DR. PUHA SÁNDOR
DR. PUHA SÁNDOR
DR. PUHA SÁNDOR (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő 4749. számú törvényjavaslat most már hónapok óta kavar indulatokat, képezi politikai vita - nem szakmai vita, hanem politikai vita - tárgyát. Jellemző a vita stílusára és hangnemére, hogy egyesek Trianont és Erdély elvesztését emlegetik a tervezet kapcsán, szóhasználatuk pedig már-már a legszebb Rákosi-féle időket idézi: rablótőke, karvalytőke, külföldi spekulánsok és a többi. Kíváncsian vártam, mikor hangzik el az imperialisták térhódításával kapcsolatban valami.
A tervezettel kapcsolatban már szinte minden érv és ellenérv is elhangzott, a Szabad Demokraták Szövetségében mi is nagyon sokat vitatkoztunk, beszélgettünk róla. Miért érzem mégis, hogy nekem is el kell mondanom a véleményemet?
Egyetemi éveim kivételével egész életemet falun töltöttem, mondhatnám úgy is: földközelben; szakmám a mezőgazdasághoz, a faluhoz köt; végül: magam is földtulajdonos vagyok - továbbá szeretnék reagálni két ellenzéki képviselőtársam felszólalására.
Először nézzük, miről szól a törvénytervezet! A vitát hallgatva azt hihetnénk, kizárólag a külföldiek földhöz juttatása a témája. Erről van szó? Nem, nem erről.
Az 1. § a tulajdonszerzési korlátozások közül kíván ugyan egyet feloldani, nevezetesen a belföldi jogi személy vagy jogi személyiség nélküli más szervezet számára kívánja lehetővé tenni a földvásárlást. Azoknak kívánja megadni ezt a lehetőséget, akik jelenleg a föld 60 százalékát művelik meg, tulajdonukban viszont csak mintegy 4-4,5 százaléka van.
Ha én is egy hangzatos jelszó mentén kívánnám ezt megfogalmazni, azt mondanám: legyen a föld azé, aki megműveli. Nem szeretnék azonban ily módon érvelni. Tudjuk, hova vezetett a jelszavak mentén való törvényalkotás, például a kárpótlási törvények kapcsán. Sikerült egy anakronisztikus, már ötven évvel ezelőtt is meghaladott, korszerűtlen birtokszerkezetet kialakítani. Erről korábban már beszéltek képviselőtársaim: az összes földbirtok 97 százaléka 10 hektár alatti, ma 1,8 millió földtulajdonos van Magyarországon.
Sikerült elérni, hogy a termőföld zöme nem a falun élők, az azon tevékenységet folytatók, vagyis nem a parasztok tulajdonába került, akár egyéni gazdaként, akár szövetkezet tagjaként művelik azt meg. Sikerült elérni, hogy a mezőgazdaság tőkehiányos, hitelszegény ágazatává vált a magyar gazdaságnak, amely fejlesztés, beruházás híján alig hoz jövedelmet a belőle megélni kívánónak, tehát a parasztnak. A nem hatékony mezőgazdaság emellett pedig még drágán is termel, hisz elmaradt technológiával, sokszor kellő szakértelem és a szükséges termelőeszközök híján kénytelen dolgozni.
A tervezet tehát részben egy korlátot kíván feloldani, és ezt is feltételekhez kívánja kötni: legalább öt éve folytat mezőgazdasági tevékenységet, a székhelye szerinti településen kíván termőföldet szerezni, és megfelelő szakképesítéssel rendelkezik. Az első két feltételt akár úgy is megfogalmazhatnám, hogy Magyarországon életvitelszerűen mezőgazdasági tevékenységet folytat.
