VARGA MIHÁLY
VARGA MIHÁLY
VARGA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy közkeletű amerikai mondás szerint az életben két biztos dolog van: a halál és az adó. A Magyar Országgyűlés ez utóbbi terület jogalkotásával foglalkozik most, a mai nap ezzel nyitja meg ezt a sort. S ezt olyan természetességgel, olyan bizonyossággal teszi, mintha a világ legtermészetesebb dolga volna az, hogy minden év végén az adók nagyarányú átszabására kerül sor.
Tisztelt Ház! Az előbb az elmúlt három évre történt egy visszatekintés. Engedjék meg, hogy én is visszatekintsek egy picit az MSZP-SZDSZ-kormány adópolitikájára.
Ez a kormány az elmúlt években sokszor hitegette azzal az adófizető polgárokat, hogy most, abban az évben, amikor éppen egy adómódosítás történik, nagy, rendszerjellegű módosítást hajt végre, ami után már nem kerül sor nagyobb jellegű módosításra, csak kisebb technikaiakra. Ehhez képest minden év végén gyakorlatilag több száz oldalas anyagokat kapunk, amelyek átszabják ezeket a törvényjavaslatokat.
Ez a folyamat 1994-ben indult el az MSZP-SZDSZ-kormány '94-es pótköltségvetésével. Emlékezzünk rá, tisztelt képviselőtársaim, ez a pótköltségvetés volt az, ahol év közben került sor adómódosításra, és ez a módosítás nyitotta meg azt az adó- és illetéktörvény-módosítási sorozatot, amelynek számát, azt hiszem, nehéz lenne megadni. Ez vezetett tehát oda, hogy mára ezek az adójogszabályok bonyolult, áttekinthetetlen és érthetetlen jogszabályhalmazzá álltak össze.
Tisztelt Ház! Az adótanácsadó cégek dörzsölhetik a tenyerüket: a kormány soros módosítása után a társadalom újabb rétegei fognak pácienseikké, klienseikké válni. Nem lehet ugyanis arra kényszeríteni a polgárokat, hogy Magyar Közlönyt olvassanak napi rendszerességgel. Ráadásul ezek a bonyolult adójogszabályok kiegészülnek olyan PM- és APEH-rendeletekkel, állásfoglalásokkal, értelmezésekkel, amelyek ezt a rendszert még áttekinthetetlenebbé teszik.
Így azt kell megállapítanunk, tisztelt Ház, hogy az adóztatás Magyarországon nemcsak törvényi szinten folyik, hanem alacsonyabb rendű jogszabályokkal is. Az APEH állásfoglalásait már külön könyvekben adják ki az ezzel foglalkozó cégek. Ezek a belső szabályozások, iránymutatások, tájékoztatások szinte önálló törvényekként funkcionálnak már, amelyek nélkül vállalkozók egyszerűen nem is tudják elkezdeni a vállalkozásukat, nemhogy működtetni.
Azt kell tehát megállapítanunk, tisztelt Ház, hogy ma az adó-jogszabályozás három év elteltével kuszább és zavarosabb, mint 1994-ben. Arról már nem is kell, azt hiszem, beszélnem, hogy párhuzamosan nőtt a fogyasztási és jövedelemadók súlya ezekben az adóztatásokban.
A Fidesz-Magyar Polgári Párt véleménye szerint tehát ezek a módosítások nem segítették azt elő, hogy az adófizető polgárok egy kívánatos jogkövető magatartást folytassanak ebben az országban. Emlékezzünk vissza a korábbi módosításokra! A Fidesz által régóta szorgalmazott átalányadózás bevezetése után az átalányadózás hibás rendszere került bevezetésre. Ez okozta azt, hogy két hónap múlva, év közben szintén újra módosítani kellett 1995-ben az adótörvényt. Emlékezzünk arra, hogy milyen országos káoszt idézett elő a bérkifizetéseknél az úgynevezett adó-jóváírási botrány! Hiába volt az ellenzéki pártok figyelmeztetése, csakúgy, mint legutóbb a mezőgazdasági termelők adóztatásánál, a kormány erőszakosan módosított, majd pár hónappal később bocsánatot kért az adófizető polgároktól.
