DR. SZABÓ TAMÁS
DR. SZABÓ TAMÁS
DR. SZABÓ TAMÁS (MDNP): Köszönöm szépen. Tisztelt Alelnök Asszony! Képviselő Hölgyek és Képviselő Urak! A Magyar Demokrata Néppárt a zárszámadást ugyanolyan súlyú törvénynek tartja, mint a költségvetést. Az eddigi vitát hallgatva az a megállapításom, hogy az Országgyűlés nem tartja olyan súlyúnak a zárszámadást, mint a költségvetést, mert míg a költségvetésnél rendkívül erőteljes beavatkozások és nyomások történnek arra, hogy ott milyen címen milyen kiadások történjenek, addig a zárszámadás során - főleg a kormányzati oldalról - a bizonyítvány magyarázását, a hibák elkendőzését, nem tudomásul vételét és egy egészen más szinten szóló szöveget lehet hallani, aminek egyébként úgy gondolom, az előző felszólaló utolsó néhány mondata is bizonyítéka volt.
Az az alaphiba van a zárszámadás során, hogy a kormányzati oldal egy apologetikát csinál a költségvetés mellett, és egyáltalán nem veszi figyelembe mindazt a rendkívül súlyos megállapítástömeget, amit az Országgyűlés ellenőrző szervezete, az Állami Számvevőszék az Országgyűlés elé tárt. Természetesnek tűnik a mai politikai kultúrában, hogy az ellenzéki képviselők szava ebből a szempontból a kormányzati oldalon nem számít megfelelő súllyal.
Ahhoz viszont, hogy értékeljük a zárszámadást, szeretném megmondani, hogy milyen szempontok szerint értékelte a Magyar Demokrata Néppárt a kormány által benyújtott zárszámadást. Két igazi szempontot tekintettünk alapvetőnek. Az egyik az, hogy hogyan alakultak az előirányzatok és a teljesítések, és ha ezen belül eltérés van, annak van-e megfelelő és alapos magyarázata a kormány oldaláról. A másik szempont pedig az volt, hogy a kormány egyrészt a törvényi felhatalmazásokkal hogyan élt, másrészt, hogy a törvényi kötelezettségeknek hogyan tett eleget, amelyek előírják, hogyan kell a költségvetést végrehajtania. Mielőtt ezt a két témát megpróbálom kibontani, néhány mondatot hadd mondjak arról a gazdaságpolitikai vitáról, ami itt zajlik.
A Magyar Demokrata Néppárt szerint nem reálisan értékeli a kormány az elmúlt időszak gazdaságpolitikai eredményeit. A kormány képviselői, a kormány mögött álló parlamenti képviselők néhány szűk szempontot kiemelve azt próbálják bizonyítani, hogy érdemes volt végrehajtani azt a rendkívül súlyos áldozatsorozatot, ami egy gazdasági visszaesést okozott Magyarországon, amiből egyébként máig nem jött ki.
Ha Kertész képviselő úr néhány számot idézett, én is hadd idézzek ide néhányat, bár ő kizárólag a külső eladósodás számait mondta. Először is az olyannyira dicsért növekedés: mielőtt ez a kormány hatalomra lépett, 1994-ben az ipari termelés 9,4 százalékos növekedést mutatott, most, a nagy dicsőséges időszakban 5 százalékos növekedést mutat. Az építőipari termelés, ami általában valóban megragadja és megmutatja a növekedés folyamatát - és főleg a tendenciáját -, 1994 első negyed évében 117 százalékos, most 105 százalékos növekedést mutat. A fogyasztói árszint 1994 első negyedévében 116 százalékos volt, most 118,2. A kiskereskedelmi forgalom az 1992-esnek a 75 százaléka. A reálkereset az 1994-esnek 88 százaléka. A legpozitívabbnak értékelt ágazatban, a külkereskedelmi kapcsolatrendszerben ugyanaz a 20-23 százalékos különbség van az export és az import bevételei és kiadásai között, mint ami végigkísérte egyébként a '90-es évek egész gazdaságpolitikájának folyamatát.
Visszatérve arra a két szempontra, ami szerint értékeltük a benyújtott zárszámadást, először tíz pontban szeretném összefoglalni azokat az általános hibákat, amelyek nem ágazat-, nem minisztériumspecifikusak, amelyek a kormány egészének munkáját minősítik, és ebből a szempontból támaszkodom arra a jelentésre, amit az Országgyűlés ellenőrző szervezete, az Állami Számvevőszék adott minden képviselő kezébe.
