SZÁSZ DOMOKOS
SZÁSZ DOMOKOS
SZÁSZ DOMOKOS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnöknő. Úgy készültem, hogy kimegyek, ezért tartott egy kicsit hosszabb ideig a mikrofon összeszerelése. Mivel kérdezték, hogy kétpercesre vagy rendes hozzászólásra jelentkeztem-e, rendes hozzászólást szeretnék tenni, tehát nem csak két percet kívánok igénybe venni. Hangsúlyoznám, hogy az előttem lévő összes hozzászóló jogász volt. Ezt most fontosnak tartom megjegyezni azért, mert én magam nem jogász vagyok, hanem inkább mérnök, gazdasági ember, informatikus, ezért az első olyan ember, aki a törvényhez nem jogász szemmel fog hozzászólni. Ezt egyébként a tisztelt Ház tőlem megszokhatta: bizonyos egyéb törvényeknél is sajátos szemüveggel vizsgáltam minden egyes törvényt.
Ha tőlem idegen törvényt is kézbe kapok a pártom megbízásából, akkor megvizsgálom, hogy egyértelmű-e. Azt kell mondanom, hogy mind a gazdasági törvény, mind a cégbejegyzésről szóló törvény teljesen egyértelmű a nem jogász ember számára is. Nem találtam benne olyan passzust, amely ne volna egyértelmű.
Általában meg kell vizsgálni a teljességet. Ez egy adott törvénynél bizony nehézségeket okozhat. Azt kell mondanom, hogy jól átgondoltam mindkét törvényt. Úgy találtam, hogy a teljességet is kielégítő.
A következő két feltétel, amit szoktam vizsgálni, az már nehezebben áttekinthető ügy. Az egyik egy törvény végrehajthatósága. Ezt szokták reklamálni többnyire ellenzéki képviselők, de természetesen kormánypárti képviselő igénye is az, hogy a végrehajthatóságot ellenőrizze. Számítástechnikai hasonlattal azt kell mondanom, hogy működik egy program akkor is, ha végtelen ciklus van benne, tehát így értem egy törvény végrehajthatóságát is, hogy önmagában zárt és ugyanakkor - most jön a negyedik kulcsszó - működőképesnek kell lennie.
Ha az eddigi parlamenti felszólalásaimat valaki figyelemmel kísérte, általában erre fektettem a hangsúlyt, a működőképességre, hogy olyan törvényt alkossunk, amely nemcsak egyértelmű, teljes és végrehajtható, hanem működőképes is. Ennek vannak szinonimái: hogy hatékony legyen, polgárbarát legyen, és így tovább - ezt mind a működőképesség alá értem.
Hogy valamit rövidítsek felszólalásomon, én inkább csak azt a szemüveget használom, amit mindig szoktam, és csak a működőképesség szempontjából vizsgálom az ügyeket.
Az új elemekről felszólaló jogász képviselőtársaim már szót ejtettek; tulajdonképpen én is négy dolgot tartok rendkívül fontosnak ebben a törvényben - nem fontossági sorrendben. Az egyik az egyablakosság, ez tipikusan működőképességi probléma. A vállalkozók számára, a klientúra számára rendkívül előnyös ugyanakkor a törvényhozónak, illetve a végrehajtónak biztosítani kell azt, hogy ez úgy is működjék, ahogy az a törvényben le van írva.
Úgy gondolom, hogy ha az összes többi dologgal összevetem, akkor sikerül felvetnem néhány apró problémát, amit első olvasás után találtam benne. Mondjuk, ilyesmire gondolok: székhely és cím szerint nyilván kell tartani akár a természetes személyt, akár a céget, de magát a céget is, amit bejegyzek. Mi történik akkor, ha mondjuk népszavazással kettéválik egy község, és úgy változik meg a címe valakinek, közte mondjuk 1500 cégnek, hogy ő közben semmit sem csinált, a képviselő-testület és a parlament döntött arról, hogy a címe megváltozik? Ezt majd valamilyen módosító javaslattal megpróbálom ehető formába tenni, de valóságos problémáról lehet szó.
