemet, ha egyáltalán el akarom adni, kinek adjam el - a szövetkezetemnek vagy a szomszédomnak -, hanem azzal, hogy jobban meg lehessen élni a földből!"
Ez utóbbira vállalkozott a kormány is, amikor az 1994-es kormányprogramban leszögezte - idézem -: "A kormány agrárpolitikájának célja, hogy az országban jelentős exportot megalapozó mezőgazdaság jöjjön létre; a hazai ellátás biztonságos és megfizethető legyen; tisztességes és kiszámítható jövedelemhez jussanak a gazdálkodók." Természetesen a programban foglaltak megvalósításához folyamatosan ki kellett és ki kell alakítani a gazdálkodás feltételeit.
Voltaképpen erről szól a nemzeti agrárprogram, de a célok megvalósítását szolgálja a parlament asztalán lévő úgynevezett agrártörvény is. Tehát versenyképes, hatékonyan működő élelmiszer-gazdaságot akarunk, melynek most egy sajátos eszközéről, igen fontos feltételéről, a termőföldről, annak tulajdonlásáról és használatáról vitatkozunk, vagy legalábbis kellene vitatkoznunk. Én elsősorban a gyakorlat oldaláról vizsgálom a benyújtott tervezetet, úgy is, mint földtulajdonnal rendelkező, de úgy is, mint társas gazdálkodásban résztvevő. A hatékony mezőgazdasághoz megítélésem szerint alapvetően négy dolog szükséges: jó és kiszámítható támogatás, biztonságos finanszírozási lehetőség, kiegyensúlyozott piaci szabályozás, versenyképes mezőgazdasági termeléshez alkalmas földbirtok-politika, mely lehetővé teszi az ésszerű földhasználatot, földpiacot, illetve földforgalmat. Úgy gondolom, hogy e négy feltétel elválaszthatatlan egymástól. Az előttünk álló törvénytervezet az utóbbit kívánja segíteni.
A legnagyobb vitát a tervezet 1. §-a váltotta ki, nevezetesen: a magyar jogi személyek földvásárlásának korlátok és garanciák melletti lehetővé tétele. Érthetetlen számomra az ellenzék túlfűtöttsége és tiltakozása ezzel kapcsolatosan, ugyanis semmilyen ésszerű magyarázata nincs annak, hogy miért kell az államnak tiltani a szövetkezetekben vagy társas vállalkozásokban együttműködő gazdák jogát abban, hogy maguk határozzák meg, miként kívánnak együttműködni. Úgy-e, hogy bérbe adják földjüket a szövetkezetüknek, vagy egyénileg művelik és csak vásárlásokat, értékesítéseket végeznek közösen; vagy úgy, hogy közösen is vásárolnak földet, például azért, hogy olcsóbban tudjanak takarmányt termelni; vagy egyszerűen azért, hogy stabilizálják a gazdaságukat, ezzel is lehetővé téve a kisvállalkozások, mezőgazdasági kistermelők integrálását, amelyről Aszódi Ilona Katalin olyan szépen szólt, hogy milyen szükséges lenne. Ennek a feltételét szeretnénk, szeretné a társas vállalkozás kialakítani - ezáltal is -, tehát stabilizálni, merthogy a tisztelt ellenzéki képviselőtársaim egyikének-másikának áldásos közreműködésével, a balsikerű kárpótlással, a szövetkezeti vagyon szétosztásával - szintén volt róla szó -, a falvakban meghatározó szerepet játszó mezőgazdasági szervezetek, elsősorban szövetkezetek földjének és vagyonának úgymond széthordatásával beláthatatlan károkat okoztak a magyar vidéknek és mezőgazdaságnak.
