FRANCZ REZSŐ
FRANCZ REZSŐ
FRANCZ REZSŐ, a költségvetési és pénzügyi bizottság előadója: Elnök Asszony! Köszönöm a szót. A költségvetési bizottság május 28-án tárgyalta meg a J/4032. számú beszámolót. A rádiózásról és a televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény alapján az Országgyűlés '96 márciusában megalapította a Magyar Televízió Közalapítványt, valamint a Magyar Rádió Közalapítványt. Egyben változatlan névvel, de megújult kuratóriumi és elnökségi tagsággal megerősítette működésében a Hungária Televízió Közalapítványt. E három közalapítvány gyakorolja a magyarországi közszolgálati médiumok, egészen pontosan a közszolgálati műsorszolgáltatók felett a tulajdonosi jogokat.
Így ezeknek a közalapítványoknak a kuratóriumai egyben a Magyar Televízió, a Magyar Rádió és a Duna Televízió részvénytársaságok közgyűlésének szerepét is betöltik. Nagyon komoly a felelősségük tehát a közalapítványok kurátorainak, különösen pedig az elnökségi tagoknak. Ezért is meglepőek azok a hírek, amelyekről az elmúlt hónapokban a közvélemény is értesülhetett a média-részvénytársaságok gazdálkodását, aktuális likviditási helyzetét felelősen megítélni hivatott kurátorok döntését illetően.
(20.10)
Két hét különbséggel, szinte a megszólalásig hasonló vereséget szenvedett a Hungária Televízió Közalapítvány Kuratóriumának elnöksége a társadalmi kurátorokkal szemben, mint a Magyar Televízió Közalapítvány hasonló testülete a társadalmi kurátoraival szemben.
A történetekben közös, hogy mind a két elnökség kritikusan fogadta a közszolgálati televíziós részvénytársaság elnökei által benyújtott üzleti tervet, és részben vagy egészében visszautasítani javasolta azt. Vagyis azt tette, amit a médiatörvény 59. § (1) bekezdésének a) pontja alapján a közgyűlés jogainak gyakorlójaként a teljes kuratóriumnak is felelősen tennie kellene. Csakhogy közben a társadalmi kurátorok összetétele a médiatörvényből következő éves rotáció miatt megváltozott, így olyan kuratóriumi tagok döntöttek a részvénytársaságok idei üzleti tervéről, illetve gazdálkodásának helyességéről, akik nem ismerik, nem ismerhetik az előzményeket. Egyébként ugyanők fogadták el májusban a három részvénytársaság tavalyi mérlegét is.
Ez a médiatörvényből következő konstrukciós hiba vitathatatlanul a törvényhozás felelőssége, talán korrigálni is kellene. Mégsem menti fel a közszolgálati médiumokat tulajdonló közalapítványok kurátorait a felelősség alól, az alól a felelősség alól, amivel az adófizető polgároknak, a nyilvánosságnak tartoznak azzal kapcsolatban, hogy mire költik valamennyiünk pénzét a közszolgálati műsorszolgáltatást végző részvénytársaságok.
Tisztelt Országgyűlés! E három napirendi pont, a média-közalapítványok beszámolójának tárgyalása során képviselőtársaimmal az alapítástól az ez év március elejéig terjedő időszakban végzett munkát vizsgáljuk, és majd az Országgyűlés határozatával értékeljük. Azonban nem függetleníthetjük magunkat attól a ténytől, hogy a jelenlegi gondok logikusan az elmúlt időszakban történtekben vagy éppen a meg nem történtekben gyökereznek.
A költségvetési és pénzügyi bizottság értelemszerűen elsősorban a közmédia finanszírozása felől közelíti meg a napirenden szereplő témát. A médiatörvényben az áll, hogy ezek gazdálkodásának ésszerűségéért a kuratóriumok felelnek. Előrebocsátva, hogy a bizottság mind a három beszámolót általános vitára alkalmasnak találta, és éppen ez történik most, mégis ide kívánkozik a kérdés: vajon a beszámolókban vizsgált időszakban minden lehetséges eszközt kimerítettek-e a kuratóriumok, hogy racionális és reális üzleti tervvel kezdjék a részvénytársaságok az 1997-es évet? Az a tény ugyanis, hogy nem korábban, hanem csak a folyó pénzügyi év közepén tűzték napirendre és bocsátották szavazásra ezeket az üzleti terveket, legalábbis azt sejteti, hogy a közalapítványok kuratóriumai mint tulajdonosok nem mindenben látták el maradéktalanul a feladatukat. Csakhogy ennek súlyos következményei lehetnek a felügyeletükre bízott és a közvagyonnal gazdálkodó részvénytársaságok médiapiaci esélyeit illetően. És ne felejtsük el: a rádiózásról és a televíziózásról szóló törvény értelmében még a közszolgálati feladatokat ellátó média részvénytársaságoknak is piaci viszonyok között, rentábilisan kell működniük. Gazdálkodásukat tekintve semmivel sem eshetnek különlegesebb elbírálás alá, mint bármelyik másik gazdálkodó a piacon.
