UNGÁR KLÁRA
UNGÁR KLÁRA
UNGÁR KLÁRA (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Minden esztendőben, amikor a személyi jövedelemadó törvényt, illetve a társaságiadó-törvényt tárgyaljuk - hosszú évek óta most már másodszor vagy harmadszor együtt tárgyaljuk a két törvényt -, akkor fel kell tennünk azokat a kérdéseket, hogy a benyújtott tervezet tényleg szolgálja-e a stabilitást, szolgálja-e az adófizető állampolgárok adófizetési hajlandóságát, csökkenti vagy növeli azt, illetve hogy összehangolt-e az adórendszer, a különböző adóelemek egymással összehangoltak-e, és a kormány beterjesztése ténylegesen jól oldotta-e meg a maga elé tűzött célokat.
Szeretnék egy picit visszatekinteni az elmúlt három évre, mert azt gondolom, hogy ez a kormány ebben az összetételben utoljára nyújtott be adótörvény-tervezeteket. Természetesen egy következő kormány egy következő parlamentnek várhatóan minden esztendőben be fog nyújtani adótörvény-módosításokat, de valamilyen rövid visszatekintés e három szempont alapján megtehető az elmúlt három évvel kapcsolatban.
1994-ben elkezdődtek az adórendszerben azok az adótechnikai módosítások, amelyek nagyon fontosak voltak és amiket a szabaddemokraták támogattak. Ezek a személyi jövedelemadó, illetve a társaságiadó-rendszer összehangolását jelentették. Ha egy vállalkozó azzal van elfoglalva, hogy hosszú napokig számolgatja, melyik adót érdemesebb neki fizetni vagy nem fizetni, akkor kevesebb időt tud vállalkozásával foglalkozni. Az az igazán jó adórendszer, amikor nagyon pici, illetve nagyon kevés kiskapu áll rendelkezésére, tehát akár társasági adót fizet, akár mint magánszemély adózik, adóterhei körülbelül azonosak. Ezért a szabaddemokraták támogatták, sőt javasolták azokat a változtatásokat, amelyek a társasági adó rendszerében történtek, és amelyek most már évek óta jelentős adócsökkentést eredményeznek a társasági adózás területén.
Ugyanakkor az osztalékadót minden évben újra és újra tárgyaljuk és újra végiggondoljuk, hiszen amikor nagyon alacsony a társasági adó, akkor - gyakorlati tapasztalataink és ismereteink alapján - osztalék ágon olyan kifizetések történnek, amit a közalkalmazotti, köztisztviselői kör - amely nem talál adókapukat, hiszen ezek számára nem adottak - személyi jellegű bérként, illetve bérként kap meg. Ezért az osztalékadó bizonyos tőkekövetelményekhez kapcsolódik. Arról a vállalkozásról, amelynek nagyon alacsony a tőkéje, feltételezhetjük, hogy valójában nem nagyon nyereséges, hanem bérjellegű kifizetések történnek osztalék ágon.
Mi az, amit a szabaddemokraták nem támogattak az elmúlt három évben, és amit tulajdonképpen ma is sajnálunk, hogy megtörtént? Ez a személyi jövedelemadónak a Bokros-csomag kapcsán vagy azzal a lendülettel történt emelése. A szabaddemokraták akkor a személyi jövedelemadó törvényt nem is szavazták meg, s nemcsak azért, mert adóemelés történt és az adóemelés olyan mértékű volt, amely visszafelé hatott, tehát kimondottan az adófizetési morált rombolta, hanem azért sem, mert technikailag olyan megoldásokat javasolt, amelyek bonyolulttá és áttekinthetetlenné tették az akkori adórendszert. Tessék emlékezni a két adótáblára, illetve az abból következő sürgős adótörvény-módosítási parlamenti munkánkra, ami a benyújtott rossz adótörvényekből fakadt.
