DR. NACSA JÁNOS
DR. NACSA JÁNOS
DR. NACSA JÁNOS (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Milyen csapdában vagyunk? - tette fel a költői kérdést az előttem szóló Fidesz vezérszónoka. Erre nagyon nehéz válaszolni. Azt, hogy ő milyen csapdában van, azt nem tudom, de hogy minket ebből a kérdéskörből mi érdekel, azt nagyon könnyű vázolni.
Milyen csapdában van az agrárgazdaság Magyarországon? Előbb ezt a kérdést kell megválaszolni ahhoz, hogy meg tudjuk válaszolni, adott kérdésen belül egy részkérdés, a termőfölddel kapcsolatos, a termőföld-tulajdonlással kapcsolatos kérdés hogyan oldható föl vagy hogyan oldható meg.
Csapdában vagyunk. Az agrárgazdaság csapdája valóban óriási problémakör. Módom volt egy évvel ezelőtt itt a parlament előtt említést tenni arról a folyamatról, ami lezajlott, gazdasági folyamatról, politikai folyamatról egyaránt. A gazdasági folyamat valami olyasmiről szól, hogy 1989-hez képest 1994-re a mezőgazdasági termelés 33-34 százalékkal csökkent. Ezen belül természetesen az állattenyésztés nagyobb mértékben, a növénytermesztés valamivel kisebb mértékben.
Szólni kellett arról, hogy körülbelül ebben az időszakban a mezőgazdaságban visszaszorult mintegy egymillió ember. Társadalmi feszültség alakult ki. Kisebb termelési értékkel nagyobb tömeget nem tud ellátni és eltartani ez a gazdasági ágazat. Miért készült és hogyan készült ez a tervezet, és hogyan készült ez az 1994-es földtörvénycsomag, azt hűen tükrözi, ez természetesen az akkori viszony terméke.
Ha most, amikor a T/4749. számú törvényjavaslat kapcsán a termőföldről szóló '94. évi LV. törvény módosítása kapcsán tárgyalunk, úgy tesszük fel a kérdést, hogy megérett-e a feltétele annak, hogy egy vadonatúj földtörvényt készítsünk, akkor erre az a válaszom, hogy nem érett meg ennek a társadalmi, politikai és gazdasági feltétele; arra, hogy megváltozott-e az a viszonyrendszer, amely '94-ben a mezőgazdaság visszaesése kapcsán létrejött, megváltozott-e az a gazdasági rendszer, amely ezt a termelés-visszaesést, az ottani szociális foglalkoztatást jellemzi, azt mondom: igen, megváltozott. Ma egy fejlődő agrárgazdaságról beszélhetünk, és azt nem lehet elvitatni a jelenlegi koalíciós pártoktól, hogy ennek feltételeit megteremtették, és ez a fejlesztő vagy fejlesztendő agrárgazdaság, amit társadalommodernizációs eszközként is tekinthetünk, megköveteli, hogy részterületeken minden olyan törvényt módosítani kell, ami nem segíti a fejlődést. Ha ebből az aspektusból közelítünk, akkor azt mondjuk, hogy a földtörvény módosítása elengedhetetlen és elodázhatatlan.
Ha szabad, fölolvasom a '97. június 28-án, választmányunk által elfogadott nyilatkozatot. Pontosan érzékelteti azt, hogy ekkor még nincs aláírásgyűjtés, népszavazás-kezdeményezés, és hogy ekkor a Szocialista Párt választmánya hogyan foglalkozott ezzel a dologgal. "A Magyar Szocialista Párt kategorikusan visszautasít minden olyan vádat, amely szerint olyan földtörvényt kíván elfogadni, amely akárcsak a legkisebb mértékben is lehetővé tenné külföldiek földtulajdonszerzését. (Glattfelder Béla: Az előbb ismertétek be!) A mezőgazdaság fejlesztésének időszakában a tőkebeáramlást akadályozó diszkriminatív és a nemzetközi normákat figyelembe nem vevő földtörvény módosítása nem várhat tovább. (Közbeszólások az ellenzéki padsorokból.)
A Magyar Szocialista Párt választási programjában fontosnak tartotta annak kimondását, hogy a magyar állampolgárok gazdálkodás céljára csoportosan is szerezhetnek földtulajdont. A kormányprogramban vállaltuk, hogy lehetővé tesszük a tulajdonszerzést a jogi személyek számára is. Azok a politikai erők, amelyek előidézték a mezőgazdasági termelés drasztikus visszaesését, lehetővé tették a külföldiek földtulajdonhoz jutását és a zsebszerződések elterjedését, a kormány földtörvény-módosítási szándékát arra akarják felhasználni, hogy zavart keltsenek belföldön és az európai integráció időszakában külföldi partnereinkben egyaránt.