Fontosabbak ezek a kérdések, mint gondolnánk. A sajtóból már értesülhettünk róla, hogy valamennyi közszolgálati részvénytársaság benyújtotta igényét a '98-as évi költségvetési támogatás iránt, különböző címeken. Ezeknek az igényeknek az elbírálásakor minden bizonnyal az is sokat nyom majd a latban, hogy mit tettek maguk a közszolgálati médiumok és tulajdonosaik, a közalapítványok annak érdekében, hogy a média részvénytársaságok finanszírozási problémái megoldódjanak.
A benyújtott beszámolók erre vonatkozóan igen kevés információval szolgálnak. Különösen így van ez a Magyar Televízió Részvénytársaság gazdálkodását illetően. A Magyar Televízióval kapcsolatban valahogy az az ember érzése, mintha megállt volna fölötte az idő, miközben a világ, a médiavilág is elrohan mellette. Nincs nap, hogy ne közölne a sajtó újabb és újabb tévés botrányokat, hol húszmillió forintos menedzser-végkielégítésről, hol arról, hogy a Magyar Televízió Részvénytársaság elnöke egyszerűen átírja a gazdasági társaságról szóló törvény passzusait, amennyiben megkérdőjelezi a felügyelőbizottság kompetenciáját az rt. ellenőrzésében. És mindezekben nem a sajtó a felelős, ebben, ugye, egyetérthetünk.
Mindeközben eltelt egy év a részvénytársaság megalakulása óta, és a Magyar Televíziónak egyetlen érvényes szabályzata sincs. A mai napig az 1994-ben elfogadott szervezeti és működési szabályzat a hatályos. A rádiózásról és a televíziózásról szóló törvény előírásai ellenére a mai napig nem készült el és nincs hatályban az MTV közszolgálati, műsorszolgálati szabályzata, valamint az archiválási szabályzat.
Az üzleti terv viszontagságairól már beszéltem, a kontroll lehetőségeiről, illetve lehetetlenségéről is, a felügyelőbizottság státuszának megkérdőjelezése és a közalapítvány kuratóriumi elnökségének leszavazásáról az üzleti terv kapcsán.
Ha úgy tesszük fel a kérdést, hogy milyen munkát végzett a beszámolási időszakban a Magyar Televízió Közalapítvány Kuratóriuma, felemás válasz adható. Tulajdonosi, felügyeleti szempontból az MTV Részvénytársaság költségvetésének, gazdálkodásának ellenőrzését illetően ez a munka mindenképpen hagy kívánnivalót maga után. Sajnos, nagyon is megfogható bizonyítékul szolgál erre a Magyar Televízió Részvénytársaság jelenlegi pénzügyi, szervezeti, morális állapota, az egyértelműen érzékelhető felkészületlensége a piaci versenyre. Pedig nem lehet elégszer hangsúlyozni: a Magyar Televízió valamennyiünk vagyonát, a köz pénzét viszi a vásárra, tehát fokozott a felelőssége a kezelésben.
Mindemellett tagadhatatlanok a Magyar Televízió Közalapítvány Kuratóriumának eredményei is. Jelentős tömegű adóssággal és megnyirbált költségvetési támogatással vette át és adta tovább azt az ingatlan-, eszköz- és eszmei vagyont, amit évtizedek óta csak úgy ismertünk: a Magyar Televízió. A Magyar Televízió pedig, ha erősen kifogásolható formában és minőségben is, de működik. Ez is eredmény. Úgy is mondhatnánk, sajnos, ez az eredmény.
Egyebekben, úgy látszik, nem sok minden változik. Nemcsak a Magyar Televízióban, úgy általában a médiában sem. Rendre újabb és újabb igények bukkannak fel így a költségvetési vita táján. Emlékszem, így volt ez az elmúlt évek során mindig, azzal a különbséggel, hogy akkor költségvetési intézményekként, mondjuk úgy, állami médiumokként kérték és várták el a támogatást az állami költségvetésből. Lassan másfél éve azonban független, gazdálkodásukat tekintve is független közszolgálati médiumokról van szó, amelyek tulajdonosainak, a közalapítványok kuratóriumainak az is feladata, hogy a médiarendszeren belül gondoskodjanak a feladatok teljesítéséhez szükséges források megteremtéséről, egészen pontosan arról, hogy még a közszolgálati részvénytársaságok is csak addig nyújtózkodjanak, ameddig a takarójuk ér.
A költségvetési és pénzügyi bizottság bízik benne, hogy amikor majd a jövő év tavaszán az ez évi beszámolók megvitatására kerül sor, alig lesz szükség észrevételt tenni a közalapítványok és a felügyeletükkel működő közszolgálati média pénzügyeivel kapcsolatban, természetesen azért, mert addigra a duális médiarendszerben a kereskedelmi televíziók és rádiók mellett talán a közszolgálati média is megtalálja a helyét, és elfogadja új méretét a pénzügyi lehetőségeit illetően is.
Végül is a költségvetési bizottság 14 igen, 1 ellenszavazattal és 2 tartózkodó szavazattal az előterjesztést általános vitára alkalmasnak találta, és kifejezi azt a reményét, hogy az általános vita során ismereteink gyarapodnak a különféle beérkező kiegészítésekkel egyetemben. Talán jobb döntést hozhatunk a későbbiekben a jelenlegi megoldatlan problémák kezelése érdekében. Köszönöm az Országgyűlés megtisztelő figyelmét. (Szórványos taps az MSZP padsoraiból.)