Ezért nagy örömmel fogadtuk a tavalyi változtatásokat, amelyek korrigálták az 1995. évi hibákat. Tehát az 1996. évi változásokat már nagy örömmel fogadtuk, ami egy tényleges személyi jövedelemadó-csökkentést jelentett, illetve egy igen egyszerű adó-jóváírási javaslatot épített be a törvénybe, ami az alkalmazotti körben ma is helyesen működik, és aminek a mértékét egyébként jövőre meg fogjuk emelni; reményeink szerint a Ház ezt megszavazza.
Mi történt '97-ben, illetve az előttünk fekvő tervezet mennyire fejezi ki azt az igényünket, hogy minél több magyar állampolgár szívesen fizessen adót, vagy kevésbé tiszta lelkiismerettel kerülje el az adófizetést, illetve a mostani tervezet szerint mennyire van lehetőség a különböző adónemek közötti adóelkerülések gyakorlására? Mennyire stabil, mennyire kiszámítható a kormány által most elénk terjesztett javaslat, mennyire növeli a stabilitást és a kiszámíthatóságot?
Ez az egész törvénymódosítási csomag a kicsi-kicsi korrekciókon kívül alapvetően a meghozott nyugdíjreformhoz kapcsolódik. Hallottuk a bizottsági előadóktól, hogy nagyon sok ponton történt apró módosítás, de a legtöbb módosítás - amit a Ház a nyár közepén egy országgyűlési határozatban már megfogalmazott - nagyon helyesen a már meghozott nyugdíjreformcsomaghoz kapcsolódik. Tehát a mostani személyi jövedelemadó-módosítás alapvetően egy megkezdett munka folytatását, sőt szükséges befejezését jelenti, amely megkezdett munka a nyugdíjreform volt. Azt gondolom, nagyon büszkék lehetünk arra, hogy mindazok a pártok, amelyek meghirdették ezt a végiggondolhatatlan és kimondhatatlan "államháztartási reform" szóvirágot, azok, illetve a mostani kormánytöbbség végre tudta hajtani ennek egyik legfontosabb elemét, a nyugdíjreformot és az ehhez kapcsolódó adómódosításokat is.
Mik ezek a nagyon fontos változások? Az adóból a nyugdíjjáruléknak az a része - természetesen csak egy része -, amennyi az adó alá esne, az adóból leírható lesz. Mindenki számára leírható lesz, azok számára is, akiknek a nyugdíja még nem adózik, illetve akiknek a nyugdíját még a nettó kereset alapján fogják kiszámítani. Ez azt jelenti, hogy a 47 évesnél idősebb korosztály - amelynek semmi érdekeltsége nincs a vegyes nyugdíjrendszerbe való átlépésre, hiszen az eddig megszerzett szolgálati éveikkel megszerzett nyugdíjuknak tulajdonképpen az egynegyede elveszne, ha a vegyes nyugdíjrendszert választanák - számára kétféle kedvezményt is biztosít, illetve kétféle előnyt is nyújt a mostani adórendszer. Az egyik az önkéntes pénztári befizetésekkel oldható meg - ez tulajdonképpen többletvállalást, többletfizetést jelent -, a másik pedig a nyugdíjjárulék egy részének, 25 százalékának az adóból történő leírhatósága. Ez egyfajta adóteher-csökkenést is jelent.
A szabaddemokraták természetesen örülnének egy jelentősebb adóteher-csökkenésnek is, de ha itt e Házban a következő fél órában, órában vagy a következő napokban valaki véletlenül azt fogja mondani, hogy adóteher-növekedés történt, az nem a valóságot fogja állítani, mert valójában egy kis mértékű - sokunk ízlése szerint kicsit kisebb mértékű - adóteher-csökkenés történik a következő esztendőben a mostani javaslatok alapján, nem pedig adóteher-növekedés.