Torgyán doktor kérdezte a vita során, hogy miért az Aranybulla ellen tiltakozunk. Egyrészt kissé anakronisztikus lenne a mostani parlamentben tiltakozni az Aranybulla ellen, esetleg - visszaélve parlamenti többségünkkel - leszavazni azt. Másrészt én egyetértek az Aranybulla-idézet 23. cikkelyével, vagyis birtokot az országon kívül álló embernek ne adjanak. Igen, helyes! Birtokhoz csak az juthasson, aki életvitelszerűen Magyarországon él és dolgozik. Így jutottak birtokhoz és ennek alapján voltak magyarok vagy váltak magyarokká a Zrínyiek - horvátok voltak -, a Hunyadiak - román-szerb család -, de a Glattfelderek és a Torgyánok is, vagy az én őseim közül a sváb Schönbauerek. De így váltak magyarrá a Szent István királyunk által betelepített Hont és Vecellin lovagok, akik közül az első egy ősi magyar vármegye névadója, a másik pedig István Koppány feletti győzelmének egyik legfőbb elősegítője. Anonymus különben ezen családok őseit már a honfoglalók között szerepelteti. Érdekes gondolatokat ébreszthet Koppány és a mai ellenzék egyes politikusai törekvéseinek és nevüknek egybecsengése, rímelése.
Torgyán doktor és az Aranybulla után nézzük Orbán Viktor érvelését: a föld nem eladó, mert a haza nem eladó, itt földet csak az szerezhet, aki magyar. Én ezt úgy fogalmaznám meg, hogy aki itt akar életvitelszerűen, a mi törvényeink, szokásaink és hagyományaink szerint, vagyis magyarként élni, beszéljen magyarul, németül, szlovákul, románul, netán cigány nyelven. Tehát nem annyira a haza földje szent, mint az itt élők egyenrangúsága és identitása. Ezt azonban csak érvrendszerük tarthatatlansága miatt mondtam el; a külföldiként, magán- vagy jogi személyként való tulajdonszerzést én is, mi is továbbra is ellenezzük, és a törvénytervezet sem teszi lehetővé.
Lehetővé teszi a törvénytervezet továbbá a jelzálogjog érvényesülését a termőföld esetében is. Elevenítsük fel Széchenyi István gróf esetét a bécsi Arnstein- és Eskeles-bankházakkal, akik udvariasan visszautasították hitelkérelmét, mivel birtokai törvényi korlátok miatt csak korlátozottan voltak forgalomképesek - ősiség -, és így emiatt nem juthattak volna hozzá hitelük ellenértékéhez. Ezen irányú tapasztalatai is késztették a legnagyobb magyart egyik alapművének, a Hitelnek a megírására, amely a szabad birtokforgalom gátjainak megszüntetéséről is értekezett többek között.
Megint csak elviekben beszélnék arról, hogy a gazdasági élet megkötéseihez, a szabad forgalom és tevékenység korlátozásához elsősorban a kommunista eredetű és az erősen konzervatív politikai és gazdasági felfogások ragaszkodnak. A családi birtokok forgalomképességét korlátozta a náci Erbhofgesetz és a Gömbös-kormány parasztgazdaságokra vonatkozó szabályozása is.
Szól a tervezet arról is, hogy a földtulajdont szerzett jogi személyiségű társulat megszűnése esetén sem szerezhetnek földtulajdont azok, akik különben nem jogosultak annak megszerzésére, tehát külföldi magán- és jogi személyek. Semmis, tehát érvénytelen az olyan szerződés, amely szerint külföldi a termőföld tulajdonát megszerezheti.
(20.10)
Ez különben majdnem szó szerint így szerepel az oly sokat idézett 35/1994. (VI. 24.) alkotmánybírósági határozatban is, a tulajdonszerződés korlátozásába ütközés szerződés semmis, mondja ez. Csak láthatóvá kell tenni, mármint a szerződést. Íme egy passzus a tervezetben a zsebszerződések érvénytelenségéről, amelyek természetesen különben enélkül is érvénytelenek.
Szabályozza a tervezet a termőföldszerzést más célú hasznosítás esetén is, ugyancsak szigorú korlátokat állítva. Szabályozza az elővásárlási és elő-haszonbérleti jogot a föld használóját, megművelőjét részesítve előnyben. Szabályozza a haszonbérlet időtartamát, megemelve a leghosszabb bérleti időt negyven évre, és megszabva a legrövidebb bérlet idejét öt évben, nagyobb termelési biztonságot, kiszámíthatóbb gazdasági helyzetet teremtve ezzel, és védve a termőföldet is a kizsarolástól.
