DR. VERES JÁNOS
DR. VERES JÁNOS
DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Mindjárt azzal kezdeném, amivel Varga Mihály képviselőtársam befejezte. Úgy tűnik, hogy vagy nem ugyanazt az előterjesztést kaptuk meg a kormánytól ellenzéki és kormánypárti oldalon, vagy nem ugyanazt olvassuk ki a mondatok közül, vagy nem értünk a végére az előterjesztésnek.
(12.10)
Azt gondolom, teljesen nyilvánvaló, hiszen a kormány által a képviselőknek megküldött tájékoztató anyagnak egy táblázata a Varga képviselőtársam által mondott számokat számszerűen is cáfolja. Hiszen ebben, a 3. számú táblázatban teljesen egyértelműen benne van, hogy míg ő arra hivatkozott, az adóterhelés növekedett az elmúlt három év alatt, pontosan - a táblázatot idézve - a kiemelt adónemek tekintetében 38,6 százalékról 35,7 százalékra csökkent ez a bizonyos adóterhelés.
Úgy gondolom, minden más mutatószám tekintetében is az elmúlt három évben az a tendencia volt jellemző, és a számszerű adatokkal is bizonyított - erre a mai napon már a '96-os költségvetés vitájában Kertész István képviselőtársam számszerű adatokkal is szolgált -, hogy egy jelentős átrendeződés ment végbe az adórendszerben Magyarországon. Ez a jelentős átrendeződés éppen azt szolgálta, hogy az adóterhek csökkentésével a vállalkozások felhasználható jövedelemnövelési lehetőségei növekedjenek. Ez részben a társasági adó mértékének felére csökkentésével következett be ebben a 3 éves időszakban, ami nehezen lehetne vitatható az ellenzéki képviselőtársaim által is, hogy ennek a kormánynak működéséhez, ennek a parlamenti többségnek a működéséhez köthető.
Ezzel olyan mértéket ért el Magyarországon a társasági adó általános mértéke 18 százalékosan, ami az európai országok viszonylatában is az egyik legalacsonyabb mérték. Ha még ehhez hozzáteszem azt is, hogy a meglévő működő adókedvezmények eredményeképpen 1996-ban ez a 18 százalékos általános mérték 13,2 százalékos tényleges fizetendő mértékre csökkent, akkor azt gondolom, teljesen nyilvánvaló talán még a laikus hallgató számára is, hogy nem túladóztatásról kell beszélni, hanem egy viszonylag szolid, az adóbevallás korrekt kitöltésére ösztönző és az adó korrekt megfizetésére ösztönző adómértékről beszélhetünk a társasági adóban.
Ha a másik dimenzióját nézzük ugyanezeknek a kérdéseknek, nevezetesen azt, hogy a jövedelemcentralizáció hogyan alakult ez alatt a négy év alatt - hiszen most már ketten is bizonyos visszatekintést tettek az előttem szólók, és nemcsak egy évről beszélünk -, akkor a napnál világosabb, hogy miközben 1994. évben 52,5 százalék volt a jövedelemcentralizáció mértéke, a '98. évi előirányzatban ez már csak 42,5 százalék, de a '97. évi várhatóban is mindössze 44,5 százalék. Ez is egy 10 százalékpontos csökkenés, ami négy év alatt rendkívül komoly mérték, és rendkívül komoly eredménynek tekinthető.
Visszatérve az eredeti gondolatmenetre - hiszen a társaságiadó-törvényről, illetve a személyi jövedelemadó törvényről beszélünk -, ezeknek az alapvető állításoknak a cáfolatán túl szeretnék arra is kitérni, hogy miközben Varga képviselő úr nem volt megelégedve azzal, hogy a kormány azt ígérte, egy jelentős változás után csak árnyalatnyi finomítások következnek, megítélésem szerint az 1997-ben beterjesztett, '98. évre vonatkozó javaslatok esetében ez fényesen igaz. Hiszen, ha valaki végignézte a társasági adó, illetve a személyi jövedelemadó tekintetében beterjesztett kormányjavaslatot, gyakorlatilag az Országgyűlés által ebben az évben vagy már elfogadott, vagy tárgyalás alatt lévő törvényekből következő módosítások keresztülvezetése képezi a módosítások döntő részét.