Én mint informatikus, azt javasolnám, hogy az ilyen esetekben ne kelljen változtatást benyújtani se cégeknek, se magánszemélyeknek stb. - most a rendőrségi bejelentkezésre gondolok. Az ilyesmit, ami egy magasabb rendű jogszabállyal elhatározott ügy, vagy parlament vagy önkormányzati rendelet dönti el. Ez a tény bekerülhessen ebbe az országos információs rendszerbe úgy, hogy az érintetteknél automatikus változás álljék elő. Ha nálunk a Lajos utcát a múlt századi nevére változtatják Óbudán, akkor ne kelljen futkosni az összes cégnek - viszonylag nagy ház, sok cég van benne -, hogy ezt most megváltoztassa, mert nem tehet róla. Szerintem a változtatás a törvény, a magasabb rendű jogszabály folytán automatikus.
Értelemszerűen a működőképességet érinti az az ügy, hogy az ilyesmi ügyletekért fizetni se kelljen. A mostani törvényszöveg szerint ez a változtatás pénzbe kerülne, hiszen egyetlen esetben engedi meg, hogy költségmentesen változtassak: ha funkciót kívánok változtatni ha ahhoz már kapcsolok valamit, akkor fizetnem kell. Tehát az ilyen típusú változtatások automatikusak és költségmentesek lehetnek. Ez a működőképességet és a végrehajthatóságot is segíti.
A másik dolog: elgondolom azt, hogy a rendszer már működik, létezik. Nagy számítógépes rendszer, összekapcsolva az összes többi partnerrel, a törvény felsorolja: adóhivatal, társadalombiztosítás, Központi Statisztikai Hivatal és a kamarák. Ezzel a néggyel feltétlenül összekapcsolva kell lenni, tehát bizonyos műszaki hátteret biztosítani kell. Erre Bánk Attila képviselőtársunk felhívta a figyelmet, hogy vannak tárgyi, tehát forrásoldali feltételei annak, hogy ezek működjenek.
Nagyon fontos dolognak tartom azt, hogy a határidőkkel rendkívül jól körbebástyázott. Az előttem felszólalók két fontosabb határidőt nem is említettek. A törvény kimondja azt, hogy ha új vállalkozást hozok létre, bemegyek a cégbíróságra, megfelelő kérelmekkel felszerelkezve, és ott helyben - a törvény azt mondja, hogy "haladéktalanul", ez az én szóhasználatom szerint azt jelenti, hogy azonnal - az ügyintézőnek be kell ütnie a számítógépbe a cégem nevét és székhelyét. Ez nagyon célszerű, hangsúlyozom, nagyon örülök neki de azonnal be kell ütni, mert hiszen az országos számítógépes rendszerből visszajön az információ, hogy azonos cégnévvel bejelentettek-e már céget. Ez esetben nem jegyezhetem be, és kezdhetem - legalábbis az ügyvédnél - elölről az ügyet; vagy pedig nem tudom, címproblémák is lehetnek, ez inkább csak természetes személyeknél.
Egy apró észrevételem van: egy ötödik partnert is feltételezek. A régi nevén a népesség-nyilvántartó, újabban a KNyVH mozaikszóval jelzett adatbázisból ellenőriznem kell tudni a természetes személyeket is. A törvény - nagyon helyesen - előírja, hogy a név és a lakcím mellett - hangsúlyozom: mellett - adja meg édesanyja nevét is, és ezzel jelzi, hogy sokkal inkább azonosíthatóvá válik a szereplők többsége. Bizonyos esetekben - bizonyos gyakori neveknél - azonban ez még nem elegendő, ezért én megfontolás tárgyává tenném a pontosabb és automatikusabb azonosítás lehetőségét is.