Haszonbérleti jogot az ingatlan-nyilvántartásba be kell jegyezni, mondja a tervezet. Újabb horogütés a zsebszerződéseknek. Ehhez hozzáteszem, hogy a földbérlet díja a tervek szerint jövőre a helyi adóbevétel tárgyát fogja képezni, tehát éppen a helyi társadalomnak lesz a bérleti jogviszonyokra nagyobb rátekintése és anyagi érdekeltsége is.
Ugyancsak a zsebszerződések ellen irányul a tervezet 6. §-ának a jogcím nélküli használatról szóló kitétele. Amennyiben ugyanis valaki nem tud vagy nem akar jogcímet igazolni, vagy más célra hasznosítja a termőföldet, az földvédelmi bírságot és földvédelmi járulékot köteles fizetni, amelyek adók módjára hajthatók be.
Végül felhatalmazást ad a miniszternek a talajvédelmi előírások részletes szabályozására éppen a termőföld védelme érdekében. A tervezet meghatározza a talajvédelmi hatóságok fórumrendszerét, és a törvény harminc nappal a kihirdetés után lép hatályba.
Erről szól tehát a tervezet. Ezekről szól mindössze négy és fél oldalon, tizenkét paragrafus terjedelemben. Ennél azonban lényegesen több indulat rakódott rá, és okozott igen nagy politikai hullámverést. Hangzottak el érvek és ellenérvek, megfontolandóak és naivak, szakszerűek és indulati töltésűek, igazak és sandák.
Nézzük most röviden, miről nem szól a törvény tervezete! Nem szól például a mezőgazdasági termelés másik fontos és nélkülözhetetlen eleméről, a támogatási rendszerről, annak feltételeiről, ellenőrizhetőségről, az információhoz jutásról mindkét oldalon, az őstermelői igazolvány, kamarai tagság, társulatok, ellenőrizhetőség kérdéséről. Vagyis csak az egyik pillér ez a tervezet a jövedelmező és versenyképes, hatékony mezőgazdaság megteremtéséhez. A többi pillért, remélem, sikerül még az idén megépítenünk, megerősítenünk többek között az agrárgazdaságról szóló törvényben, a költségvetési törvényben, a bortörvényben vagy a kamarai törvény módosításában.
Most pedig engedjék meg, hogy áttérjek a törvény körüli politikai hullámverésre, néhány képviselőtársam érvrendszerének bírálatára, esetenként puszta indulataik visszautasítására!
Torgyán doktorral kezdeném a sort. Idézet szeptember 9-ei beszédéből: "a kormány sunyi szándékkal félrevezesse a lakosságot, és befejezze azt a folyamatot, amelyet a privatizációval kezdett el" - mármint ezt nem engedik meg a Kisgazdák. Tehát, le a privatizációval! Nem a mértéket, a technikát vagy az esetleges visszásságokat bírálja, hanem magát a magánosítást, az alapvetően magántulajdonon alapuló gazdasági viszonyok kialakítását. Csak nem az állami tulajdont kívánja visszaállítani? Milyen más tulajdoni forma van ugyanis a magántulajdonon kívül? Esetleg csoporttulajdon, kolhoz, szövetkezet? Esetleg egy szájból akar hideget és meleget fújni, amivel pár perccel később ő maga vádaskodik?
A gazdasági társaságok gyakorlatilag minden korlát nélkül szerezhetnek földtulajdont - állítja később. Öt év helyben lakás, szakértelem előírása, maximum 300 hektár - sorolja a törvénytervezet a korlátokat. Vagy nem olvasta a javaslatot, vagy nem mond igazat.
Szeptember 16-i beszédében az európai integrációról és Szent István királynak fiához intézett intelmeiről szól, arról már nem beszél, hogy az idegenek befogadására, a toleranciára is inti fiát, Imre herceget. Ha nem kerülhetnénk be az első körben az Unióba, akkor elmaradásunk akár évszázadosra nőhetne. Az ország eminens érdeke ehhez a közösséghez tartozni. Teljesen igaza van, csakhogy az általa alkalmazott retorikával, az általa megfogalmazott gazdaságpolitikával, egy harmadik utas gazdaságpolitikával legfeljebb a harmadik világba juthatunk el. Jogharmonizáció az EU szabályozásával, tisztelt képviselő úr. A mezőgazdaság talpra állítását nem lehet népszavazással megoldani. Bizony, így van. Ezért volt káros szerintem az ellenzék kezdeményezése a népszavazásról.
