DR. BÁNK ATTILA
DR. BÁNK ATTILA
DR. BÁNK ATTILA (FKGP): Köszönöm, alelnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A most tárgyaláson levő T/4746. számú törvényjavaslat rendkívül szoros kapcsolatban van a most, az általános vita során befejeződött gazdasági társaságokról szóló törvényjavaslattal. Nem csoda, hogy a miniszteri expozé is gyakorlatilag e két törvényjavaslatot együtt tárgyalta, illetve a bizottságok is, legalábbis az alkotmányügyi és igazságügyi bizottság, együtt foglalt állást.
Úgy gondolom, e két törvényjavaslat rendkívül szorosan függ össze, kvázi ez mintegy a végrehajtása a gazdasági társaságokról szóló törvénynek. E vonatkozásban említem meg azt, hogy véleményem szerint a kódexhez hasonlóan lehet, hogy szerencsésebb lett volna a gazdasági társaságokról szóló valamennyi jogszabályt - így a cégnyilvántartással, a bírósági cégeljárással kapcsolatosan - egy egész kódexbe foglalni, amely esetleg kitérhetett volna ezen túlmenően e cégeket érintő, e témát érintő adó- és egyéb jogszabályokra, melynek alkalmazása ez esetben nemcsak a gyakorló jogász, hanem esetleg a jogkereső vagy céget alapító állampolgárok érdekeit is képviselte volna. Úgy gondolom, a későbbiek során ezen ötlet mindenképpen megfontolandó a jogalkotás területén.
Most magáról a cégnyilvántartásról, a cégnyilvánosságról és a bírósági cégeljárásról szóló törvénnyel kapcsolatosan általánosságban azt mondhatjuk el, és mint a Független Kisgazdapárt vezérszónoka tájékoztathatom erről a Házat, hogy a Független Kisgazdapárt e törvényjavaslatot támogatja, és - természetesen bizonyos korrekciókkal - meg fogja szavazni.
Elkésett ez a törvény egyébként, nemcsak önmagához képest, hanem a parlamenti tárgyalásához képest is. Hiszen sokszor felvetettük ez év tavaszán, a bírósági csomag tárgyalásakor, hogy célszerűbb lett volna egyszerre, egységében tárgyalni e törvényjavaslatokról. De mindenképpen nagy eredmény, hogy itt van és végre foglalkozhatunk vele.
Nemcsak a törvényjavaslat indokolása, hanem a miniszteri expozé is utalt arra, hogy az elsődleges cél az idő rövidítése, annak a hatalmas időnek a lerövidítése, amelyről Serfőző képviselőtársam is beszélt. Mi gyakorló jogászok sokszor találkoztunk ezzel a problémával. Volt olyan cégbejegyzési eljárás, nekem az ügyvédi irodám gyakorlatában sajnos még van több olyan példa, hogy három-négy évbe került egy-egy cég bejegyzése az elmúlt időszakban.
(12.00)
Természetesen úgy, hogy 3-4 időközi módosítás is már megtörtént, már be voltak adva, és mégsem voltak bejegyezve. Úgy érzem, ezt a fajta lassú bírói eljárást próbálja a jelen törvényjavaslat egyszerűsíteni, és a határidők, a 30, a 60 nap, illetve az egyéb határidők előírásával ezt megfelelő keretek közé terelni.
Az elérni kívánt cél mindenképpen dicséretes. Nagy kérdés az, hogy a jelen viszonyok között e cél hogyan tud megvalósulni. És itt elsősorban nem is az előbb elhangzottakra utalnék, amikor képviselőtársam azt fejtegette, hogy a bíróságokon dolgozó bíró kollégáknak is meg kellett a '80-as évek végén, a '90-es évek elején tanulni ezt a törvényt, az akkori törvényt, mert ez természetes dolog.
