RAPCSÁK ANDRÁS
RAPCSÁK ANDRÁS
RAPCSÁK ANDRÁS (Fidesz): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Az előzőekkel ellentétben most egy pihentető, szakmai kérdésre kérem a válaszát, mely kérdésről az 1982. évi 17. törvényerejű rendelet, illetve a nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. törvényerejű rendelet rendelkezik.
Az állampolgársági eskü lététele után az érintettek külföldön történt születését, házasságkötési eseményeit hazailag anyakönyveztetni kell. E folyamat a jelenlegi gyakorlat szerint sok ellentmondást takar és szül. A külföldről Magyarországra érkezetteket az idegenrendészet a rendelkezésre álló okirataik alapján nyilvántartásba veszi, letelepedésük engedélyezése után pedig 5-tel vagy 6-tal kezdődő személyazonosító jelet kapnak. Családi és utónevük személyi adataikkal együtt rögzítésre kerül.
Később az állampolgársági ügyeikhez eredeti anyakönyvi kivonatot kell becsatolniuk, hiteles fordításban. Az anyakönyvvezetők ezen okiratok alapján készítik el és terjesztik fel a kérelmet a Belügyminisztériumhoz. Az eskü letétele után az eredeti anyakönyvi kivonatokat, a hozzájuk csatolt hiteles fordítással és a jegyzőkönyvvel együtt felterjesztik hazai anyakönyvezésre, ahol elkezdődnek a gondok a családi és utónevek bejegyzésével kapcsolatban.
A gyakorlat ugyanis az, hogy a külföldi okiratokon az eredeti, ősi magyar családi neveket nem a magyar kiejtés, helyesírás, névviselés szabályai alapján tüntetik fel, hanem az adott ország vonatkozó jogszabályai szerint.
Ismerve az elmúlt esztendők határainkon túli háborús eseményeit, az újonnan alakult szomszédos államokban hatályba lépett nyelv- és más törvényeket, az esküvel magyar állampolgárokká vált személyek ma már alig vagy egyáltalán nem tudják beszerezni azt az anyakönyvi kivonatot, ami azt igazolná, hogy eredetileg hogyan anyakönyvezték őket.
Tisztelt Államtitkár Úr! Hogy segítsem a válaszadásban, és ne eshessen abba a hibába, mint a múlt heti interpellációmnál, közölnöm kell önnel, hogy tisztában vagyok azzal, hogy az interpellációm beadása óta önök - a belügyi apparátus - újraértelmezték a '82. évi törvényerejű rendeletet, a feketét fehérré tetszettek minősíteni, és egy eljárásjogi trükköt is be méltóztatott vezetni a Belügyminisztérium.
Ezért az írásban beadott kérdéseim közül az első kettőt nem teszem föl, viszont fölteszem a többi kérdésemet: mi szükség van az Országos Fordító és Fordításhitelesítő Iroda hiteles magyar fordítására, ahol a többi adattal együtt mindig magyarra fordítják a családi és utóneveket is, ha ezt egyáltalán nem veszik figyelembe a hazai anyakönyvi eljárásban?
A másik kérdésem: egyáltalán mi szükség van hiteles magyar fordításra, ha azt nem alkalmazzák, mintegy felülbírálva az egyetlen hivatalos magyar fordítóintézet szaktudását és jogosítványait? Tisztelettel várom (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) államtitkár úr válaszát. (Taps a Fidesz padsoraiban.)