Ha már egy ilyen, a népesség-nyilvántartóba irányuló adatforgalomról beszélünk, a törvény azt mondja ki, nagyon helyesen - és ez is új elem -, hogy ha valaki egyéb okokból korlátozott anyagi értelemben vagy anyagi jogi értelemben, akkor már egyéb korlátlan felelősségű társaságokban nem vehet részt. A törvény indoklása példaként a kiskorúakat hozza fel, akik kiskorúságuknál fogva anyagi ügyletekben csak korlátozottan vehetnek részt. Igen ám, de a törvény azt írja elő kötelező adatként, hogy név, lakcím, és nem derül ki belőle, hogy kiskorú. Tehát mindjárt az ellenőrzéskor egy olyan problémával állok szembe, amit egyébként ellenőrizni tudnék, ha a törvényt úgy egészíteném ki, de most senki nem fogja tudni azonosítani.
(12.40)
Nagyon kétséges, hogy az az eljárás, miszerint engedélyt kérek - mert természetes személyről van szó - lehívni az adatait, születési adatát, mert az szükséges hozzá, ezért majd a módosító javaslatoknál megfontolom, hogy hogyan tehető kerekké ez az ügy, mert ha egyszer passzus van a törvényben, akkor a gyakorlati végrehajtásnál ennek működni kell tudni.
További két nap áll rendelkezésére az ügyintézőnek, hogy az összes többi adatot bevigye az országos rendszerbe. Ennek nagyon komoly jelentősége van, tekintettel arra, hogy a cégek állapotait - bejegyzés alatt, ilyen okból törölve, olyan okból törölve, felszámolás alatt és így tovább - a számítógépes rendszer tartalmazza. Ezek szerint a játék minden egyes résztvevőjének vagy ezen törvény működésében részt vevőknek joga van minden nap megnézni, hogy két nappal korábbi bejegyzése minden adatát tartalmazza-e vagy sem. Ezt előírja a törvény, benne van, tehát ott helyben, azonnal, név, székhely, lakcím, két napon belül az összes többi, és a megadott határidőkön belül - kollégáim erről beszéltek -, tehát 30 nap, illetve az azt követő 8 nap - mert a törvény szerint precízen 8 nap még a vezető bíró joga, hogy helyrehozza -, és a kilencedik napon lép automatikusan hatályba, hogyha véletlenül nem döntöttek volna. Ez a végrehajthatósághoz tartozó, önmagában zárt kört fog alkalmazni, nincs olyan eset, hogy a 39. napon ne kerüljön bejegyzésre a cég, ami ugyanazért fontos, mert odáig előtársaságként működik. Ma délelőtt több felszólaló taglalta, hogy ez mit jelent, de azért az előtársaság nem pontosan ugyanaz, mint ha bejegyzett cég, társaság volna, tehát ez az automatizmus üdvözlendő.
A határidők a többi vonatkozásban is nagyon tetszenek nekem, mert a törvényben megtaláltam minden olyan tranzakcióhoz kapcsolódó határidőt, ami az automatizmust biztosítja. Tehát hiánypótlásra felszólítás a nem jogi személyiségű cégeknél 25 nap, a jogi személyiségűeknél 65 nap. Pontosan, igen precízen szabályozza, hogy ha a hiánypótlást ennyi, annyi napon belül megcsinálja, akkor ez mennyiben tolódik el, tehát egy matematikus vagy informatikus számára is követhető és jó algoritmus keletkezett.
Nagyon jó a törvényben az, hogy megkülönbözteti a kötelező adatokat, amit egy kérelemhez csatolni kell, és az alternatív vagy lehetséges adatokat. Már eleve nem kötelező, a gazdasági társaságokról szóló törvény szerinti öt gazdasági társaságra csak a bejelentkezés ténye kötelező, de az egyéni vállalkozó szabad választása szerint már vagy bejelentkezik vagy nem, értelemszerűen a hozzá tartozó adatok is ezek szerint alternatívak de sok egyebet is felsorol a törvény.