Ezenkívül olyan finomításokra kerül sor, amely finomításokat azért célszerű elvégezni, mert egy adórendszer működése során rengeteg olyan tapasztalatra tehet szert mind a kormány képviselője, mind az APEH dolgozója, vezetői, mind pedig a parlamenti képviselők, amelyek azt teszik indokolttá, hogy célszerű lenne bizonyos módosításokat a következő évben érvényes adórendszerben megcsinálni annak érdekében, hogy a visszaéléseket csökkenthessük, annak érdekében, hogy azon lehetőségeket, amelyeket kormánypárti és ellenzéki oldalról egyaránt nem szívesen veszünk, ha valakik negatív módon kihasználnak, visszaszoríthassuk.
Ilyen sorba illeszthetőnek gondolom azt is, hogy 1997-től kezdődően gyakorlatilag hasonlóvá vált a társasági adó adóztatási rendje és az egyéni vállalkozók - igaz, hogy személyi jövedelemadó-rendszeren belüli, de - adóztatási rendje. Ezt az elmúlt három év szintén olyan fontos lépésének tekintem, amelyet, merem remélni, hozzáértő ellenzéki képviselőtársaim sem igazán vitatnak. Hiszen ezzel teljesül az a feltétel vagy az az igény, amelyet többször megfogalmaznak ma is itt a parlament plenáris ülésen: a vállalkozóknak ne azzal kelljen foglalkozniuk, hogy keressék, vajon melyik vállalkozási, adózási formában kedvezőbb az adózási lehetőségük, hanem azzal foglalkozzanak, hogy a vállalkozási tevékenységüket folytassák, ezt a tevékenységet minél megalapozottabban végezhessék.
Szeretnék még egy dolgot kiegészíteni, mert úgy gondolom, hogy fontos. Varga képviselő úr azt mondta, hogy 1994-ben a Fidesz tett indítványt arra, hogy a gazdaságilag elmaradott térségekben működő vállalkozások kedvezménye hogyan alakuljon. Legjobb emlékezetem szerint magam tettem erre javaslatot '94-ben az adótörvények kapcsán. E javaslat a költségvetési törvényben került elfogadásra '94-ben; akkor kritikával illették ellenzéki képviselőtársaim azt, hogy a költségvetési törvényben módosítjuk a nemrégen elfogadott adótörvényt, de ez bekerült 1994-ben a parlament által elfogadott költségvetésbe, az adótörvény módosításába. Így '95. január 1-jétől ez megvalósult Magyarországon - működik. Igaz, hogy nagyon szolid mértékben - a viták eredményeképpen ez egy nagyon szolid mértékű kedvezmény volt -, de ma is működik.
Ha képviselőtársaim figyeltek, ezelőtt mintegy másfél órával elhangzott a teremben, hogy ilyen típusú adókedvezmények eredményeképpen az 1996. évi társaságiadó-bevallásokban mintegy 510 millió forint adókedvezményt vehettek igénybe a gazdálkodó szervezetek Magyarországon. Ezt lehet kicsinek ítélni, lehet csekélynek ítélni, lehet tulajdonképpen elhanyagolhatónak is ítélni. Azt gondolom, hogy egy olyan folyamat indult el ennek révén 1994-ben, amely folyamat eredményt hozott '96-ra. Nyilvánvalónak tekintem a magam részéről azt, hogy az a kormányjavaslat, amely most szintén a gazdaságilag elmaradott térségekben, illetve a magas munkanélküliséggel sújtott megyék területén megvalósuló, 3 milliárd forintnál nagyobb beruházások, 200 fő többletfoglalkoztatást biztosító beruházások esetében 10 éves adókedvezményt tett lehetővé; ennek a gondolatnak - amely 1994 óta e terem falai között szinte minden évben elhangzott az adótörvények módosítása során - egyfajta fogadókészségét jelenti a kormány részéről, azaz termőtalajra talált az a mag, amit annak idején itt, a parlamentben elvetettünk. Ezt rendkívül pozitívnak ítélem, mert valóban fontosnak tartom azt, hogy a kormány abbéli felelősségében, hogy az ország különböző területei között kialakult fejlettségi szintkülönbségeket csökkentse, ilyen jellegű intézkedéseket is alkalmazhasson.
