DEUTSCH TAMÁS
DEUTSCH TAMÁS
DEUTSCH TAMÁS (Fidesz): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! A Fidesz-Magyar Polgári Párt képviselőcsoportja nevében a magyar polgárok által befizetett adóforintok, azaz a közpénzek mind kirívóbb elherdálása ellen kell újra felemelnünk szavunkat.
Egy polgári demokráciában a kormánynak az a kötelessége, hogy a polgárok által befizetett pénzt törvényesen és ellenőrizhető módon közcélokra fordítsa, nem pedig az, hogy helyzetével visszaélve saját kénye-kedve szerint költse el azt.
Az elmúlt tanév végén 1,5 millió diák talált a bizonyítványában egy miniszteri bemutatkozó röplapot, amely legszerényebb becslések szerint is jóval több, mint 10 millió forintjába került a magyar adófizető polgároknak. Idén a tanév elején több mint 100 ezer elsős gyermek kapott kézhez egy rendkívül pazar kiállítású üzenőfüzetet, amellyel első pillantásra tulajdonképpen semmi probléma sincsen. Ha azonban jobban megnézzük, azt vesszük észre, hogy olyan elsős gyermekek számára készült egy meglehetősen sok szöveget tartalmazó füzet, akiknek jelentős része még nem tud olvasni - éppen azért jár iskolába, hogy most megtanuljon olvasni. Ez a füzet - amelynek előállítási költsége körülbelül 10-15 millió forint, megint az adófizetők pénzéből (Horn Gábor: Rosszul számolsz!) - egy kormánydöntést népszerűsít a belső oldalán; hátul azonban, amikor odalapozunk, ugyancsak egy miniszternek a második bemutatkozó röplapját tartalmazza egy kormánybiztos aláírásának a társaságában. Arról már nem is beszélve, hogy az a logo, amely ebben a füzetben szerepel, meglehetősen hasonlatos egy eléggé nagy forgalmú és elsősorban a gyermekekkel kapcsolatos gazdasági tevékenységet folytató cég logójához.
Ugyancsak meglepődve tapasztalhatják a Magyar Televízió nézői, hogy az elmúlt hetekben a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium a Magyar Televízió időjárás-jelentésének szponzoraként jelent meg. Megnyugodva vehetjük azt észre, hogy a miniszter fényképe nem látható az időjárás-jelentések előtt, sőt a miniszter aláírása sem látható ott. Két apró probléma van ezzel kapcsolatban: az a műsorszám, amelyet a minisztérium szponzorál, a médiatörvény értelmében nem szponzorálható műsorszám; és az, aki szponzorál, a minisztérium, ugyancsak a médiatörvény értelmében, semmifajta műsorszolgáltató által sugárzott műsort - akár a televízióról, akár a rádióról legyen szó - nem támogathat. Úgy látszik, hogy a médiatörvénynek ezen kétharmados rendelkezése a kormányra vagy annak egy minisztériumára nem vonatkozik.
Ugyancsak hónapok óta országos napilapok, televízióadások és rádióadások műsorát figyelő és hallgató magyar polgárok hallhatják és láthatják, hogy naponta több millió forintot költ a kormány egy olyan reklámkampányra, amely azért dicséri a kormányt, mert a nyugdíjtörvény módosítása ügyében döntést hozott. Azt gondolom, az nagyon fontos feladat lenne, alig három hónappal az új nyugdíjjogszabály hatálybalépése előtt, ha a magyar polgárokat arról tájékoztatná valaki, hogy a nyugdíjtörvény megváltozása következtében ők mit tehetnek vagy mit kell tenniük. Erről azonban egyetlenegy szó sem hangzott el idáig a kampányokban, pusztán csak naponta sok millió forintért egy kormányt dicsérő reklámhadjáratot olvashatnak, láthatnak és kell hallaniuk a magyar polgároknak.
Mindez azonban tulajdonképpen eltörpül azon csínytevés mögött, amire 1997. szeptember 23-án került sor, amikor is egy országos napilapban nem más, mint egy fizetett hirdetés keretében megjelent egy reklám - másképpen is használhatom a kifejezést: -, egy PR-interjú a Miniszterelnöki Hivatal címzetes államtitkárával. Ha jól értjük, hogy az ilyen interjú hogyan készül, akkor az történhetett, hogy a címzetes államtitkár úr megfogalmazta a kérdéseket, a maga által feltett kérdésekre megadta a maga válaszát; ezt követően a maga jogkörében utalványozta a fizetett hirdetéssel kapcsolatos összeget azon országos napilapnak, amelyben ez megjelent. Bárki tájékozódhat az országos napilap szerkesztőségében: egy ilyen felületnek a megrendelése félmillió forintba kerül (Gellért Kis Gábor: Rosszul tudod! Nem igaz! Tévedés!) - nem a Miniszterelnöki Hivatal, hanem a magyar adófizető polgárok félmillió forintjába kerül.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Nagy tisztelettel szeretném megkérni a kormányt, hogy amennyiben reagál a most felvetett problémákra, akkor ne arról a kormányzati kötelezettségről szóljon, hogy tájékoztatni kell a polgárokat az őket érintő kérdésekről. Mi magunk is azt mondjuk, hogy a polgárokat tájékoztatni kell az őket érintő kérdésekről, de nem közpénzen, az adófizetők által befizetett pénzen kell dübörgő kormányzati propagandát folytatni.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzék soraiban.)