A választmány támogatja a kormány szándékát, amellyel lehetővé kívánja tenni belföldi jogi személyek földvásárlását. Támogat minden olyan jogi megoldást, amely kizárja, hogy külföldi személyek földtulajdont szerezhessenek Magyarországon. Támogatja, hogy a földvásárlás szakmai végzettséghez kötődjön, hogy a helyben élők az önkormányzatokon keresztül döntési jogot kapjanak annak eldöntéséhez, hogy mely jogi személy földvásárlását engedélyezik az adott térségben és melyiket nem. (Közbeszólás az ellenzéki padsorokból: Többek között!)
(11.50)
A Magyar Szocialista Párt meg van győződve arról, hogy a nemzet érdekét nem azok szolgálják, akik a vidék ellehetetlenítését idézték elő, még ha nemzeti színű szalagokkal feldíszített karókkal is tették mindezt, nem azok szolgálják, akik akadályozzák a mezőgazdaság fejlesztését. A kormány a nemzeti agrárkerekasztal-tárgyalásokon megerősítetteknek megfelelően kíván eljárni, a földtörvény módosítását is ennek szellemében terjeszti az Országgyűlés elé. A politikai erő feladata, hogy a parlament által elfogadott törvény a lehető legjobban szolgálja a nemzet érdekeit. Készek vagyunk támogatni minden olyan indítványt, amely a jogi garanciákat fokozza, de meggyőződésünk, hogy a jelenleg érvényes törvényt módosítani kell."
Előttem jó néhány ellenzéki képviselőtársam már szólt. Nem lehet azt mondani, hogy egységes a véleményük, hiszen egészen más a viszonyuk egyeseknek ahhoz, hogy hogyan jött létre 1994-ig a mezőgazdaság drasztikus visszaesése, és egészen más a viszonyuk ahhoz, amit a mostani fejlődési viszonylatban a mezőgazdaság produktumának gyarapodása érdekében tenni kell.
Örömmel üdvözöltem, hogy a Fidesz vezérszónoka megváltoztatta a '94-es vezérszónoklata gondolatát, és most már közelebb áll a kormány hangoztatott mondataihoz. Itt is egy deklaráció hangzott el, a kormány is deklarálja minduntalan természetesen ugyanazokat a dolgokat. Hogy elhisszük-e, természetesen annak függvényében lehet megválaszolni, hogy a törvény módosítása kapcsán a szavazáskor ki hogyan viszonyul az előterjesztésekhez.
Jó néhány kérdés merült fel, miután vázoltam, hogy a Szocialista Párt hogyan közelít ehhez a törvénymódosításhoz, érinteni kell néhány olyan kérdést, amelyet az előttem szólók elmondtak, de úgy gondolom, pontatlanul fogalmaztak. (Bogárdi Zoltán: Miniszter úrral kell kezdeni!) Ezek közül néhányról:
Fontos kérdés valóban a cselédsors, szakmailag is fontos kérdés. Azért fontos kérdés, mert ott, ahol olcsó a cselédmunka, ott a műszaki fejlesztés elmarad. A műszaki fejlesztés elmaradása pedig a versenyképességet csökkenti. Ez nagyon egyszerű képlet, azt hiszem, sokan ismerik. Hogy miért tették lehetővé, hogy viszonylag kis földterületen legyenek faluhoz kötve emberek, ezt érdemes lenne végiggondolni. Valószínűleg sokan azt akarták elérni - és az adatokból látszik, bizonyított is -, hogy maradjanak ott, és valóban kénytelenek legyenek cselédmunkát, napszámosmunkát vállalni.
Csak az adatokat pontosítsuk! 1994-ben egymillió ember - az ember alatt egyéni gazdálkodót értek természetesen - rendelkezett egy hektárnál kisebb földterülettel... (Dr. Medgyasszay László: Zártkert és háztáji!) és egy számosállatnál kisebb kibocsátással. Ha valaki úgy gondolja, hogy az egyéni gazdaságok, amelyek egy számosállatnál kisebb kibocsátással és egy hektár földterületnél kisebb földterülettel rendelkeznek, tartósan megmaradhatnak, akkor, úgy gondolom, valamivel nincsenek tisztában. (Közbeszólás az MDF padsoraiból: Ezek a hobbikertek!)
Tisztelt Képviselőtársaim! Az üzemméretről is célszerű szólni. Valóban pontatlan az a fogalmazás, amikor valaki versenyképes birtokméretről beszél, üzemben történik a gazdaság és a gazdálkodás. Versenyképes üzem adott esetben lehet egy hektár, ha fólia, és lehet 500 hektár, ha gabona. A kettőt összekeverni nagyon nehéz, szakmailag értelmezve, azt gondolom, pontatlanságra is vezet, ha ezt elfogadjuk. Úgy gondolom, 1997 a kibontakozás éve lehet a mezőgazdaság, az agrárgazdaság számára, amennyiben a feltételeit ennek megteremtjük, adott esetben a törvényi garanciát is biztosítjuk.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiban.)
