DR. SERFŐZŐ ANDRÁS
DR. SERFŐZŐ ANDRÁS
DR. SERFŐZŐ ANDRÁS (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat vitája során engedjék meg, hogy néhány szót szóljak az előzményekről. Nem akarok nagyon messze visszamenni az időben, de miniszter úr említette az expozéjában, hogy bizonyos szervezeti, személyi problémák is okozták, hogy a cégeljárásba, a cégbíróság munkájába - hogy úgy mondjam, a gépezetbe - esetenként hiba csúszott. Hogy alakult ez ki, mit tettünk - annak idején magam is aktív átélője voltam ezeknek az időknek - ez ellen, s hogy alakult ki az a helyzet, amely manapság ismét korrekciókra szorul.
8-10 évvel ezelőtt, a gazdasági rendszerváltás hajnalán, a kevés politikai tartalmú törvények - így például a gazdasági társaságról szóló törvény, a cégeljárásról szóló jogszabály - viszonylag gyorsan születettek meg, hiszen többpárti konszenzus volt abban, hogy nem lehet úgy rendszerváltást végrehajtani, ha a gazdaságban nem megy végbe a rendszerváltás.
Amikor létrehozták a megyebíróság mellett működő cégbíróságokat, oda zömmel olyan bírák kerültek, akik nem rendelkeztek cégjogi gyakorlattal és ismeretekkel, hiszen ezeket az egyetemen nem tanultuk, nem tanulhattuk. Akik cégjogi gyakorlattal rendelkeztek, azon kollegák zömmel már nyugdíjaskorúak voltak, vagy pedig éppen akkor töltötték be a nyugdíjas éveiket. Tanulva kellett dolgozni, vagy dolgozva kellett tanulni, s ez nyilvánvalóan problémákat okozott.
Az ügyek átkerülése során elsőként kaptuk meg az adóhivatal által vezetett törzskönyvezett cégeket. Ezek viszonylag jól rendszerezett anyagok voltak. Általában a hivatal ügyelt arra, hogy egy külön független dolgozó kezelje azokat, a változások időszerűek, naprakészek voltak. Azonban az ügyek nagy része titkos vagy titkosított volt, hiszen azt hiszem, semmiféle titkot nem árulok el vele, ha azt mondom, hogy egy női blúzokat gyártó cég, ha néhány széria gázálarctáskát is legyártott, akkor ennélfogva természetesen az összes iratanyagát titkosították, s ezekhez nem lehetett hozzáférni.
Ezek az anyagok tonnaszámra érkeztek a bíróságokhoz. Ez még kisebb probléma lett volna, a nagyobb problémát az okozta, hogy rövid időn belül megkapták a bírák az egyesületek, társadalmi szervezetek iratanyagát, ezeket korábban a tanácsok igazgatási osztályai kezelték. Itt aztán szörnyűséges állapotok uralkodtak! Kiderült, hogy az ügyek több mind egyharmadában a bejelentett vezetőt nem lehetett megtalálni, részint azért, mert nem élt, részint azért, mert időközi személyi változások voltak, s ezeket a változásokat elfelejtették bejegyezni.
Nem nehéz elképzelni, hogy kevésbé gyakorlott bírók új, soha nem látott ügyekkel, ügyek halmazával szembenézve nem tudtak esetenként az elvárásoknak megfelelő gyorsasággal dolgozni, és nem tudták bejegyezni az ügyeket. Ez még mindig nem volt elegendő. Természetesen egy ilyen mennyiségű ügyhöz, egy rendszeres ügyforgalomhoz nem lehet úgy hozzányúlni, és nem lehet a jövőt úgy tervezni, hogy ne legyen számítógépes nyilvántartás.
Soha nem felejtem el, míg élek: amikor megjelentek az első kollegák, akiket az Igazságügyi Minisztérium küldött, hogy betanítsák a dolgozókat a számítógépes nyilvántartásra, a kijelölt adminisztrátoraink eltűntek a folyosón, úgy kellett őket előhalászni. Érthető, évtizedeken keresztül tollal, kézzel, pontosan, precízen vezették a nyilvántartásokat, újszerű volt a rendszerszemlélet, újszerű volt a számítógépes ismeretek megtanulása, a gép kezelése.
