CSÉPE BÉLA
CSÉPE BÉLA
CSÉPE BÉLA (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Külön megköszönöm azon képviselő urak jelenlétét, akik még itt vannak, megköszönöm államtitkár úr jelenlétét is, és engedjék meg, hogy néhány gondolatot kifejtsek ebben a szűk körben. Természetesen megköszönöm elnök úr jelenlétét is. (Az elnök bólint.)
Engedjék meg, hogy ebben a szűk körben azért kifejtsek néhány gondolatot a Magyar Köztársaság 1996. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslattal kapcsolatban. Azt szeretném itt, ezen a késői órán röviden elmondani, hogy figyelemmel kísérve az eddigi hozzászólásokat, feltűnt nekem egy jelentős interpretációs különbözőség a kormánypárti és az ellenzéki képviselők hozzászólásai között, ami a dolog érdemét illetően nem lényegtelen.
Egy költségvetés végrehajtása nagyjából két témakörre tagozódik, ezzel mindenki így van. Az egyik az elmúlt év gazdasági eredményeinek rövid taglalása, értékelése, a másik pedig a szorosabb értelemben vett végrehajtás, azaz a megfelelőség vizsgálata, hogy az államháztartási törvény előírásainak mennyiben felel meg a végrehajtás. Nos, ez a két témakör különböző módon és különböző hangsúllyal jelent meg a kormánypárti, illetőleg ellenzéki képviselőknél. Azt hiszem, nyilvánvaló, hogy a kormánypártiak elsősorban a gazdasági eredmények taglalására helyezték a hangsúlyt, az ellenzékiek pedig - hiszen itt bizonyos számonkérési lehetőség van - a megfelelőségre.
Ezzel kapcsolatban azt szeretném itt elmondani - amire azt hiszem, még egyetlen hozzászóló sem tért ki így, szembeállítva ezt a két nagyjából egyforma témakört -, hogy a gazdasági helyzet értékelése, kiemelve belőle bizonyos mutatók javulását, érdemben semmiképpen nem befolyásolhatja a megfelelőséget. Tehát nem lehet felmentést adni bizonyos előírások alól azon az alapon, hogy a gazdasági élet kedvező változásairól adtak számot a kormánypárti képviselők. Úgy gondolom, hogy elég jelentős összefüggés ez, amire itt fel kell hívnom a figyelmet.
A másik: a kormánypárti képviselők a gazdasági eredmények értékelésénél általában rámutattak bizonyos mutatók kétségkívül meglévő és örvendetes javulására, az emögötti háttérre s a többi. Hozzá szeretném tenni azonban azt, hogy egyre inkább utat kell törnie magának egy ennél globálisabb értékelésnek, hiszen most már a közgazdasági értékeléseknél a fejlettebb országokban sem szorítkoznak kizárólag bizonyos mutatók helyzetének alakulására, hanem egy globális értékelést kezdenek alkalmazni, amelyben igen jelentős szerepet játszik az életminőség is, amelynek aztán nagyon sok alága van. Úgy vélem, hogy nekünk is ebben az irányban kell elmozdulnunk, s amikor egy évnek vége - pláne, amikor egy ciklus végén egy szakasz gazdasági eredményeit értékeljük -, akkor nem lehet elvonatkoztatni ettől a globálisabb szemponttól sem.
Eme megjegyzések után röviden a következő kritikát kell elmondanom - természetesen most már a megfelelőségre korlátozva a hozzászólásomat. Ismeretes az Állami Számvevőszék jelentése, annak részleteibe semmiképpen nem akarok most belemenni, de mindenképpen ki kell emelnem azt, hogy itt a közpénzek legmagasabb szintű elszámolásáról van szó, ami igen komoly és felelősségteljes tétel. Ezt semmiképpen nem lehet háttérbe helyezni, elhangzott már itt, hogy a költségvetéssel szinte mindig egyenrangú a végrehajtás.
