DR. TORGYÁN JÓZSEF
DR. TORGYÁN JÓZSEF
DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Igen tisztelt Képviselőtársaim! Az országgyűlési képviselők választásáról szóló törvény általános indokolását az előterjesztő akként adta elő, hogy rámutatott arra, miszerint sem a választási küszöb számítása, sem a töredékszavazatok feláramlása tekintetében a jelenleg hatályos jogszabály nem ad kellő eligazítást, ezért ő - mármint az előterjesztő - tiszta vizet önt a pohárba, és e területen rendet teremt. Ugyanakkor az, aki betekint a mostani módosításra vonatkozó előterjesztésbe, megdöbbenve láthatja, hogy az 5 százalékos küszöb tekintetében eddig fennálló világos rendelkezéseket az előterjesztő elképesztő módon összekuszálja, és egy olyan helyzetet teremt, amikor már végképp nem lehet kiigazodni a választási rendszert illetően.
A másik rögtön szembeötlő hibája a beterjesztésnek a részletes indokolással kapcsolatban jelenik meg. Tudniillik azt mondja a beterjesztő, hogy a jelölt- és listaállítás tekintetében a javaslat egyértelművé teszi a hatályos szabályok kialakításakor egyébként a jogalkotó szándékát is vezérlő úgynevezett "színre szín" elvét. És itt rögtön meg kell állni, mert én magam ugyan - ne vegyék rossz néven, hogy ezzel az Országgyűlés nyilvánossága előtt dicsekszem - mindig eminens diák voltam, de megdöbbentem, amikor a "színre szín" elvével találkoztam az előterjesztőnél, aki ezt egy olyan bevett jogszabály-alkotói módszerként tüntette fel, amiről mindenkinek tudnia kellene. Én férfiasan bevallom: erről mit sem tudtam. Rögtön felhívtam a professzor barátaimat, ismerőseimet a jogi karon - kiderült: ők sem hallottak a "színre szín" elvéről. Ellenben hallottam az ultizó jogászoktól, hogy mi a "színre szín" elve, ami azért, ugye, nem tévesztendő össze a jogalkotással.
De ahogyan az ultisoktól megérdeklődtem, mi a "színre szín" elve, kiderült, hogy itt is komoly baj van az előterjesztéssel. Mégpedig azért, mert az előterjesztés nem jelöli meg, hogy mi az adu! És az egyáltalán nem mindegy, hogy piros-e az adu vagy zöld, igen tisztelt képviselőtársaim! (Vancsik Zoltán: Piros!) Én úgy gondolom, a piros ideje lejárt, és következnie kell a zöldnek... (Derültség a kormánypártok soraiban. - Közbeszólások: Ez egy magyar ember!), és mi amellett voksolunk, hogy a zöld legyen az adu. (Derültség, közbeszólások.)
Na, ezek után összehasonlítottam az új, most már tiszta vizet a pohárba öntő javaslatot a '94-es választási eredménnyel, és ekkor jött az igazán nagy megdöbbenés a számomra. Mert ha képviselőtársaim elfogadják ezt az előterjesztést, úgy, ahogy azt a miniszter úr az expozéjában jelezte és ahogy az a most írásban beterjesztett törvénymódosításban szerepel, akkor nézzük meg a '94-es választás tekintetében - és előre is elnézést kérek a fiataldemokrata barátaimtól... (Derültség a kormánypártok soraiban.), hogy az ő választási eredményüket számítottam ki, és nem a Független Kisgazdapártét, de azért tettem, hogy érzékeltessem -, ez milyen eredményt hozott volna. Kérem, a Fidesz a 7,02 százalékos eredményével behozhatta volna a Munkáspártot, a Köztársaságpártot, az Agrárszövetséget, a MIÉP-et, az MSZDP-t, az EKGP-t, az LPSZVP-t, az MDSZ-t, a zöldeket, a KFKP-t, a Konzervatív Pártot, a Zöld Alternatíva Pártot és a Piac Pártot. Tehát összesen tizennégy pártot hozhatott volna be a 7,02 százalékos eredményével, mert ebben az esetben lett volna 19,70 százalékos eredménye. Ha talált volna még egy ilyen pici kis pártot, akkor már behozhatott volna 20 százaléknyit, és ebben az esetben bizony már a harmadik helyet érhette volna el.