El kell mondani, egy év után azt mondták, hogy el nem tudják képzelni az életüket számítógép nélkül, és nem is értik, hogy ez a kezdeti viszolygásuk mitől volt és miből származott.
Rátérve most már a konkrét ügyre, a törvényjavaslatra, ez volt az, amire a miniszter úr célzott: ezek az ügyek, ezek az újszerű feladatok, ezek halmozódása bizony nagyon sokféle intézkedést igényelt. Természetesen bővíteni kellett a szervezetet. A bővített szervezeten belül munkamegosztást kellett végrehajtani, hiszen önmagában a számítógép, a programok kezelése, az adott hibák kijavítása olyan embereket igényelt, akik ezt nemcsak amatőr módon végezték, hanem már megtanulták, s tovább tudták adni, tanítani.
Forradalmi jellegű változásnak minősült, amikor egy titkos jellegű nyilvántartás helyett belépett a nyilvánosság; amikor a kézi nyilvántartás helyett belépett a számítógép; amikor a társadalmi szervezetek - mint azért az utólag kiderült, nem politikamentes - nyilvántartása - egynéhány ügyben találkoztam olyannal, amelyben még rendőri feljegyzések is voltak - átkerült egy politikamentes területre.
Ez a nagy ügyfélforgalom, ez a nagy ügyforgalom természetesen rámutatott olyan hibákra, joghézagokra, amelyek megoldása szükségessé vált már a korábbi években is, s a kisebb-nagyobb korrekciók elvégzése azért folyamatos volt.
A jelenlegi törvénykezési csomag keretein belül átfogó jelleggel, egységes szerkezetben, jól kezelhetően jelennek meg az eljárási és a nyilvántartási szabályok.
Nézzük meg ezután a rendelkezéseket konkrétabban, részletesebben is!
Az élet egyértelműen bizonyította, hogy a gazdasági élet főszereplőinek - a cégeknek - alapvetően fontos bejegyzési, nyilvántartási ügyeit a bíróságoknak célszerű intézni. Voltak és jelenleg is vannak ezzel kapcsolatban szakmai viták.
A kamarák jelzik, hogy ma már képesek lennének átvenni az egyszerűsített ügyek bejegyzéseit. Én úgy vélem, hogy a bírósági szervezetben dolgozók felkészültsége, a hatalommegosztásban elfoglalt és elfogadott bírói függetlenség nemcsak a bírók, hanem a cégek részére is garanciát nyújt arra, hogy a politikai széljárás kisebb vagy nagyobb változása esetén a mindenkori hatalom ne használhassa nemesnek vélt vagy kevésbé nemes céljaira az ország fő tartópilléreit, a gazdálkodó szervezeteket.
A jelenlegi törvénytervezet nagyon helyesen erősíti meg a bevált szervezeti rendszert.
A nyilvántartási rendszer működését szolgálja a törvényjavaslatnak a nyilvánosságra és közhitelességre vonatkozó szabályozása. Egyértelműen leírja, hogy milyen a közhiteles cégnyilvántartás.
A közhitelességre vonatkozó előírások garantálják, hogy a cégjegyzékbe bejegyzett adatok megfelelnek a valóságnak. A nyilvánosságra vonatkozó előírások - megfelelő betartásuk esetén - lehetővé teszik a cég életének, sorsának figyelemmel kísérését. Láthatóvá válik, hogy a cégek részére esetenként juttatott vagy pályázati támogatással szerzett költségvetési pénzeszközök hogyan funkcionálnak a gyakorlatban. Figyelemmel kísérhető a cég gazdálkodása és adókötelezettségének teljesítése is. Nemcsak betekinteni lehet a cégek iratanyagába, hanem írásos adatokat is lehet róluk szerezni cégmásolat, cégkivonat vagy cégbizonyítvány formájában. E rendelkezések a hitelezők érdekeit is védik.
