DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS
DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS
DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ): Elnök Asszony! Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Országgyűlés! Azt hiszem, vitathatatlan tény, hogy a piacgazdaság legfontosabb törvénye a gazdasági társaságokról szóló törvény. Magyarországon kilenc éve van hatályban egy törvény, amely a gazdasági társaságokat szabályozza, és ez a törvény valóban egy rendkívül nagy jelentőségű jogalkotási aktus volt 1988-ban.
Amikor 1989. január 1-jén ez hatályba lépett, akkor ezzel tulajdonképpen a szürkegazdaság, és az akkor már rejtett módon, félig-meddig nyíltan meglévő piacgazdaság szereplőinek egy jelentős legitimitást és jogi lehetőséget adott. Ez egy valóban történelmi jelentőségű változás volt, és a magyar gazdasági társaságokról szóló törvényt vette át ezt követően az összes többi közép-kelet-európai ország, ez szolgált alapvetően alapul az ottani jogalkotásban. Ez a törvény, amely most is hatályban van, alapvetően két hagyományra, két forrásra építkezett: az 1875. évi kereskedelmi, hazai kereskedelmi törvényre, illetve a német jogalkotásra, amely a kontinentális jogrendszer egyik legfontosabb jogforrása. A törvény alkalmas volt arra a feladatra, amelyre rendeltetett, kilenc éven keresztül megfelelő módon tudta biztosítani a jogi keretet a gazdasági élet működéséhez.
Hogy most mégis új törvényt kell alkotni, ez, úgy gondolom, megint csak vitathatatlan. Az idő eljárt e felett a törvény felett, és több csoportra is lehet osztani azokat az okokat, amelyek indokolttá teszik, hogy ma egy új törvényt alkossunk. Új törvényt, és ne az előzőt módosítsuk különböző rendelkezésekkel, mert indokolt, hogy egy jelentős szerkezeti változáson is keresztülfusson ez a törvényjavaslat.
Mielőtt bárkit megijesztenék, természetesen úgy gondolom én is, hogy a piacgazdaság szereplőit alapvetően új helyzet elé ez a törvényjavaslat nem fogja állítani, tehát akik megszokták azokat a viszonyokat, amelyek a mai magyar gazdaságban mint jogi környezetben tapasztalhatók, azok nyugodtak lehetnek afelől, hogy nem történnek olyan jelentőségű változások a társasági jogban, amelyek egészen új szemléletet igényelnének.
Hogy ez a törvény szükséges, azt az elmúlt évek tapasztalata is bizonyítja. Bizonyítja az is, hogy az elmúlt évek során bizony a bírói értelmezés meglehetősen furcsán alakult e törvényjavaslattal kapcsolatban. Én úgy gondolom, hogy talán ezen a téren volt a legellentmondásosabb a hazai bírói gyakorlat, ennek a törvénynek az alkalmazása kapcsán merült fel leginkább az, hogy még akár megyénként, egyes szomszéd megyékben is másképpen alakult a bírói gyakorlat, nem elsősorban a bírói kar felkészületlensége és hibája miatt, hanem főleg azért, mert a törvény rendelkezései viszonylag tág értelmezési lehetőséget biztosítottak, és bizony lehetőség volt arra, hogy fehéren vagy feketén lehessen értelmezni egyes rendelkezéseit.
Fontos ez az új törvény azért is, mert meg kell teremteni az összhangot a jog különböző területein más, ehhez hasonló, ehhez a témához szorosan kapcsolódó törvényjavaslatokkal. A törvény záró rendelkezéseiben módosítja - ahogyan azt miniszter úr is már részben említette - a polgári törvénykönyv, a polgári perrendtartás, az illetékről szóló törvény, a csődtörvény, az értékpapírról szóló törvény, a befektetési alapokról szóló törvény, de az egyéni vállalkozásról szóló törvény egyes rendelkezéseit is.
