DR. BERNÁTH VARGA BALÁZS
DR. BERNÁTH VARGA BALÁZS
DR. BERNÁTH VARGA BALÁZS (FKGP): Elnök asszony, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy előbb néhány gondolattal Puha Sándor képviselő úr felszólalására reagáljak, tudniillik a Független Kisgazdapárt képviselői által, de mondhatom, hogy az ellenzéki képviselőtársaim által előadottakkal én mindenben egyetértek. Az a szó, hogy részükről “csúsztatás” volt, azt hiszem, nem volt benne több csúsztatás, mint amit éppen Puha Sándor képviselőtársam előadott nekünk.
Mindenekelőtt emlékeztetném képviselő urat: a Független Kisgazdapárt újjáalakulása óta mindig a tulajdon volt az elsődlegessége, a tulajdon körén belül mindenekelőtt a termőföldingatlan tulajdonjogának a rendezése. A tulajdonrendezést elsősorban azért tartottuk elsődlegesnek, hogy egy rendezett mezőgazdaság alapjait vesse meg az akkori kormány. Kérem, a földkérdésben a Független Kisgazdapárt nem tudott sohasem engedni, ma sem tud engedni álláspontjából, tudniillik elsősorban a föld az eltartó ereje ennek az országnak, a földet művelő emberek egész társaságával. Ha túlterjeszkedek azon, hogy ez egy nagy vagyona az országnak, kincs, akkor azt is meg kell eleveníteni, ki kell mondani, hogy ez a föld a haza része. Igenis el kell mondani, képviselő úr, azt is - hiába fájlalják Trianont -: Trianonban kétharmadát vették el a magyar földnek, ezt az egyharmadát pedig nekünk, a képviselőtársaimnak is meg kell védeni, hogy ez idegen kezekbe ne jusson.
Megállapításunk szerint a Független Kisgazdapárt eddig elmondott és kifejtett álláspontja, azt hiszem, oly részben tényeken is alapul, másrészt pedig vigyázza azt, hogy ez a föld azoké maradjon meg Magyarországon, akik valóban a földet művelik.
A bérlet kérdésében nem kívánok állást foglalni, viszont azt elmondanám: elsősorban nem azt látom, hogy ez a törvényjavaslat a külföldiek földtulajdonhoz való juttatását célozza. A későbbiek során kitérek arra, hogy miért nem látom ezt. Ez lényegében egy másodlagos kérdés lesz, amelyhez egy bizonyos idő eltelte szükséges, hogy a külföldiek is valóban hozzájussanak a földtulajdonhoz.
A törvényjavaslat szerint a cél az, hogy a föld értékesítését elősegítse a majdani hatálybalépésével ez a törvény. Kérem szépen, felmerült a szaklapokban, hogy van-e erre megfelelő földalap. A szaktárca részéről hangzott el többször, hogy földhiány van, különösen a részaránytulajdonból. Úgy fogalmazódott meg e hiány oka: sok volt a beruházásra kivont terület, vagy ok volt az aranykorona-érték rossz meghatározása a földkiadások kártalanítása során is, rossz a helyrajzi számozás meghatározása. Ehhez hozzátenném: etikátlan földkiadásokra is sor került sok esetben, körbe kell nézni Magyarország nagyon sok településén. Ebből következik viszont, hogy a rendszerváltás óta a földek tulajdonba adása botrányos körülmények között folyt le. Meg merem kockáztatni, hogy a tulajdon lezárása is ugyanilyen botrányos körülmények között fog bekövetkezni, bármelyik kormány legyen is hatalmon.
A részaránycsökkentés és a megváltás állami részről aranykoronánként nem jelenthet megoldást, mert ha valóban piacgazdaságot akarunk a föld értékesítése tekintetében, akkor egy egész más megoldást kell javasolnia a kormánynak. További gondot látok: mintegy 150-200 milliárd forint az a jelzáloggal terhelt részarányföld, amellyel egyszer később a bankok kezdhetnek valamit, és ha a bankok kezdik meg, e föld árverezésre kerül, és ezen keresztül valóban külföldi tulajdonba kerül a termőföld.
Nem megoldás a törvénytervezetnek ez a törvényi szintre való emelése. A kormány birtokpolitikája a nemzeti agrárprogramban nyert megfogalmazást. Ez azonban túl általános volt, túl későn is érkezett, s a kormánynak már lehetősége lett volna korábban - kormányra jutásakor - megfogalmazni azt az agrárprogramot, amellyel valóban a magyar mezőgazdaságot szilárdította volna meg.