Többször előkerült az első súlyos hiba, hogy nincs ideje sem az Országgyűlésnek, sem az Állami Számvevőszéknek a megfelelő ellenőrzés végrehajtására, mert a kormány nem nyújtja be időben azokat a jelentéseket, amelyek törvény szerint kötelezettségei. Hogy ez mennyire bagatell vagy mennyire súlyos hiba? Kérem, tessenek arra gondolni: ha nem nyújtja be egy vállalkozó időben a mérlegét, akkor valószínűleg büntetéseket kap, itt pedig még augusztus 26-án sem állt az Állami Számvevőszék rendelkezésére az Országgyűlés elé beterjesztendő anyag, holott a törvény két hónapot ír elő számára.
A második általános ügy a kincstár. A Magyar Demokrata Néppárt nem kifogásolta 1996-ban ennek a bevezetését, de figyelmeztetett, hogy túlzott illúziókat kelt a kormány ennek a bevezetése és működtetése során, és hogy nincs megalapozva a kincstár működése. Az ÁSZ-jelentés pontosan ezt húzza alá. Nem volt megfelelően előkészítve a működésbe lépése, és mindazok a várakozások - mondja az ÁSZ -, amelyek a kincstárhoz fűződtek, nem teljesültek.
A harmadik kérdéskör a vagyonnal kapcsolatos gazdálkodás. Változatlanul nincsen összhang az állam tulajdona és az állam költségvetése között és bár a zárszámadás pontosan a vagyonnal kapcsolatos lépéseket használja fel arra, és a vagyonnal kapcsolatos bevételekből tudja bizonyítani és hozni a kiegyensúlyozottság irányába mutató költségvetést, a vagyonnal kapcsolatos elszámolás nem történik meg. Nemcsak azért, mert ez ügyben most már valószínűleg 1990 óta adós az Országgyűlés önmagának egy törvénnyel a vagyon rendszeréről, hanem azért is, mert a vagyon beszámolói éveket késnek az Országgyűlés előtt.
A következő általánosítható probléma az a kérdés, ami már közvetlenül a zárszámadás témájával kapcsolatos, hogy nyomon lehet-e követni egyáltalán mindenütt és minden tételében az előirányzatokat és a teljesítéseket. Az Állami Számvevőszék azt állapította meg az Országgyűlés számára, hogy ez a nyomonkövethetőség nem biztosított, mert minden évben, sőt menet közben is változik az előirányzatok címe, jogcíme, a címrend.
A következő ilyen kérdés az alapok ügye. Erről egyébként még nem volt szó. Az Állami Számvevőszék azt állapította meg, hogy miközben - valószínűleg egyébként gazdaságpolitikailag helyes lépésként - az alapok nagy része beolvadt a megfelelő tárcák költségvetésébe, ezek úgy szűntek meg, hogy nem volt végelszámolás, nem volt mérlegvalódiság-vizsgálat, auditálás ezek legtöbbje körül, vagy ha volt, azoknak jelentős része elfogadhatatlan volt vagy külön megjegyzésekkel zárult. Megint arra tessenek gondolni, kérem: ha egy vállalkozás megszűnik, annál elképzelhetetlen, hogy zárómérleg nélkül szűnjön meg.
A következő kérdéskör a cél jellegű előirányzatok ügye. Az Állami Számvevőszék azt állapította meg: nincsen mód ellenőrizni, hogy a cél jellegű előirányzatok hogyan teljesültek, mert felolvadnak, elvesznek az illető tárcák költségvetésében, és nincs válasz a teljesítésre.
A következő ilyen kérdés az államháztartás mérlegrendszerének ügye. Megállapította az Állami Számvevőszék az Országgyűlés számára, hogy a kormány nem teljesíti ennek kidolgozására szolgáló kötelezettségét.
A következő a kincstár kérdésének gyakorlati része. Minden felszólalónál előjött a 100 milliárdos túlfinanszírozás. Kétségtelenül igaza lehet Kádár Bélának abban, hogy itt egy sajátos együttműködés alakult ki a Pénzügyminisztérium és a Nemzeti Bank között. De én nem ezzel a kérdéssel akarok foglalkozni, hanem azzal, hogy az egyik kormánypárti képviselő úgy bagatellizálta ezt a kérdést, hogy: Miért, okoztak valami kárt ezzel? Miért, talán valaki keresett rajt'?