Jeleztem, hogy öt ilyen szempont van - az ötödik a nyilvánosság, amit rendkívül fontosnak tartok, különösen akkor, ha feltételezéseink szerint tényleg országos rendszerben, számítógépes rendszerben tudna működni a dolog. Remélem, hogy fog működni, hiszen lesz rá 180 nap, hogy felépüljön az ügy. Viszont kétségeim vannak - ahogy Dornbach kollégám már előttem jelezte -, hogy megengedi a törvény a csoportosított információk lekérését. Ez az egyik problémám, amit mindjárt kifejtek, a másik problémám a természetes személyek adataira vonatkozó kérdések. Ezt is pedzegettem már a felszólalásom elején.
Nagyon lassítja az eljárást a törvény azon előírása, miszerint ha a természetes személyhez kapcsolódó adatok lekéréséhez nincs az a joghelyzet, amiben automatikusan lehívhatja - és ezt igazolnia kell tudnia a kérelmezőnek -, ez esetben neki be kell szerezni az írásos hozzájárulását. Egyébként nagyon helyes ez az adatvédelmi törvény, de ide beépítve erősen nehezíti az ügyet. Nem vagyok jogász, ezért azt nem merem megmondani, hogy mi legyen a jó megoldás ebben az esetben, de itt problémákat látok.
A csoportos lekérdezés egészen különleges problémákat vethet fel, hiszen annak idején az alkotmánybírósági döntés pont arról szólt, hogy a csoportosított adatok alkalmat adnak erre, arra, amarra, pont emiatt nem megengedett - ugyanakkor itt most megengedett. Már nem emlékszem, de talán Bánk Attila képviselőtársam szólt erről, tehát ezek a direct mail címzetű cégek címlistákat tudnak majd gyűjteni viszonylag olcsón, kevés illetékért. Nem helyes, ha ezt a törvény megengedi, tehát itt valami biztonságot be kell tenni.
Még egy egészen különleges szempontom van, miszerint a törvény beszél arról, hogy ha jogosulatlan információt ad ki valaki a cégbíróságról - például egy ügyintéző - mondjuk egy ilyen cégnek vagy a barátjának csak úgy, haveri alapon, akkor a törvény azt mondja, hogy szankcionálható. Csak az nincs benne a törvényben - és a működőképességhez ez erősen hozzátartozik -, hogy hogyan és miképpen csípem fülön azt a személyt, aki a cégbíróságnál elkövette a jogtalanságot, vagyis jogszerűtlenül adatot szolgáltatott.
Erre technikai megoldások léteznek, és nem kell hogy a törvény ezt tartalmazza, de a végrehajtók figyelmét azért felhívom arra, hogy egy ilyen belső monitoring rendszer szükséges ahhoz, hogy megállapítsam, hogy ki legyen. Általában kóddal léphet be a számítógépkezelő, ügyintéző, és a kódhoz tartozó személy felelős az ahhoz kapcsolódó tranzakcióért. De ez feltételezi azt, hogy maga az egész rendszer - hangsúlyozom: az egész rendszer -, tehát a teljes országos hálózat kötelező belső monitoring rendszerrel kell hogy működjön, tehát minden egyes tranzakciót, nemcsak a kérelmek elbírálásához csatlakozót, hanem az adatkérési, illetve adatszolgáltatási tranzakciókat is tárolni kell. Igen ám, de itt merül fel az a probléma, hogy ha elmegy tízóraizni vagy cigarettázni az ügyintéző, mert a hivatalok többségében majd a törvény miatt úgyis csak kívül lehet, és a számítógépét elfelejti kikapcsolni, akkor most már megtehető az, hogy egy idegen személy - az idegen alatt nem jogosultat, de ott dolgozót értek - odaül a számítógéphez, és gyorsan elintéz mindent, amire a haverjai kérték ellenszolgáltatás nélkül. Tehát nem biztonságos még akkor sem - hangsúlyozom -, hogyha a monitoring rendszer ilyen adatvédelmi szoftverekkel ellátottan működik.