A szövetkezeti gazdálkodási forma a kommunista társadalom gazdasági formája - állítja Torgyán doktor. Biztos igaza van, hiszen olyan eredendően kommunista államokban, mind például Dánia, a szövetkezés alapvető és meghatározó a mezőgazdaságban.
Egy szövetkezetből akárhány gazdasági társaságot lehet létrehozni - állítja Torgyán doktor. Azt már nem teszi hozzá, hogy ezek közül csak egy jogutód társaság vásárolhat földet.
Egy jogállamot onnan lehet megismerni, hogy nemcsak hoz törvényeket, hanem betartja azokat - hangoztatja ugyancsak. Azt már én teszem hozzá, hogy betartható és ellenőrizhető törvényeket hoz, továbbá olyanokat, amelyek a gazdaság, a nemzet érdekeit szolgálják, és a hatékony gazdálkodás, a jobb működés feltételeit teremtik meg. Nem jelszavak, hanem a gazdasági racionalitás, nem elvont fogalmak, hanem a nép, az ország érdekeinek oldaláról közelíti meg a problémákat. Hiszen a zsebszerződéseket az ellenzék által oly jónak tartott, most hatályos földtörvény indukálta, és ellenőrizhetőségüket is éppen ez nem tette, teszi lehetővé.
Már említettem ezzel kapcsolatban a tervezet 1. § (7) bekezdését a semmis szerződésekről, a 4. § (6) bekezdését a haszonbérleti jog bejegyzéséről, vagy a 6. §-t az érvényes jogcímű földhasználatról és hiányának szankcionálásáról, vagy a helyi társadalom kontrolljának megerősítését a birtoknagyság vonatkozásában, esetleg a bérleti díjnak a helyi adók alapjává tételénél.
A szeptember 16-i ülésnapon először a népszavazás kérdéseiről polemizál. Szerinte az ő kérdésüket kell feltenni szavazásra. Az nem zavarja, hogy a kérdés rossz magyarsággal van megfogalmazva, többek között nincs helyén benne az alany és az állítmány. Nem talált a magyarságára oly büszke és literátorokban bővelkedő ellenzék magyarabbul hangzó formát? Vagy miért kellett e két kérdést összekeverni? Nem lehetne őket külön-külön megfogalmazni? Csak nem azért a rossz magyarság és a kevert kérdések, hogy ne tudja az állampolgár, miről is van szó, és elhiggye, hogy a külföldiek földtulajdonszerzését, a haza áruba bocsátását kell megakadályoznia? Csak nem efféle ördögi megfontolások fogalmazták ilyen módon az ellenzéki kérdést?
Az ezredfordulóig szükség van a tulajdonszerzési korlátozások fenntartására, mivel a jelenlegi földpiaci megnyilvánulások döntően spekulációs jellegűek - mondja Orbán Viktor. Csak nem a spekulációs jellegű felvásárlások fenntartása az ellenzék célja a jelenlegi szabályozás fenntartásával? A korlátozásokat ésszerű mértékig a tervezet is fenntartja.
A kisparcellák felvásárlására szerzett monopoljog, ha ezt a magyar tőke egy meghatározott része szerzi meg, az élelmiszerárakat ugyancsak növeli. Kell ez a magyar átlagpolgárnak? Ez éppen a legszegényebbeket - nyugdíjasok, kiskeresetűek, nagycsaládosok - sújtja elsősorban. Kiknek akarja az ellenzék ezt a monopoljogot megtartani? Azon csoportoknak, akiknek elég pénzük van, hogy a pangó földpiacon mélyen valós érték alatt szerezhessék meg a termőföldet? Kiknek a kárára? Az előbb említett nyugdíjas, kiskeresetű, nagycsaládos, munkanélküli kárára, és azok kárára, akik a kisparcelláikat a mai nyomott áron kénytelenek eladni?
