DR. TOLLER LÁSZLÓ
DR. TOLLER LÁSZLÓ
DR. TOLLER LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Mindjárt ügyrendi javaslattal szeretném kezdeni hozzászólásomat. Egyrészt azért, hogy Szász Domokos képviselő úr végigkövethesse a vitát, amely, remélem, a hozzászólásom után befejeződik. Nem azért, mert én szeretném befejezni, hanem előzetesen sem volt nagyobb érdeklődés.
Más oldalról pedig azért, mert a Házszabály lehetőséget ad arra, hogy az ülésnap végéig - ha a képviselők többsége itt egyetért ezzel - lehessen benyújtani azokat a módosító indítványokat, amelyeket a képviselő úr praktikusan, saját munkaideje terhére kíván benyújtani, és amiért én ebben majd szeretném kérni a tisztelt Ház állásfoglalását.
A másik, amiért szót kértem, az, hogy ez a törvényjavaslat, amely nem előzmény vagy közvetlen előzmény nélküli az Országgyűlésben, hisz annak idején a sporttörvénynél a sport munkacsoport, illetve az illetékes bizottságok támogattak volna egy olyan javaslatot, amelyek bukméker típusú játékok bevezetését szorgalmazták volna, és ez együtt járt volna azzal, hogy a sportfinanszírozást valamiféleképpen javítsuk.
Akkor úgy tűnt, hogy az ötlet jó, de a realitástól olyan szempontból messze volt, hogy nem volt erre felkészült szervezet annak idején, amely ezt a feladatot el tudta volna látni, nem volt megfelelő vállalkozói szándék, nem volt piacfelmérés annak érdekében, hogy be lehet-e egyáltalán vezetni egy ilyen játékot, ezért a sportra fordítandó összegek mennyisége, illetve nagyságrendje sem volt megbecsülhető. Ma már ezek a feltételek, illetve az előzetes feltételek megvannak ahhoz, hogy bátran benyújthatta a kormányzat az ezzel kapcsolatos törvényjavaslatot, amellyel nemcsak az illetékes bizottságok, hanem az úgynevezett sportlobby, melynek szintén tagjának vallhatom magam, egyetért.
Amiért ezzel kifejezetten egyetértünk, és amiért támogatjuk ezt: a magyar sport alapvetően forráshiányos. A világon mindenhol bevett szokás az, hogy a szerencsejátékok vagy teljes egészét, vagy bizonyos típusú szerencsejátékok teljes egészét, lásd például az olasz lottónál az olasz labdarúgó szövetség, tehát sportági szervezet kapja meg; de van, ahol csak részmegállapodások vannak a mindenkori kormányzat és a sport között, és bizonyos átengedett bevételekkel gazdálkodhat a sport. Mi a harmadik utas megoldást választottuk, hisz van olyan szerencsejáték, amelynek kisebb százalékát a lottó, van olyan, vagy lesz olyan szerencsejáték, amelynek az adóbevétele 50 százalékát, lásd most a bukméker típusú játékokat, az állam átengedi a sport részére.
A felhasználás tekintetében azonban kissé averzióink vannak, és azt szeretném jelezni, hogy - nemcsak a sportlobby, hanem bizonyos szakértők megnyilvánulása alapján is - mi azt szeretnénk, hogy ne intézményi forrást jelentsen. Tehát itt arról van szó, hogy az OTSH vagy a sport finanszírozására, tehát alapítványi finanszírozásra fordítódjék ez az összeg. Mi azt szeretnénk, hogy az alapítványok, az általunk létrehozott alapítványok finanszírozását biztosítaná az ezzel kapcsolatos adóbevétel, az intézményi szférát pedig az állam, illetve a központi költségvetés az intézményfinanszírozás keretében bonyolítsa le, hisz azért az intézményfinanszírozás és a sportfinanszírozás között a feladatvállalás tekintetében, annak állandósága tekintetében is vannak különbségek.
Egy megjegyzést szeretnék még mindösszesen a Szász képviselő úr által elmondottakhoz fűzni. Nem biztos, hogy baj, hogy állami monopólium egy szerencsejáték, és valószínűleg nincsen ebben liberális modell, meg szocialisztikus modell, meg konzervatív modell, hanem az egyes országok Amerikától Olaszországig, a skandináv államoktól Franciaországig máshogy viszonyulnak a szerencsejátékokhoz, és a világon szerte van olyan gyakorlat, ahol száz százalékban állami monopólium vagy koncesszió formájában zajlik a fogadás vagy a szerencsejáték-szervezés. Van, ahol csak állami felügyelettel, van, ahol teljesen magánalapon működik az egész történet, és az államnak a felügyeleti tevékenysége is igen elenyésző vagy alacsony.
Tehát mi választottunk egy modellt, amely az európai gyakorlatnak és az európai hagyományoknak nagyjából megfelel. Ezt a gyakorlatot vette át ez a törvény, és egy jó szabályozás keretei között került az Országgyűlés elé.
A lényege ennek a törvényjavaslatnak végül is az, hogy egy ellenőrizhető, mindenki által hozzáférhető, a kisember számára is játszható - és ez nagyon fontos -, tehát nem kaszinótípusú, az egyszerű ember számára is játszható és áttekinthető játék keretében lehet fogadásokat kötni, amelyek valahol közösségi célt fognak szolgálni. Ez a közösségi cél részben az állam bevétele, részben pedig a sporttevékenység folytatásához szükséges eszközök biztosítása.
Én ennek előrebocsátásával ajánlom a tisztelt Ház figyelmébe ezt a jól sikerült törvényjavaslatot.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokból.)