Eddig is hiányzott, és a programból is hiányzik az ellenőrzés a termőföld tulajdonviszonyai tekintetében, különösen a határok mentén, gondolok a nyugati határokra. Zsebszerződésekről beszélünk, azonban más irányban kellene kereskednünk, hogy kié lett a föld, kik használják, kik a birtokosok, azok személye. Ezt kellett volna beépíteni a nemzeti agrárprogramba, nem pedig a földforgalom miatt e törvénytervezet soraiban aggódni.
Egyébként e törvénytervezet elsődleges célját nem abban látom, hogy valóban a külföldiek jussanak soron kívül földhöz, én visszanyúlnék az 1994-es választásokat követő időszakra, tudniillik a kormányhoz közel álló csoportok mindegyike kivette részét akkor és azóta is az úgynevezett nagy népi osztozkodásból, kivéve azt a földlobbyt, amely érdekeit ma szolgálja ez a törvénytervezet, és később majd, gondolom, a törvény. Megítélésünk szerint az Antall-kormány alatt egy olyan helyzetet teremtettek, hogy nem volt kellő földalap, amellyel 1994-ben a földlobby érdekeit ki lehetett volna elégíteni. Tehát nem volt mit osztani vagy osztogatni, és most ennek alapjait kell megteremteni. Tudniillik e csoportnak történő ígéret valóra váltása a választások előtt nyilvánvalóan elsődleges és jó húzóhatású is lesz.
Azok az alapkövetelmények, amelyek bennem megfogalmazódnak e törvénytervezet kapcsán, úgy hangzanak:
A legfontosabb: szabad ismét forgalomba kerülő termőföldet teremteni, és azt lehetőleg a legolcsóbb áron értékesíteni. Megfelelő törvényi kereteket kell biztosítani ahhoz, hogy a termelőszövetkezetek és egyéb jogi személyek földhöz juthassanak. Megfelelő anyagi hátteret kell biztosítani a földvásárláshoz.
Megítélésem szerint ez a lényege a termőföldről szóló törvénytervezet vitájának, alapjainak. Bár nem a fenti sorrendben határoztam meg, hogy hogyan lehet kielégíteni ezeket az alapkövetelményeket, de azért, hogy részben megvalósul, és hogyan valósul meg, erre még szabadjon kitérnem.
A forgalomba kerülő földet, tehát a földalapot megteremteni csak úgy lehet, ha valakitől először elveszünk földet. Ez nyilvánvalóan nem történhet úgy, mint az ötvenes években történt - tehát a földet művelőktől, tulajdonosoktól. A bérlőket rá kell kényszeríteni arra, hogy önként hozzák forgalomba. Ez pedig csak akkor lehetséges, ha járható útra tekintünk.
(20.40)
Tömegesen kell olyan helyzetbe hozni a tulajdonosokat - különösen a kistulajdonos termelőket -, hogy a gazdasági kényszer alatt önként adják el ezt a földet. Erre már 1997-ben a búza árának manipulálása és mesterséges leszorítása is lehetőséget biztosított.
A Független Kisgazdapárt már 1996 decemberében felhívta a figyelmet arra, hogy mesterségesen le fogják szorítani a búza és egyéb kalászos termékek árát. Jelzett erre egyrészt a bentlévő óbúzakészletek körül kialakított bizonytalanság, az exportengedélyek időleges visszatartása, nehezítése és az export megindulásának elhúzása. 1996 végén, illetve 1997 elején korrekt szakmai irányítás és akarat mellett még az egész raktárkészlet értékesíthető lett volna. Ennek koncepciózusan az ellenkezője következett be.
A búza árának aratási szezonra történő leszorítása egybeesett a kormány érdekeltségi körébe tartozó malomipar kívánalmaival. 1997 márciusában belső egyeztetés alapján egy megállapodás jött létre a malomipari vállalatok között, hogy az aratási ár 18-20 ezer forint lesz tonnánként, függetlenül a világpiaci és egyéb tényezőktől. A malomipar tulajdonosi körébe olyan alkalmazottak is tartoznak, akik ráhatással tudtak lenni ennek az árnak a kialakítására. Így a gazdasági és politikai érdekek teljes egybeeséséről beszélhetnénk.
Az alapkövetelmények közül az elsőnek említett téma közvetlenül az aratás előtt megvalósítottnak látszott. A búza ára a politikailag kitűzött cél körül mozog. Ez azt jelenti, hogy maximálisan 20 ezer forintos felvásárlási ár (Dr. Kis Zoltán: 24 500 forint!) és a cirka 25 ezer forintos önköltségi ár mellett a termelők és főleg a kistermelők lehetetlen helyzetbe kerülnek.