Minden adóteher-változás különbözőképpen érinti a különböző jövedelmű embereket, tehát minden alkalommal fel kell tenni a kérdést, hogy az alacsony, a közepes, illetve a magas jövedelműek adóterhe csökken, nő vagy marad változatlan. Az arányszámokat figyelembe véve a legkevésbé az igen magas jövedelműek adóterhe fog csökkenni, de azt gondolom, ez így is helyes. Valóban az a kérdés, hogy az alacsony és a közepes jövedelműeknél van-e lehetőség még egy pici adóteher-csökkentésre, vagy pedig nincs.
(11.50)
Tehát ami a mostani változtatások vagy módosítási javaslatok lényege, az mind kapcsolódik ahhoz a nyugdíjreformhoz, amelyet a szabaddemokraták nagymértékben támogattak, sőt azt gondolom, sok javaslatukkal elő is segítettek. Ebből a nyugdíjreformból következik az adó-jóváírási rendszer megváltozása, tehát a nyugdíjjárulék ismét leírható lesz. Ebből következik az önkéntes pénztári adókedvezmények, adójóváírások megváltozása is.
A nyugdíjreform lehetővé teszi, hogy azt a 6 százalékpontnyi nyugdíjjárulékot, amit a munkavállalónak magának kell kifizetnie, azt a munkáltató, illetve maga a munkavállaló kiegészítheti 1 vagy 2 vagy 3, sőt akár 4 százalékponttal is, amelyhez ugyanazok az adókedvezmények kapcsolódnak majd, mint az önkéntes pénztári kedvezményekhez.
Miért fontos ez? Az idősebbek számára a szabályozás egyértelműen az önkéntes pénztárakat teszi kedvezővé, a fiatalok számára viszont a magánnyugdíjpénztár a kedvező. Ez azt jelenti, hogy ha egy magánnyugdíjpénztárban akar többlettakarékosságot elérni egy fiatal, ugyanolyan adókedvezményben részesül, mint az az idősebb, aki egy önkéntes pénztárban takarít meg többet. A különbség csak az, hogy az önkéntes pénztárban nincs igazi korlátja a megtakarításnak, azt az egyet leszámítva, hogy 130 ezer forintnál magasabb az adójóváírás nem lehet. Ez egy nagyon komoly megtakarítás, nagyon kevesen fogják tudni ebben az országban ezt elérni. Ez több mint havi 20 ezer forintos önkéntes pénztári megtakarítás, ami azt gondolom, tényleg nagyon kevés embernek fog problémát okozni, hogy mondjuk, ő többet akarna megtakarítani, hiszen inkább az alacsonyabb megtakarítási kategóriában vagyunk. Tehát azt gondolom, egypár ezer forintról van szó, vagy bőven tízezer forint alatt van lehetőségünk arra, hogy plusz megtakarítással éljünk.
Tehát egyrészt örültünk volna, ha a Pénzügyminisztérium számításai alapján lehetőség nyílt volna arra, hogy az adóterhek tovább csökkenjenek - hiszen csökkentek már tavaly is, de előtte bizony emelkedtek -, tehát mondjuk, ha a '94-es állapothoz képest a személyi jövedelemadó-terhek lényegesen jobban csökkentek volna.
Ugyanakkor tudomásul vesszük, hogy a legnagyobb hatást a frakciónk a társasági adótörvény-módosításban, illetve a nyugdíjreformban érte el, és a személyi jövedelemadó törvény terén egy kicsit kisebb hatással voltunk a velünk koalícióban kormányzó szocialista párti képviselőkre.
Nagyon remélem, hogy a következő években sem fogja senki sem elfelejteni, hogy a személyi jövedelemadón még van mit csökkenteni. Magyarországon még mindig nagyon sok ember érzi igazságtalannak, és ezért nagyon sokan érzik úgy, hogy az egy helyes és etikus viselkedés, ha megpróbálják kikerülni. Azt kérem mindenkitől, hogy a következő ciklusban is támogassa az adócsökkentés gondolatát.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
