DR. SEPSEY TAMÁS
DR. SEPSEY TAMÁS
DR. SEPSEY TAMÁS (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. A vita ezen szakaszában a 11., 12. és a 13. sorszám alatt szereplő javaslatokhoz szeretnék hozzászólni. E hozzászólás aktuális indokát éppen az adja, hogy személyesen igen aktívan vettem részt a népszavazás-kezdeményezési aláírásgyűjtésben, ezért a gyakorlat oldaláról lennének aggályaim a kormány által beterjesztett javaslattal kapcsolatban.
Nevezetesen ez a javaslat megkövetelné azt, hogy az aláírásoknak a kérdéssel azonos oldalon kell szerepelniük. A módosító javaslatok indoklásában utaltam arra, hogy a polgári törvénykönyv a saját kezűleg írt végrendelet esetében az azonos lapot követeli meg alaki feltételként. Tehát ha folyamatosan vezetik a lapot, és az illető a végrendeletét elkezdi a lap felső szélén írni, folyamatosan írja, és a lap másik oldalán folytatja, akkor alakilag ez a végrendelet érvényesnek tekintendő.
Számomra teljesen érthetetlen, hogy ha a lap egyik oldalán szerepel a kérdés, és folyamatosan sorszámozzák az aláírásokat, akkor miért az oldal az érvényességi egység, miért nem a lap. Feltételezhető az az állampolgárokról, hogy aláírják egy üres lap egyik oldalát, és utána a másik oldalra majd rá fogják nyomtatni azt az Országos Választási Bizottság által hitelesített kérdést, amelyiknek a támogatására gyűjtenek aláírásokat? Én azt hiszem, hogy nem.
Ha egy polgári demokratikus jogállam kritériumaiból indulunk ki, akkor a népszavazás-kezdeményezések esetében vagy pedig az egyéb aláírásgyűjtések esetén nem kell feltételeznünk azt, hogy a kezdeményezők minduntalan be akarják csapni az államot, és illegitim, illegális eszközökkel próbálnak meg aláírásokat gyűjteni. Nem beszélve arról, hogy ennek jelentős költségkihatása is van, 200 ezer aláírás összegyűjtéséhez igen sok lapot kell nyomtatni. Ha ennek csak az egyik oldalára lehet aláírásokat írni, értelemszerűen kétszer annyi lap szükséges az aláírásgyűjtéshez, mint ha oldal lenne az egység. Meg vagyok győződve arról, hogy nem lehet probléma az, hogy oldal helyett lap legyen - és hozzáteszem, értelemszerűen folyamatosan sorszámozva vannak az aláírások -, nem hiszem, hogy ez bármiféle problémát felvessen.
Szintén gyakorlati kérdés a 12. pontban szereplő módosító javaslatom, amely arra irányul, hogy a személyi azonosító helyett azzal egyenértékű legyen a természetes személyazonosító adat. A jelenleg hatályos törvény szövegének egyébként ez felel meg. Sajnos, hozzá kell tennem: megint az élet bizonyította, hogy az állampolgárok jelentős része nem tudja fejből a személyazonosító jelét. Ez a 11 karakterből álló adat a régi személyi igazolványokban szerepelt, az új igazolványokban nincs benne. Odajött az állampolgár aláírni az ívet, és amikor következett az a rubrika, hogy szíveskedjen a személyazonosító jelét beírni, azt mondta, hogy hát, azt nem tudom.
(19.50)
Volt aki a személyazonossági igazolványa jelére próbált asszociálni, volt aki a társadalombiztosítási kártyáját vagy az adóigazgatási azonosító jelét húzta elő, hogy annak a számát írja be. Ha ilyen problémával állunk szemben, akkor viszont meg kell nézni, hogy az állampolgár személyének az azonosítására egyéb adatok alkalmasak-e. A jelenlegi törvény szerint a természetes személyazonosító adatok: anya neve, születési helye a születési dátummal kiegészülve ugyanolyan jól tudják azonosítani az illetőt, mint a személyazonosító jel.
Vissza kell kanyarodnom egy kicsit a törvényjavaslat részletes vitájában korábban elmondottakra. Mi a jogalkotó szándéka? Meg akarja-e nehezíteni alaki szabályok beiktatásával a népszavazási kezdeményezésekhez szükséges aláírások gyűjtését, vagy pedig elfogadván az alkotmányban biztosított demokratikus intézményt, a szükséges feltételek támasztása mellett azért segíteni akarja, hogy ez a fajta közvetlen hatalomgyakorlás megvalósulhasson. Nekem az a határozott véleményem, hogy ezt elő kell segíteni, és ha a személyazonosító jel mellett egyéb olyan módon tudja az illető a személyazonosságát hitelt érdemlő módon igazolni, amely az állami adatbázisból ellenőrizhető, akkor ezt lehetővé kell neki tenni.
A harmadik problémám, hogy a javaslat szerint az aláírásgyűjtő ívet az aláírásgyűjtő polgár aláírásával el kell látni. Itt az aggályom kettős. Egyrészt semmifajta ellenőrzési lehetősége nincs a hatóságoknak, hogy utólag azt az olvashatatlan krikszkrakszot, ami, mondjuk, egy aláírást jelent, azonosítani lehessen az illető személlyel. Másrészt pedig nem teljesen értem, hogy miért van szüksége a hatóságnak arra, hogy azonosítani lehessen magukat a gyűjtő személyeket, kivéve, ha feltételezem, hogy az illetők eleve bűncselekményt kívánnak elkövetni, mert olyan személyek aláírását kívánják odahamisítani, akik valójában nem is írták alá ezeket az aláírásokat. Ez azért rossz feltételezés, igen tisztelt képviselőtársaim, mert aki aláírásokat hamisít, az nem a saját aláírását fogja odaírni az aláírásgyűjtő ívre - saját magát nem fogja "lebuktatni." Akkor pedig mi szükség van egy olyan állami kontrollra, amely lehet, hogy az érintett személyeket, akik egyébként részt vennének az aláírásgyűjtésben, elgondolkoztatja, hogy nyilvántartásba fogják venni, vagy ha valahol mint aktív kezdeményezőnek szerepel az aláírása - nem mint passzív résztvevőé, mert aki önmagában aláírja a gyűjtőívet, azt én passzívnak nevezem -, utólag lehet, hogy valamiféle büntetésben fog részesülni.
Nem nagyon látom az indokát ennek, ezért az elhagyását javaslom, s kérném, hogy a tisztelt Országgyűlés ezt támogassa. Köszönöm szépen.
