AKAR LÁSZLÓ
AKAR LÁSZLÓ
AKAR LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Frakcióvezető-helyettes Úr! Őszintén örülök, hogy képviselő úr is csatlakozott mások véleményéhez, amikor elismerte, hogy valóban a magyar gazdaságban világosan láthatóan pozitív fejlemények történtek ebben az esztendőben. Azt hiszem, ma már nem kell nagyon nagy bátorság, hogy valaki ezt elmondja, hiszen ha csak az elmúlt hét fejleményeit vesszük, hétfőn az IMF igazgatótanácsa tárgyalta meg - és fogadta el - az utolsó alkalommal a készenléti hitelmegállapodás végrehajtása során a magyar országjelentést. Ez azt jelenti, hogy ha csak valamilyen fatális dolog nem történik a hátralévő néhány hónapban, akkor azt mondhatjuk, hogy sikeresen teljesítette az ország a vállalt programot, ami azért óriási dolog, hiszen az előző kormánynak például nem sikerült az akkori programot teljesítenie. Sőt, ha visszanézünk az elmúlt 10 vagy 15 évre, sajnos elég ritkán sikerült sikeresen végrehajtani programokat.
Azt gondolom tehát, hogy egy ilyen szigorú nemzetközi pénzintézet véleménye egy sikeres stabilizációról biztosan nagyon fontos jelzésnek számít az egész világ számára. Hasonlóképpen az elmúlt héten itt volt a Világbank alelnöke, aki szintén elismeréssel nyugtázta a végbement stabilizációt és a strukturális reformok területén megtett lépéseket is, mondjuk, különös tekintettel a nyugdíjreformra. Tehát ebbe a sorba beillik az, ami itt ma elhangzott, hogy valóban - és ezt tényleg értékelnünk kell; az ellenzéki oldalon helyet foglaló közgazdászok is most már elismerik - kedvező fejlemények vannak. Innen kezdve igazából az a kérdés, hogy hogyan lehet ezeket a változásokat hosszabb időtávban megítélni, és milyenek az esélyeink, hogy ezek a változások valóban tartósak tudnak maradni.
Mi azt állítjuk, hogy itt végre, hosszú-hosszú évek után nem egy hagyományos ciklus van kialakulóban - ami nagyjából az elmúlt két évtizedben a magyar gazdaságtörténetet jellemezte, a "húzd meg, ereszd meg!" változása -, hanem azt lehet látni, hogy most úgy kezd a gazdaság egy javuló pályára rámenni, hogy eközben egyensúlyi szempontból a folyamatok ugyancsak megfelelőek, nincs ellentmondás a növekedési ütem gyorsulása és az egyensúlyi mutatók között.
Hadd szabadjon felhívni a figyelmet arra, hogy például ebben az évben idáig, mondjuk, az export 20 százalékkal emelkedett volumenében - tehát összehasonlítható módon nézve -, ami egy szédületes növekedés. Ha arra gondolunk, hogy a gépipari termelés több mint 50 százalékkal emelkedett, a gépipari export még ennél is gyorsabban nő, valóban lehet látni, hogy nagyon dinamikus változások mennek végbe a gazdaságban most már a beruházások tekintetében is, nemcsak az exportnál. Sőt júliusban már a kiskereskedelmi forgalom is magasabb volt, mint egy évvel megelőzően. Tehát világosan látszik, hogy a fogyasztásra is terjed át az expanzió.
Ilyen körülmények között azt lehet mondani, hogy az export üteme egy kicsit nagyobb volt az első hét hónapban, mint az importé; a fizetési mérleg számottevően jobb volt, mint egy évvel ezelőtt ilyenkor; a működőtőke-beáramlás jóval meghaladja a fizetési mérleg hiányát, s nem akarom tovább folytatni a szakmai részleteket. A dolog lényege: világosan látszik, hogy itt nincs ellentmondás a növekedési ütem gyorsulása - ami világosan látszik, hogy legalább 3 százalék lesz ebben az évben - és az egyensúlyi mutatók között. Szeretném azt is megjegyezni, hogy az államháztartás hiánya is teljesen összhangban van mindazzal, amit számoltunk.
Tehát mi úgy látjuk, hogy a folyamatok mégiscsak egyszerűen abban az irányba mennek - valóban súlyos árakon és valóban súlyos áldozatok után -, ami most már egy fenntartható növekedési pályára fogja rávinni a gazdaságot és az országot. Természetesen itt most nem szeretném megelőlegezni a jövő évi költségvetés vitáját, de szeretném itt is elmondani, hogy ez a költségvetés is olyan gazdaságpolitikai keretek közé illeszkedik, amely keretek között ez a folyamat tovább tud folytatódni, tehát a növekedés jövőre 3,5-4 százalékos tud lenni, és az egyensúlyi mutatók tekintetében is egy abszolút fenntartható helyzet alakul ki. Úgyhogy úgy gondolom, oda kell figyelni minden figyelmeztetésre, és valóban nagy gonddal kell őrködnünk azon, hogy ezen kialakult egyensúlyi helyzet, stabilizált hely megőrizhető legyen. De itt igazán nagy veszélyek - legalábbis ami a kormány elképzeléseit és javaslatait illeti -, azt gondolom, nem leselkednek ránk.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
