DR. GÉCZI JÓZSEF ALAJOS
DR. GÉCZI JÓZSEF ALAJOS
DR. GÉCZI JÓZSEF ALAJOS (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Csupán azért, hogy az utókor a jegyzőkönyvet alaposan vizsgálgatván majd a politológiai tanulmányok keretében a XXII. században kicsit bonyolultabban lássa a Magyar Országgyűlés tagjainak történelemszemléletét, azért szeretném a mostani földügyek és a múltbeli földügyek közti néhány különbségre felhívni a figyelmet.
Az egyik az, hogy a magyar földesurak annak idején Erdélyországban és másutt nem rendelkeztek elegendő pénzzel a bővített újratermeléshez, és nem is tudtak külföldi tőkét bevonni ennek bővítésére. Ezért azt csinálták, hogy olcsó munkaerőhöz jussanak, természetesen betelepítették az olcsóbb munkaerőt jelentő, sok esetben szlovák és román jobbágyokat. Ez megint csak arról szólt, hogy a versenyképtelenséget a telepesek behívásával próbálták orvosolni. Ennek valóban az lett a következménye, hogy a románság és más népcsoportok egyre nagyobb telekhez, egyébhez jutottak. De hát ha ezen végigmegyünk, akkor ahhoz is el kell jutni, hogy ezt a legendák szerint viszont egy fehér lóért vettük a szlovák szomszédaink örökösétől, s azt hiszem, ezen az úton semmit nem mondunk.
A másik pedig, hogy Vaszij Vasziljevicset pláne ne emlegessük, mert amikor idejöttek negyven évre az oroszok, akkor nekik nem kellett földet vásárolni ahhoz, ők akkor nem is tudtak arról, hogy itt a földmagántulajdonnal jobban meggyökerezhetnének. Az a rendszer ezt az ügyet nem ismerte föl.
Másrészt pedig arra is felhívnám a figyelmét: mindannyian olvastuk Jókai Mórnál Az új földesurat. Az arról is szól, ha valaki idejön külföldről és itt megtelepszik, hoz magával tőkét, az előbb-utóbb ehhez a hazai földhöz idomul, és ezt a gazdaságot gyarapítja, és ebbe a klubba akar bekéredzkedni, a magyar agráriusok klubjába.
Ezt csak azért mondtam volna, mert nagyon veszélyes példálózás történt, és e törvény esetében nagyon sok veszély van. De ez, amit itt ön elmondott, ez semmiféleképpen nem létezik.