Tisztelt Ház! Ha a három év adópolitikájáról beszélünk, akkor azt hiszem, azt is el kell mondanunk, hogy szinte minden évben az év végi adómódosítás után egy újabb módosításra került sor, mert az Országgyűlés koalíciós többsége olyan módosítást erőltetett át, amely nyilvánvalóan káros, nyilvánvalóan rossz volt.
Tisztelt Ház! Az előbb arról volt szó, hogy mit ígért ez a kormány az adópolitika területén. Ez a kormány adócsökkentést ígért, ám ezzel a gyakorlatban egy ellentétes folyamat zajlott. Míg 1994-ben 55,1 százaléka volt az adóbevételek aránya az államháztartás bevételeinek, addig ez az arány 1997-re 64 százalékra nőtt. A '98-as tervek ezt tovább növelik 67,5 százalékra.
Nos, ez önmagában véve még nem volna probléma, hiszen az államnak szüksége van a bevételekre, és nem az a gond, hogy az államháztartáson belül ez az arány nő. A probléma igazából az, hogy a kormány azokat adóztatta egyre jobban, akikre állandóan hivatkozik - a miniszterelnök szavaival élve -: a bérből és fizetésből élőkre. Emlékezzünk vissza, tisztelt Ház, a 48 százalékos adókulcs bevezetésére, emlékezzünk vissza, hogy az átlagos adókulcs hogyan nőtt az elmúlt három év során. (Gaál Gyula: Csökkent!) Hasonlítsák össze, tisztelt Ház, a korábbi éveket, és hasonlítsák össze azokat a nemzetközi adatokat, amelyek az adóztatásról szólnak!
Tehát a kormány gazdaságpolitikájával párhuzamosan igenis nőttek az adóterhelések, és nem elég az, hogy a jövedelemadók szintje nőtt, a fogyasztási adók szintje is nőtt.
(12.00)
Korábban valamennyien egyetértettünk abban, hogy jövedelem típusú adók helyett a fogyasztási típusú adókat kell erősíteni, a kormány ezt a kettőt párhuzamosan emelte. Ez vezetett 1995-96-ban a reáljövedelmek mintegy 20 százalékos csökkenéséhez.
Tisztelt Ház! Mit várhat az adózó polgár az 1998-ra tervezett módosításoktól? Amit mindenképpen pozitívumnak tartunk, az a vita korai megkezdése, hiszen mindkét törvény, amelynek a tárgyalása ma kezdődött el, a személyi jövedelemadó és a társaságiadó-törvény módosítása '98. január 1-jével lép hatályba. Örülünk neki, hogy lesz idő a felkészülésre, és az adózó polgároknak karácsony és újév között nem kell azzal tölteni az idejüket, hogy éppen a Magyar Közlöny szokásos adómódosításait tanulmányozzák.
Az szja-módosítások közül az egyik alapvető módosítás a nyugdíjrendszer változásával történő átvezetés. Tisztelt Ház! Ez az átvezetés arra az országgyűlési határozatra épül, amely '97. július 18-án jelent meg, és azt fogalmazza meg, hogy a nyugdíjrendszer átalakítása nem eredményezheti sem a munkaadók, sem a munkavállalók terheinek növekedését.
Tisztelt Ház! Mi már akkor elmondtuk, hogy ez az állítás így nem igaz, nyilvánvaló képtelenséget fogalmazott meg a kormány ebben a határozatban, hiszen ki fogja vállalni azokat a nyilvánvaló költségeket, amelyek egy nyugdíjrendszer módosításából előállnak. Külföldi hiteleket fogunk felvenni rá? A nyugdíjasok vállalják ennek a terheit? Sajnos, azt kell mondanom, hogy részben igen, hiszen valamennyien tudjuk, hogy a nyugdíjrendszer módosítása után a nem soká nyugdíjba menők nyugdíja nyilvánvalóan kevesebb lesz annál, mint amit egy változatlan rendszerben kaphattak volna. De azt gondolom, nem kell áltatni a polgárokat, ez bizony költségekkel jár, és ezek a költségek ebben az adórendszerben is meg fognak jelenni.