Nem a valódi tulajdonosi szerkezet kialakítása lett volna a gond, hanem az, hogy a földből és a vagyonból osztogattak boldognak-boldogtalannak, minek következtében legkevésbé a vidéken élő, mezőgazdasággal foglalkozni szándékozók jártak a legrosszabbul. A földtulajdonjog részben a kárpótlás révén, részben a részaránytulajdonok kiadása kapcsán jutott tehetős, nagyvárosi polgárok tulajdonába, és ezáltal oda került a föld jövedelme - Orbán Viktor is szólt erről -, s így a falu életének befolyásolási esélye is elvándorolt a faluból. Most pedig ahelyett, hogy a működőképesség feltételein vitatkoznánk, a falu és a vidék zászlaját lobogtatva riogatják a földtulajdonosokat és földhasználókat. Valóban izgalmas kérdés, hogy most akkor kit is akarunk helyzetbe hozni: a falut, a vidéket, a mezőgazdasággal foglalkozót vagy kicsodát?
Szeretném kihangsúlyozni, hogy amennyiben a magyar szövetkezetek és társas gazdaságok korlátozások és garanciák mellett földet vásárolhatnak, senkinek sem kell attól félnie, hogy az érintett kör több millió hektárt fog felvásárolni. Vélhetően lesznek olyanok is, akik egyáltalán nem élnek ezzel a lehetőséggel. A szövetkezetek, illetve a társas vállalkozások földtulajdonszerzési joga nem kiemeli, hanem egyenrangúvá teszi a szervezeteket. A jelenlegi törvény szerint ugyanis az állam, az önkormányzatok, a legelő- és erdőbirtokossági társulások gyakorlatilag korlátlanul vásárolhatnak földet, s az állampolgárok is - 300 hektárig. Például egy négytagú család 1200 hektárt vásárolhat; ezzel szemben például a tervezet szerint egy 100 taggal rendelkező szövetkezet ugyancsak 300 hektárt, amennyiben a tulajdonszerzést megelőzően 5 évig folytatott mezőgazdasági tevékenységet, és a székhelye, telephelye szerinti településen kíván termőföldet szerezni, és még megfelelő szakképesítéssel rendelkező tagokkal is kell rendelkeznie.
(18.30)
Tehát 300 hektárnál csak akkor vásárolhat többet, ha a helyi önkormányzat, illetve az agrárkamara azt engedélyezi számára, kiszűrve ezzel a spekulációt, korlátozva a túlzott termőföld-koncentrációt.
Szeretném megjegyezni, hogy az egyházak és az alapítványok is végrendelet, ajándékozás címén földtulajdonhoz juthatnak. Ha tehát ennyi földtulajdonos lehet Magyarországon, köztük nem mezőgazdasági termeléssel foglalkozók is, akkor miért pont a mezőgazdasági szövetkezeteket és társas vállalkozásokat tiltják el ettől a lehetőségtől, akkor - mint az többször is elhangzott már ma este -, amikor ez a kör hasznosítja a mezőgazdasági művelhető termőterület mintegy 60 százalékát, ugyancsak itt állítják elő a versenyképes export és hazai árualapok döntő többségét, részt vállalnak a vidék fejlesztésében, és számtalan településen ez az egyedüli munkalehetőség?
Az egyetlen érv, amelyet a földtörvénytervezetet ellenzők fel tudnak hozni a jelenlegi negatív diszkrimináció fenntartása mellett, az az, hogy e tilalom megszüntetésével lehetővé válik a külföldiek számára a Magyarországon való termőföldvásárlás. Látni kell azonban, hogy a törvény továbbra is fenntartja a külföldi természetes és jogi személyek földvásárlási tilalmát - a törvénytervezet természetesen módosítható és a magyar jogi személyek termőföldvásárlása tovább szigorítható. Erre utalt hozzászólásában dr. Orosz Sándor úr, a mezőgazdasági bizottság elnöke is. Úgy gondolom vele egyetértésben én is, minden érintettet megnyugtatna az a módosító indítvány, illetve annak elfogadása, amely szerint csak az a magyar jogi személy juthasson termőföld tulajdonjogához Magyarországon, amelynek alapszabálya, alapító okirata biztosítja, hogy tagjai, tulajdonosai sorában kizárólag olyanok vannak, akik egyébként termőföldszerzésre jogosultak. Erre mindenképpen szükség van, hiszen a kialakulóban lévő földpiac és földforgalom fokozatosan növeli a föld árát, és egy nemkívánatos földárrobbanás a hazai mezőgazdasággal foglalkozni szándékozóknak nem tenné lehetővé - vagy csak kevesek számára - a földvásárlást. Meggyőződésem, hogy kellő körültekintéssel és szakmai érvekkel alátámasztott módosító indítványokkal elérhetjük, hogy a törvény minden igénynek megfeleljen.
