DR. VILÁGOSI GÁBOR
DR. VILÁGOSI GÁBOR
DR. VILÁGOSI GÁBOR belügyminisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Magyarország a térség országai közül elsőként 1989. március 14-én csatlakozott a genfi egyezményhez. A csatlakozó okirat letétbe helyezésekor az állam képviselője nyilatkozatot tett, amelynek értelmében hazánk az egyezmény 1. cikk B) fejezet (1) bekezdésének a) pontjában foglaltak szerint teljesíti vállalt kötelezettségeit. Ennek megfelelően Magyarország az egyezmény hatálybalépése óta csak az Európában bekövetkezett események miatt menedéket kérők számára biztosította a menekültkénti elismerést. Ez tehát nem jelentette azt, hogy az Európán kívüli események miatt menekülők jogvédelem nélkül maradtak hazánkban, csupán azt, hogy nem magyar hatóság bírálta el a kérelmüket, s ebből kifolyólag nem a magyar jog szabályai szerint.
A genfi egyezményt és abban az előbb említett földrajzi korlátozást tartalmazó rendelkezést az 1989. évi 15. törvényerejű rendelet hirdette ki. Az akkori lépést az indokolta - mint ahogy az előbb említettem -, hogy a térség országai közül elsőként csatlakoztunk a genfi egyezményhez, és az 1989-et megelőző évtizedekben nem szerzett tapasztalatokat ezen a téren Magyarország. Így az akkori óvatosság, hogy nem minden földrészre kiterjedően vállaltunk kötelezettséget, azt hiszem, indokolt volt.
Az eddigi gyakorlat szerint tehát az Európán kívüli menekültek esetében az eljárást az ENSZ menekültügyi főbiztosságának budapesti irodája bírálta el és bírálja el ma is. Ez azt jelenti, hogy a főbiztosság 1990 és 1996 között közel 2700 kérelmet bírált el, és ebből közel 260-at pozitívan. A főbiztosság a menekültügyi eljárás során a kérelem sorsáról csupán egyetlen meghallgatást követően döntött, s ahogy az előbb is említettem már, természetesen nem a magyar jogszabályokat vette alapul. Véleményem szerint a menekültügyi eljárás során az Európán kívülről érkezők esetében is biztosítanunk kell az általános garanciális szabályok érvényesülését, ezek között a jogorvoslatra való jogot is.
A területi korlátozás feloldását indokolja egyrészről az is, hogy időközben minket követően a környező országok, így Csehország, Románia, Szlovénia, Szlovákia, Lengyelország, Bulgária éppúgy korlátozás nélkül fogadta el a genfi egyezményt. Ez a tény tehát nagymértékben lehetővé teszi a menekültek befogadásával járó terhek arányosabb megoszlását.
Alátámasztja az is, hogy ezt a területi korlátozást fel kell oldanunk, hogy a genfi egyezményhez csatlakozott államok közül jelenleg már mindössze öt olyan ország van, amely fenntartja ezt a korlátozást, mint például Kongó, Málta vagy Madagaszkár.
Nem indokolt tehát mindezek mellett a területi korlátozás fenntartása, és azt kell mondanom, sajnálatos módon a történelem miatt az elmúlt években gazdag tapasztalatokra tehettünk szert ezen a téren. Tehát most már megfelelő jogi környezet kialakításával minden feltétel adott ahhoz, hogy ezt a területi korlátozást feloldjuk. Mondom ezt annál is inkább, hisz a menedékjog komplex szabályozása is a Ház elé kerül, és így meglesz az az anyagi és eljárásjogi szabályozás, ami biztosítja azt, hogy megfelelő módon tudjuk ezt a kérdést kezelni.
Kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy hozza meg az országgyűlési határozatot. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
