DR. KÖKÉNY MIHÁLY
DR. KÖKÉNY MIHÁLY
DR. KÖKÉNY MIHÁLY népjóléti miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Nagyon köszönöm képviselő asszonynak, hogy ebben a tényleg nagyon fontos kérdésben szót emelt, és tette ezt a rokkantak, a fogyatékosok nemzetközi napjának időszakában, amely napról egyébként országszerte nagyon méltó módon megemlékeztek.
Valóban úgy áll a helyzet, hogy itt késésben vagyunk. Nem szeretném hosszan emlegetni, mik ennek a késésnek az okai, kezdve a koncepcionális vitáktól egészen addig, hogy ha egy ilyen törvény megszületik, akkor természetesen milyen fedezetet lehet a törvény végrehajtásához biztosítani. Túl vagyunk ezeken a vitákon, és a Ház nyilvánossága előtt szeretném elmondani, hogy 1997 augusztusában a kormány képviseletében a fogyatékos emberek jogairól és egyenlő esélyeik biztosításáról szóló törvény koncepcióját minden parlamenti párt frakciójának, az érintett szaktárcáknak, az érdekképviseleteknek megküldtük. Úgy tudom, hogy még ellenzéki oldalon sincs kifogás a törvény meghozatalával szemben, sőt van olyan ellenzéki párt, amely örömmel üdvözölte a koncepciót.
A kormány a kodifikált változatot novemberben tárgyalja, és a feszített ütemmel együtt is azon leszek, hogy a törvény tárgyalása 1998 elején megkezdődhessen, és a parlamenti ciklus végéig a törvényhozói döntés is megszülethessen. Hiszen valóban - ahogy képviselő asszony említette - szükséges a fogyatékos emberek jogainak általános deklarálása és velük szemben a hátrányos megkülönböztetés tilalmának a kimondása. Annak ellenére fontosnak tartom ezt, hogy egyes területeken nyilvánvalóan többéves megvalósítási periódust kell majd megfogalmazni, pontosan azért, hogy a szükséges intézkedések meghozatalára elegendő idő álljon rendelkezésre.
Ahhoz is idő szükséges, hogy a rehabilitációs rendszert olyanná formálhassuk, amilyenre az Európai Unió tagországai közül néhány joggal büszke. Itt nyilvánvalóan sok évre, esetleg évtizedekre is szükség van. De törvény nélkül is - ahogy erről a képviselő asszony beszélt - elkezdtük ezt a rendszert építeni, éppen a foglalkoztatási törvény tervezett módosítására alapozva.
Végül szükséges a fogyatékos embereket érintő ellátások jelenleginél egyszerűsítettebb rendszerének a kialakítása, azt is hozzátéve, hogy az ellátási rendszer új alapokra helyezése nem várható a jelenlegi törvénytől, ennek a fedezetét nyilvánvalóan az éves költségvetési törvényekben kell majd megtalálni. Azt is szeretném elmondani, természetesen még ezen a területen sem indokolt, hogy minden társadalmi költséget a központi költségvetés viseljen. Van példa arra - ilyen példa a MÁV esetében kimutatható -, amikor a teherviselő vállalat is példásan közreműködik az akadálymentesítésben. Azt gondolom, hogy itt közös társadalmi felelősségről van szó, amikor az akadálymentesítés költségeiről gondoskodunk.
Még egyszer köszönöm képviselő asszonynak, hogy erre a kérdésre felhívta a figyelmet, és a törvény-előkészítés folyamán is számítunk a parlament minden oldalán a pártok szakértő együttműködésére.
Köszönöm. (Taps.)