Spekulációtól való félelmében az ellenzék ki akarja zárni a tisztességes tőkét - magyart és külföldit is - a földpiacról.
Nézzük, miket mondott Orbán Viktor szeptember 9-én a törvény vitája kapcsán! Eddig a külföldiek földtulajdonszerzése előtt szigorú jogi korlátok álltak - állítja. Torgyán doktor viszont azt állítja, hogy már most kiárusították a szent magyar földet. Melyiküknek van tehát igaza? Csak nem az a helyzet, hogy a mai hatályos törvény semmilyen komoly garanciát nem ad, lényegében nem akadályozza meg külföldiek földhöz jutását. Deklarálni viszont deklarálja, de csak deklarálja, hogy ezt nem engedi meg.
(20.20)
Nézzük, hogyan lehet a mai szabályokat kijátszani! A legegyszerűbb és a legolcsóbb módszer: vegyél egy strómant. Már bonyolultabb egy kicsit, ha a kárpótlás során legelőhöz vagy erdőhöz jutott külföldi legelő- vagy erdőbirtokossági társulatot alakít, és akkor már korlátozás nélkül szerezhet termőföldet. Ebből azután otthon, mondjuk, Ausztriában kötött szerződéssel részesít más külföldit is. De földhöz lehet jutni ajándékozási, eltartási vagy örökösödési szerződéssel is, alapítványon keresztül, esetleg névházassággal. Ezeknek a szerződéseknek egy része jogilag támadhatatlan, más része pedig ellenőrizhetetlen. Mert hogyan is lehet megtámadni, semmissé nyilvánítani egy olyan szerződést, amelyet a szerződő felek nem hoznak nyilvánosságra?
Egyes jogi szakértők különben indokolatlannak tartják a jelenlegi törvényben preferáltak, így az állam, az önkormányzatok, a legelő- és erdőbirtokosságok, sőt az egyházak korlátozás nélküli tulajdonhoz jutását is. Mint ahogy az is nehezen indokolható, hogy csak azzal a szövetkezettel nem köthet az idős földtulajdonos eltartási szerződést például, ahol a földje haszonbérben van, amely korábban - és néha még most is - rossz szociális helyzetét különböző juttatásokkal, szolgáltatásokkal javította, javítja és amely lakóhelyén tevékenykedik.
Nézzünk most egy látványos csúsztatást Orbán Viktor-módra! "Ha ez a tervezet, amit a kormány beterjesztett, elfogadásra kerül, akkor még az idén, az 1997-es évben hatszázezer hektár termőföld kerülhet úgy külföldi tulajdonba, hogy a külföldiek csak azokat a cégeket vásárolják meg, amelyek egyébként már most jogosultak arra, hogy földtulajdont szerezzenek."
Az államtitkár úr pontosabban azt mondta, hogy ezek a gazdasági társaságok maximum hatszázezer hektár földet vehetnek majd. Ez a magyar termőföld 10 százaléka. Azt már én teszem hozzá, ha ebben a külföldi tőke 10 százalék részesedést szerez, akkor a külföldi tőke - és nem a külföldi! - 1 százalékot szerezve közvetve - hangsúlyozom: közvetve - részesül a termőföldből. Jelenleg ennél több van legálisan külföldi magánszemélyek kezében közvetlenül és az ellenzék által támogatottan.
Nem kell félni attól sem, hogy a külföldi tőke a mezőgazdasági társaságokban meghatározó szerephez juthat, hiszen ebben nem érdekelt a menedzsment sem, bár tegyük fel, őket még meg lehet venni, bár még mindig nehezebben, mintha strómant vásárolnának. Végképp ellenérdekelt azonban az a szövetkezeti tag, akinek eminens érdeke, hogy szavazata meghatározó legyen a szövetkezet életében. Persze a tisztességes és a látható tőkétől, nem hiszem, hogy védeni kéne a magyar mezőgazdaságot.