Tudniillik a közös listaállítást tekintve a beterjesztő különbséget tesz a közös lista és a kapcsolt lista között. A kapcsolt listánál megengedi, hogy két párt esetében 10 százalék, három párt esetében 15 százalék törvényi minimum legyen; illetve három pártnál több párt esetében csak a 15 százaléknak kell meglennie, tehát már a 20 százalék sem szükségeltetik.
(17.40)
A közös lista esetében akárhány pártot behozhat a hátán, mert a közös és a kapcsolt lista tekintetében annyi az eltérés, hogy a közös listánál azt mondja, ott nem kell az ötszázalékos küszöböt elérnie a pártoknak pártonként, csupán a kapcsolt listánál. Mert a kapcsolt listánál kiszámítható, hogy ki, milyen százalékkal járult hozzá a közös választási eredményhez; a közös lista esetében nem.
Azt hiszem, ha semmi mást nem mondanék igen tisztelt képviselőtársaimnak, csak azt, hogy a kapcsolt és a közös lista között ilyen elképesztő eltérés van... Hogy világos legyen a képlet: ha a kapcsolt lista esetében, mondjuk, három párt indul együtt, ha a három párt nem éri el a 15 százalékot és nem éri el külön-külön az 5 százalékot, ebben az esetben valamennyien elvesztik a területi és a kompenzációs listás mandátumaikat - tehát gyakorlatilag valamennyien kiesnek a választási küzdelemből.
A közös listát azonban feloldja azzal a nagyvonalú megoldással, hogy a közös lista esetében az 5 százalékos küszöb elérésére pártonként nincs szükség, azért - mondja az előterjesztő -, mert itt nem lehet tudni, ki mennyivel járul hozzá a közös listához. Tehát létrehoz egy - általam most elnevezett - kriptouniós listát, amely kezelhetetlen, hiszen egy olyan lista, ahol egy 7 százalékos párt még behozhat 14 másik pártot, az egy kezelhetetlen helyzetet jelent lényegében; mert oly módon atomizálja a parlamentet, amely egyben a magyar parlamentáris demokrácia tökéletes szétverését jelenti. Arról már nem beszélek, hogy a következő kormány működésképtelen lesz.
Talán nem veszik rossz néven, nekem azért fáj ez annyira, mert meggyőződésem, hogy a Kisgazdapárt fog kormányozni... (Derültség az MSZP soraiból. Taps a Kisgazdapárt soraiból.), és nem szeretném, ha önök egy rossz törvénnyel szétvernék ezt a lehetőséget. Ezért mutatok rá, hogy én ezt a kriptouniós megoldást bizony abszolút nem támogatom, hanem támogatom azt, hogy helyette fogadják el az én módosító indítványomat. Én ugyanis azt mondom, nem igaz, hogy nem lehet megállapítani a közös lista esetében: ki, mennyivel járult hozzá a közös produktumhoz, hanem én erre az esetre azt ajánlom, közös lista esetén jelöljék meg, legyenek kötelesek megjelölni a pártok azt, hogy a közös listából ki, mennyivel részesül a közös lista eredményeiből.
Ha pedig nem jelöli meg, erre az esetre - nehogy a választási bizottságok munkájában ez fennakadást okozzon - egymás közti egyenlő arányban kell elosztani a közös lista termését; ami látszólag ugyan nem jelent nagy veszélyt, mert ha nincs megjelölve, akkor esetleg valaki gondolhat arra, hogy négy párt esetén, ha egy pártnak megvan a 20 százaléka, akkor is be tudja vinni a három másik pártot a hátán. De azért nem tudja behozni, mert ebben az esetben egyértelmű, ha bármelyik - és ezt előre nem lehet tudni - a többi közül nem teljesítené az 5 százalék plusz egyet, ebben az esetben elveszne a nagy pártnak az a mandátumtöbblete, amellyel meg akarja segíteni a kis pártokat.
