DR. KIS ZOLTÁN
DR. KIS ZOLTÁN
DR. KIS ZOLTÁN földművelésügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Nem is tudom, hirtelen, sorjában mivel kezdjem, mert a napirend utáni felszólalás címe: "Ismét búzaértékesítési gondok." Ezzel szemben itt adóról, sarcról, tejmizériáról és egyéb, a magyar földet a külföldiek kezére játszó kormányzati ármánykodásról van szó. Öt percben nyilván nem lehetett mindegyiket részleteiben kifejteni, de bízom abban, hogy képviselő úr minden egyes ülésnap végén egy-egy témát terítékre vesz, és akkor végig tudjuk beszélni a dolgokat.
Én most a gabonánál maradnék, hisz ez volt a cím. Amire ön utal, hogy a kormányzat milyen intézkedéseket mulasztott el vagy miket tett, arra azért mondanék néhány adalékot, mert a tények sem haszontalanok, és ahogy Torgyán doktor úr szokta mondani, néha makacs dolgok, azokra figyelemmel kell lenni.
Az országban a megtermelt gabonának mindössze 45 százaléka haladja meg a takarmányminőséget. Erre a 45 százalékra meg lett hirdetve a garantált ár. Ezzel szemben az értékesítés jelenleg - az októberi felvásárlási adatok tükrében - 25 600 forint tonnánként - az étkezési búzáé.
(22.20)
Az sajnos tény, hogy több mint fele a gabonának nem éri el ezt a minőséget - takarmányminőség -, amelynek jelenlegi tőzsdei ára 15 500 forint körül mozog. Azt képviselő úr sem gondolhatja komolyan, hogy mindenféle minőségű gabonára az állam vállaljon garantált felvásárlási árat, hogy az még a termelőnek kifizetődő legyen.
Fel szeretném hívni a figyelmet a dán, a holland, a német és a francia modellre - csakúgy, mint ön -, ahol nemcsak az adatszolgáltatási kötelezettség működik a gazdálkodóknál, hanem a közösen vezetett, minőséghez kötött árgarancia és az intervenciós alap esetleges piaci zavarokra. Most, jelenleg Magyarországon a minőségi búzánál nincs piaci zavar. Nincs piaci zavar, mert nagyon jó áron értékesíthető. A gyenge minőségű terméknek meg nincs ára, mert sajnos a gyenge minőséget senki nem fizeti meg.
Hogy miért gyenge a minőség? Két okra vezethető vissza. Az egyik: az utóbbi két évben meglehetősen jól lehetett értékesíteni a gabonát, ezzel szemben a talajerő-utánpótlás, a megfelelő talaj-előkészítés és a fémzárolt vetőmag használata nem nagyon terjedt el. Költségtakarékosak vagyunk, kétségtelen. Ahogy ön is mondta, nem mindenkinek van meg az a pénzeszköze, ami egy-egy ciklust, egy-egy periódust át tud hidalni. Ez azonban visszaüt. Ilyen minőségben üt vissza. Nem hiszem, hogy ha nekünk a francia, a dán vagy a holland modellt kell követnünk, akkor minden, az országban megtermelt gabonára az adófizetők pénzét kell odaadni.
Ezzel szemben mégis történtek intézkedések, a következők:
A takarmányszükséglet megvásárlására 1997. VI. hó 17-én hirdettük meg a kedvezményes felvásárlást, ami kamatpreferenciás hitelt biztosít az állattartók részére. Az 1997. évi termelésű búzánál a közraktározási támogatást leszállítottuk a malmi minőségről az eurobúzára, illetve az ennél gyengébb minőségű búzára is. 40 százalékos kamattámogatás jár arra a közraktártól fölvett pénzeszközre, amelyre ön hivatkozott, hogy az őszi vetéseket és a munkákat el kell kezdeni, és ehhez pénz kell. Pénz és fémzárolt vetőmag. Az 1997. évi búzára, durumbúzára, árpára és ennek exportjára VI. hó 17-én megjelent a rendelkezés. Az 1997. évi termelésű kukoricára, 1 millió tonnára az engedélyezés szeptember 20-án kiment. Tehát az export, a helyi takarmányvásárlás, az állattartók támogatása és a közraktár-támogatás együttesen működik.
Nem mondom azt, hogy most nem lesznek értékesítési gondok azoknál, akik a gyenge minőségű búzát voltak kénytelenek betakarítani. De azt mondom, hogy ha valaki jól gazdálkodik, ügyesen termel és megadja azt, ami a földnek jár, akkor az őáltala előállított értékben és a kellő minőségben nemcsak garantáltan, hanem jóval a fölött tudja a búzáját értékesíteni.
Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps.)
