HORN GYULA
HORN GYULA
HORN GYULA miniszterelnök: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy mindenekelőtt köszönetet mondjak a két koalíciós parlamenti frakciónak és vezetőiknek azért a támogatásért, amit eddig is nyújtottak a kormánynak, s reményeim szerint fognak nyújtani az elkövetkező időszakban is.
Ami pedig a többi véleményt, felszólalásokat illeti: Torgyán József képviselőtársam hagyományszerető; immár hagyomány, hogy kéthetenként, háromhetente felszólít a lemondásra. De az is hagyomány nála, hogy a saját pártja válságát összekeveri az ország helyzetével. (Derültség a kormányzó pártok padsoraiban.) Mert az ország nincs válságban, képviselő úr, elnök úr! Hogy az ország gondoktól, bajoktól, problémáktól terhelt, ezt mindig elmondtuk. De azért végre valami megmozdult, és végre be tudjuk bizonyítani, hogy érdemes volt mindazt vállalni, amit vállalni kellett kínkeservesen az elmúlt 2-2,5 év során. Nem szerettem volna kitérni az ön konkrét felvetésére, de valamit azért meg szeretnék említeni, valamire reagálnom kell: ez pedig a magyar mezőgazdasággal összefüggő megjegyzése.
(16.40)
Behozták a tavalyi debreceni agrárfórumon elhangzott beszédet. Ebben két elem fontos. Nyugodtan megmondhatom a kormány nevében, hogy mi alábecsültük a mezőgazdaságban mutatkozó gondok és bajok súlyát, jelentőségét. Alábecsültük '94-et követően és azután is. Tisztelt Torgyán József, valóban olyan károkat okoztak a magyar mezőgazdaságnak kárpótlással és egyebekkel, hogy valóban hosszú évek kellettek, mire ezeket egyáltalán helyre lehet hozni vagy javítani lehet. (Taps a kormánypártok soraiban.)
A másik, amit viszont a jelen és a jövő számára nagyon fontosnak tartok - hiszen ott az agrárfórum résztvevői ezzel egyetértettek -, hogy a kormány elhatározott szándéka, politikája volt '94-től kezdődően, hogy a magyar mezőgazdaság többé nem viseli el szűk pártpolitikai érdekek képviseletét. Ezt szíves figyelmébe ajánlom mindenkinek. Amikor mi javaslatot teszünk, amikor behozzuk a különböző, agráriummal összefüggő törvényeket, akkor nagyon szeretném kérni, hogy ezt vennék figyelembe.
A másik, amit meg kívánok jegyezni, a következő: én egyetlen képviselőtársam múltjával sem foglalkozom, Torgyán Józsefével sem. Bár biztos érdekes lenne. (Derültség a kormánypártok soraiban.) De bevallom, engem nem foglalkoztat senkinek a múltja. De az igen, hogy a Kisgazdapárt mit tesz le az asztalra most és az elkövetkező hónapokban. Ez foglalkoztat, képviselő úr. E téma zárásaként hadd jegyezzem meg: mindenki emlékszik a '94-es választási kampányra, amikor az akkori kormány, MDF-kormány a Magyar Televízió közreműködésével a választási kampány középpontjába helyezte az ügynöktörvénnyel összefüggő dolgokat; tudjuk, milyen következménnyel és eredményekkel. Azt hiszem, érdemes önöknek is tanulni a történelemből, a múltból, még ha azok a közelmúltban is történtek.
Pokorni Zoltán azt mondotta, hogy fölöslegesek voltak a stabilizációs intézkedések. Tisztelt Frakcióvezető Úr! Mondjon nekem egyetlen konkrét példát, nevezze meg, hogy mely intézkedések voltak fölöslegesek! (Zaj.) Melyiket kerülhettük volna meg? (Zaj.) Én kész vagyok tárgyszerű vitára, gondolom, a pénzügyminiszter úr és a kormány más tagjai is. Készek vagyunk egy érdemi, tényszerű, alkotó vitára. Fogalmazzák meg, mit nem kellett volna megtenni ha igen, ahelyett mást hogyan, miként javasoltak.