A kormány azzal kívánja elintézni ezt a módosítást, hogy a nyugdíjjárulék 25 százalékos levonhatóságát az adóból ebben a törvényjavaslatban lehetővé teszi. Tisztelt Ház! A Fidesz-Magyar Polgári Párt nem ért egyet azzal a véleménnyel, hogy ez önmagában adócsökkentést eredményez ebben a törvényjavaslatban. Először is nem lehet ma megbecsülni reálisan azokat a költségeket, amelyek a nyugdíjrendszer változásával előállnak. A nyugdíjpénztárak alapítása, üzemeltetése, ezeknek a költségei, a kifizetés költségei igenis terhet fognak jelenteni az adófizetők számára. Ezek a terhek nem kompenzálhatók pusztán azzal, hogy ez az adókedvezmény megjelenik ebben a törvényjavaslatban.
Másrészt véleményünk szerint teljes körű szabályozásra sem nyílik mód, hiszen nagyon jól tudjuk, hogy olyan rendszerbeli módosítás van, amit nem lehet modellezni. A két világháború között Magyarországon működött az az intézmény, amely alapján egy-egy kisebb közigazgatási területen előre bevezettek törvényeket, ott modellezték le, hogy egy törvény hogyan fog majd a valós életben működni. Nyilván erre ma nincs mód Magyarországon, de az Országgyűlés joggal várhatta volna el azt, hogy igenis konkrétabb háttérszámítások, konkrétabb elemzések legyenek e módosítás hatásáról.
Tehát a Fidesz nem ért egyet azzal, amit egy MSZP-s képviselőtársunk örömmel üdvözölt, hogy ennek hatására reáljövedelem-növekedés lesz. Valóban, ha elfogadjuk az önök számítását, akkor az átlagkeresetekhez képest talán 1,5-2 százalékos növekedés várható. Itt havi ezer forintot említett előbb képviselőtársam. Azt gondolom, hogy aki tisztában van azzal, hogy milyen fogyasztói árak vannak ma Magyarországon, az ezt a módosítást olyan nagy lelkesedéssel nem fogadhatja, hiszen egy gyermekcipő megvásárlásához körülbelül fél évi kedvezményre van szüksége ez alapján egy polgárnak. (Ungár Klára: Nem olcsó az a cipő!)
Tisztelt Ház! Üdvözöljük a termőföld bérbe adásából származó jövedelemnek az önkormányzatoknál maradását. Bár ez az adó mai napig is magas, ez a 20 százalékos adószint véleményünk szerint nem helyes, ezt az adószintet csökkenteni kellene. Itt vetjük fel azt is, hogy az önkormányzatok valószínűleg nincsenek felkészülve ma még arra, hogy ezeket az adókat teljeskörűen és pontosan beszedjék, ehhez apparátus kell, ehhez költségek kellenek, eddig ezt az APEH csinálta, vélhetően ebből is valamiféle következő törvénymódosításra van kilátás.
Mi nincs ebben a módosításban, tisztelt Ház? Először is, mint ahogy mondtam, nincs adócsökkentés. Ezt az 1998-as költségvetési tervezet nyilvánvalóvá teszi számunkra: ott a kormány egy 14,8 százalékos bruttó szja-növekedésről beszél ebben a törvénymódosításban másról, tehát valahol a kormány nem mond igazat.
Nincs továbbá adótábla-módosítás sem. Tisztelt Ház! Azt a klasszikus fogalmat, amit valorizációnak hívnak, és amit évről évre elmond az adott év pénzügyminisztere, erre ebben az évben nem kerül sor. Nagyon jól tudjuk, hogy ez mit jelent a polgárok számára: az inflációs veszteségeket a polgároknak kell megfizetniük. Ha már önök nem hisznek, tisztelt kormánypárti képviselők, az ellenzék véleményének, idézném az adóztatással kapcsolatban azt a világbanki tanulmányt, amely 1995-ben készült, és amely feketén-fehéren igazolja azt, hogy Magyarország az egyik legtúladóztatottabb ország, és igenis szükség van az adókulcsok jelentős növelésére (Sic!) a következő években ahhoz, hogy elérjük a kívánatos európai uniós átlagot.