Ezek az árak sajnos, államtitkár úr, tények (Dr. Kis Zoltán: Ezek sajnos nem tények!), mert az aratás már régen (Dr. Kis Zoltán: Ez butaság!) bekövetkezett, és azt nagyon jól tudták, hogy a kistermelők raktár hiányában ezeket nem tudják raktározni, és valamikor csak október körül tudják eladni. Fel kell adniuk a termelési egzisztenciájukat azoknak a termelőknek, akik ebbe a helyzetbe kerültek.
A tömeges tönkremenetel tömeges olcsó földeladáshoz vezet. Tömegeshez, mivel az 1996-os búzaár sok kistermelőt vett rá a nagyobb termelésre vagy a több földön való termelésre. A politikai és a gazdasági cél megvalósul e törvénytervezet kapcsán, ha az jogerőre emelkedik: megfelelő alacsony áron nagy tömegű föld kerül piacra.
Az utóbbi években kialakuló, önállóan gazdálkodó paraszti réteg jelentős része visszasüllyed alkalmazotti, függő, kiszolgáltatott helyzetébe. A falu társadalmi helyzete visszaalakul a '80-as éveknek megfelelően, ismét - politikailag is - irányíthatóvá válik az eredeti vezető réteg számára, függetlenül attól, hogy az termelőszövetkezet vagy annak utódformájáról legyen szó. A vezető réteg - nevezzük nyugodtan uralkodó rétegnek - ugyanaz marad, melyről a bevezetőben már szóltam.
Másodlagos, de nem elhanyagolható eredmény a kormány érdekeltségi körébe tartozó malomipar kiemelkedő haszna.
A második alapkövetelmény a törvényi keretek biztosítása, hogy a föld a célcsoport, a földlobbyk tulajdonába juthasson. A földtörvény módosításának alapvető célja - legalábbis a kormány részéről - nem a külföldiek földhöz juttatási lehetőségének elsődleges megteremtése, hanem a fent vázolt cél, a volt és jelenlegi lobby ígéretének megfelelő földkielégítés. A fent leírt társadalmi hatás már csak hozadék, de az számukra nagyon pozitív és előnyös hozadék, ugyanakkor a polgári társadalom számára eléggé negatív.
Meg kell említeni, hogy hasonlóan törekszik a kormány a másodlagos cél megvalósítására, a földtörvény módosítására, de az alapcél a külföldi tőke útjának biztosítása a termőföld megvásárlására. A kormány céljainak egy ideig gátat szabott az Európai Közösség kifogása, hogy egyenlő elbírás alá essen minden gazdasági társulás. Ez azonban még konfrontációra vezethetett belül, ezért e törvényjavaslattal szemben is a kormány megvalósítani kívánja e törvény módosítását.
A következő alapkövetelmény megvalósítása, vagyis a megfelelő anyagiak biztosítása jogi személyek vagy utódszervezeteik számára már elenyésző problémát jelent, hiszen annak részben megvannak a törvényi feltételei. Ezen törvényi feltételek - a földvásárlás támogatása - jelenleg még nem a célnak megfelelőek, de azok csendes módosítása nem jelenthet problémát. Meg kívánom jegyezni, hogy a jelenlegi földvásárlási támogatás bonyolultságánál és feltételrendszerénél fogva senki számára nem elérhető, de nem is ez volt a cél, hanem a majdani módosítások alapjainak a lerakása.
Összefoglalva a leírtakat: itt egy hosszú távú, átgondolt koncepcióról van szó, melynek megvalósítása során a kormány saját oldaláról nézve csak az időhiánnyal küszködve követhet el hibákat, mégpedig a megvalósítás folyamatában.
Amennyiben nem kerül megakadályozásra a földtörvény jelenlegi módosítása és nem történik meg a most tönkreteendő réteg megmentése - melynek még ilyen rövid távon is megvannak a módozatai -, akkor a fent leírt koncepció minden elemében megvalósul, egy szűk réteg érdekében, az ország és a társadalom hosszú távú kárára.
A törvényjavaslatot nem kellene tárgyalni. Szíves figyelmébe ajánlom az előterjesztőnek, hogy vonja vissza, hiszen az állampolgárok közérzetét is javítani lehetne vele. Helyette a tulajdonrendezést kellene elsősorban a kormány programjára tűzni.
Köszönöm szépen. (Taps a Független Kisgazdapárt soraiból.)