A Gt., a gazdasági társaságokról szóló törvény volt az első abban a sorban, amely a piacgazdaság szabályozási körét megteremtette, az összes többi törvény ezt követően született, és indokolt, hogy az összhangot most végre megteremtsük. Ennek a törvénynek a megfogalmazása egyben tudatos jogharmonizációs lépése is Magyarországnak, amely a társulási megállapodás 68. pontja alapján egyértelműen kötelez bennünket.
A megállapodásnak ez a 68. szakasza úgy szól, hogy a magyar jogot úgy kell az Európai Unió jogrendszeréhez igazítani, amennyire lehetséges. Ez az "amennyire lehetséges" kitétel ebben az esetben, én úgy gondolom, megfelelően megvalósul. Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy az Európai Unióban nincs egységes társasági jog, nem alakult ki egységes társasági jog, a tagállamok jelentős részben egymástól eltérő módon szabályozzák a társaságok működését, de vannak tanácsi irányelvek, amelyek elsődlegesen a tőkeegyesítésekre, a tőketársaságokra, ezen belül a részvénytársaságokra vonatkozóan fontos előírásokat tartalmaznak.
Nagy erénye ennek a törvényjavaslatnak, hogy azt a kötelezettséget, amelyet oly sokszor emlegetünk itt a parlamentben mint jogharmonizációs kötelezettséget, ez a törvényjavaslat megfelelően kielégíti, mind az indokolásában, mind pedig a normaszövegben megfelelő terjedelemben kitér arra, hogy az Európai Unióban az egyes irányelvek, az 1., a 2., a 3., a 6., a 11. társasági jogi irányelvek mely rendelkezéseivel milyen módon kerül összhangba a törvényjavaslat, és az eltéréseket is jól indokolja, tehát megfelelő háttéranyagul szolgálnak annak érdekében, hogy megítélhessük, mennyire harmonizál ez a törvény az Európai Unió jogrendszerével.
A törvényben alapvető változások a szerkezeti részben, az általános részben, de az egyes társasági formákról szóló részben egyaránt találhatók. Örömmel tapasztaljuk azt, hogy a korábbi ellentmondás az általános rész egyes rendelkezéseivel és a különböző cégformákra vonatkozó rendelkezésekkel kapcsolatban jelentős mértékben feloldásra kerül, és az általános rész egyértelműbb, világosabb, és valóban az általános szabályok döntő többségét tartalmazó résszé vált.
Azt is fontosnak tartjuk, hogy ezekre a változásokra megfelelő módon felkészülhessenek a jogalanyok. Ezt biztosítja az is, hogy a törvény csak a kihirdetését követő 180. napon lép hatályba, a tőke nagyságának megemelésére vonatkozó előírások pedig még ennél is hosszabb időt biztosítanak.
Problematikusnak tartom azonban, hogy a társasági formákkal kapcsolatban egy viszonylag nehezen értelmezhető különbségtétel fennmarad. Az öt társasági forma közül vannak olyanok, amelyek jogi személyiséggel nem rendelkeznek, és vannak olyanok, amelyek jogi személyiséggel rendelkeznek. Ez valahonnan még talán az 1875-ös kereskedelmi törvénykönyv rendelkezéseiből folyik. Mára, én úgy érzem, nem feltétlenül indokolt ez a különbségtétel, nem indokolt fönntartani ezt a megkülönböztetést. Egyébként tapasztalatból is tudom mondani, hogy nagyon sokszor a társasági formák közül választó vállalkozók nehezen is tudják értelmezni azt, hogy mi is a különbség egy jogi személyiséggel rendelkező, és jogi személyiséggel nem rendelkező társasági forma között.
(10.20)
Már csak azért is, mert egyébként az absztrakt jogképessége minden társasági formának megvan, jogképes. Úgy gondolom, hogy azok a minimális eltérések, amelyek a két forma között léteznek, nem feltétlenül indokoltak, hogy meglegyenek.
