LENDVAI ILDIKÓ
LENDVAI ILDIKÓ
LENDVAI ILDIKÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Részben én is Lányi Zsolt képviselőtársam hozzászólására, részben azért az előbb elhangzottakra is szeretnék reagálni, éspedig három dologban.
Az első: Lányi Zsolt képviselőtársam azt említette, hogy a médiatörvény megvalósulásában többek között azt kell figyelembe vennünk, vagy azt kell figyelemmel kísérnünk, hogy megvalósult-e a médiatörvénynek az a célja, hogy az államtól és a politikától eltávolítsa a médiumok működését.
Egy pontosítást szeretnék tenni, és ennyiben polemizálni, ha megengedi képviselőtársam, mert azt hiszem, hogy a médiumok működése szempontjából is fontos ez a kis pontosítás. A médiatörvény célja ebből a szempontból tudniillik valóban az volt, hogy az államtól és a mindenkori kormányzati befolyástól eltávolítsa a médiumok működését. Ezt, érzésem szerint, a törvény és az azóta kialakult működés sikerrel tette meg. A politikával azonban bonyolultabban járt el. Inkább azt mondanám, hogy a politikától, a kormányzati és az ellenzéki politikai erőktől egyenlő távolságba akarta hozni a médiumok működését, nem teljesen eltávolítani onnan. Hiszen a kuratóriumi elnökségeket éppen ezért szabályozta olyan módon a médiatörvény, hogy ott kormányzat és ellenzék egyenlő létszámban - különböző pártonként - képviseltesse magát.
Miért tartom fontosnak ezt a pontosítást? Mert ez egy nagy előnye is a médiatörvénynek és a médiumok azóta való működésének, hiszen csak így valósulhatott meg részint valóban a kormányzati befolyás kiküszöbölése, részint egyfajta pártatlan - mert kölcsönösen ellenőrzött - tájékoztatás. Ugyanakkor valljuk be, hogy a médiatörvény, amikor a kölcsönös ellenőrzéssel biztosítani akarta a kormányzati befolyás negligálását, nem tudta és nem is akarta a politikumtól, a pártok világától való teljes eltávolítást megvalósítani, hiszen erről szól ez a struktúra.
Ennek nyilvánvalóan - érzik a kuratóriumok is, és mi is érezzük a médiumok működésében - vannak természetesen hátulütői is. Nem egyik vagy másik pártnak, nem a kormánynak vagy az ellenzéknek köszönhetően, hanem pusztán annak a ténynek, hogy a kormányzattól való eltávolítás a "minden párt képviselője egyenlő beleszólása" elve alapján történhetett meg, és bizony bizonyos fajta kinevezési alkukban, műsorstrukturális alkukban ez érezhető. Ezért nem a kuratóriumokon vagy a kuratóriumi elnökségeken kell a port elvernünk, hanem egészen egyszerűen végig kell gondolnunk - ez szerintem egyik törvény esetében sem szentségtörés, majd ha kellő idő telt el -, hogy tudunk-e az eredeti céloknak jobban megfelelő vagy az újabb, azóta felmerült céloknak megfelelő struktúrákat alakítani. Ez volna az első megjegyzésem.
A második megjegyzésem, ha úgy tetszik, gazdasági természetű, de voltaképpen itt is a kormányzati politikáról szólt képviselőtársam is, hiszen azt mondta, hogy a kormányzati befolyásolás most már ama, ha úgy tetszik, gazdasági, költségvetési eszköztáron keresztül érvényesül, hogy nincs elég pénz a közszolgálati médiumok működésére, és ezért a kormánynak valamilyen módon kiszolgáltatottak.
Nos, én nem azt akarom állítani, hogy a közszolgálati médiumok működésére, bármely közcélra annyi pénz van ebben az országban, mint amennyit szeretnénk vagy mint amennyit valamilyen ideális állapotban kívánatosnak tartanánk.
De arra azért fel szeretném hívni a figyelmet, hogy a médiatörvény arra jó volt - még ha utána költségvetési vitákon harcoltunk is ezért -, hogy bizonyos mechanizmusokat léptessen életbe. Tehát arra nem ad lehetőséget, hogy a kormány, ha úgy tetszik, válogasson a három közszolgálati médium között, és a neki tetszőnek egy kis plusz zsebpénzt adjon, a neki nem tetszőnek pedig valahogyan elvegyen a pénzéből.