A külföldi, aki céget alapít Magyarországon, két szerződést köt - mondja Orbán Viktor. A mai szabályozás lehetővé tesz egy sokkal egyszerűbb módot: a külföldi vesz egy strómant - már említettem - és no problem.
A külföld a földet speciális vagyontárgyként kezeli, és szigorú korlátozások mellett lehet csak megszerezni. Így igaz. Azt azonban már nem teszi hozzá, hogy ezek a korlátozások leginkább a működtetés oldaláról vannak beépítve, vagyis egy racionális gazdasági célt szolgálnak. Mondjuk, mezőgazdasági termelést folytat, életvitel-szerűen ott tartózkodik stb.
A fennálló tilalom óta nem csökkentek a beruházások, sőt, 1997-ben éppen a mezőgazdaságban nőttek a legdinamikusabban, 39 százalék - mondja Orbán Viktor. Megint nem teszi hozzá, hogy ez a tőke az élelmiszeriparba került, és nem a termelésbe, ahol mindössze 2 százalék volt a beruházások aránya. Képviselő Úr! Az igazat, csakis az igazat, és a teljes igazat!
A föld árának emelkedésével a termékek ára a városok piacain majd megugrik - állítja. Ez valóban így lehet. Azonban a földvásárlás monopóliumának megszerzésével ugyancsak megugranak majd az árak. Ebbe az irányba hatnak a korlátozások is. A piac felszabadítása, a verseny viszont mérséklőleg hathat az árakra.
Mitől fél még Orbán Viktor? Fél attól, hogy ha nagymértékben szereznek a külföldiek földtulajdont a falvakban - nem szerezhetnek, de ezt lehet állítani -, akkor a fiatalok el fogják hagyni a falvakat, és elindulnak a városokba. A tőkehiány miatt sínylődő falu, a lezüllött termelőstruktúra okozza azonban elsősorban az elvándorlást. Vagyis a mai helyzet.
Itt van továbbá ez a fóbia a nagybirtoktól. Indokolt ez? Háromszáz hektár - mondja a tervezet. Mellesleg ez az a birtoknagyság, amelyet az ellenzék is megfogalmazott a ma hatályos földtörvényben.
Nézzük végül, hogy mi volt a Fidesz - akkor még Fidesz, és szerintem akkor még polgári párt - véleménye 1994-ben! Bár már mások is idézték, engedjék meg, hogy hadd citáljam én is. "Nincs nyomós érv amellett, hogy a törvény a belföldi székhelyű, de külföldi részvétellel működő gazdasági társaságok termőföldtulajdon-szerzését megtiltsa. Ez a tilalom tovább nehezítené a földjelzálog intézményének kiépítését - utaltam már Széchenyire -, és gátolná a külföldi tőke egyébként sem túlságosan jövedelmező magyarországi mezőgazdasági tőkebefektetéseit." Sőt, továbbmegy: "Azon országok állampolgárainak és jogi személyeinek, amelyek kölcsönösségi alapon megengedik, magyar állampolgárok és gazdálkodó szervezetek területükön való termőföld szerzését, indokolt a tulajdonszerzés engedélyezése." Egy magát azóta polgárinak nevező párt viszont korlátoz és tilt, az általa korábban megfogalmazottnál szigorúbb feltételrendszert sem támogat.
Sokat idézik az Alkotmánybíróság 35/1994. (VI. 24.) határozatát a termőföldről szóló törvényhez. Mit mond ez ki? "A törvény korlátozó rendelkezései addig alkotmányosak, amíg az elbírált korlátozások indokai tárgyilagos mérlegelés szerint fennállnak." Azt viszont nem mondja, nem is mondhatja, hogy a korlátozások akár teljes feloldása is alkotmányellenes lenne. Két alkotmánybíró különvéleményében különben még a törvényben lévő korlátozásokat sem tartja helyesnek, sőt alkotmányellenesnek mondja. Szerintük a belföldi jogi személyek kategorizálása a törvényben önkényes és ezért alkotmányellenes. Sem annak nincs alkotmányosan elfogadható indoka: a jogalkotó miért épp a felsorolt jogi személyek számára teszi lehetővé a termőföld tulajdonjogának megszerzését, sem pedig annak, hogy a felsorolásban nem szereplő jogi személyeket miért fosztja meg sommásan és kivételt nem tűrő módon a tulajdonszerzés lehetőségétől. Később pedig: a jogi személyeknek a 6. § szerinti kategorizálása önkényes, ötletszerű, diszkriminatív és ezért alkotmányellenes.