A továbbiakban két olyan momentumról szeretnék még szólni, amely az adótörvények mostani beterjesztett módosításai során megítélésem szerint igen fontos a jövőt illetően. A parlamentben vita van arról, hogy a beterjesztett törvénymódosítási javaslatot, a nonprofittörvényt vajon szükséges-e vagy lehetséges-e már most rögtön - az Orosz István által rossz szóhasználatnak ítélt szókapcsolatokkal - az adótörvényekben szerepeltetni. Azonban egy olyan kényszerű körülményre szeretném fölhívni a jelenlévők figyelmét, amelyet nem hiszem, hogy megkerülhetünk. Szintén ez a kormánytöbbség fogadta el két évvel ezelőtt az államháztartási törvény azon módosítását, amely biztosítja a kellő felkészülési időt az adóalanyok számára, azaz 45 nappal a hatálybalépés előtt ki kell hirdetni az adótörvényeket Magyarországon. Korábban ez nem így volt. Korábban igaz volt az - ami ma is elhangzott Varga képviselőtársamtól -, hogy karácsony és újév környékén kellett azzal igazándiból bajlódni, hogy pontosan milyen változások is lesznek.
Már a múlt évben a '97. évre érvényes változásokat 1996 november közepén el kellett fogadnunk, és november 15-én ezek a változások meg is jelentek. Most pedig ahhoz, hogy a parlamenti vita normális időkeretben lezajlódhasson szavazásokkal együtt november közepére, el kellett most kezdeni ezt a törvénymódosító javaslatot. Számomra teljesen nyilvánvaló dolog, hogy ha a nonprofittörvény parlamenti vitájában ezen rossz nyelvtani megfogalmazások helyére majd valami más fog kerülni a kedvezményezett szervezetek elnevezésénél, akkor azt automatikusan mi az adótörvényekben érvényesíteni fogjuk tudni. Viszont az adótörvényeket kell, szükséges, hogy a parlament szintén november közepéig el tudja fogadni, hogy megfelelő időben kihirdetésre kerüljenek. Tehát ez a konfliktus - ami miatt több parlamenti bizottságban ellenzéki képviselőtársaim nem tartották vitára alkalmasnak a benyújtott törvényjavaslatokat - áthidalható, a parlamenti munka normális menetében kezelhető konfliktust jelent.
Arra szeretném még felhívni a figyelmet, hogy elég sok olyan módosítás van a most benyújtott törvényjavaslat kapcsán a két törvényben, amely finomításnak, pontosításnak tekinthető, azonban az adózók számára ez mind-mind fontos körülményt jelent. Többen szóltak már a korábbiakban - ki megelégedettséggel, ki elégedetlenül - arról, hogy részben az adójóváírás 3600 forintról 4000 forintra módosuló mértéke egyértelműen és nyilvánvalóan egyfajta könnyebbséget fog jelenteni a bérből és fizetésből élőknek, akik ezt az adójóváírást igénybe vehetik.
(12.20)
Másrészt pedig a nyugdíjjárulék 25 százalékának a levonhatósága szintén egy olyan kedvezményt fog jelenteni 1998-ra, amelyek együttes hatásaként több mint 1 százalékponttal és kevesebb mint 2 százalékponttal várhatóan csökkenni fog az adóterhelés mértéke.
Én azt gondolom, hogy ez mindenki számára egyértelmű és fontos üzenet. E két hatás együttesen azt is jelenti, hogy a közepes, illetve az alacsonyabb jövedelmű kategóriákban keresők számára relatíve nagyobb kedvezmény válik igénybe vehetővé 1998-ban, azaz azt a célt, amit ez a kormánykoalíció - a szocialista-szabaddemokrata koalíció - maga elé tűzött, hogy e két rétegnek próbáljon meg, elsősorban az adórendszeren keresztül jobb lehetőségeket, kedvezményeket adni, ezzel az eljárásmóddal a pozitív parlamenti szavazás után remélhetőleg el fogjuk érni, és ez 1998-ban érvényesíthető is lesz.
