DR. BIHARI MIHÁLY
DR. BIHARI MIHÁLY
DR. BIHARI MIHÁLY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! A Szocialista Párt képviselőcsoportjának azon tagjai, akik részt vettek a bizottsági vitában, egyhangúlag támogatták a bizottság által kialakított eseti jellegű állásfoglalást. Mégpedig azért, mert szigorúan kettéválasztották az ügy két dimenzióját, kétféle megközelítését.
Az egyik a politikai ügy. Ha ennek az ügynek a politikai részét, hátterét, mélységeit, konfliktusait, legitimációs problémáit nézzük, az nagyon bonyolult, messzire vezet, ebbe nem is kívántunk belemenni, erről nem is kívántunk vitát folytatni.
Ha a dolog jogi részét nézzük, akkor az ügy egyszerű. A Házszabály három paragrafusa, abból is kettő, a 15. és a 17. § teljesen egyértelmű jogi helyzetet teremt, nevezetesen abból a szempontból, hogy azt kell megvizsgálni, csak annak van jogi relevanciája, hogy milyen módon szűnt meg a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoporti tagsága. Nem tartozik az ügy megítéléséhez az, hogy milyen módon szűnt meg vagy megszűnt-e valakinek a párttagsága. Ez jogilag nem releváns, a Házszabály ezzel kapcsolatban szándékosan nem tartalmaz semmiféle rendelkezést.
A vizsgálat alapján megállapítható, hogy három csoportba sorolhatók a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportjának a tagjai a képviselőcsoporti tagságuk megszűnése szempontjából. Egyeseknek azért szűnt meg a képviselőcsoporti tagsága, mert kizárták őket. Másoknak azért szűnt meg a képviselőcsoporti tagsága, mert kiléptek. S végül a harmadik csoportba azok tartoznak, akiknek a képviselőcsoporthoz való tartozásuk egy objektív jogi tény, a 15 fő alá csökkenés miatt szűnt meg.
A három csoporthoz tartozó személyeknek a más képviselőcsoporthoz való tartozása szempontjából kétféle rendelkezést tartalmaz a Házszabály. Az első két esetben - tehát akiknek vagy kizárással vagy kilépéssel szűnt meg a képviselőcsoporti tagságuk - a Házszabály egyértelmű rendelkezést tartalmaz: hat hónap után ahhoz a képviselőcsoporthoz csatlakoznak, amelyikhez akarnak, amelyik képviselőcsoport befogadja őket. A harmadik csoporthoz tartozók esetében, azok esetében, akiknek egy objektív tény, a létszám lecsökkenése miatt szűnt meg a képviselőcsoporti tagságuk, szándékosan és tudatosan nem fűz ilyen kivárási időt a Házszabály.
Aki 1994 szeptemberében részt vett az új Házszabály megalkotásával kapcsolatos vitákban - vagy nem vett részt, de elolvasta azokat -, az tudja jól, hogy ott legalább tizenöt esete vetődött föl annak, hogy hogyan változhat meg egy országgyűlési képviselő képviselőcsoporthoz való tartozása. A Házszabályt előkészítők akkor szándékosan úgy foglaltak állást, hogy csak néhány, tipikusnak tekinthető esetet lehet szabályozni, ugyanis lehetetlen követni az élet által felszínre hozott példák és esetek sokaságát. Ezért két esetet szabályozott, az első két csoportba tartozók esetében a képviselőcsoporti tagság megszűnéséhez két különböző jogkövetkezmény fűződik: az egyikhez hat hónapos kivárás - ez a kizártakra és a kilépettekre vonatkozik -, és nem fűződik semmilyen jogi következmény azoknak a képviselőcsoporti tagságuk megszűnéséhez, akiknek a képviselőcsoporthoz való tartozásuk objektív ok - ebben az esetben a létszám lecsökkenése - miatt következett be.
Ebből a jogi helyzetből s a jogszabályok felhívott paragrafusaiból teljesen egyértelmű, és megítélésem szerint semmiféle szecessziós jogi logikát vagy a jogon túlmutató legitimációs problémát nem vet fel az, hogy az a tizenegy képviselő, akiknek a képviselőcsoporthoz való tartozása azért szűnt meg, mert lecsökkent a képviselőcsoportuk létszáma, hat hónapos kivárási idő nélkül csatlakozhat bármely képviselőcsoporthoz - akár többhöz is, nemcsak egyhez -, amely képviselőcsoport őket fölveszi.
Ezen jogi logika és a házszabályi rendelkezések figyelembevétele alapján a bizottságban az MSZP-s képviselők támogatták az eseti állásfoglalást, és szavazatukkal is támogatni fogják a bizottság által kialakított eseti állásfoglalást.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti oldalon.)