De nézzük a harmadik alkotmánybíró, dr. Sólyom László, az Alkotmánybíróság elnöke különvéleményét is! A belföldi jogi személyek és jogi személyiség nélküli szervezetek kizárását a földtulajdonszerzésből az indokolta, hogy a külföldiek tulajdonszerzési tilalmát és a birtokmaximumot ne lehessen kijátszani. Azok a kivételek, amelyeket az megenged, ezzel az indokkal nincsenek összhangban, azaz a kivételek földtörvény szerinti meghatározásának nincs ésszerű indoka.
Utaltam is rá, hogy bizony kijátszották és kijátsszák ezeket a tilalmakat, tehát nem a teljes tiltás, hanem a láthatóvá tétel és az ellenőrizhetőség lenne a járható út.
Nézzünk a határozattal és az indokolással is egyetértő öt alkotmánybíró indokolásából is szemelvényeket! A nyolc bíróból öt értett egyet a határozattal és az indokolással is, hárman ellenvéleményüket fogalmazták meg vagy a határozattal vagy az indokolással kapcsolatban. Nézzük tehát: "Kétségtelen azonban, hogy ezzel a törvényalkotó lemondott arról is, hogy a megvalósítás eszközeit a joggyakorlat rugalmasan kezelje, ehelyett mintegy megörökíti az átmenetileg szükséges helyzetet, hiszen változtatás csak a törvény módosításával lehetséges. - Csak nem felhívás keringőre? - Az Alkotmánybíróság elvi éllel nyilvánította ki a korlátozás átmeneti jellegét."
Arra a kérdésre, hogy megtámadható lesz-e a törvény, ha az indokoltnál hosszabb ideig marad hatályban a korlátozás, az Alkotmánybíróság igenlő választ ad. Ha tehát a korlátozást alátámasztó ésszerű indokok már nem állnak fenn, azzal a földtörvény korlátozó rendelkezései megtámadhatókká válnak az Alkotmánybíróság előtt. "Az Alkotmánybíróság nem vonta mérlegelésébe annak elbírálását, hogy mely szervezetek részesülhetnek még alkotmányos megkülönböztetésben. Ez ugyanis már jogalkotási folyamat lenne, amelyre az Alkotmánybíróságnak nincs hatásköre." Most különben éppen jogalkotunk.
Kétélű fegyver tehát az Alkotmánybíróság határozatára hivatkozni az ellenzék részéről. Egyrészt van egy, bár kétségtelenül kötelező erejű határozat, másrészt a határozat hangsúlyozza a korlátozás átmeneti jellegét, és bár többször is kimondja, hogy ez a korlátozás nem alkotmányellenes, azonban azt is kifejti: az indokolható pozitív megkülönböztetés - a föld lehessen azé is, aki megműveli, teszem hozzá -, sőt a korlátozás feloldása is már jogalkotói feladat. Tehát a parlament hatáskörébe utalja a változtatást.
Kedves Képviselőtársaim! Elnézésüket kérem, amiért ilyen hosszadalmas voltam, de úgy érzem, egyrészt érdemes volt összefoglalni az elhangzottakat, másrészt érdemes volt reagálni néhány véleményre.
Egyúttal kérném a parlamentet, ne jelszavak, hangzatos szólamok, hanem a gazdasági racionalitás jegyében, a mezőgazdaság működőképesebbé tétele jegyében, a falu, a falu lakossága, a parasztság érdekében, mindannyiunk, az ország minden polgára érdekében eljárva, tárgyaljuk meg a földtörvény módosítását, és hozzunk ennek megfelelő döntést. Ne akarjuk a szent magyar föld jelszava mögé bújva - Ady szavait hadd idézzem - a magyar ugart fenntartani.
Köszönöm figyelmüket és türelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
(20.30)