Ezzel szemben én azt gondolom, hogy a cégbíróságok jelenlegi bírói kara felkészült ennek a törvénynek a végrehajtására, és nem igazán és nem akkor és nem ott jelentkezett már az elmúlt időszakban sem az időprobléma - hogy lassú volt a bejegyzés. Sokkal inkább az hiányzott az elmúlt időszakban, ami nem biztos, hogy a későbbiekben nem fog problémaként felvetődni, magyarul: a pénz. Tehát nem arról volt szó, hogy egy bíró három perc alatt lediktál egy végzést, és félreteszi az aktát, hanem arról, hogy az akták így sorakoztak (Mutatja.), és sajnos jelenleg is sorakoznak egymás fölött. A 3-4 soros végzések le vannak diktálva, csak nincsenek leírva, nincsenek kiküldve. Ebből származott, és remélhetőleg tévedek akkor, amikor azt mondom, hogy ebből fog származni az elkövetkezendő időszakban is a probléma.
Ezt nyilvánvalóan úgy lehet megoldani, ha a bíróságok létszámát, technikai személyzetét megemelem, ha megfelelően ellátom különböző eszközökkel, számítógéppel s a többi. Remélhetőleg ez finanszírozási oldalról megtörténik, mert ha megtörténik, akkor végül is biztos vagyok abban, hogy a törvény elérni kívánt céljai a valóságban is realizálódni fognak.
Néhány dologra azonban rá kell mutatnom, amelyek úgy érzem, a deklarált céllal ellentétesen, diszharmonikusan jelennek meg e törvényjavaslatban. Utalok elsősorban a törvény 26. §-ának (3) bekezdésére. Általános elv, hogy a bíróságon, a cégbíróságon a cégbíró döntse el a problémákat, illetve a kérdéseket. Az előbb is már említésre került, hogy a javaslat bizony jogtechnikusi körbe utalja ezt a kérdést. Én úgy gondolom, hogy a javaslat szerint ez gyorsítja az eljárást, de a cégalapítás, az ezzel kapcsolatos szerződéskészítés egy komoly jogi munka, amelynek akár elsődleges elbírálását, elsődleges szűrését sem lehet rábízni nem bíró beosztású személyre. És az előbbi példánál maradva, időben a gyorsítás követelményét is figyelembe véve, igazán az a 3-4 perces munka, ami adott esetben egy bíró idejét igénybe veszi, nem jelent akkora időbeli elhúzódást, és nem jelent akkora problémát, mint amit jelent szerintem az általános bírói elv gyakorlatának áttörése.
Bár negatív oldalról, de egy hasonló elv megtörését érzem a 29. § (5) bekezdésében. Az idézett szakasz arról szól, hogy a cég tevékenységének változása illeték és közzétételi eljárási díj nélkül történik, ami egyébként helyes. De mindenféle egyéb változás, társasági szerződés módosítása ehhez kötődik. Ez esetben úgy érzem, az egyéb módosításokat is illetékmentessé és közzétételi eljárási díj mentessé kellene tenni, ez esetben egy egységes gyakorlat alakulhatna ki.
Ezeknél nagyobb problémát érzek azonban a 40. § vonatkozásában, amely jogi személyiség nélküli társaságok esetében nem kívánja meg a cégbíróságtól azt, hogy megvizsgálja a szerződés tartalmát, csak néhány, a törvényben taxatíve felsorolt feltételnek kell eleget tennie.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ha ez így van, akár az alapító szerződésbe beleírhatom azt is, hogy a kültag rabszolgamunkát köteles számomra végezni a nap 24 órájában - ez tudniillik nem teszi a szerződést semmissé. Úgy gondolom, egyébként is a jogi személyiségek nélküli társaságok fenntartása - bár tudom, hogy nem ennél a törvénynél kellene ezt megemlítenem - kicsit anakronisztikus, erről már volt szó az előzőek során, másrészt a közkeresetű társaságok és a betéti társaságok ilyen formában történő elbírálása, úgy vélem, szintén az általános elvek ellen vall.