Nincs ebben a módosításban a gyermeket, gyermekeket nevelő családok támogatása sem. Tisztelt Ház! A Bokros-csomag azokat a gyermeknevelési kedvezményeket, amelyek az adórendszerben voltak, 1995-ben kiszedte az adótörvényekből. A Tárki háztartáspanel-vizsgálatai igazolják, bizonyítják azt a tételt, hogy szoros összefüggés van a gyermekek száma és a család életkörülményei között, vagyis adott esetben a család elszegényedése között. Joggal várhatnánk tehát el azt, hogy amikor a kétség kívül meglévő demográfiai tendenciák, tények, a magyar népesség folyamatos csökkenése - ebben az évben az első félévben 25 ezer fővel -, nyilvánvalóan káros és kellemetlen következményekkel jár mind a társadalom, mind a gazdaság egészére nézve, akkor a kormány lépéseket tegyen a gyermeket nevelő családok megsegítésére. Ilyen segítség ebben az adótörvényben nincs, a családok ezután is csak önmagukra számíthatnak. Hiába mondják azt a kormánypárti képviselők, hogy megjelenik a tandíjjal kapcsolatos adójóváírás! Tisztelt Ház! Ahhoz, hogy valaki tandíjjal kapcsolatos kedvezményt igénybe vegyen, először a gyermeknek meg kell születni. Később lesz majd alkalma arra, ha tanul, hogy a tandíjkedvezményeket igénybe tudja venni.
És végül ebben a módosításban nincs benne a kamarai tagdíj adóból való levonhatósága, amit a Fidesz hosszú ideje kér a magyar kormánytól. Fél évvel ezelőtt törvénymódosítást nyújtottunk be, önök szavazták le ezt a módosítást, tisztelt kormánypárti képviselők, így az MSZP-s képviselőktől most furcsának tartom, hogy fél évvel ez után a módosítás után erről beszélnek. Nyilvánvalóan a választások közeledte felgyorsít olyan folyamatokat, amelyeket eddig az ellenzék hiába kért ettől a kormánytól.
Tisztelt Ház! Szólnom kell egy pontban a társasági adó módosításáról is. A Fidesz 1994-ben már javasolta, hogy a gazdaságilag elmaradott térségekben induló vállalkozások számára adókedvezményeket tegyen lehetővé a kormány. Ez akkor nem került bevezetésre, sőt, egy ellentétes folyamat indult meg, a kormány a feketegazdaságra, a visszaélésekre hivatkozva megszüntetett különböző kedvezményeket. Most egy olyan formában jön vissza ez az indítvány, amely csak az igen komoly, igen nagy vállalkozások számára tesz lehetővé adókedvezményt. 3 milliárd forintos beruházás fölött, és pláne úgy, hogy 200 fővel többet kell majd ezután foglalkoztatni. Azt hiszem, nagyon kevés lesz az a vállalkozás, amely ezt az adókedvezményt igénybe tudja venni. Arról már nem is beszélek, hogy a mai közgazdasági elemzések szerint nem pusztán az adókedvezmény az, ami miatt egy vállalkozás beindít egy üzemet egy elmaradott térségben, hanem bizony, az infrastruktúrafejlesztés, amihez állami, központi segítség kell, és ilyen segítséget egyelőre nem látunk.
Összefoglalva, tisztelt Ház, ezek a módosítások kedvezőtlenül érintik a gyermeküket nevelő családokat, ebben a módosításban nincs adócsökkentés, ezért a Fidesz-Magyar Polgári Párt ezt az adótörvény-módosítást nem tudja támogatni. Köszönöm a figyelmüket. (Gaál Gyula: Azért egyszer majd olvasd el! - Taps az ellenzék padsoraiból.)