Még néhány olyan dologról szeretnék szólni, amelyek ugyan szintén a pontosítást és a finomítást jelentik, de mégiscsak jelentősnek tekinthetők.
Jelentősnek tekinthető, hogy szélesedik - igaz, hogy korlátozott mértékben - a szintén a három évvel ezelőtt először bevezetett átalányadózásnak, tételes átalányadózásnak a köre. Azt gondolom, hogy ebben a fokozatosság és az óvatosság olyan fontos körülmények, amelyeket figyelembe kell vennie a mindenkori kormánynak, amely beterjesztette ezt a javaslatot és a mindenkori parlamentnek, amely ezeket a javaslatokat vagy elfogadja, vagy módosítja; hiszen csak megfelelő és megalapozott számítások alapján célszerű és lehetséges ezeken a területeken tovább szélesíteni az egyszerűsített adózás lehetőségét.
Most az szerepel a javaslatban, hogy az építőipari kivitelezéssel, iroda- és számítógép-javítással, -karbantartással, valamint fényképészettel és videofelvétel-készítéssel foglalkozók körében szélesedik ez a fajta adózási lehetőség.
Én fontosnak tartom azt is, hogy a kötelezően előírt nyilvántartások rendje tovább egyszerűsödik. Régi vita, régi egyezkedés az érdekképviseletek, a vállalkozók között, hogy melyek azok a nyilvántartások, és milyen tartalommal, amelyeket kötelezően vezetni kell. Ezek kötelezettsége is oldódik e törvényjavaslat elfogadása esetén.
Szintén fontosnak tartom azt is, hogy ahol minimális mértékű osztalékjövedelem van, azaz tízezer forintot meg nem haladó osztalékjövedelem kerül elszámolásra, és a kifizető levonja a megfelelő adót, ott, ha csak emiatt lenne valakinek adóbevallási kötelezettsége, 1998-tól kezdődően nem kell ilyet tenni, illetve ha elfogadjuk a javaslatot, már a '97. évre sem lesz kötelező ebben a személyi körben adóbevallást készíteni.
Azt hiszem, ezek is azt mutatják, hogy ez a kormány kész arra, hogy egyszerűsített, egyszerűbb eljárásokkal próbálja meg a szükséges adóbevételt elérni, és próbáljon meg olyan összhangban lévő adószabályokat alkotni Magyarországon, amelyek a társadalom megelégedettségét tükrözik, noha természetes módon senki sem szeret adót fizetni. Ez egy olyan kötelezettség, amelyet talán mindannyian tudomásul veszünk, elfogadunk, és nem szeretetből teljesítjük.
Befejezésül azt szeretném megismételni, hogy megítélésem szerint az adótörvények tekintetében az elmúlt három és fél év jogalkotási eredményeit figyelembe véve, az Ungár Klára által elmondott összefoglaló főbb gondolataival is egyetértve, ez a kormánykoalíció egyrészt egyszerűbbé tette az adózás lehetőségeit és a kötelezettségeit. Ez a kormánykoalíció megteremtette azt, hogy a vállalkozók és a társas vállalkozások adófizetési kötelezettségeinek teljesítésében olyan összhang alakuljon ki, amely indokolatlanná teszi az egyéni vállalkozóból céggé, cégből egyéni vállalkozóvá történő átalakulásoknak a sokaságát, legalábbis adómegfontolásokból ez most már nem szükséges. Olyan társasági adótörvényt, illetve személyi jövedelemadó törvényt csináltunk, amelyeken - most úgy látjuk - 1998. évre valóban csak apróbb finomítások szükségesek, alapvető filozófiai változás nem szükséges egyik érvényben lévő törvényben sem, s ezeket a finomításokat annak érdekében, hogy a visszaéléseket csökkenteni tudjuk, és az adózási morált növelhessük, megítélésem szerint minden évben szükséges elvégezni a parlamentben.
Azt gondolom, hogy sikerült azt is elérnünk, hogy csökkenjen az adóteher, és megítélésem szerint ezt figyelembe véve 1998-ra a benyújtott javaslatot apróbb módosításokkal a parlament el fogja tudni fogadni, és jó, koherens szabályokat fog tudni alkotni. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a bal oldalon.)