(10.00)
Az Állami Számvevőszék becslése 20 milliárd körüli többletkiadást jelez; a kormány azt mondja, hogy semmi többletkiadás nem volt. Ha az igazság a kettő között van, akkor is 10 milliárdos többletről van szó. Másodszor: 100 milliárdos állampapír-forgalomnak van haszna a forgalmazó szempontjából. Ne mondja senki, hogy az nem többletköltség!
A következő nagyon súlyos problémának ítéli a Magyar Demokrata Néppárt, hogy ha a kormány nagyon fontos törvényi előírásokat nem tud betartani a zárszámadás során, akkor egyszerűen benyújtja a költségvetés zárásaként, hogy változtassuk meg ezt a törvényt. Az államháztartási törvénynek arról a rendelkezéséről beszélek, ami azt mondja, hogy nem lehet átvállalni az állam adósságává hiányokat. Ebben a zárszámadásban, a Belügyminisztérium fejezetben a mecseknádasdi ércbányával kapcsolatban, a MÁV-val kapcsolatban súlyos államadósság-átvállalásokra ad menlevelet az Országgyűlés azzal, ha elfogadja az államháztartási törvény módosítását.
Végül, tizedikként azt említem meg - egészen bagatell ügy, mert igazán nem figyel oda senki: azt mondta az Állami Számvevőszék a költségvetés átvizsgálása során, hogy az a tétele a kiadásoknak, ami az előirányzatok maradványára vonatkozik - ami egyébként 49 milliárdos nagyságrendű -, egyszerűen nem egyeztethető semmivel. Van egy sor a főmérlegben, 49 milliárd, és az Állami Számvevőszék nem találta meg az ezzel kapcsolatos egyeztetési lehetőségeket. Megjegyzem: a kormány ezzel kapcsolatban az Állami Számvevőszék jelentésére komoly választ nem tudott adni.
A következő kérdéskör az előirányzatok ügye. Nem akarok végigmenni mindenen, két fontos dolgot emelek ki a bevételek és a kiadások közül is.
Bevételek: A fogyasztási adó bevétele 16 milliárddal maradt el az előirányzattól. A kormány jelentése ezt azzal intézi el, hogy kevesebb benzin fogyott, és kevesebb olaj is fogyott. Elfogadhatatlan ez a magyarázat önmagában, mert az okokat megint nem vizsgálja. Amikor köztudott, hogy a legtöbb manipuláció az állami bevételek környékén szinte kizárólag az olaj és a benzin területén zajlik, akkor nem hatol a kormány a magyarázatok mélyére azzal, hogy kérem, kevesebb fogyott. Amikor köztudott, hogy az ukrán-magyar határon milyen üzemanyag-csempészet folyik, akkor nem magyarázat az, hogy kevesebb benzin fogyott, amikor 16 milliárdos nagyságrendű a fogyasztásiadó-kiesés.
A másik: az adósságszolgálat bevételei körében a bevételek több mint 70 milliárddal nőttek. Nincs elég magyarázat, nincs alapos magyarázat a kormány jelentésében, hogy miért történt ez.
A kiadások közül megint azokon a területeken vannak súlyos problémák, amelyek összefüggnek a feketegazdasággal, mert - ha nem is mondtam volna az előbb ezt a szót - a bevételeknél a 16 milliárdos fogyasztásiadó-elmaradás döntő oka erre a területre esik. A kiadásoknál is erről van szó.
A mezőgazdasági és élelmiszer-ipari export 6 milliárddal több, mint amit az előirányzat tartalmaz. Erre persze lehet egy pozitív dolgot mondani, hogy a kormány pozitívan állt az export mellé. Igen, csak az elmúlt hónapokban az Országgyűlés is nagyon sokat foglalkozott azzal, hogy a mezőgazdasági és élelmiszer-ipari export tekintetében szabálytalanságok, csalások fordultak elő, sőt, konkrétan ez a szám is megjelent, hogy ennek a nagyságrendje körülbelül 6 milliárd. Kérem, itt van összefüggés, és nem lehet elintézni azzal, hogy a kormány támogatja a mezőgazdaságot.
A másik, ami a kiadások környékén és a kiadások közül eltérés az előirányzattól, az a költségvetési szervek támogatásának kérdése. Amikor minden egyes törekvés és a kormány szavakban mondott törekvése arra irányul, hogy a központi költségvetési szervek kevesebb kiadást okozzanak az adófizető polgároknak, akkor nem eléggé indokolt az, hogy 16 milliárdos többletkiadás történik ezen a területen. Pontosabban: a kormány erre nem adott magyarázatot, hogy ez miért történt.