Tehát mindenképpen célszerű lenne az 5 százalékos küszöböt fenntartani, mégpedig azért, mondjuk ki világosan: az egész választási rendszerünk a pártelven alapul. Nevezetesen, itt a pártoknak ad egy olyan versengési lehetőséget, amellyel éppen a többpártrendszert kívánta megsegíteni az egypártrendszer rovására. Ezzel a módosítással ezt a törvényalkotói szándékot zúzzák szét, és teszik lehetővé az összes további következményt, amelyet elmondtam, hogy adott esetben, mondjuk, a Kisgazdapárt nemcsak két pártot hozhatna be a hátán, hanem behozhatna annyi pártot, amennyit akarna. De, úgy gondolom, ez is ellehetetlenítené a Ház működését és ellehetetlenítené a kormányzást is.
Ezért a módosító indítványom akként szól, hogy a közös listát állító pártokra egyenként eső szavazatokat abban az arányban kell kiszámolni, amelyet a lista leadásakor az abban részt vevő pártok az illetékes választási bizottságnál megadtak. Ennek elmaradása esetén a közös listára esett szavazatokat egyenlő arányban kell a részt vevő pártok között megosztani az 5 százalékos határ... (Vancsik Zoltán: Akkor is kiestek!) megállapításánál. E határ el nem érése miatt kiesett párt szavazatait nem lehet beszámítani a lista más pártjainak szavazatainál. Ez tehát kellő garanciát ad arra, hogy a parlament atomizálódását megakadályozzuk.
Nagyon fontosnak tartom megjegyezni, hogy természetesen van még egy megoldás, az, ha az egész közös listát elfeledjük. Hiszen a közös lista és a kapcsolt lista a kívülálló emberek számára értelmezhetetlen, nem tudnak különbséget tenni a közös és a kapcsolt lista között. Tehát lehet, hogy ez a mostani előterjesztés az ügyvédeknek egy kitűnő lehetőséget fog arra adni, hogy a praxisukat kiszélesítsék, de nem hinném, hogy a Háznak ez lenne a helyes törekvése.
A másik megfontolásra ajánlandó kérdéskört, az alkotmány módosítását illetően tárnám az igen tisztelt képviselőtársaim elé - különösen, ha megtalálom az erre vonatkozó jegyzeteimet. Itt konkrétan az alkotmány 22. §-ának (2) bekezdése helyébe ajánlok egy másik rendelkezést. Tudniillik a jelenleg hatályos alkotmány 22. §-ának (2) bekezdése azt mondja, hogy "az Országgyűlés alakuló ülését a választást követő egy hónapon belüli időpontra a köztársasági elnök hívja össze".
Nekem az egy hónapon belüli időpont azért rendkívül sok, mert a költségvetési törvény beterjesztésére rendelkezésre álló határidőt nem érinti. A költségvetési törvény állandó gondot okoz a Háznak, tudniillik, ha nincs időben kész, akkor kapkodás következik, akkor következik az a megoldás, amely például a 1990-94 közötti ciklusban bekövetkezett; szellemes megoldás, de nem biztos, hogy a választópolgárok díjazni fogják ezt, hogy megállítottuk az órát, mondván, hogy még nem múlt el éjfél, és teljesen mindegy lett volna, hogy hány nap telik el ezek után. Mi az óra megállítása mellett hoztuk meg a döntésünket.
Kérem, nem lehet játszani a magyar néppel, a magyar választópolgárokkal! Tessék időben elkészíteni azt a költségvetési törvényt, hagyjunk arra annyi időt, hogy mindenki kifejthesse mindenféle álláspontját a költségvetési törvénnyel kapcsolatban, és végül amilyen törvényt fogunk hozni, azt - gondolom - a választópolgárok sokkal nagyobb megnyugvással fogják elfogadni, mintha megállítjuk az órát!
