DR. SZABÓ IVÁN
DR. SZABÓ IVÁN
DR. SZABÓ IVÁN (MDNP): Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! A Magyar Demokrata Néppárt a külpolitika egészében, a határon túli magyarok tekintetében pedig különösen a konszenzusos külpolitika, szomszédsági politika híve. Ezért a magunk részéről valóban azt tartjuk, hogy ezekben a kérdésekben nem túl sok helye lehet a közvetlen pártpolitikai érdekeknek.
Azt is hozzá kell tenni, hogy ennek a belpolitikai konszenzuskeresésnek és párbeszédnek a kormányzat részéről elmaradt egy olyan eleme, amely a most felhangzó vitát talán megelőzhette volna, amikor világossá lehetett volna tenni azt, hogy két különböző dologról szólnak az alapszerződéssel kapcsolatos viták. Nevezetesen: világos, hogy az alapszerződések elsődleges üzenete az az országpolitika, amely Magyarországot az euro-atlanti integrációba akarja bevinni, mert az alapszerződések megkötése elsősorban a nyugati kormányoknak, az Európai Uniónak és a NATO vezető szerveinek szólt.
Ugyanakkor azt is világossá kellett volna tenni, amit már többször hangsúlyoztunk, hogy más ebben a tekintetben a határon túli magyarokkal kapcsolatos politika kérdése, mert az alapszerződések így közvetlenül ezt a célt nem szolgálták és nem szolgálhatták, hiszen egy szerződés valóban csak akkor hatékony, ha ez két fél egybehangzó akaratát rögzíti. Nem mondhatjuk el, hogy a magyar-román alapszerződés megkötésekor Iliescu úrnak - sem azt, hogy Meiar úrnak - az lett volna a szándéka, hogy a magyar kisebbség számára az emberi jogokat, a kisebbségi jogokat, az európai normákat szeretné beemelni egy ilyen alapszerződésbe.
Világos tehát: két különálló dologról van szó. A két különálló dolog ma önálló életet kezdett élni annak a változásnak a kapcsán, ami Romániában történt, és ebben a tekintetben a romániai magyarság helyzetének javulását nem igazán az alapszerződés javára tudjuk írni, hiszen végső soron ugyanilyen alapon akkor ez Szlovákiában is meg kellene hogy jelenjék, hanem annak a változásnak, hogy Iliescu helyett ma Constantinescunak hívják a román államelnököt; annak, hogy egy olyan demokratikus kormány van Romániában, amelynek éppen az ottani politikai változás következtében az RMDSZ is tagja lehet, és a lehetőség határain belül megkezdi annak a nemzetpolitikának az érvényesítését, amit az Erdélyben és Románia egész területén élő magyar kisebbség érdekében célszerűnek és lehetségesnek tart. (Közbeszólások a jobb oldalról: Úgy van! - Taps az ellenzéki pártok soraiban.)
(16.00)
Szlovákiában más a helyzet. Szlovákiában nem változott meg az a kormány, amellyel az alapszerződés aláírásra került, és sajnálatos módon a magyarság helyzete kifejezetten romlott az alapszerződés aláírása óta.
Mi azt a véleményünket szeretnénk hangsúlyozni, hogy valóban Szlovákiával is elemi érdekünk a jószomszédi kapcsolat. Elemi érdekünk az ott élő magyarság szempontjából. Elemi érdekünk, hogy a szlovák nemzet is megtalálja azt a demokratikus formát, amely az ő jövőjüket is jelentő euro-atlanti integrációba vezeti Szlovákiát, nem az elszigeteltségbe.
Szeretnék emlékeztetni arra, hogy éppen a Magyar Demokrata Néppárt nevében Szabad György volt az, aki benyújtott egy olyan természetű javaslatot a tisztelt Országgyűlésnek, hogy éppen ennek az elősegítése érdekében ne csak kormányszinten, hanem a parlamentek szintjén is igen erőteljes párbeszéd induljon mind Romániával, mind Szlovákiával. Sajnos, ez az országgyűlési határozat a mai napig nem került terítékre.
Azt is megértjük, hogy rendkívül kellemetlen olyantól pofont kapni, akit az ember a parlamentben korábban szavahihető, jó partnernek ítélt, mint miniszterelnökünk Meiar kormányfőt. Azonban ehhez azt is szeretnénk rögzíteni, hogy azt is érzékelnünk kell, amit Meiar most csinált, az a magyar nép arculcsapása volt ezzel az áttelepítési akcióval, és ebben a tekintetben mi nem vehetjük kárörömmel tudomásul, hogy ezt a pofont Horn Gyula kapta Meiartól, mert ez valóban az egész népet érintette, és ebben a kérdésben igenis kutya kötelességünk azt a politikát segíteni, amely ez ellen szegült (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), és nem hagyta napirendre kerülni.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
