DR. TORGYÁN JÓZSEF
DR. TORGYÁN JÓZSEF
DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Miniszterelnök úr egy rosszul sikeredett közmondási idézettel kezdte a beszédét; hadd kezdjem én egy jól idézett közmondással... (Derültség.) a beszédemet: "A tolvaj kiáltja a fogdmeget", igen tisztelt miniszterelnök úr... (Zaj a kormánypárti padsorokban.), amikor ön a mi külpolitikánkról beszélt, hiszen ne feledje, ön Kádár és Grósz Károly néprontó politikájának dicstelen folytatója. A különbség önök között mindösszesen az, hogy amíg Grósz Károly és Kádár János hivatkozhattak arra, hogy ők egy megszállt országban folytatták ezt a dicstelen külpolitikát, ön egy függetlenné vált országban folytatja ugyanezt a néprontó politikát - ezt le kell szögezni! (Taps a Független Kisgazdapárt soraiban.)
Ezért már előre bejelentem a Kisgazdapárt nevében: amit ön a magyar nép érdeke ellen elkövetett, azt a Független Kisgazdapárt olyan súlyú bűncselekménynek tartja a nemzet érdekei ellen, hogy én kezdeményezem vizsgálóbizottság felállítását, hogy... (Zaj a kormánypárti padsorokban. - Dr. Szabó Zoltán: Jó lesz!) világítsa át önt ez a bizottság, igen tisztelt miniszterelnök úr, mert ön olyan kárt okozott az egész magyarságnak az elmúlt időszakban, amelyet nem lehet szó nélkül hagyni! (Zaj a kormánypárti padsorokban.)
Miről van itt szó? Az ön bűne - emlékezzék vissza -: a Duna magyarországi és az egész magyarság elterelését a helyes útról ön kezdeményezte... (Folyamatos zaj a kormánypárti padsorokban.), hiszen ön annak idején a rossz emlékű - ismétlem, a rossz emlékű - kádári, grószi külpolitika beosztottjaként volt az a külügyminiszter, aki szorgalmazta a Duna elterelését, és most rettegve várja a hágai ítéletet. Az igazság az, hogy a jövő elválaszthatatlan az ön múltjától, hiszen az ön múltja összekapcsolódik a Duna elterelésével, hazánk megcsonkításával... (Derültség a kormánypárti oldalon.), Balladur, Iliescu és Meiar kiszolgálásának tényeivel. Ne haragudjon, fel kell tennem a kérdést: ki volt hazánk külügyminisztere? Megfeledkezett ön arról, igen tisztelt miniszterelnök úr, amikor az egykori Csehszlovákiában ön úgy szorgalmazta és úgy próbálta elérni a kész helyzet teremtését a magyar ellenzék előtt, hogy szorgalmazta, hogy Csehszlovákia minél előbb építse fel a bősi erőművet?!
Ugyanakkor emlékeztetem önt arra, hogy a hazai ivóvízkészlet elapadása... (Derültség. - Zaj a kormánypárti padsorokban.), a Szigetköz elmocsarasítása, a Duna elterelése és - ismétlem - a hazánk területének megcsonkítása miatt tiltakozó ellenzékkel szemben ki volt az a külügyminiszter, aki megint csak elárulta hazánk érdekeit. Ne haragudjon, névegybeesésről, valamiféle véletlen dologról van szó, hogy akkor is Horn Gyulának nevezték a külügyminisztert? (Dr. Szabó Zoltán: Most nem hívják úgy!) Miért nem dicsekszik azzal, hogy sok száz milliárd forintot költöttek el egy olyan erőmű létrehozására az ön szorgalmazása mellett, igen tisztelt miniszterelnök úr, amelyet végül is az elszegényített magyarsággal fizettettek meg? (Dr. Szabó Zoltán: Hazudik!)
Ezek után ön volt az, aki elment Ausztriába könyörögni néhány száz millió schillingért! Vagy elfelejti, hogy most megint több száz milliárd forintjába kerül a magyar népnek az, hogy az önök dilettáns, tehetségtelen, a nemzetrontást elősegítő külpolitikájukat majd valahogy helyrehozzák?! (Felzúdulás a kormánypárti oldalon.) Ne a szomszédsági politikáról beszéljen, igen tisztelt miniszterelnök úr, hanem beszéljen arról, hogy mikor távozik már a posztjáról... (Zaj a kormánypárti padsorokban.), hogy ne okozzon több kárt! Erről beszéljen! Az én szomszédságom és az ön nemzetrontó külpolitikája nem egyeztethető össze! (Földesi Zoltán: Hát nem!) Ez a szomszédság (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) helyes politikája! (Zaj és közbeszólások a kormánypárti padsorokban. - Taps a Független Kisgazdapárt soraiban.)