Erre a beszédre készülve végignéztem egy sor, a három év alatt készült jegyzőkönyvet a parlamentről, hogy milyen konstruktív javaslatai, elgondolásai voltak az ellenzéknek ezekben a nagy ügyekben: költségvetés, gazdasági átalakulás, stabilizáció. Elvétve találtam ilyeneket. (Pokorni Zoltán: Harminc törvényjavaslat volt!) Igen, megnéztem ezt a harmincat is. Abból kettő olyan, amellyel lehetett, érdemes lett volna foglalkozni, s hozzáteszem: lehet, hogy ez a mi mulasztásunk. A harmincból kettő, ami a stabilizációhoz kapcsolódott! De egyik sem volt a kettő közül sem nagy jelentőségű, átfogó jellegű. Mondják meg, tudniillik önök is felelősséget viselnek azért, hogy a társadalom hogyan viselte és hogyan viseli el a stabilizáció következményeit. (Zaj.)
Demeter Ervinnek csak meg kívánom jegyezni: az 5,5 százalékos reálbér-növekedés teljes mértékben alá van támasztva a termelékenység növekedésével. Sőt, az első félévben a termelékenység 11,5 százalékkal nőtt. Ez is garancia arra, hogy az év további hónapjaiban és azt követően a béremelésnél megalapozott ez az emelkedés, jóllehet, erre nagyon gondosan kell ügyelnünk és nagyon fontos az a körülmény, hogy a magyarországi termelékenységi alakulás a legjobb a közép-kelet-európai térségben. Tehát ezért nem tartunk attól, hogy elszabadulnak a bérek, és ez megint inflációt gerjeszt vagy instabilitást okoz.
Végül, ami a lakosságcserét, a szlovák kormányfő javaslatát illeti. Megismétlem azt, amit a televízióban és a rádióban is mondtam: ez a kérdés, ez a Meiar-féle javaslat nem szerepelt a napirenden. Egyszerűen nem engedtem, hogy erről bármiféle tárgyalás folyjék a győri találkozón, mert ez annyira méltatlan hozzánk, a két országhoz, a két ország viszonyához, a két országban élő népekhez és nemzetiségekhez, hogy erről tárgyalni sem voltunk hajlandók. Úgyhogy lehet, hogy Meiar úr fölvetése kapcsán elsápadtam, de hadd tegyem hozzá: felháborodásomban, hogy hogyan lehet ilyen javaslatot tenni. Ezért sem kívántam; mint ahogy megállapodtunk, hogy elfelejti ezt a javaslatát - sajnálom, hogy a nagygyűlésen ezt szóba hozta -, hogy ezt a sajtótájékoztatón nem említjük. Igaz, nem állapodtunk meg, de nem beszéltünk az utána következő ebéd menüjéről sem, vagy nem beszéltünk arról, hogy hogyan és miként lesz majd a legközelebbi csúcstalálkozó.
Egyébként hadd jegyezzem meg: talán az egyetlen miniszterelnök vagyok az elmúlt évek során, aki gyakran megjelent a különböző parlamenti bizottságok ülésein. Az elődeim nemigen vették ehhez a fáradságot. Én megjelentem a külügyi bizottságban, integrációs bizottságban is, másutt is, de ez nem az az ügy, ami miatt meg kell jelenni. Viszont azt a javaslatomat fenntartom, hogy folytassunk rendszeres konzultációkat ezekben az ügyekben.
Teljesen egyetértek Szekeres Imrével és Szent-Iványi Istvánnal is abban, hogy van esély és remény, hogy a parlament munkája az elkövetkező hat hónapban tárgyszerű keretek között marad. Arra is látok esélyt, hogy nem szabadulnak el a választások közeledtével az indulatok. Ezt kívánom mindannyiunknak a magunk és az ország érdekében.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