Szeretném kihangsúlyozni, hogy a benyújtott törvénytervezet nemcsak a tulajdonszerzéssel foglalkozik, hanem több, a gazdálkodást döntően befolyásoló kérdéssel, így a haszonbérlettel foglalkozó szabályokkal is. Csak üdvözölni lehet, hogy a termelés biztonsága, a hosszú távon folytatott gazdálkodó tevékenység elősegítése érdekében a jövőben a haszonbérleti szerződés legrövidebb időtartama öt év, a leghosszabb pedig negyven év lenne. Ebben a kérdésben egyetértés lehet, hiszen a túl rövid bérleti idő visszatartja a bérlőt a beruházástól, a fejlesztéstől, építkezéstől, meliorációtól akkor, amikor a termékek nagyobb részét bérelt földön állítják elő.
Ugyancsak a gazdálkodást segíti az elő-haszonbérleti jog lehetősége, tehát ha rövidebb időre, mondjuk, öt-tíz évre kötik a haszonbérletet és a bérlő fejleszt, beruház, a szerződés lejártát követően újabb haszonbérleti szerződésre nézve elő-haszonbérleti jog van számára biztosítva.
Rendkívül fontos rendelkezése a tervezetnek, hogy a termőföld használatának minden esetben érvényes jogcímen kell alapulnia. Ez segíti a földhasználati vagyonok tisztázását és áttekinthetőségét, egyúttal pedig a zsebszerződések felszámolását is szolgálja, hiszen a termőföldre vonatkozó fennálló haszonbérleti jogot az ingatlan-nyilvántartásba be kell jegyezni. Amennyiben a föld használója nem tud érvényes jogcímet igazolni, kemény szankciók alkalmazása lehetséges.
Fontos rendelkezése a tervezetnek az is, hogy a határidőre meg nem fizetett földvédelmi járulék vagy földvédelmi bírság adók módjára behajtható és köztartozásnak minősül. Tehát aki a termőföld hasznosításával kapcsolatos kötelezettségét elmulasztja - erre számos példa van, ma este is szó volt róla -, tulajdonképpen költségvetési támogatásban, illetve kedvezményben sem részesülhet, tehát az ambróziatermesztés ezáltal is visszaszorulhat.
Szerencsésnek tartom továbbá, hogy ha kis mértékben is, talán csak utalásszerűen, de foglalkozik a tervezet a talaj védelmével, melynek célja a termőföld termékenységének és minőségének megóvása. Fontos a talajvédelmi szabályok részletes szabályait mielőbb megalkotni, hiszen a talajvédelmet szintén a földhasználóknak kell megvalósítani, és ezen a téren is van mit tenni.
Tisztelt Képviselőtársaim! A földtörvény tervezetének vitája annak ellenére, hogy csak néhány területen irányoz elő változásokat, a földbirtok-politika kiemelkedő jelentőségére és számos egyéb alapvető kérdésben való világos állásfoglalás szükségességére hívja fel a figyelmet. Ilyenek a földhasználat, az öröklés, a földnyilvántartás, tagosítás, a földpiac, földjelzálog-hitelintézmény tevékenységének beindítása és még sok más kérdés. Bízom benne, hogy a parlament is figyelembe fogja venni a Nemzeti Agrárkerekasztal által elfogadott állásfoglalásokat, és ha így lesz, elindulhat a mezőgazdaság érdekeit szolgáló törvényalkotási munka. Ezt joggal várja el meggyőződésem szerint tőlünk az agrártársadalom.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