(17.50)
Lényegében ugyanebbe a körbe tartozik a jelenleg hatályos alkotmány 33. §-ának (3) bekezdésére vonatkozó módosító indítványom. Ugyanis itt csak annyit mond ki a hatályos alkotmány, hogy a miniszterelnököt a köztársasági elnök javaslatára az Országgyűlés tagjai többségének szavazatával választja.
A miniszterelnök megválasztásáról, továbbá a kormány programjának elfogadásáról az Országgyűlés egyszerre határoz. Ahogy az előbbi esetben is az 1 hónap helyett 8 napot indítványoztam, itt is 8 napot indítványozok a köztársasági elnök ezen jogkörének gyakorlására. Mert a köztársasági elnöknek - ne vegyék rossz néven -, akinek formális jogköre van ezekben a kérdésekben, miért ne lenne elég e funkciója gyakorlására 8-8 nap, hogy elősegítse a 386 tagból álló Országgyűlésnek a munkáját a költségvetési törvény megalkotása tekintetében?
Emellett azért, hogy ne lehessen a köztársasági elnök tekintetében arra gondolni, hogy a köztársasági elnök a pártatlanságát elveszíti akkor, amikor a köztársasági elnök pártatlanságára a leginkább szükség lenne, tehát a kormányalakítási megbízás kiadásánál. Bár megtalálható a '90-es Országgyűlés alakulásával kapcsolatos iratok között az az akkori pártoknak egyöntetűen tett nyilatkozata, hogy a magyar közjogi berendezkedésnek az a helyzet felel meg, hogy a köztársaság elnöke mindig a legtöbb szavazatot elért párt elnökének köteles kiadni a kormány alakítására vonatkozó megbízást -, de én úgy hiszem, hogy jelenleg az alkotmányos rendünket súlyosan veszélyeztetni látszik az a feltételezés - bizonyos politikai erők részéről -, hogy netántán a köztársasági elnök esetleg el is veszítheti - nem a jelenlegi helyzetre utalok én, hanem általában - a pártatlanságát.
Nem szabad megengedni, hogy személyre lebontva ítéljük meg a köztársasági elnök esetében elvárható magatartást. Ezért mi azt javasoljuk, hogy tessék ezt a kérdést feketén-fehéren tisztázni, éppen azért, hogy a magyar jogrendet semmi ne veszélyeztesse, az alkotmányos rend fennállását senki meg ne kérdőjelezze.
Végül engedjék meg - miután egy kicsit jobban elszaladt az idő, mint ahogy gondoltam -, hogy kihagyjam a népszavazásra vonatkozó megjegyzéseimet. De annyit azért itt is el kell mondanom - teljesen egyetértve Salamon képviselő úrnak az ide vonatkozó felszólalásával -: a magyar közjogi felfogás nem engedheti meg, a magyar alkotmányos renddel összeegyeztethetetlen az a felfogás, hogy adott esetben egy bármilyen körültekintően megszövegezett kormányjavaslat több legyen, mint több százezer ember aláírása. Most konkrétan 300 ezer aláírásról hangzott el érvelés, de én állítom, hogy több mint 500 ezer aláírás gyűlt már össze. Ez az 500 ezer aláírás lehet jó, lehet rossz, de egy dolog nem vitatható: 500 ezer embert családra vonatkoztatva, ez durván másfél milliós családot jelent, hogy másfél millió embernek adott esetben ez a véleménye. És a nép véleménynyilvánítási jogát megkérdőjelezni annyi, mint a népszavazás intézményét sutba dobni.