Ezek után szeretnék néhány tárcára vonatkozó megállapítást ideidézni, mintegy azt alátámasztandó, hogy a kormány arra a lojális - és politikai szempontból érthetően lojális - többségre támaszkodik, amely nem kéri számon rajta a törvények betartását, és ez az egyes tárcáknál milyen következményekkel jár.
A kedvencemmel kezdem, a Külügyminisztériummal; idézek az ÁSZ-jelentésből néhány megállapítást: "A Külügyminisztérium intézményeinek beszámolói nem felelnek meg a számviteli törvénynek." "A Külügyminisztériumban a mérleg leltárral nem volt alátámasztva." "A Külügyminisztérium gazdálkodásának vitele során nem érvényesültek a számviteli alapelvek." "A Külügyminisztérium vagyoni és pénzügyi helyzetéről megbízható, valós képet nem lehet megállapítani." Ha ezt egy gazdasági társaságról írja le az APEH, az rendkívül súlyos következménnyel jár a gazdasági társaság tekintetében. De nemcsak a Külügyminisztériumnál vannak ilyen jellegű problémák, de ott halmozottan.
Néhány egyéb kiadási fejezet megállapításait szintén hadd idézzem ide. Köztársasági elnökség: nincs leltározási szabályzata. Mondhatják, hogy ez bagatell, de kérem, egy cégnél...?!
Másodszor: az Országgyűlés Hivatala a kintlévőségeket nem tartotta számon, hogy fizetnek-e vagy nem. Egy cégnél csődhelyzet következik be ilyenkor.
Alkotmánybíróság: a gépkocsicsere elszámolása megsértette a számviteli alapelveket és a konkrét jogszabályt. Mi történik egy cégnél, egy kicsi cégnél, ha az APEH ilyet talál?
Legfőbb Ügyészség: a gazdálkodás alapvető szabályzataival nem rendelkezett a Legfőbb Ügyészség; a bizonylati fegyelem nem kielégítő. Megint: ha egy pici kft.-nél a bizonylati fegyelem nem kielégítő - állapítja meg az APEH -, az nem kerül ingyen megoldásra.
Belügyminisztérium: tiltó rendelkezések ellenére számlát vezetett kereskedelmi banknál. Milyen alapon, amikor meg van tiltva?
Honvédelmi Minisztérium: érdekképviseletet támogatott. Mit szól ehhez az nemzetközi munkaügyi szervezet, ha az ő felségterületére tartozó érdekképviseletet támogat kormánypénzből?
A Belügyminisztérium áttétele - bár ilyen szempontból nincs befolyása a Belügyminisztériumnak erre a feladatra, itt az Országgyűlésnek van gondja - az önkormányzatok kérdése. Azt állapította meg az ÁSZ, hogy amit megvizsgált önkormányzatot, különösen a kisebb településeken, annak kétharmadánál a költségvetési beszámoló nem felel meg a törvényeknek - kétharmadánál! Az Országgyűlésnek - és itt már nemcsak a kormányról van szó - ez ügyben lépéseket kell tennie.
Központi Statisztikai Hivatal: 1996-ban intézményei nem rendelkeztek számlarenddel, és több ponton megsértette a számviteli törvényt.
Nem akarom folytatni. Nincs olyan fejezet, nincs olyan tárca, ahol ilyen tételes jogszabálysértéseket az Állami Számvevőszék ne tárt volna az Országgyűlés elé és emellett úgy elmenni, azzal az apologetikával elmenni, ahogy a kormánypárti oldal ezt most előadta, én azt gondolom, menlevél a kormánynak, a mindenkori kormánynak, mert kihasználhatja a képviselők érthető és egyébként teljesen racionális politikai lojalitását.
Összefoglalva: a Magyar Demokrata Néppárt azt állapította meg abból a két szempontból, ami alapján a költségvetést vizsgáltuk - vagyis hogy az eltérések az előirányzatok és a teljesítések tekintetében megfelelő magyarázattal alá vannak-e támasztva, a másik oldalról, hogy a vonatkozó törvényeket a kormány betartotta-e és betartatta-e az intézményeivel -, hogy a válasz mind a két kérdésre nem, és ebből következően a Magyar Demokrata Néppárt elutasítja a zárszámadáshoz benyújtott törvényjavaslatot.
Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)
(10.10)