Teljesen egyetértek ezzel, és most, amikor még mindig nehéz gazdasági helyzetről kell beszélnünk - ebben az évben is, a múlt évre tekintve is, a jövő évre tekintve is -, rendkívüli jelentőségű az, hogy hogyan történik a közpénzek elszámolása, az azzal való bánásmód. Nem vonom kétségbe, hogy a kormány képviselői is hangsúlyt helyeztek erre, de ugyanakkor meg kell állapítanom, hogy - itt elsősorban az Állami Számvevőszék jelentésére támaszkodva - olyan hiányosságok történtek, amelyek elég súlyosan esnek a latba.
A közpénzekkel való bánásmódot nyilván számon kérjük a gazdálkodó szervezetektől - amelyek ebbe a kategóriába tartoznak -, de általában minden állampolgártól, akinél ez egyáltalán számításba jöhet, és ahol valami probléma fölmerülhet. Úgy gondolom, hogy szinte alaptételnek kell lennie annak, hogy a számonkérés a kis gazdálkodó szervezeteknél, az egyéneknél, az állampolgároknál teljesen jogos társadalmi igény, de ugyanilyen jogos és társadalmi igény az is, hogy ez a legfelsőbb szinten is megfelelő formában megtörténjen. Ezt a kritikai észrevételt gondoltam mindenképpen megfogalmazni itt, ezen a késői órán; mert ismeretesek az államháztartási törvényben felsorolt előírások, feltételek, amelyek nagyon röviden: az időtényező, az áttekinthetőség, a folyamatosság és a teljesség elvének megfelelését kell hogy jelentsék.
Amit még röviden ki szeretnék emelni: én is nagyon súlyosnak tartom azt, hogy a kincstárral kapcsolatban van ez a 100 milliárdos likviditási többlet. Meg kell állapítanom, hogy ez lényegében nem zavar be a gazdaság fejlődésébe, de akkor, amikor a kincstár bevezetéséről vitatkoztunk, mindig úgy gondoltuk, hogy ez jelentős megtakarítást eredményez, és ez meg is van, de ha a likviditási többlet ilyen nagy összegben keletkezik, ez talán mégiscsak negatívumként értékelhető, és a jövőben biztosítani kell, hogy ilyen magasra ne menjen fel ez a többlet.
A többi hozzászólóhoz csatlakozva én is kiemelném még a vagyonokkal való megfelelő elszámolás fontosságát, kiemelném az elkülönített állami pénzalapok helyzetét, hiszen arról van szó, hogy 29 korábbi elkülönített állami pénzalap megszűnt, ebből most már csak 5 működik. Ezekkel nyilván el kellett volna számolni az államháztartási törvény előírásainak megfelelően. Az a különleges helyzet van, hogy ezek '96. január 1-jével szűntek meg, tehát a '95-ös végelszámolásba ezt még nem lehetett beírni, nem lehetett számon kérni. Itt viszont mindenképpen fölmerül ez.
(20.10)
Tekintettel arra, hogy valóban késő van, és nem tartom fontosnak azt, hogy bármilyen részletbe belemenjek, még egyszer megköszönöm a türelmüket és figyelmüket, de összességében azzal zárnám, hogy sajnáljuk, hogy ez a ciklus ebből a szempontból ilyen módon záródik be. Azért mondom, hogy bezáródik, hiszen ebben a ciklusban ilyenfajta végelszámolás tárgyalása már nem lesz, hiszen a jövő évben már egy új parlament fogja tárgyalni ennek az évnek a végelszámolását, ami mindig egy érdekes helyzetet jelent - előző kormány, új kormány -, még akkor is, ha előfordul bizonyos folytonosság.
Minderre való tekintettel sajnáljuk ezt, és a mindenkori pénzügyi kormányzat figyelmét felhívjuk arra, hogy erre az igen fontos területre jobban vigyázzon, hiszen arról van szó, hogy a közpénzekkel legfelső szinten is megfelelően kell gazdálkodni.
Köszönöm figyelmüket.