Hogy ezek a mechanizmusok érvényesültek-e száz százalékig, és a mechanizmusok érvényesülése elég volt-e a közszolgálati funkciók kellő ellátására, illetve különösen a tévé esetében a múltból hagyományozott adósságterhek rendezésére, ezen valóban lehet vitatkozni. De ha úgy tetszik, a szoros finanszírozás és a nagyon szigorú financiális szemlélet érvényesítését már csak a médiatörvénynek köszönhetően is a költségvetés, ha úgy tetszik, pártatlan módon, tehát nem az egyes médiumok között kivételt gyakorolva tudta végrehajtani.
A harmadik dolog részben a gazdálkodással függ össze és a tulajdonosi felelősségről szól. Ez egy kicsit összefügg Kovács András kuratóriumi elnök mondandójával is. Kétségkívül lehet és kell is arról elmélkedni - ebben a vitában voltaképpen ennek volna helye, és a költségvetési bizottság előadója ezt részben meg is tette -, hogy a rendelkezésre álló eszköztárral élt-e eléggé a kuratórium az egyes médiumok, most konkrétan a Magyar Televízió esetében, hogy a szigorúbb gazdálkodási rendet megkövetelje, és a rendelkezésére álló tulajdonosi eszközöket használja.
Én is látnék még lehetőségeket erre, hiszen éppen ezért szólt úgy, ahogy Kósa Ferenc ismertette is, a kulturális bizottságnak az a javaslata, hogy a kuratórium még térjen vissza arra, hogyan tudja ezeket az eszközöket használni.
De, azt hiszem, még egy dolgot figyelembe kell vennünk éppen annak szellemében, amit Lányi Zsolt úgy mondott, hogy ki-ki legyen önkritikus is. A médiatörvény bizonyos fokig talán meg is fogta, kicsit mérsékelte is a kuratórium lehetőségeit a tulajdonosi felelősség gyakorlásában. Természetesen én sem gondolom azt, hogy egy nagyon nehéz és hosszú, többéves folyamatban többpárti egyetértéssel létrejött médiatörvényt most minden egyes kifogásnál rögtön módosítani kell. De azért ez a vita alkalmat adhat nekünk és a jelen lévő tisztelt kuratóriumi elnököknek és tagoknak arra, hogy végiggondoljuk, ha egyszer mégiscsak hozzányúlunk, akkor melyek azok a pontok, ahol érdemes újragondolni a dolgot. Én egyre már utaltam itt a politika közelsége és távolsága tekintetében.
A tulajdonosi felelősség ügyében három olyan pontot látok, ahol, ha ma fogadnánk el a médiatörvényt, bizony lehet, hogy módosító javaslatokon gondolkodnék, és kiteljesíteném a kuratóriumok tulajdonosi felelősségét vagy ennek a lehetőségét. Ez a három dolog a következő: az egyik - és erre utalt itt a költségvetési bizottság előadója is - a kuratóriumok összetételéből adódik.
A parlamentet a médiatörvény elfogadásakor az a nagyon helyes és üdvözítő elv vezette, hogy a kuratóriumi elnökségekben valamilyen módon képviselt politikai pártokon túl a társadalmi szervezetek, egyházak és egyéb civil szervezetek is delegálhassanak képviselőket a kuratóriumokba. Azt hiszem, ez egy helyes elv volt, és fontos vívmánya a médiatörvénynek.
Ugyanakkor eme szervezetek nagy száma miatt a médiatörvényben nem találtunk más megoldást, mint ezt az évenkénti rotációt, és a mai tapasztalatok alapján valóban elgondolkodtató, ahogy Francz Rezső is mondta, hogy az egyéves jelenlét egy ilyen bonyolult intézményben, mint amilyen egy médium, vajon elég tapasztalatot és kellő judíciumot adhat-e a társadalmi szervezetek képviselőinek, például egy üzleti terv vagy valóban nagyon fontos és folyamatos átlátást igénylő gazdasági kérdések megítélésében.