Tehát a Független Kisgazdapárt álláspontja az, hogy úgy kell módosítani a népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló előterjesztést, ami egyértelműsíti, hogy ilyen esetben semmiféle jogalkotónak, semmiféle Országgyűlésnek, senkinek se legyen joga a nép álláspontját megkérdőjelezni, mert hiszen az egész képviseleti demokrácia is azon alapul, hogy minket, az Országgyűlés tagjait a választópolgárok - megfelelő jogosítványokkal felruházva - a Házba küldenek. Ha mi egy olyan döntést hozhatnánk, hogy innentől kezdve minket nem érdekel a magyar nép véleménye, nem érdekel, hogy ők milyen ügyben kezdeményeznek népszavazást és mit írnak alá, ettől kezdve vége a többpárti parlamentáris demokráciának, vége az alkotmányos rendszernek.
Végül engedjék meg, hogy még visszakanyarodjak egy mondat erejéig a választási törvényhez, pontosabban a választási eljáráshoz. Én ezt már kifogásoltam a múltkori felszólalásomban. Tulajdonképpen itt arról volt szó - és ebben minden parlamenti párt egyetértett -, hogy a félidőn túl a választójogi törvényhez hozzányúlni nem lehet.
A Független Kisgazdapárt álláspontja ettől szigorúbb volt, mint sok kérdésben szigorúbb és határozottabb. Mi azt mondottuk, hogy az első éven túl nem szabad hozzányúlni a választójogi törvényhez, már nem is szólván arról a praktikus megfontolásról, hogy az új országgyűlési képviselő-választásokat követő 1 éven belül van reálisan lehetőség arra, hogy jelentősen hozzá lehessen nyúlni az országgyűlési képviselők választásáról szóló törvényhez. Én nem vitatom, hogy szükség van annak az alkotmányos mulasztásnak a rendezésére, amely tulajdonképpen korporatív módon, illetőleg félkorporatív módon lehetővé teszi majd a nemzetiségeknek, a kisebbségeknek a képviseletét is - ezt rendezni kell, félreértés ne essék -, de miután itt 386 képviselő foglal helyet, én úgy gondolom, hogy ha most a jelenleg hatályos választójogi törvényhez még hozzáteszünk 13 képviselőt, akkor egyrészt az azt fogja jelenteni, hogy a jelenleg hatalmon lévők miért épp ebben a tekintetben tanúsítsanak önmérsékletet, amikor fogytán egyébként is az a mandátumszám, amelyből ők oly bőségesen meríthettek a '94-es választások kapcsán.
Tehát én azt mondom, hogy bizony az új választójogi törvény kidolgozását illetően nagyon helyes lenne majd a következő parlamentnek az első éven belül meghoznia ezeket a döntéseit; mégpedig minél előbb hozza meg a döntését, annál radikálisabban, a népnek annál megfelelőbben fog tudni változtatni az egész jelenlegi választási rendszeren. De most egy olyan előterjesztéssel élt a kormány, ahol azt mondja, hogy lényegtelen módosításokat csinálok, ezalatt atomizálja a parlamentet, ellehetetleníti a kormányzást; másrészt pedig a választási eljárást illetően kicseréli az egész törvényt, és tulajdonképpen jó, ha a 2 százalékát hagyja meg a régi választási rendszernek; egy gyökeresen új választási rendszert hoz be azon címszó alatt, hogy az érdemi részeket nem érintem, egyszerűen hozzányúlok a választási eljáráshoz.
A Kisgazdapártnak az álláspontja itt egyértelműen és világosan az, hogy ez egy olyan hatalom centralizálását célzó elképzelés, amely megint csak a többpárti parlamenti demokrácia ellen hat. Az egész eljárásnak az a lényege, hogy olyan erős centrális hatalmat tartson kézben a választások során is a kormánytöbbség, ami mindenféle ellenzéki megmozdulást, álláspontot félresöpör, mert a centralizmus oly mértékben jelenik meg ebben a választási eljárásban, ami a többpárti parlamenti demokrácia lényegét kérdőjelezi meg.
Én természetesen a 98 százalékos módosításra csak azt tudom mondani, hogy nem, nem, százszor és ezerszer nem, de azért én egy nagyon lényeges módosítást még benyújtottam, amelyre az igen tisztelt Ház figyelmét felhívom.
