DR. TOLLER LÁSZLÓ
DR. TOLLER LÁSZLÓ
DR. TOLLER LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, hogy Sebők János képviselőtársamnak azt a kérdését, amelyet feszegetett, részben megoldja maga a népszavazásról szóló törvény egésze, részben pedig megoldja Bihari Mihály képviselőtársunk javaslata. Tudniillik ezt az eljárási rendet maga a törvény részletesen szabályozza, és nem szeretném az általános vitával kapcsolatos álláspontokat megismételni. Másrészt pedig a megelőzés intézményét Bihari Mihály képviselőtársunk javaslata megfelelően rendezi, ezért is támogatta az alkotmányügyi bizottság ezt a javaslatot. Maga a képviselő úr is felismerte, illetve észrevette, hogy a Bihari-féle javaslat rendezi a problémát.
Ami pedig a párhuzamos népszavazások kezdeményezését illeti, nem tudom, szabad-e utalni arra - egy kicsit összemosódott a vita -: végül is Sepsey Tamás képviselő úr javaslatát azért nem támogattuk - és ez a délutáni ülésen egyszer már mások szájából elhangzott -, hisz gyakorlatilag a törvényalkotás egész mechanizmusát a végtelenségig húzhatja e javaslat megvalósulása. Az Országgyűlés jóformán egész addig nem tudja - ha valaki kezdeményez valamilyen tárgyban népszavazást - meghozni a döntését, nem tud törvényt alkotni, amíg az a népszavazási procedúra e javaslat szellemében meg nem valósul, és nincs az a korlát, ami a Bihari-féle javaslatban, hogy a kezdeményezés korlátlan mennyiséget is jelenthet egyidejűleg. A válaszunk gyakorlatilag - szeretném megnyugtatni frakciótársamat - hellyel-közzel megegyezik az ő szándékával.
Amit még megemlítenék a részletes vitában szintén a képviselő úrhoz kapcsolódva: sem az alkotmánymódosításnál, sem pedig a népszavazásról szóló törvény módosításánál nem kívántunk eltérni attól a modelltől, amely arról szólt volna, hogy nincs két-háromféle népszavazás és két-háromféle eljárással működő népszavazás, hanem az eljárásban az Országos Választási Bizottság az egyik sarokpont, a másik pedig az elrendeléssel kapcsolatosan az Országgyűlés. A harmadik pont - a bevált hagyományok szerint - a köztársasági elnök eljárási aktusa.
Nem lett volna értelme, és talán nincs értelme annak, hogy a három típusú népi kezdeményezés, illetve a két népszavazási forma között különbséget tegyünk abban a tekintetben, hogy ki fogadja el, ki indítja el, és milyen eljárási szabályokat alkalmazunk külön-külön. Inkább az egységesítés irányába kívántuk elnyomni a szabályozást, és e tekintetben gyakorlatilag vita sem volt - vagy jelentősebb vita nem volt - a parlamenti pártok között. Tehát a második sarokpont mindenképpen az, hogy az Országgyűlés konkrét egyedi aktusához kötjük a népszavazás elrendelését.
Az aktusok tartalma szerint teszünk különbséget. Az egyik a kötelező elrendelés a 200 ezer fölött. A másik a lehetőség, hogy elrendeli az Országgyűlés a népszavazást. A harmadik pedig az, hogy kötelezően megtárgyal egy adott kérdést az Országgyűlés a nép kezdeményezése alapján. Mind a három az Országgyűléshez kötődik mint a szuverenitás egyik letéteményeséhez. Ha ebben eltérő modelleket alkalmazunk a konkrét aktus tekintetében, mindegyikhez más eljárási szabályt kellett volna alkalmazni. Más szerepe lenne az Országos Választási Bizottságnak - ebben a rendszerben ugyanaz a szerepe végig -, más szerepe lenne a köztársasági elnöknek is például az ügydöntő tekintetében, hiszen akkor akár még az elrendelés napját is megmondhatná az Országos Választási Bizottság. Úgy gondolom, ezek az érvek talán elégségesek ahhoz, hogy meggyőzzem a képviselő urat arról, hogy nyugodt szívvel megszavazhatja a népszavazásról szóló törvényjavaslatot.