A törvény 42., 43., 44. §-a rendelkezik a határidőkről. Erről már az előbb szóltam, tulajdonképpen már a határidők betartására képesnek érzem a jelenleg működő kart, hadd ismételjem meg még egyszer, hogy meggyőződésem szerint ez elsősorban pénzkérdés lesz.
A törvény mellékletében pontosan, taxatíve felsorolja, melyek azok a nyilatkozatok, amelyeket be kell csatolni a cégbírósághoz a társaság alapításakor. Engedjék meg, hogy megjegyezzem, az egységes joggyakorlat és a jogbiztonság miatt célszerűnek tűnik - legalábbis számomra célszerűbbnek tűnne - az okiratok darabszámának a becsatolása, aláírási címpéldányok s a többi. Ez egy olyan vitának vethetne véget, ami ma minden megyei bíróság mellett működő cégbíróságon felmerül, és bizony-bizony más megyékben más-más számú iratot kérnek.
Végül az egyablakos rendszer előtt, amire a végén szeretnék kitérni, egyetlen megjegyzésem van a mellékletben felsorolt iratok vonatkozásában, bár tudom, hogy nem ennek a törvénynek kellene szabályozni. Itt gyakorlatilag az aláírási címpéldányról van szó, ami kötelezően közjegyző előtt történő elkészítést igényel.
Tisztelt Képviselőtársaim! Gondolják meg, hogy több száz milliós cégeket lehet alapítani ügyvédi ellenjegyzéssel. Az aláírási címpéldány elkészítését kizárólag közjegyző tevékenységébe utalni, illetve ezt megtartani: álláspontom szerint indokolatlan költségekkel jár a cégalapítások vonatkozásában. Tudom, hogy nem ennek a törvénynek a tárgyalásakor, de valamilyen formában ezen változtatnunk kell, hiszen nincsen indoka annak, hogy mint az előbb hangsúlyoztam, több száz millió forintos szerződéshez elegendő egy ügyvédi ellenjegyzés, ugyanakkor egy személy aláírásához külön megkövetelem a közjegyzői eljárást.
Mindezek után arról, amiről a képviselőtársam is beszélt a gazdasági bizottság állásfoglalásában: az úgynevezett egyablakos rendszerről. Én mint magyar állampolgár - és most ugyan nincs, de mint esetleg cégalapító személy, illetve gyakorló ügyvéd - úgy gondolom, hogy az egyablakos rendszer bevezetése nagy könnyebbség. És nemcsak az állampolgárok és az ügyletben részt vevő jogászok, ügyvédek, bírók számára, hanem többek között az idő vonatkozásában is rendkívül szűkítő, hiszen csak be kell adnom, nem kell utánajárnom és költségkímélő is.
Itt az egyablakos rendszert tulajdonképpen egyetlen kérdés, a kötelező kamarai tagság igazolásának a metódusa, illetve az eljárása szakítja meg. Én nem kívánok a vitának ebben a szakaszában hozzászólni ahhoz, hogy a kamaráknak van igazuk, vagy esetleg a jelenlegi igazságügyi kormányzat által előterjesztett javaslatot kell-e használni, illetve elfogadni, de úgy gondolom, a most benyújtott törvénytervezet egyik legnagyobb előnye, hogy ezt az eljárást egységesíti.
Mindent összevetve tehát, tisztelt Ház, a Független Kisgazdapárt bizonyos korrekciókkal támogatni tudja ezen törvényjavaslatot, és természetesen alkalmasnak ítéljük arra is, amit a törvény céljaiban kifejt, tehát nevezetesen az eljárások meggyorsítására, annak megjegyzésével, hogy ehhez azonban sok pénz kell. Ha ezt a pénzt hozzárendeli a pénzügyi kormányzat a cégbíróságokhoz, akkor ez a törvény el fogja érni a célját, de ha nem, akkor szerintem itt problémák lesznek. Mindezekkel együtt azonban támogatjuk a törvényjavaslatot.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
(12.10)