Örvendetes dolog, hogy az a nagyon kicsi különbségtétel, amely a jelenleg hatályos törvényben a külföldi és a belföldi vállalkozók, üzletemberek között megkülönböztetésként létezett - nevezetesen az, hogy a külföldi állampolgár csak névre szóló részvényt szerezhet -, megszűnik. Ez egy nagyon fontos, igazából most már csak elvi jelentőségű gesztus. Indokolt, hogy ez a különbségtétel megszűnjön. Azt hiszem, ennek is köszönhető, hogy Magyarországra több mint 15 milliárd dollárnyi tőke érkezett az elmúlt években. Éppen a mai újságokban lehetett olvasni azt, hogy angol felmérések szerint a működő tőke számára Közép-Kelet-Európában Magyarországon tudjuk biztosítani a legkedvezőbb feltételeket.
Változatlanul fennmarad a társaságok működésével kapcsolatban az a kedvező rendelkezés, hogy alapvetően engedélymentesen lehet ilyen gazdasági tevékenységet folytatni. Természetesen bizonyos esetekben ezt a törvény pontosan meghatározza, megfogalmazza, vannak alapítással kapcsolatos engedélyezési kötelezettségek és vannak a működéssel kapcsolatos engedélyezési kötelezettségek. Ezek azonban nem eltúlzott mértékűek, indokoltak, igyekszik a törvény teljesíteni azt a fontos célt, hogy a hitelezőket minél intenzívebben, minél hatékonyabban védje.
Fontos új jogintézménye az új társasági törvénynek, hogy megteremti az előtársaság intézményét. Világosak azok az indokok, amelyek a jogalkotót vezérelték, amikor ezt az előtársasági formát megfogalmazták. Első látásra úgy tűnik, hogy pozitív változást fog eredményezni, hiszen ha ma valaki alakít egy társaságot, akkor a társasági szerződés aláírásának időpontjával úgy jön létre a társaság, hogy a cégbíróság bejegyzésével visszaható hatállyal a szerződés aláírásának időpontjával tekinthetjük létrejöttnek a társaságot. A mostani rendelkezések szerint a jövőben ez úgy nézne ki, hogy az ügyvédi ellenjegyzést követően amíg a társaságot nem jegyzi be a cégbíróság, addig előtársasági formában működik. Ez alatt az idő alatt azonban viszonylag merevek a szabályok, a cég alapvetően nem sok mindent tehet. Például nem lehet módosítani semmiképpen sem a társasági szerződést, és nem lehet a tagok személyében sem módosítást eszközölni.
Annak idején, amikor 1988-ban a mostani szabályozásnak megfelelő formát kialakította az akkori parlament, az azért is történt, mert a cégbírósági eljárás fejletlen volt, nem volt gépesítve, és bizony elég nehézkesnek mutatkozott. Ez akkor indokolt volt. Most úgy tűnik, hogy a cégbírósági eljárás jelentősen felgyorsulhat, bár ezt még nem mondhatjuk múlt időben, inkább csak azt mondhatjuk, hogy remény van rá. Azt hiszem, ettől függetlenül ez egy kicsit merevvé teheti a gazdasági viszonyokat. Csak egyetlen egy példát hadd említsek: nem látom a megoldását a törvényjavaslatnak arra vonatkozóan, hogy mi történik akkor, ha meghal az egyik tagja az alakított társaságnak az alatt a néhány hét alatt, amíg az előtársasági forma létezik. Számos egyéb vitára okot adhat ez, úgy gondolom, hogy ezt indokolt lenne még egyszer végiggondolni.