(18.00)
Nevezetesen: a választási csalások megakadályozása egyszer s mindenkorra valamennyiünk közös érdeke. Kérem, ha a választási csalásokat kiiktatjuk, akkor a jövőre nézve is kiiktatjuk, amikor az én reményeim szerint az MSZP és az SZDSZ ellenzékben lesznek, ezért mondhatom, hogy az MSZP és az SZDSZ érdekében terjesztem elő ezt a javaslatot.
Miről szól ez? Amikor a választópolgárok leadják a szavazataikat, akkor a választási bizottság tagjai látják el kézjegyükkel az iratot. Nem tudom, hogy így van-e, nem tudom, hogy nincs-e így, egyes választópolgárok - nem kis számban - arra hívják fel a figyelmünket, hogy bizony, itt rengeteg visszaélés történik; világosan elmondom, hogy mindenki hallja, lássa, ismerje, miről van szó.
Mondjuk, azt mondják a Kisgazdapárt jelen lévő képviselőjének - ami most nehezebb lesz, mert a centralizálás következtében egyáltalán nem biztos, hogy a Kisgazdapárt tud majd delegálni olyan tagot, akit elfogadnak, de tegyük fel, hogy tud, akkor azt fogják mondani -, hogy kint van a rókabokorban Jancsi bácsi, egy jó kisgazda, szeretné a Kisgazdapártra leadni a szavazatát; tessék, kedves kisgazda barátom, vidd ki a Kereszténydemokrata Néppárt jelen lévő képviselőjével együtt az urnát, hogy János bácsi leadhassa a Kisgazdapártra vagy a Kereszténydemokrata Néppártra a voksát.
Ők kiviszik, és egyes vélemények szerint ilyenkor föl szokták tölteni azokat a választási urnákat, ahol a meg nem jelentekről a helyi ismeretek alapján tudják, hogy kik esetében várható, hogy nem fognak megjelenni, és itt hamis voksok tömkelegét adják le, és a választások érdemi részét befolyásolják. Ezt úgy lehetne kiküszöbölni - és kérem igen tisztelt képviselőtársaimat, hogy pártállásra tekintet nélkül fogadják el ezt -, hogy aki leadja a szavazatát, az írja alá a listát, hogy leadta a szavazatát, és akkor utólag el lehet dönteni, hogy ténylegesen ő adta-e le a szavazatát vagy nem ő adta le. (Dr. Szabó Zoltán: Azt hittem, a szavazólapot.)
Másik megoldás merült föl az 1990. évi ellenzéki kerekasztal-tárgyalások folyamán, amikor valamennyien egységesen szerettük volna a csalásokat megakadályozni: a személyi igazolványba pecsételje be a választási bizottság, hogy az érintett leadta a szavazatát. Miután azonban nem kívánok olyan helyzetet teremteni, hogy bárki azt mondja, hogy a személyiségi jogot akár másodlagosan vagy harmadlagosan érintheti, hogy utólag a személyi igazolványából meg lehet állapítani, hogy szavazott-e vagy sem, azt tartanám célszerűnek, hogy akkor a szavazatát leadó legyen köteles aláírni azt a listát, amelyet egyébként kézjegyével a választási bizottság elnöke vagy tagja lát el.
Igen Tisztelt Képviselőtársaim! Kérem önöket, hogy fontolják meg a Független Kisgazdapárt ezen észrevételeit, amelyekkel igyekeztem kiegészíteni korábbi álláspontunkat, és ha találnak köztük támogatásra érdemeset, akkor azt úgy gondolják végig, hogy egy törvényt nem lehet mindig egy adott szituációra igazítottan meghozni, hanem azt mindig úgy kell meghozni, hogy az minden érdeknek - tehát kormányzati és ellenzéki érdeknek is - megfeleljen, mert ami ma kormányzati érdek, az holnap lehet ellenzéki érdek, és fordítva is.
Köszönöm a türelmüket. (Taps az FKGP padsoraiban.)