Nem kívánok erről hosszabban szólni, de magyar találmányként ismeretes az, amikor vannak olyan ellenőrző rendszerek, amelyek egyértelműen a személyt azonosítják, tehát akár ujjlenyomat, akár a szem alapján, elérhető áron.
Tehát amikor Bánk képviselő kollégám arról beszélt, hogy némi pénzt erre áldozni kell, akkor én azt mondom, hogy ezen monitoring rendszerre, tehát a jogtalanságok kiszűrése vagy a jogtalanság elkövetése esetén az elkövető személy azonosítására azt a kis összeget már ne spóroljuk meg. Ez szakmai kérdés természetesen, de létezik az a magyar találmány, amivel ez ellenőrizhetővé válik.
Nyilvánosság-ügyben még volna nekem néhány észrevételem, de valószínűleg hozzá lehet még szólni az ügyhöz. Most néhány észrevételt tennék, mert a korábbi hozzászólóknál felírtam magamnak néhány dolgot.
Én speciel nem értek egyet azzal, hogy a kamaráknak itt túl nagy szerep jusson, hiszen ha a megvalósulni kívánt rendszert már megvalósultnak képzeljük, akkor a kamaráknál ott van egy számítógép, és ugyanúgy hozzáférhet a törvény erejénél fogva mindenhez, mint ha ő maga vitte volna fel a számítógépre. Ergo: itt valószínűleg csak a Murphy törvénye szerinti hatalmi pozíció megszerzéséről van szó, az általam hangsúlyozott működőképesség vagy praktikusság szempontjából nincs jelentősége. A kamara azon az egy számítógépen keresztül bármilyen adathoz hozzányúlhat.
Ugyanakkor hangsúlyoznám azt, hogy a kamarának volna olyan dolga, amit ők nem szívesen emlegetnek fel, hogy jaj, de szeretnék csinálni, de a törvény lehetőséget ad rá. Dornbach képviselőtársam utalt arra, hogy bizonyos automatikus törlési lehetőségek is előállnak a törvényben, mégpedig akkor, amikor nem találjuk meg a székhelyét, a személyt, aki a céget jegyezné, ez esetben van a törvényességi felügyelet lehetőségein belül automatikus törlési lehetősége. Ezt általában ki szokta ellenőrizni? Az szokta ellenőrizni, aki eleve kapcsolatban van ezzel a céggel. De ha olyan cégről van szó, amelyiknek nincsen eleve senkivel kapcsolata, csak altatják, és majd egyszer az életben valamire felhasználják, ezen cégek ellenőrzése lenne a kamara feladata. Tekintettel arra, hogy a számítógépében minden adat benne van, egy évben egyszer előáll az a helyzet, hogy ha nincsen éves beszámolója, nincsen mérlegadata valamelyik cégnek, akkor a kamara ezeket szépen ellenőrizhetné.
(12.50)
Ez viszont feladata lenne a kamarának, hiszen nincs résztvevő, aki ezt máskülönben elvégezné. Tehát sok ilyen ügyben lenne még észrevételem, talán inkább a jövő hétre fogom ezeket halasztani.
Én arra szeretném képviselőtársaim és az itt lévő államtitkár úr figyelmét felhívni, hogy ezen utolsó szempont, ami köré én a beszédemet megpróbáltam köríteni - a működőképesség -, ugyanolyan erős szempont maradjon a későbbi tárgyalások folyamán, mint a jogi meg az általam kevésbé tárgyalt része.
Természetesen, ahogy a beszédemet kezdtem, nagyon egyetértek mindkét törvénnyel; a másikhoz most nem illik hozzászólni, de mindkét törvénnyel nagyon egyetértek, és azt javaslom képviselőtársaimnak, hogy az ésszerű módosítások után azt mihamarabb szavazzuk meg. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)