Lényeges rendelkezésnek tartom, hogy külön foglalkozik az általános rész - a hozzászólásomban egyébként is elsősorban az általános rész elemeiről szeretnék szót ejteni -, a társaság legfőbb szervével, és ezt úgy határozza meg, hogy az a tagokból és csakis a tagokból álló testület. Ez egy jó és fontos rendelkezés és azt is jónak és fontosnak tartom, hogy amikor azok a tagok, akik a többségi pozíciójukkal visszaélve szándékosan vagy gondatlanságból olyan határozatot hoznak, amely a társaság jelentős érdekeit nyilvánvalón sérti, korlátlanul és egyetemlegesen felelnek a határozattal a társaságnak okozott kárért. Ez egy jelentős kisebbségvédelmi intézménye a törvényjavaslatnak. Úgy gondolom, jó, hogy ez bekerült a törvénybe.
Az általános rész külön foglalkozik a vezető tisztségviselők helyzetével. Egy lényeges rendelkezése ennek a fejezetnek, hogy a társaság fizetőképtelenségének jogerős bírósági megállapítását követően három évig nem lehet más társaság vezető tisztségviselője az a személy, aki a felszámolást elrendelő jogerős bírói végzés hozatala előtti két évben legalább egy évig vezető tisztségviselő volt.
Világos a törvény előkészítőinek szándéka ezzel a rendelkezéssel. Annyiban egy picit aggodalmasnak tartom a dolgot, hogy a nélkül, hogy külön vizsgálnánk, hogy a felelősség egyes vezetőknél ebben a bizonyos időintervallumban hogyan alakul, ezt egy általános érvényű kötelezettségként mondja ki a törvény. Talán indokolt lehet vizsgálni is azt, hogy itt valójában hogyan néz ki egyes vezető tisztségviselők felelőssége.
Miniszter úr is említést tett róla, én is fontosnak tartom kiemelni, hogy megszűnik az a hátrányos helyzet, hogy a gt. határozatainak bírósági felülvizsgálatára csak 30 napos időintervallum álljon rendelkezésre. Jó, hogy a törvényjavaslat bevezeti a 30 napos szubjektív és a 90 napos objektív keresetindítási lehetőséget.
Új rendelkezéseket tartalmaz a törvényjavaslat a tag kizárásának bírósági határozattal történő felülvizsgálatára vonatkozóan. Ma - helyesebben a javaslat szerinti új szabályozás szerint - a taggyűlés ezt követően majd, amikor a törvény hatályba lép, csak a kizárásra irányuló perindításról fog dönteni háromnegyedes többséggel, és a társaságnak ezt követően 15 napos jogvesztő határidőn belül kell pert indítania azzal, hogy a kizárni kívánt tag a társaság céljainak elérését nagymértékben veszélyezteti. Ezt követően a bíróságoknak soron kívül kell az ügyet tárgyalni.
Úgy gondolom, hogy ez is egy jó rendelkezés, de sajnos itt is meg kell említenem azt, hogy bizony a mai magyar bírói gyakorlatban - ez csak néhány megyére, néhány városra, főleg Budapestre vonatkozik - aggályos egy kicsit, hogy ezt a soronkívüliséget hogyan lehet biztosítani, és hogy itt érdemben a soronkívüliség valójában mit is jelent.
Amellett, hogy ismételten fontosnak tartom kihangsúlyozni: egy kimondottan nagyon színvonalas törvényjavaslat áll előttünk - és ezért, azt hiszem, indokolt megemlíteni, hogy külön köszönet és dicséret jár Sárközi Tamás professzor úrnak, munkatársainak és természetesen az Igazságügyi Minisztérium munkatársainak, akik nagyon fontos szerepet vállaltak a törvényjavaslat előkészítésében, akárcsak az előző, a most hatályos törvény előkészítésében is - mégis vannak olyan aggályok, amelyeket azt hiszem, nem szabad elhallgatnom, és ha az Országgyűlés többsége szintén így látja, ezeket a problémákat valamilyen módon meg kell próbálnunk majd kiküszöbölni.