Több képviselőtársam részéről felmerült a vitában, milyen fontos, hogy a hitelezővédelem ne csak deklarált, hanem garantált is legyen. Én úgy vélem, hogy garantált a tervezet szerint, és garanciául szolgál az, hogy nemcsak a cégbíróságokon, hanem a vámszerveknél, az adóhivataloknál, a hitelezőknél meglevő számítógépes adatokat össze lehet vetni, és ezen adatok összevetése révén az államilag adott pénzeszközök útját, mozgását figyelemmel lehet kísérni.
(11.50)
Való igaz, hogy korábban ezek hiányában nagyon sok probléma, nagyon sok visszaélés, esetenként milliárdos nagyságrendű kártétel következett be.
Új megoldás, hogy az országos cégnyilvántartási és céginformációs szolgálat keretében a bejegyzett adatokat csoportosítva is le lehet kérni. A gazdasági élet paparazzói ellen ugyanakkor védelmet kapnak a cégek, mert az adatszolgáltatás jellegéről, a felhasználó személyéről a szolgálat köteles adatokat felvenni és azokat a számítógépen rögzíteni.
A gyakorlati végrehajtási szabályok között azért indokolt kitérni arra, hogy mi történik akkor, ha az információt adó véletlenül elfelejti, hogy kinek és milyen információt adott ki. Garanciát kell kidolgozni azokra az esetekre, hogy ügyeskedő cégek ne használhassák az "Ön nyert" című vagy hasonló tartalmú értesítések címlistájaként a szolgálat adatait.
A nyilvánosság elvét erősíti, hogy a cégjegyzék adatait, illetve azok változásait - ide értve a cég törlését is - a cégbíróság a Cégközlönyben, az Igazságügyi Minisztérium hivatalos lapjában közzé teszi. Ez természetesen bárki által hozzáférhető. A cégjegyzékben vezetendő adatokat tételesen és egyértelműen sorolja fel a törvényjavaslat. Ezen a területen korábban sem voltak jelentős problémák. A bejegyzési eljárás során viszont lényeges, új változásokra kerül sor, és úgy vélem, hogy a módosítás magvát ezek a rendelkezések képezik.
Lehetőséget ad a javaslat a cég "bejegyzés alatt áll" elnevezés számítógépes feltüntetésére. Korábban csak a nyilvántartásba vétel sorszámát kapták meg a cégek. Ezzel zarándokoltak aztán az adóhivatalhoz, a statisztikai hivatalhoz, a hitelezőhöz, aztán vagy elfogadták nekik azt, vagy nem. De előfordult, hogy mire a tényleges bejegyzői végzés számát kézhez kapták - ami általában azért megegyezett a nyilvántartásba vevő végzéssel - már a cég nem is létezett, mert vagy önmaga kiszállt a ringből, vagy versenytársai kiütötték őt a piacról. A változások legfontosabb részét ennek a hosszúra nyúlott bejegyzési időnek a rövidítése indokolta.
A javaslat szerint a jogi személyiség nélküli cégek bejegyzése és változásbejegyzési ügyeiben a bírósági ügyintéző is önállóan, önálló aláírási joggal eljárhat. A bejegyzési kérelmet elutasító végzést azonban csak a bíró előzetes hozzájárulásával hozhat. Ez garancia a cégek részére, hogy nem éri őket méltánytalan sérelem.
A módosítás a bejegyzési eljárás gyorsítását szolgálja, és a bírót igyekszik tehermentesíteni az egyszerűbb, áttekinthetőbb ügyekben. Azért úgy vélem, hogy nem jelentene nagy terhet, ha a javaslat előírná a bíró részére, hogy a bírósági ügyintéző által önállóan intézett és aláírt dokumentumot ellenjegyezze. Ez is egyfajta bírói kontrollt jelent a szervezet dolgozói fölött.
