FEDOR VILMOS
FEDOR VILMOS
FEDOR VILMOS (MSZP), a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt héten fejeződött be a civil szervezetek világtalálkozója, melynek első ízben adott otthont hazánk. Itt tartotta közgyűlését ennek keretében a Civicus. Jövő héten pedig, éppen itt, az Országgyűlésben kezdődik meg a közhasznú szervezetekről szóló törvénytervezet általános vitája.
Ma olyan törvénytervezetet terjesztünk Hankó Faragó Miklós szabaddemokrata képviselőtársammal a tisztelt Ház elé, amely e szektor számára a működéséhez talán legfontosabb ingatlanhasználat kérdését szabályozza.
Tisztelt Képviselőtársaim! Hétéves mulasztást pótol a törvényhozás, amikor a törvényalkotás szándékával napirendjére tűzi a társadalmi szervezetek ingatlanhasználatának jogi rendezéséről szóló törvényjavaslatot. Az ingatlanhasználat rendezéséről, mégpedig végleges rendezéséről beszélünk, hiszen az e tárgykörben hét esztendővel korábban született törvény átmeneti szabályokat fogalmazott meg, ugyanis az 1990. évi LXX. törvény, az akkori kormány és parlament szándékai szerint még az 1990. évre a végleges szabályozás igényét is meghatározta. Sem akkor, sem az azt követő években a törvény nem született meg.
Fontosnak tartom, hogy az 1990-ben alkotott törvény legfontosabb vonásait felidézzem most, a törvényjavaslat általános vitájának megkezdésekor. Azt hiszem, egyetértünk abban, hogy az alaptörvény jellegét tekintve az úgynevezett rendszerváltó törvények közé sorolható. Rendszerváltó jellegét adja, hogy megszüntette az európai joggyakorlattól teljesen eltérő és egyfajta sajátos szocialista tulajdonjogként értelmezhető kezelői jogot, s tette ezt azzal a szándékkal - és ez a rendszerváltó jellegre utaló másik vonása -, hogy új alapokra helyezi az ingatlanvagyon hasznosítását. Ez a szándék azonban nem valósult meg.
Volt ugyanakkor a törvénynek egy nagyon fontos megállapítása, hogy tudniillik a törvény a kezelői jogot vagyon értékű jogként ismerte el, hiszen helyette egy másik típusú vagyoni jogot, az ingyenes használati jogot biztosította a társadalmi szervezetek számára. Ez nem bizonyít mást, mint azt, hogy az első szabadon választott Országgyűlés nem elvenni akarta az ingatlanokat a társadalmi szervezetektől, hanem szabályozni azok használatát oly módon, hogy figyelembe veszi a rendszerváltozást követően kialakult és a társadalmi szervezetek működését is érintő változásokat.
Mint mondtam, a végleges rendezés hét éve várat magára. Ennek következményeként a társadalmi szervezetek teljes bizonytalanságban működtek és működnek jelenleg is. Ugyanakkor az a nagy értékű vagyon, amit az ingatlanok jelentettek, folyamatosan pusztult, hiszen az államnak nem volt pénze, a használó társadalmi szervezeteknek pedig sem pénzük nem volt, sem érdekük nem fűződött az ingatlanok felújításához.
Tisztelt Képviselőtársaim! Mindezt figyelembe kellett venni akkor, amikor két esztendővel ezelőtt elkezdtük az önök előtt fekvő törvényjavaslat előkészítését. A szakmai tervezetet a pártok tizenhat alkalommal vitatták meg, a törvényjavaslatot folyamatosan egyeztettük az érintett minisztériumok szakértőivel és több társadalmi szervezet képviselőjével is.
A javaslat részletesen és teljeskörűen szabályozza az ingatlanhasználatot, megszünteti az ingyenes használati jogot, s helyébe az alaptevékenységhez szükséges mértékig tulajdonjogot biztosít. Ezzel lehetővé teszi azt, hogy a társadalmi szervezetek a működésükhöz szükséges és az infrastruktúra fontos részét képező ingatlanhoz jussanak. Ugyanakkor bérleti jogot biztosít a használó társadalmi szervezetek számára az irodahelyiségeken felüli, de az alaptevékenységük folytatásához szükséges ingatlanokra.
Tisztelt Képviselőtársaim! Önök joggal kérdezhetnék tőlem: vajon mi lesz azokkal a szervezetekkel, amelyek 1990 után, tehát a rendszerváltozást követően alakultak? A törvényjavaslat lehetőséget biztosít arra, hogy pályázat útján egy, a demokrácia szabályai szerint létrehozandó bizottság döntésével egyéb társadalmi szervezetek, alapítványok is ingatlanhoz jussanak - olyanok, amelyek ma egyáltalán nem rendelkeznek ingatlannal, hiszen többségük 1990 után alakult.
(18.00)
Van még egy fontos kérdés, amiről mindenképpen beszélni kell: a közvélemény mindig élénken reagál arra, ha szervezeteknek állami vagyont juttat az Országgyűlés. Fontos vonása a törvénynek, hogy biztosítani kívánja a megfelelő szankciók alkalmazásával is azt a követelményt, hogy az ingatlanok a jövőben is társadalmi célokat szolgáljanak. Éppen ezért tizenöt évig tartó elidegenítési tilalmat rendel el a törvényjavaslat.
Tisztelt Képviselőtársaim! Nagy jelentőségű törvényjavaslatot tárgyalunk, olyan javaslatot, amelyre joggal figyel a közvélemény. Úgy gondolom - ezt önök is tapasztalhatták -, hogy örökösen hírértékkel bírt és bír a sajtó számára. Éppen ezért fontos, hogy a hétéves mulasztást pótoljuk, és tegyük mindezt valamennyi érintett számára megnyugtató módon. Meggyőződésem, hogy a önök előtt fekvő törvényjavaslat ezt a célt szolgálja.
Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)