Az egyik ilyen probléma a kamarák és a cégbíróság viszonya az úgynevezett egyablakos rendszer megvalósítása tekintetében. Itt óhatatlanul ki kell térnem a cégbíróságról szóló törvényre is, bármennyire is nem ennek zajlik most az általános vitája. Tehát ez az egyablakos rendszer, amelyről miniszter úr is említést tett, egy rendkívül fontos dolog. A cégek működésének egyik legnagyobb akadálya ma Magyarországon az, hogy a bürokrácia hihetetlen módon elburjánzott Magyarországon, és ebben bizony a cégbírósági eljárással kapcsolatos különböző intézmények fontos szerepet, vezérszerepet játszanak. Több külföldi országban - főleg Nyugaton természetesen - néhány óra alatt céget lehet létrehozni. Ez ma Magyarországon semmiképpen sem oldható meg. Az a törekvés, hogy ez az egyablakos rendszer kialakulhasson, jó dolog, de érdemes lenne tisztázni a kamarák és a cégbíróság viszonyát.
Azt hiszem, mindannyian tudjuk, hogy ezen a téren hónapok óta zajlik egy vita, és ezt a vitát valahogy méltányos módon kellene eldönteni, elsősorban úgy, hogy a vállalkozók járjanak jól vele, és gyorsulhasson az eljárás. Erről a témáról is és a következőről is az SZDSZ nevében Tardos Márton a későbbiekben kicsit részletesebben is szólni fog.
(10.30)
Problematikusnak látszik a tulajdonosok és a menedzserek viszonya. Ezen a téren elsődlegesen a német modell dominált, az angolszász rendszerben ez más megoldást tartalmaz. Úgy gondolom, érdemes lenne arra odafigyelni, hogy milyen módon tudják a tulajdonosok ellenőrizni a cég vezetését. Én úgy látom, hogy a hatályos törvény és a törvényjavaslat is nagyon óvatosan bánik ezzel, kevéssé foglalkozik vele. Ezen a téren a gyakorlat azt mutatja, hogy számos probléma merült fel, megoldást kellene rá találnunk.
Nemcsak szakmai presztízs okán, hanem a gyakorlati tapasztalatok miatt is sajnálom egy kicsit, hogy az ügyvédi gyakorlat tapasztalatait mintha kevéssé vette volna figyelembe a törvényjavaslat. Egyrészt nagyjából ismerem azokat a tanulmányokat, amelyek az Igazságügyi Minisztérium törvény-előkészítő osztályán is rendelkezésre állnak. De tudom, hogy a társasági jogban nagyon gyakran a problémák, a viták soha nem kerülnek a cégbíróság elé, mert a vállalkozónak, a cég minden egyes tagjának elemi érdeke, hogy ne vigye a bíróság elé a vitát, mert vagy elhúzódik, vagy költséges, vagy mind a kettő együtt. Ezért inkább megpróbálják cégen belül megoldani a problémákat. Ezek döntő többsége elsődlegesen az ügyvédek szeme előtt zajlik, hiszen alapvetően az ügyvédi képviseletet veszik ilyenkor igénybe a cég tagjai.
Nagyon-nagyon sok gyakorlati probléma merül fel, amelyre talán nem is lehet minden szempontból tekintettel a jogalkotó, de bizony - úgy gondolom - néha indokolt lenne ezeket is jobban figyelembe venni, hiszen mindannyiunk előtt egyértelműen az a cél áll, hogy a gazdasági társaságok jobban, hatékonyabban működhessenek. Egyetlenegy rövid említést szeretnék tenni: hogy az a néhány tucat közös vállalat, amely ma létezik, nem biztos, hogy feltétlenül indokolja, hogy ez az önálló társasági forma megmaradjon. Talán érdemes lenne megfontolni, hogy egy kötelező átalakulás révén ezt a vállalkozási cégformát megszüntessük.
Mindezek mellett a Szabad Demokraták Szövetsége nevében mondhatom, a törvényjavaslatot színvonalasnak, támogatásra érdemesnek tartjuk. Néhány módosítás mellett azt tanácsoljuk, a parlament minden frakciója támogassa a javaslatot, hogy mielőbb hatályba léphessen.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)