A javaslat szerint a cégbejegyzés a jogi személyiség nélküli cégek esetében a bejegyzési kérelem megérkezésétől számított 30 napon belül történik, de az érkezést követő 39. napon már automatikusan, a törvény erejénél fogva jön létre a bejegyzés. Ez az automatizmus jelentős, törvény által garantált előrelépést jelent. Ezzel a megoldással nem húzódhat el végtelenségig a bejegyzés ügyintézése. A jogi személyiségű társaságoknál hasonló bejegyzési automatizmus lép életbe. Az ügyekre való tekintettel az alapbejegyzési határidő 60 nap, de érdemi döntés esetleges hiányában a cég a 69. napon létrejön.
A cégek, a szakmai és érdeklődő közvélemény ezeknek a rendelkezéseknek az életbe lépését és gyakorlati működését megkülönböztetett figyelemmel kísérik. Nagy felelősség hárul a bírósági vezetőkre is, mert a bíróságok és érdekképviseletek vezetőinek a javaslat előkészítése során tett nyilatkozatai szerint - többek között elhangzott az alkotmányügyi bizottság ülésén - a fenti határidők tarthatók, még a bejegyzési automatikus határidők életbe léptetése előtt is. Úgy vélem, ha a határidőkön belül a fölső határhoz közel leszünk, az akkor is óriási előrelépés lesz az elmúlt időszakhoz képest.
Fontos rendelkezése a javaslatnak, hogy az úgynevezett fantomcégeket hivatalból lehet törölni a cégjegyzékből. Ha a bíróság tudomást szerez arról, hogy a cég székhelyén, illetve telephelyén, vagy fióktelephelyén sem található, illetve a cég képviseletére jogosult személyek tartózkodási helye ismeretlen, törlési eljárást folytat le.
Korábban magam is találkoztam olyan üggyel, ahol egy vidéki családi ház címén húsz külföldi érdekeltségű cég székhelyét tüntették fel. A lakás tulajdonosa, amikor rákérdeztem, őszintén bevallotta, hogy nem működik ott egyetlenegy cég sem, hanem külföldön élő fia jelentette be a lakást a cégek székhelyeként. Hivatalos tudomásom ellenére akkor nem lehetett az előbb már idézett eljárást végrehajtani.
Természetesen szolgálati úton, a bíróság elnökén keresztül, illetve az Igazságügyi Minisztérium dolgozóin keresztül jeleztük ezt a problémát, szakmai értekezleten megtárgyaltuk, felvetettük. Más megyékből beérkező jelzések is segítettek abban, hogy ezek az időközi problémák megoldást találjanak. Ma már ez nem probléma. A törvényjavaslat erre lehetőséget ad.
Tisztelt Országgyűlés! A javaslat összességében jól szolgálja az elérni kívánt célokat. Egységesíti a korábbi szórt és különböző szintű eljárási szabályokat. Figyelembe veszi a fejlett európai országok joggyakorlatát és az Európai Unió követelményeit is. A cégeljárási szabályok és azok időközi korszerűsítése lényegesen hozzájárult ahhoz, hogy az ország gazdálkodói és ezen keresztül az ország gazdasága a fejlett európai országok irányába vegye az útját, kiszámítható feltételek között.
A cégek számának növekedésével színesebb lett városaink, falvaink külleme, hiszen a cégtáblák elhelyezése nemcsak lehetővé vált, hanem immár kötelező is. Néhány kivételtől eltekintve nagyobb részük azért környezetbe, tájba illő, és egy új, egyszer már elfelejtett kultúrát honosít meg az országban.
A kormány gazdaságsegítő politikája révén, melynek része a cégeljárás korszerűsítése, a hazai és külföldi érdekeltségű bővülő beruházásai látványosan oldják fel azt az éles kontrasztot, amelyet az utazó a nyugati határt átlépve még az 1980-as évek végén is bántónak érzett országunkra nézve.
A fentiek alapján a javaslat alapos megvitatását, ezt követően pedig elfogadását javasolom a tisztelt Országgyűlés részére.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP padsoraiban.)