Megmondom őszintén, nem látom a jó megoldást; mert nem gondolnám, hogy a társadalmi szervezeteket ki kellene, ki szabadna hagyni a kuratóriumokból. De a kérdést és a megoldatlan problémát látom, épp a tulajdonosi felelősség tekintetében.
(20.40)
A második pont, ahol problémát látok már a törvényben is a tulajdonosi felelősség gyakorolhatósága szempontjából: milyen munkáltatói jogokat gyakorolhat ez a kuratórium, pontosabban ez a három kuratórium? Tudjuk, egyetlenegyet: ami az elnök kinevezéséből és felmentéséből áll, és ez nagyon gondosan körülbástyázott kétharmados szavazásokhoz kötött jog. Bocsánat! - még egyet, mert az elnök fizetésének megállapítása is egy munkáltatói jog.
Ugyanakkor más tulajdonosoknak más struktúrákban rengeteg eszköz áll a rendelkezésükre, hogyha az általuk kinevezett vezető vagy vezérkar működésében, munkájában esetleg kisebb hibát látnak; nem akkorát, ami egy visszahívást igényelne, de olyat, ami valamiféle munkáltatói retorzióval, joggal való élést tenne lehetővé. Ilyenfajta lehetősége a kuratóriumoknak nincsen. Ők tehát vagy ama végletes megoldáshoz nyúlnak, hogy kezdeményezik egy elnök visszahívását - máshoz nyilván nem is érhetnek el személyzeti úton -, vagy pedig időről időre kifejezik jámbor óhajukat, hogy talán ha határidőre teljesítené az általuk kinevezett elnök az ilyen-olyan beszámolókat, engedélykéréseket és így tovább; ez kisebb jog, mint amely bármely magyar tulajdonos munkáltatói jogai között szerepel - én ezt is érdemesnek tartanám végiggondolni.
A harmadik és utolsó kérdés a tulajdonosi felelősség gyakorlásában az, hogy minden más magyar részvénytársaságtól eltérő módon a médiatörvény nem hozta létre a részvénytársaságok, ha úgy tetszik, kollektív vezető testületét: nincs igazgatótanácsuk, csak elnökük van. Ez, ha úgy tetszik, szokatlanul nagy felelősséget ruház a kuratóriumokra, mert nincs egy, ha úgy tetszik, közvetítő kollektív szervezet, ami konkrétabban lát bele az intézmény életébe; nem vádolható a beleszólással, hiszen az a dolga, hogy irányítson. Ugyanakkor hivatalosan a kuratórium csak azon az egyetlen személyen át, az általa kinevezett elnökön keresztül tud beleszólni az intézmény gazdálkodásába és még sok minden más dologba is.
Tudom, mi volt a szándékunk a médiatörvény létrehozásakor, amikor ezt a - ha úgy tetszik, testületet - részvénytársaságoknál szokásos testületet elhagytuk: nem akartuk bonyolítani és drágítani a rendszert, hiszen amúgy is nagy létszámú kuratóriumok nehézkes és biztos, hogy drága működésétől tartottunk. Én azt hiszem, hogy ebben az esetben, ha úgy tetszik, rosszul spóroltunk, mert lehet, hogy többe kerül most egy olyan struktúra, ami a részvénytársaságok gazdálkodásánál egyébként bevált struktúrákat nélkülözve egy nagyobb pazarlást és nehezebb ellenőrzést tesz lehetővé, mint egy szabályos részvénytársasági struktúra.
Én csak arra hívnám fel mindnyájunk figyelmét, hogy ha egyszer majd mégis - nyilván a következő ciklusok egyikében - átgondoljuk, van-e újraszabályozandó ügy a közszolgálati médiumok világában, akkor gondoljuk végig ezt is, hogy ne csak évente egyszer követeljük meg a kuratóriumok beszámolóját - amit ők nyilván rendre meg is tesznek -, hanem azt is, hogy törvényesen milyen valódi eszközöket biztosítunk azért, hogy utána joggal kérhessük tőlük számon a közszolgálatiság, a tiszta és a világos gazdálkodás ellenőrzését.
Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)
