DR. KIS ZOLTÁN
DR. KIS ZOLTÁN
DR. KIS ZOLTÁN földművelésügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök asszony. Én nem tudom, miért kell olyan adatokra hivatkozni, kedves képviselőtársam, amelyekről önnek fogalma sincsen: el nem olvassa azokat a szabályokat, amelyek a gabonaértékesítés kapcsán május óta folyamatosan megjelennek.
A Magyar Közlöny önnek mint ügyvédnek jár. Abban április óta folyamatosan benne van, hogy milyen támogatást adtunk azoknak, akiknek takarmányra volt szükségük; és túlzottan magas... - mert tavasszal bizony magas volt a takarmányár! Innen beszéltek önök, hogy miért magas a takarmánykukorica, a takarmánybúza ára, segítsünk már az állattenyésztőknek, hogy olcsóbb legyen. Adtunk ehhez kamatmentes hitelt (Göndör István: Így van!), hogy az állattenyésztők meg tudják csinálni! Júniusban kihoztuk az első számú intézkedést, ami azt jelentette, hogy aki közraktárban - tetszik tudni, mi az a közraktártörvény, együtt fogadtuk el, ugye? - helyezi el az áruját, az 70 százalékos kamattámogatást kap erre az elhelyezett árura, valamint a tárolási költséget átvállaljuk. Ha művi tárolásba teszi, tehát nem viszi át a közraktárba, a saját raktárában tárolja, ugyanúgy megilleti ez, hogy ne kelljen neki értékesíteni, és már pénzhez juthasson - a közraktár úgy működik, mint a zálogház: beviszem az árut, kapok érte pénzt. Hogyha jobb kondíciókkal tudom később eladni, akkor majd eladom másnak, csak nyilvánvalóan kifizetem a közraktárnak azt, amit korábban felvettem, és a raktározási támogatást, amire az állam az adófizetők pénzéből bizony kemény támogatásokat biztosít.
Hogy mennyi a búza ára, azt Magyarországon nem öt kereskedő szabja meg: van egy világpiaci ár, ami minőséghez kötött. A minőség, csak csendesen jegyzem meg, nemcsak a sikérszám: van itt még esési szám is, amiről azért elbeszélgethetünk, hogy ez a csírázással, fehérjetartalommal milyen összefüggésben van. Nem vagyok biológus, én is jogász vagyok, mint ön - csak vettem a fáradságot, hogy ezeket megtanuljam, ha már valamihez hozzá akarok szólni. Nem lenne haszontalan, ha ön is ezt tenné, hogyha egy-egy ilyen felszólalást elenged - mármint szakmai vonalon - a kukorica magyarországi árával kapcsolatban.
Ami a takarmánybúzát illeti: a takarmánybúza tárolására is, bármennyire fájdalmas, kiterjesztettük a tárolási támogatást, 40 százalékos kamattámogatással. Pedig ha engem kérdezne: őszintén, erre nem adnék tárolási támogatást. Mert a rossz minőségű búzát, amely nem üti meg az étkezési minőséget, hiba állami támogatásban részesíteni. Sajnos most megtesszük, mert megtesszük, mert nem akarjuk, hogy a gazdák, akik gyengébb minőséget állítottak elő, most hátrányt szenvedjenek. De amikor arról beszéltünk, hogy fémzárolt vetőmagot vegyenek, tavaly 24-26 ezer forintos értékesítés után, amikor arról beszéltünk, hogy a növényvédő szert, a műtrágyát adják meg, hogy jó minőségű termésük legyen, akkor erre nem sokan voltak fogékonyak!
Volt viszont két fogékony ember az önök frakciójában, Barkóczy Gellért és Dögei Imre, akik elmondták nekem, hogyan értékesítették és mennyiért a búzájukat, és hogy volt-e nyereségük rajta vagy sem. Kérdezze meg tőlük a folyosón! Nekem elmondták - nem panaszkodtak. Hál' istennek, hogy ilyen gazdák is vannak önök között! Jó lenne, ha ők szólalnának meg itt búzaügyben a minőség kapcsán; mondjuk, ilyen késő esti órában lehet, hogy már lepihentek, vagy ez nem érdekli őket, de ezek az emberek tudnak termelni, tudnak gazdálkodni, és nyilván kevesebbet szónokolnak itt a búza minősége és az ár közötti összefüggésekről.
Még egy dolog, amit ön az export-import vonatkozásában mondott: tessék már elővenni a KSH-nak a kiadványait, visszamenőleg úgy három évre! 3 milliárd dollárt hoz ennek az országnak a magyar mezőgazdaság, és 1 milliárd dollár az importunk. Tehát 2 milliárd dollár nettó szaldónk van: pozitív szaldónk, kedves képviselő úr! Akkor mire törekszünk mi?
Azt meg lehet tiltani, hogy ide külföldi áru ne jöjjön be, egy deka se. De akkor tessék megmondani nekem, hogy ezt a 3 milliárd dollárnyi exportterméket ki fogja ebben az országban megenni!? És honnan szedünk 2 milliárd dollár pluszszaldót ahhoz, hogy az államháztartási egyensúly javításában ezt az ágazatot ilyen pozícióban tartsák? Tessék megmondani: ezt honnan váltsuk ki? És akkor azt is tessék elmondani, hogy ez a magyar mezőgazdaság csak belföldi ellátásra lesz berendezkedve: nyilvánvalóan import semmi. Na de akkor export se lesz, mert minket se fognak kiengedni sehova a piacra! Meg lehet tenni viszonossági alapon, meg lehet tenni kölcsönösségi alapon; csak hogyha ön erre komolyan kísérletet tenne, akkor 400 ezer parasztot most azonnal elzavarna a földjéről, kedves képviselő úr! És ennek a 400 ezer parasztnak ön kereshetné meg a munkahelyét, mert körülbelül ennyien vannak azok, akik az export előállításában közreműködnek - nem is rossz minőségben.
Még egy adalék hozzá, és ezzel befejezem: az export minőségű árunak több mint 80 százalékát a társasvállalkozások állítják elő; a belföldi fogyasztásnak körülbelül ilyen arányát az egyéni gazdaságok állítják elő. Hogyha már az érdekekre és az indokokra kíváncsi, körülbelül ez motiválja azt, hogy a társasvállalkozások is szerezhessenek legfeljebb 300 hektárnyi földterületet, ha arról a helybéli önkormányzat és a helyi községi mezőgazdasági bizottságok is úgy látják, hogy ez használható és egy jó példa.
És valóban, a földet vigyük vissza oda, ahova való: vidékre, és ne tartsuk olyan embereknél, mint például ön vagy én, akik ügyvédek, és csak azért van földjük, mert egy rossz törvény juttatott nekik, és nem tudnak ezzel a földdel mit kezdeni; és most esetleg, ha pénzünk is van, még vásárolhatunk is olcsón, hogy később, ha beindul a földforgalom, el tudjuk majd adni. Hát én azt szeretném, ha azoknak az embereknek lenne földjük - akár egyéni, akár társasvállalkozóknak -, akik ebből élnek, és ez az egyedüli létfeltételük.
Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)
